Csak a többéves topic frissítés kedvéért - khm - ma, az emíltett nosztalgiázás keretében:
A ravasz az agy és két füstölgő puskacső (ebbe van egy egész jó kártyajelenet 10+6+6 vs. 4+7+7 témában)
Blöff (minden kártyaparti után kötelező :) )
Kardhal (Hemingway rajongók csalódhatnak, nem egészen az a stílus mint az öreg halász, de amúgy nem rossz)
Maléna (holnap? :) )
Férfibecsület (psszt: a becsületességet nem fizetik.. de csak halkan terjeszd, mer rossz néven veszik gazdagiában ;).. országos búvárbajnokok biztos értékelikg :) nem véletlen, hogy mélyre kell merülni az ilyesmi megtalálásban :) )
Sebezhetetlen (vonattal az elején, képregényekkel a végén :) )
Yamakasi (másfélórában többet másznak a filmben - 2001-es francia, nem lehet eléggé megköszönni ApróNagy-Bocs Sárközy hazájának - mint én életembe eddig :) )
Blow (mivel ez ugye bűncselekmény így nem írhatom le kit láttam így legtöbbet :D még jogi problémákhoz vezethetne :D )
Számkivetett (ebbe a korcsolyával a fogfájásnak résszel tudok időnként leginkább egyetérteni :) )
Ilyen egy rohadt esős napot, mint a mai.. egész nap ázok.. nosztalgiázok :) Ez is.. hogy is mondják PC nyelven? "soros volt" (khm, mint az EU elnökök, nade valamiképp mégis másképp :), és eljutottam odaáig :)
És a Jim Broadbent-Colin Firth-féle When did you last see your father?-ben is van egy díjátadó, amin Rushdie bácsi ott cseveg a plebsszel... :))))))))))))
khm, jelzem, hogy nov. 21-én 18:30-tól a Mammut II. Libri Café-ben Salman Rushdie lesz a vendég, beszélgetnek vele (angolul!) és dedikálja az új könyvét.
nem szép dolog, de nekem Bridget jutott eszembe róla, és az, hogy miCCólna, ha azt kérné valaki, hogy BJ rajongójának dediálja. :P
Alig jutok túl a belső borítón és az előszón, amikor Fontos Ember visszaér. De nem velem kezd újra beszélgetni, hanem a vízautomatát veszi célba. Engem nagyon leköt a könyv – illetve a koncentrálni akarás. Nagyon alaposan olvasok, minden bekezdést kétszer. Aztán egyszer csak valaki elrikkantja magát: Bridget Jones! Bridget Jones-t keresem! Felugrom – nem, előbb jelentkezem. Aztán mondom is, hogy én vagyok. – Jöjjön velem, hozza a papírjait is – szól a rendezőasszisztens.
Áhá, most jön a próbafelvétel! Szépen felveszik, ahogy híreket mondok, gyorsan kielemezzük, aztán jöhet az élő adás. Tulajdonképpen nem értem, egy ilyen rutinos tévészemélyiségnek, mint én, minek egyáltalán próbafelvétel (izgulni így is izgulok), de legyen.
Beültetnek egy irodába – velem szemben ott egy kamera. A technikus kezembe nyomja a mikrofont, én nyúlkáljak a saját pólóm alá a madzaggal, ne ő. Aztán kipróbáljuk, hallom-e a műsorvezetőt (igen) és ő is hall-e engem (nem, de aztán igen). Megmutatják, melyik monitoron látom az adást (egész ki kell csavarodnom, hogy valamit lássak), megbeszéljük, milyen végszó után következem, aztán rám csukják az ajtót. Elrendezem a papírokat, próbálom megjegyezni, ami rájuk van írva (hiába az én kézírásom, transzban lehettem, mert igen nehezen olvasható), várom a megbeszélt végszót – erre felhangzik a műsor szignálja. Aztán a műsorvezető elmondja, mi lesz ma látható-hallható. Kicsavarodom, hogy lássak valamit, a mikrofonom vészjóslón pattog meg serceg. Egyszerre megáll bennem az ütő: az ott én vagyok, csak fényképen ugyan, de mégis (pocsék felvétel, csillog a homlokom és akkora fejem van, mint egy borjúnak). És teli szájjal vigyorgok, holott anyukám szerint az már kicsi koromban sem állt jól nekem. Hogyaszongya híreink ekkorésekkor, de telefonálhatnak is nyugodtan, majd felvesszük. Már a telefont, nem a hívást.
És közben a stúdióban ott a harmadik téma, amelyik tulajdonképpen az első, beszélgetnek a meghívottal, hozzám meg be nem nyitna senki. Na jó, használjuk ki az időt, úgyis el kell igazgatnom a pólómat, mindig összegyűrődik elöl, ha leülök. Kicsit húzogatom, ha már benne vagyok, a cicifixemet is megigazítom – ekkor benyitnak. Ketten, vöröslő fejjel, a röhögéstől fulladozva udvariasan megkérnek, hogy az öltözködés további részét máshol fejezzem be, mert miattam fog a műsor korhatáros kategóriába kerülni. Megdermedek: csak nem be volt kapcsolva a kamera velem szemben? Úristen, vajon rögzítettek mindent? Azt is, mikor a leszakadt szalagocskát próbáltam visszaakasztani a melltartómra? Mondjuk akkor picit tényleg felhúztam a pólómat, de talán mégsem olyan nagyon...
Miután kifuldokolták magukat, ezek ketten arra kérnek, most már üljek nyugton, karba tett kézzel, mert egy-két perc múlva én következem. Valóban, nemsokára itt a végszó: élőben kapcsoljuk a hírstúdiót.
- Szervusz, Bridget!
– (Széles vicsor bekapcsol, fej föl, mint katonaló a trombitaszóra) Öööööööööö... szervusz.... (kétségbeesett papírlapozás) ...Tim! Szervusz! Hát szervusz!
- Bridget, mondd, mik a legújabb hírek?
- Hátööööööööö... volt valami hídavatás... (újabb papírzörgés – rájövök, hogy NEM a hírek-paksaméta van nálam).
- Arra gondolsz, hogy ma reggel újra átadták a forgalomnak a London Bridge jobboldali felújított kerékpársávját?
- Igen, pontosan! (megkönnyebbült mosoly, lelkes bólogatás)
- Van-e valami még a tarsolyodban?
(Kész szerencse, hogy odakint átfutottam a szöveget. Valami könyvről is szó volt benne)
- Megjelent egy könyv.
- Milyen könyv, Bridget?
- Nagyon érdekes, meg izgalmas, az egyedülállók azért olvassák, mert pártalálási tanácsokat meríthetnek belőle, a kapcsolatban élőknek viszont a lelki békéjük megtalálásában segít.
- Bridget, te is a megváltozott adójogszabályok gyűjteményéről beszélsz?
- Hát... bizonyos nagyon átvitt értelemben – igen.
És mosolygok. Ennél pocsékabb nem lehet.
Műsorvezető: Köszönjük, Bridget, viszlát jövő héten.
Én: Rendben. (újabb mosoly és heves bólogatás)
augusztus 6.
Reggel körtelefon Jude-nak, Shazzernek és Tomnak: tanácskérés. Majdnem kinevetnek. Hogy egy rutinos médiaszemélyiség mit izgul egy ilyen apróság miatt? Ja, apróság. Három perc. Ha elfelejted, mit kell mondanod, baromi hosszúnak tűnik. Shazzer szerint helyes kis lapocskákra lesz felírva minden, szembántó piros háttéren, mert most az a divat és állítólag nem fénymásolható. Hát majd kipróbálom.
Könnyű ebéd után (csirkesaláta, gyümölcslé, tiramisú light) laza szieszta – négyig aludtam, na. Jézusom, már a buszon kéne lennem! Szerencsére abban a cuccban aludtam el, amiben megyek, úgyhogy gyors sminkigazítás után nyargalás a buszhoz. Ami nem jön. Nagyon erősen nézem, de akkor sem. Kapkodó telefon Timnek: ha innen nem megy busz, mivel tudok még odamenni? Hadovál valami villamospótlóról, de annyi nekem is világos, hogy az egész biztosan másfelé jár. Leteszem – és jön a busz, hurrá!
Hálistennek nincs dugó, úgyhogy negyed hatkor már a biztonsági embernél jelentkezem. Ő telefonon beszól a gyártásvezetőnek, hogy megérkeztem, aztán csak várok, várok... A biztonsági őr közben a haverjának nokedlivel körített hentestokányt főz szóban – én meg csak nyelek nagyokat, mert hol van már az ebéd? Mikor már majdnem elájulok, újra észrevesz a biztonsági őr:
- Kisasszony, magáról megfeledkeztek. Jöjjön, beviszem.
Folyosó, kanyar, folyosó, társalgó. Tim már jön kifelé (tutira ő az, mert némi bűnbánat van az arcán és a kezét nyújtja). Bemutatkozunk, leültet, magyarázni kezdi az adás menetét. Valóban van egy szembántóan piros papírja, meg 2-3 fehér lapja. Kapok egy marék nyomtatott oldalt, hogy szedjem ki a legfontosabb híreket. Az egyik asszisztens gyorsan csinál rólam egy digitális fotót, biztos, ami biztos alapon, mondja ő.
Hamarosan megérkezik Fontos Ember, akit arról faggatnak majd az adásban, milyen esélye van, hogy végigcsinálja azt, amire kinevezték. Vagy hasonló.
Fontos Emberrel bemutatnak minket egymásnak, majd Tim magunkra hagy, hiszen jön az adás harmadik témájának a vendége (szóval nem a témáé, a műsorvezetőé, de a téma harmadik, illetve első, de mindegy). Fontos Ember azt mondja, mi már találkoztunk. Én azt mondom, nem. Ő erősködik, hogy de, a neveket nem mindig jegyzi meg, az arcokat viszont igen. Kérdezem, esetleg Markkal kever össze – azt mondja, kizárt dolog. Megkérdezi, velem miről fognak beszélgetni. Mondom, hogy 1 perc 40 másodpercben híreket fogok mondani. Elneveti magát: ó, az semmiség! Igen, válaszolom, de micsoda gyomorgörcs-hegyek előzik meg! (televíziós veterán létemre most itt cidrizek – ejnye, Bridget, ez nem te vagy!) Közszereplői rutinomból futja annyira, hogy eközben szélesen rámosolyogjak Fontos Emberre. Izgul? Nahát – csodálkozik. Pedig elegendő, ha csak rájuk mosolyog.
Érzem, hogy elpirulok. Ha ezt Mark hallaná! Aztán nem tudom eldönteni, orcátlannak vagy csak kedvesnek tekintsem-e őkelmét (igaz, nincs rám írva, hogy Markhoz tartozom) – viszont a gyomorgörcs enyhül. Köszike!
Dohányzik? – kérdezi Fontos Ember. Öööööö... nem – felelem, mert leszoktam: ma például reggel óta nem gyújtottam rá (lehet, hogy ez a gyomorgörcs oka?) Udvarias ember ilyenkor visszakérdez: És Ön? Én igen, feleli Fontos Ember, de sajnos nincs nálam cigaretta, se gyufa, reméltem, Önnél van. (Átvillan az agyamon apa egyik mondása, amit Geoffrey bácsira használ néha: a dohányzókészletéből csak a pofáját hozta el – de hát ilyeneket egy Fontos Emberrel kapcsolatban még csak gondolni sem szabad. Nem is. Csak átvillant.)
Felrémlik előttem az a cirka három, dohányzást tiltó tábla, amivel befelé jövet találkoztam. De hiszen itt tilos a dohányzás! – mondom szent rémülettel. Fontos Ember rám néz és végtelenül kedvesen csak annyit mond: Én úgy gondoltam, kimegyek az épület elé dohányozni. - Ja, az más. Az előítéleteim, tudja.
Közben az egyik asszisztens, meghallván a problémát, hoz egy pakli koporsószeget. Fontos Ember kivesz egy szálat, megköszöni és elvonul. Amint hátat fordít, előveszem Ben Okritól a Famished Road-ot (ma reggel újra belekezdtem: mire Mark hazajön, igenis végigolvasom!) és belemélyedek. Pedig a nyomtatott paksamétát kéne nyálaznom.
(folyt. köv.)
augusztus 1. s.: 68 kg, cigi: 10
Mark azt mondja, elhúzódnak az ügyei Thaiföldön. Még legalább egy hónap, mire hazajön. Persze naponta beszélünk telefonon, de olyan jó lenne, ha már újra itt lenne velem. A végén még elfelejt. Vagy túlságosan érdekelni kezdi valami menekülőfélben levő thai leány...
augusztus 2. s.: 68 kg (tartós, a fenébe is...), cigi: 10
Shazzer szerint öljem a bánatomat munkába. Ha elegem van a Talpra, Britannia! stábjából, tud egy másik TV-t ajánlani, ahol adásba is többször kerülhetek. Megadja a számomat Timnek (a tévés ismerőse), aki majd keres, ha épp nem forgat.
Jó lesz, tudom. Marknak még nem szólok – majd meglepődik, ha leszáll a repülőről és az összes magazin címlapjáról én köszöntöm. Mit köszöntöm: legbűbájosabb mosolyommal árasztom el!
augusztus 3.
Tim hívott.
- Halló, Bridget? Itt Tim. Akkor szombaton ötre várunk. Ugye Shazzer mindent elmondott?
- Nem, csak annyit, hogy majd keresel. Mit kell csinálnom szombaton? Próbafelvétel lesz?
- Hát, ha az időbe belefér, az is lesz, de élő adásra készülj. a hírfronton számítunk rád. Élőben kapcsoljuk a hírstúdiót és te mondod el, mi újság.
- És csak így fejest a közepébe?
- Persze, totál egyszerű az egész. Ne izgulj, én sem fogok.
És letette. Én meg rágyújtottam, kétszer egymás után ugyanarra a bagóra. Nyugi. Hűvös, távolságtartó jégkirálynő. Egyszer már bevált.
augusztus 4.
Kivettem a tékából A hírek szerelmesei-t (szakmai felkészülés – Mr. Darcy korában ugyanis még igencsak gyerekcipőben járt a televíziós újságírás, őt tehát nem hívhatom segítségül... (sóhaj). Azt hiszem, én is meg tudom így csinálni, mint Michelle Pfeiffer.
augusztus 5.
Vettem pár dolgot a Tescóban (igen, a narancsbőr elleni zselét is muszáj volt megvenni, meg a lehúzható arcpakolást és a testápoló olajat is). Legyantáztam a lábam, szokás szerint véraláfutást csináltam hátul a térdhajlatban, jól lesikáltam a képemet, bekentem krémmel, hajat mostam, újra bekentem az arcom, manikűröztem – csak nem szombatra készülök? Jesszusom, az már holnap van! És mit vegyek fel? Telefon Timnek – megnyugtat, hogy nem, a stúdió háttere nem harsány, de ugye rajtam sem lesz túl feltűnő holmi? Kiskosztüm helyett a szimpla szövetnadrág-blúz együttest javasolja. ÉS ne legyen hajszálcsíkos, mert az korreferál. Vagy inter, vagy mi. Nem értek a focihoz.
Múltkor kértem, hogy vegyen föl valamit nekem (kezdés idejét, csatornát, hosszt mind elrebegtem neki), azt mondta, OK, megoldható, mert otthon van, csak szóljak rá a kezdés előtt 10-15 perccel. OK, letettem a telefont, rábámultam az órámra, majd gyorsan újrahívtam a tesómat: MOST kezdjen a videót ápolni, mert 10 perc múlva kezdés. Jó, jó, semmi gond.
Másnap hívom, hogy beszéljük meg, hol és mikor kapom meg a kazit; sógornőm vette a telefont, gyorsan vázoltam neki a helyzetet. Hatalmas nevetés a túlvégen: hát, nemtom, mi lesz a kazettán - mondja - tesód tegnap szórakozott valami felvétellel, de hallottam, hogy csapkod meg hatalmasakat káromkodik és ide-oda kapcsolgat...
Nos, a mai napig nem hallottam a felvételről... :)
Nehogy azt higgyétek, hogy ez nem jutott eszembe, de ez a végső megoldás. A probléma megkerülése. Most már legalább tudom, hogy mi volt a kínja és mit kell kikeresnem (majd, alakalom adtán) a használati utasításból. ;-)
Megtörtént volna, mert már mérlegeltem a konnektor lehetőségét, de szerencsére előbb rájöttem a problémára. Meg így viccesebb. Amit viszont merevlemezről, meg finomhangolásró írsz, az nem tűnik valami bíztatónak.
Csinálhatnának tanfolyamokat DVD-kezelésből. Apám most jár számítógépkezelői tanfolyamra, azt mondta, a Word tök bonyolult, gyakorolnia kell. Hát nekem meg a felvételt kell gyakorolnom, mert a masina mindenféle extrákat tud, például érzékeli, hogy mikor kezdődik a film és nem lehet sunyi reklámokkal átverni, de hát ez már a haladó szint, gondolom. Ja, és szerintem simán bonyolultabb, mint a Word. :-)
Én ki szoktam húzni a konnektorból a dvd-t amikor nem reagál semmilyen gombra, előfordult már egyszer-kétszer....
Szintén elég sokat bénázok én is a felvevőmmel. Az Eszményi férjet felvettem ugyan lemezre, de szerintem sz*r lett a hang, mert már ment a film, amikor rájöttem, hogy finomhangolást is kellett volna végezzek...
A menü magyar, és a használati utasítás is, de az angol menüpontokra hívatkozik...
Már programozott felvétel is sikerült egyszer, de valamiért (?) nem a lemezre vett hanem a merevlemezre, és onnan kellett átmásolnom.
Másnap reggel arra ébredek, hogy az Ember reggeli készülődésének megfelelően matat, ami azért furcsa, mert nekem kellett volna előbb kelnem. 7h és 8h30 között kell mennem vérvételre, ezért fel is húztam az órát szépen… 06:53-ra! Bammmmmeeeeeeg! 05:53-ra kellett volna, most már mindegy. Standard hiba, bárkivel megeshet. (Velem speciel gyakran, mivel a napi időszámítást 7 után kezdem, a 06, 05-tel kezdődő dolgok rám nem vonatkoznak, ugyebár…)
A helyzet fokozódik. Sebaj, reggelivel legalább fél órát spórolok (máskor 1-1,5 órát szüttyögök reggel), sminket kihagyom, majd felteszem a szemüvegemet, az ápol és eltakar.
07:13 Elrohanok a tévé előtt a fürdőszoba irányába. Ketyere még mindig zümmög és továbbra is 0:15-t mutat. Hm, gyanús.
07:14 Ketyere nem hagy nyugodni. Kiemelem a lábam a kádból, csak meg kéne nézni minél hamarabb.
07:15 Ketyere nem akar leállni. Eszeveszetten nyomkodok minden gombot a távirányítón és a gépen, nem reagál semmire.
07:16 Az Ember pont 1 másodpercre volt hajlandó szemrevételezni a problémát, utána elvonult öltözködni, mert mindjárt indulnia kell. Nekem talán nem?!?!?!?! Nem hatja meg, azt mondja a szomszéd szobából, hogy próbáljam a Power gombbal a bal oldalon, az mindenre bejön. Bal oldalon nincs Power gomb, csak Stand by/Off, de tök mindegy, mert arra sem reagál.
07:20 Minden józan számításba vehető megoldással próbálkoztam. A kütyü nem csak a kikapcsolásnak áll ellen, semmire nem hallgat, teszi a dolgát. Próbáltam lejátszást indítani, lemezt kivenni, semmi. Mégis, mihez akar ez kezdeni magával 0:15-ig? Felveszi az egész napi műsort egy 80 perces lemezre? Le van szarva, nekem mennem kell fürdeni!
07:25 És ha rövidzárlatos lesz ez a nyavalyás, amíg nem vagyunk itthon? Leég a lakás és földönfutóvá leszünk? Fürdés mára ennyi volt, 5 perc múlva indulnom kell és a kütyüt is ki kéne lőni valahogy!
07:27 Óóóóóóó, csak nem hagyhatom itt! Bekukucskáltam a lemeztartóba, piros fény világlik belül, mint az égő pokolban. Újabb babrálás a gombokkal, egyre agresszívebb mozdulatokkal.
07:29 Ember itthagyott a slamasztikában. Szép, mondhatom! Ő csak a melóhelyéről késik el, én viszont kelhetek megint korán, hogy odaérjek vérvételre (feltéve, ha holnap végre összejön)!
07:31 Hah! Végre valami. Bekapcsoltam a tévét és erre elkezdett a ketyere a zümmögésen kívül zúgni és dorombolni.
07:32 Aha! A kis hamis! A kijelző 0:13-t mutat, eddig visszaszámlált az ártány! Mondhatta volna valaki, a használati utasítás esküszöm nem ezt írta! Na jó, akkor tévé bekapcsolva marad, lejátszó felveheti kedvére a 15 percét a Napkeltéből, addig gyorsan felöltözöm.
07:40 Vasalni nem fogok, időm sincs, meg nincs az az Isten, hogy én még egy masinát bedugjak a konnektorba, aztán leégjen a lakás! Sikerült összekurkásznom valami lepukkant kötött szerkót, amit nem kell vasalni, otthon szoktam használni loncsosnak. Mindegy, vészhelyzet van, mára megteszi melóhelyre is!
07:45 Ha nem indulok el azonnal, hiába szenvedtem mostanáig étlen-szomjan (!), nem érek oda a laborba! Egyáltalán, hogy gondolják ezek, hogy az ember szomjasan menjen vérvételre? Én ki se kelek az ágyból egy pohár víz nélkül. Az ember 8 napig bírja étel nélkül, de víz nélkül 2 nap után elpatkol. Ergo, 4-szer olyan gyorsan leszel éhes, mint szomjas. Én például már most majd meghalok.
07:46 HOGY LEHET, HOGY EZ A NYAVALYÁS MÉG MINDIG FELVESZ? Hogy a túróba fordulhat elő, hogy van még neki 2 perce, amikor minden falióra, karóra, rádió, tévé a lakásban azt mutatja, hogy letelt a 13 perc? (Ha neki lassabban telik az idő, mint másnak, lehet, hogy a filmet is felvette végül?)
07:48 Nem tudom, hogy gondolják ezek a laborosok, hogy az ember képes odaérni 7 és fél 9 között. Pedig tudhatnák, hogy a legjobb módszer arra, hogy kibírd étlen (nem szomjan!) 12-ig az, ha fél 9-ig ki se kelsz az ágyból. Nálam legalábbis mindig bejött fogyókúra idején.
07:49 Haha! Kezemben a DVD! Mint a kezes bárány: miután passzív-agresszív-utálatos-erőszakos-makacs módon befejezte ez a dög a felvételt, gond nélkül kiadta a lemezt. Van 15 (?) percünk a reggeli Napkeltéből, megnézhetjük, ahogy Kuncze Gábor és Dávid Ibolya kezet fog. Illetve hosszas elemzésnek, kimerevítésnek, lassításnak vethetjük alá a felvételt a kolléganővel, úgyis váltig állítja, hogy Dávid Ibolya parókát hord. (Szerintem rosszindulatú feltételezés, de hagyjuk.)
08:03 Utolsó apróságok elintézve, bepakolva, zárom az ajtót. Indulás előtt csekkoltam a tükörben, hogy sikerült-e szárnyakat növesztenem, amiért fohászkodtam a Jóistenhez (persze nem), úgy még pont odaértem volna a laborba. Így kénytelen vagyok a BKV-csodában bízni.
08:07 Nem hiszem el, hogy az Embernek volt igaza. Ha pokróccal letakarjuk a tévét, mindez nem történik meg és a Közérdekű hírek meg a lapos seggű politikusok helyett a film is megvan.
08:09 Persze nem hibáztathatom magam, egy méregdrága kütyütől többet vár az ember. Hogy fogunk beprogramozni 10 felvételt előre, ha nyaralni megyünk? Arról az egyszerű esetről nem is beszélve, hogy az ember azért vesz fel egy filmet, mert egy másikat akar nézni egy másik adón. Muszáj lesz kiolvasnom a használati utasítást...
08:10 Nem fér a fejembe, hogy adhattak meg 8h30-ig időpontot. 7-kor még senki sincs az utcán, mindenki alszik! Naná, hogy a laborosok is, tuti, hogy nem látnak ki a fejükből! Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mindig úgy elszúrják a vénámat, hogy belilul. Reggeli kávé nélkül (szomjan!) például az emberek felének vérnyomása 0 felé konvergál, az olyanoktól például hogy tudnak vért csapolni? Megszívják, mint a lopótököt?
08:29 Huhhh, ideértem. Van még előttem 3 várakozó, leülök melléjük és úgy teszek, mintha 7 óta kókadoznék itt. Étlen-szomjan, mi sem természetesebb. Mostanra a lopótökös megoldástól is eltekinthetünk, egész jól felugrott a vérnyomásom a pipától meg a futástól.
Benne volt a pakliban, hogy két filmet is megnézünk egy este, de a 20:00-kor kezdődő épp elég volt, így inkább a szimultán felvétel és alvás mellett döntöttünk. Igaz, hogy csak 30 perc maradt 22:30-ig a csilli-villi csodavideó-DVD-felvevő beprogramozására angol nyelvű használati utasítással, de az önbizalmunk szinte végtelen. Az Ember például azzal kezdte a közös problémamegoldást, hogy a kezembe nyomta a két távirányítót, meg a használati utasítást, mondván, hogy én vagyok a műszaki zseni a családban és ezzel elvonult internetezni.
Nem estem kétségbe, válsághelyzetben jobb az egyéni megoldás, mint a széthúzás és hát valóban én vagyok a műszaki zseni. Kinyitottam a füzetkét, és mivel az ide vonatkozó 10 oldal végigolvasására nem lett volna idő, a legegyszerűbb megoldásra szavaztam, amit még az otthoni videóról ismerek: REC gomb megnyomása, majd leállítás STOPpal. Próbafelvétel: remek minőségben sikerült rögzíteni a Közérdekű híreket. Visszanéztem, pöpec.
Még a film előtt bevillant, hogy ez eddig jó, de alvás közben nehezen fogjuk lekapcsolni. Rávetettem magam gyorsan a használati utasításra és nagy megelégedéssel konstatáltam, hogy az otthoni, 20 éves videónk tuti tippje itt is működik: annyiszor nyomsz REC-et, ahányszor 30 percet akarsz rögzíteni. Próba: és a kijelző szerint valóban. Visszanézés, kifogástalan minőségű 2 perc a Műsorajánlóból. (Ezeket persze nem lehet törölni, mivel egyszerírható DVD-nk van, de majd mindig átugráljuk, ennél nagyobb szépséghibája ne legyen a felvételnek.)
Filmkezdésre az Ember mellémcsusszan, hogy minden rendben megy-e, mire büszkén mondom, hogy 2 próbafelvétel sikerült. Azt ugyan nem próbáltam ki, hogy mit vesz föl a gép, ha elkapcsolom a csatornát, de hát tévézni már úgyse akarunk, ezen az adón marad és kész. Ember megjegyzi, hogy akár bekapcsolva is hagyhatnánk a tévét: ha levesszük a hangot és letakarjuk egy pokróccal simán tudunk aludni mellette. Hehe, nagyon vicces.
Filmkezdést megvárom, főcím alatt indítom a felvételt. Nyomom neki veszettül a REC-et, 4-szer. Az ugyan feltűnt, hogy a kijelzőn 0:15 jelent meg, ami mondjuk nem kerek óra, de nagyon nem zavartattam magam, mivel a filmnek addigra be kellett fejeződnie.
Tévé kikapcs, ketyere megnyugtatóan zümmög, édesdeden elalszunk.
Nekem a BJD2 sok hibája ellenére is jobban tetszett, mint az egy, viccesebbnek találtam, többet nevettem rajta. Abban igazad van, hogy erőltetett a történet, de már az 1 is az, ha jól meggondoljuk.
Az új részek is nagyon tetszettek, jó, hogy tudott hozni egy új témát. Én bírom , hogy nagyítóval néz egy helyzetre/történetre és kiröhögi, pl. parkolás (hogy semleges témát említsek).
A nagy szerelmem története engem teljesen kiakasztott, sokkal silányabb, mint a BJD-k. Persze emez sem szépírói teljesítmény, ahogy közös erővel kiveséztük. :-)
Nincs 3. könyv, csak Helen Fielding ott, ahol eredetileg megjelent, az Independent hasábjain tavaly óta heti 1x ír egy naplóbejegyzést. Hogy lesz-e belőle kötet is, az még kérdéses
Nekem már az csalódás volt, hogy Helen Fielding folytatja a történetet. Valahogy nem szeretm a folytatásokat, már egy is elég volt. Nekem az első könyv tetszett legjobban, a második kevésbé győzőtt meg. Nade egy harmadik, ráadásul nyolc év múlva, és Bridget semmit sem változott ! Én úgy hittem, a BJD2 után egy kicsit benő a feje lágya, mert ami elmegy egy harmincévesnek, nem biztos, hogy jól áll egy negyvenesnek.
Angol irodalom-szakos húgom szerint a könyvek nyelvezete, stílusa a lényeg, nem a történet, ja, meg a sok komikus helyzet. Én szeretem, ha a történet is hiteles. Már a BJD2-ben is nehezen "jött át" a Rebecca-konfliktus.Ha valakinek fontos a párkapcsolata, szerintem nem hagyja ilyen könnyen elmenni a másikat, és ez Markra és Bridgetre egyaránt vonatkozik. Vagy valóban vannak ilyen emberek, akiknek ennyire kevés erőfeszítést ér meg egy kapcsolat, ennyire esetleges, együtt járnak, vagy sem ? Egyrészt valahogy magával ragadot a BJD2, másrészt kiakadtam olyanokon, mint pl., hogy egy értelmes pasi nem gondolhatja komolyan, hogy visszahódíthatja a szerelmesét úgy, hogy egy másik nőt visz magával azokra a bulikra, ahol állítólag Bridgetet akarta látni.stb.stb. A nagy szerelmem története nem olyan jó könyv, de a lány kapcsolatának ábrázolása sokkal hitelesebb.Magam is láttam jó néhány hasonló gyötrelmes együttjárást, hasonló megaláztatásokkal. Nekem az angliai helyszínen játszódó történetszál tetszett, az afrikai meg kissé unalmas volt. Egészében a könyv nem jelentett felejthetetlen élményt.
