Keresés

Részletes keresés

Borsinka Creative Commons License 2015.07.20 0 0 2012

még nekem is nehéz fölfogni az értelmét!  -))

Előzmény: Borsinka (2010)
Erdeigyümölcs Creative Commons License 2015.07.15 0 0 2011

Üdvözlet minden kedves Fórumozónak.

Elhoztam mostani nagy kedvencemet Weöres Sándor:Canzone részlet

Remélem nem bánjátok,mert szerintem csodaszép:

"Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad."

Borsinka Creative Commons License 2015.07.15 0 0 2010

Ki mentén nyomkodá a vízbefultat,

s a kacagányát teríté rája,

tudja!

Vidul ezen Ré

szívetája

konyvmuves Creative Commons License 2015.07.13 0 0 2009

 A LÁTOGATÓ (részlet)

 

     Űri idegenként, már mind eljöttek a távoli rokonok, amint hírét vették, mint vajúdnak a földi humanoidok, hogy megsegítsék a forrongó, különös, kék bolygót. 

Később mind elmentek, mert itt nem működtek, a más bolygókon bevált módszerek. Belátták – oly bonyolult káosz ez, amelyet a gyilkos önzés, intrika, és a téboly fűszerez. Valami rossz, körülmetélt szellem fátuma leng a Föld felett, nem akar már segíteni senki, ki is tudna, ily megrontott tömeget átnevelni?

A jövevények előtt, már csak egy cél lebegett: Megőrizni a törékeny életet, amíg lehet. Nem használt sugallat, látomás, átadott tudás, és annyi, óvatos beavatkozás. Szomorú volt látni a bennszülötteket, amint béklyóba veri őket a meghasonlás és a gyűlölet.

Miért nem tud megtisztulni ez a világ? Miért nem leli útját az emberiség?

Hol vesztette el a Földanya Ariadné fonalát?

Nincs segítség, kérdezték az Argonauták?  Nincs az embernek reménye, csak robotol az elszánt sokadalom? Máról holnapra él, egyetlen célja van, a túlélés, és ámok futóként rohan végzete felé. LSD? – vadkender? Jól mondják, mákonnyal bünteti őket a zsiresztény, farizeus Jehova Isten, de ki mondja meg, véget ér-e egyszer ez a börtön – az emberi szenvedés történelem a Földön?

Igen, ige kell, legyen: igen,

mert nagyon fáj a nem:

Remény kell!

Így legyen! Igen-igen:

Legyen értelem, megértés, béke és kegyelem,

Megbocsátás, türelem a szíveken –

És ötödik elem: a szer elem, mert a szeretete etet -

Bár legendák őrizték a látogatást,

s erről vallanak a próféciák,

túl sok a titok,

mégse keressünk varázslatot,

fogadjuk jósszívvel a dogon jóslatot –

 szellemisége az ember javára lehet.

Igen, a szárnyaló képzelet,

mint világítótorony fénye,

új világképet vetít jövőnk egére.

Ki tudja? hová vezet az ember útja,

ha nem törli el létét egy, végzetes tragédia?

Lesz-e még ideje, ha eljön a záróvizsga,

az ítélet maga, vagy átveszi helyünket

egy, javított formula?

Látjuk-e végre a célt, lesz-e újjászületés?

vagy palackposta viszi el létünk rossz hírét?

Mennyi kérdés? és a válasz csak egy „lehet…”

Már alig halljuk a teremtés ütemét,

A kétely önző ámokfutása veri szét

a bölcsesség józan szellemét...

Még minden lehet…szól az üzenet,

Az ember arra született,

hogy benépesítse a Földet,

majd jó és rossz tapasztalással,

érett szívvel, ésszel és tudással,

a Kozmosz gyermekeként 

a világegyetemben elfoglalja a helyét…

Tied lehet ember a csillagos ég,

ha majd felemel jellemed ereje?

Ha majd nem gyötör többé pénz, hatalom,

a  jövőd egésze lehet a tiéd?

de mondd, mivel töltöd időd ma még?

 

NTK Horváth Sándor

 

konyvmuves Creative Commons License 2015.07.13 0 0 2008

VI. képzet
Ariadné fonala


Ne reméld, hogy a bika is ember, akitől e végtelen kőrengeteg megtanulta, hogy mi a rettenet. Semmit ne várj. A fenevadat sem, ebben a feketedő, manipulált, labirintus szürkületben.”

"Végezd el munkádat, még mielőtt alakot öltött volna, rendezd dolgaidat, mert ami kicsi, könnyen szertefoszlik, mert ami törékeny, könnyen eltörik, de amit várnak tőled, könnyen megszerezheted, mivel a nagy dolgok kicsinységekben gyökereznek."

Így talált rá Ariadné, álmában –

Táncolva jött gyapjúgombolyagával,

ezüst fénynyalábok között,

beszökött a szikrázó, hajnali labirintba –

táncolva ráhurkolta a fonál végét

a szörny-taurosz szarvaira –

Gyöngéd üveges reggel ébredt –

és vele mintha éppen most születne

ezerszeres tükrökben a Nap – a szeme

a gyapjúfonálra szegezve,

az vezette,

mintha vörös vérnyom volna –
egy Minotaurosz közeledett lopakodva –

 

NTK Horváth Sándor: Minotaurosz (részlet)

konyvmuves Creative Commons License 2015.07.09 0 0 2007

Stigmák:

Leláncolt Szentkorona Petőfi temetésén

 

Szabad-kő-hímes MTA,

Habsburg hiób a neved!

Seolbani Orál Boász

Szemétdombján a helyed.

 

Petőfi állt újra közénk,

Hogy igazságot tegyen.

Szelleme fáklyaként lobog,

Fent, a Szabadság hegyen.

 

Kossuth helyén Viktor tromfman,

Szólítjuk, de nem válaszol.

Miért, kit? És akkor mi van?

Gyanút kelt minden szobor.

 

Nyakunkon a bitang horda,

Labancok új labanca –

Júdáscsókos esküszegő!

Bizalmunkat bitorolja.

 

Hétszáz ezer magyar ifjú

Vándorolt napnyugatra,

Lassan kiürül az ország,

Ráment mind bankkamatra.

 

Villás nyelvű kutyaütő

Hatra-vakra Intrikál.

Trianoni csillagőrző

Ármányt szó nyár éjszakán -

 

Akasztófák árnyékában

Osztják Jézus köpenyét -

Halott gyalázók söpredéke

Elhazudja tetemét -

 

Légy átkozott heted ízig,

Körülmetél kór apád,

Petőfi sírja falából,

Kinyúl érted egy ország!

 

Nincsen bosszú, s nincs bocsánat,

Hulljon rád minden átkod!

Jachin stigma, Boász bánat

Leplezte csalárdságod –

 

Coda:

De időd már törött korsó -

Ménródé vagy, aki látott!

Elvisz a szél, befed a hó,

Sehonnai bitang álnok.

 

Meg.: Petőfi temetése stigma, átvilágítja létünk állapotát, leleplezi a látható és rejtett erőket, látható lesz az MTA, és a mögötte álló szellem, amely leláncolja a Szentkoronát Jachin és Boász oszlopaival a Margitsziget bejáratánál, t.i. a szabadkőműves szimbólumokkal tartja kontroll alatt szakrális ereklyénket.

Széchenyi szellemét megcsúfolta a Habsburgok máig élő, magyarfób finnugrizmusa, majd a kiegyezést követő szabadkőműves nyomulás, ami Trianont készítette elő, és ma is látjuk, hogy az MTA a halottgyalázástól sem riad vissza.

2015. július 17. valami kezdete és vége lesz a kocka el van vetve. deus ex machina.

ntkalexander Creative Commons License 2015.07.07 0 0 2006

Itt az idő!

Ítélet Petőfi Sándor temetésén

 

Magyarfobita MTA

Legyen átkozott neved!

Sehonnai Orál boáz

Szemétdombon a helyed.

 

Petőfi állt újra közénk,

Hogy igazságot tegyen.

Szelleme fáklyaként kigyúl,

Fent a Szabadság hegyen.

 

Kossuth helyén ül a Stróman,

Szólítjuk, de nem válaszol.

Miért, kit és akkor mi van?

Kérdést szül a fájdalom.

 

Nyakunkon a bitang horda,

Labancok új labanca –

Júdás csókos ezüstökön

Bizalmunkat bitorolja.

 

Hétszáz ezer magyar ifjú

Vándorolt napnyugatra,

Lassan kiürül az ország,

Ráment mind bankkamatra.

 

Metélt farkú kutyaütő

Intrikál hatra-vakra.

Salamoni csillagőrző

Ugat nyáréji Holdra -

 

Akasztófák árnyékában

Osztják Jézus köpenyét -

Halott gyalázók söpredéke

Ellopta szűz tetemét -

 

Légy átkozott heted ízig,

Körülmetélt a kórság,

Petőfi sírja falából,

Kinyúl érted az ország!

 

Nincsen bosszú, s nincs bocsánat,

Hulljon rád minden átkod!

Jézus ítél, Ciont zárva,

Istennel csal ki vádlott!

 

 

 

Borsinka Creative Commons License 2015.07.04 0 0 2005

kimentém a vízbefultat

s a szárazra pottyant

az elmém akkor

másra szottyant

és széttapostam őt

konyvmuves Creative Commons License 2015.06.30 0 0 2004

 

Adás hiba: 2x Jónak lenni jó!
Nietzsche parafrázis
   Mottó: Parancsom csak egy: tiszta légy!


A Föld képernyő zöld halála, 
Ma átkozódó, jóság álca – 
Éjjel jött el a világ vége, 
Kihunyt lelkeink kristály fénye. 
A sikoltozó, téli szélben, 
Ne vigyél Uram kísértésbe!

Vaktükröd  zár sok-ezer éve - 
Száz félelem igézetébe - 
Sír-kacag a rombolni kész Uránusz? 
Megkapaszkodik perzselt egeken – 
Amíg elég minden érthetetlen, 
Majd visszatér a lélek én urához – 

Megromoltak igék, hitek, s a lélek:
Javíthatatlan: hajóroncs az élet - 

Lovak vágtatnak a tűzviharban, 
Felszikrázó hajukból vastűz lobog, 
Apokalipszis szánt a földeken, 
Paták tépik sebeit – a Föld zokog. 
Büszkén rohanunk agyhalálon át -
Lélektelen, fehér emberek – 
Elköltözött Isten, s a magánytól,
A Föld gyermeke nagyon beteg. 
Akit rendelt, bukott-angyal sírja vár,
Mit nekünk csillagéj, és örök homály? 
Zúgjad üdvözülten dühöngő imád!
Jó ember, kerüld a vallás intrikát! 

Fény-hazád háza, a nagy-messzi ég: 
Ne tűrd a bosszú és részvét örömét!

Kaposvár, 2014. ezüst vasárnap

Előzmény: ntkalexander (2003)
ntkalexander Creative Commons License 2015.06.30 0 0 2003

             

          Rainer Maria Rilke:
          A kilencedik elégia parafrázisa

  

          részlet 

 

              Kalapácsok közt sikolt agyunk,
              Szívünk, akár a nyelv is
              A fogunk közt, vérzik, szakad,
              De mégis, mégis, a megtisztult ember

              Talán az úr dicsérete marad.

 

konyvmuves Creative Commons License 2015.06.30 0 0 2002

A  József Atilla töredék kiváló, a többit nem olvastam el a rím-munka miatt, amely széttöri a költeményeket erőszakolt darabos nehézségeivel, persze a költő szabad a kifejezés és technika megválasztásában...

Előzmény: MDani8 (2000)
konyvmuves Creative Commons License 2015.06.30 0 0 2001

Minotaurosz

részlet

 

Hol villám s gyűlölet
támadt valaha, átok –
a hegyen, most Zeusz haragja lebeg,
viharfelhő suhan útján, ha megérinti isten ujja,

int az idő, és minden lény szíve megremeg.

 

Egymásért és egymás ellen táncolt a kettő, találkoztak a tükörképek, fedeződtek, takaródtak. Mindenütt táncolt egy minotaurosz, meg-megpördült tengelye körül, és mindenütt kirontottak az ifjak, majd megint hátra ruganyosan, s megint bakugrásokkal, arra várva, hogy döfhessenek, és amikor a labirintus mögött leereszkedett a Nap, – vörösen fölragyogtak a tükörfalak. Az ifjú döfött, visszakozott, a falhoz támaszkodott, babonázta a Minotauroszt. Az tett még egypár tánclépést, mellében a karddal megtorpant, kihúzta jobb kezével, baljával melléhez kapott, fekete nyirok csorgott belőle, elhajította a kardot, csak úgy szánkázott a földön, jobbját is mellére szoríto-tta, tántorgott, botlani látszott, megint földbe gyökerezett lába. Megzavarodott. Nem értette, mi színezte meg a kezét, föl nem fogta a fájdalmat, mely a bordája alatt őrjöngött.
Csak azt érezte, hogy ez a lény, amely ráugrott, és valamit a testébe döfött, nem szereti úgy, mint korábban szerette min-denki, a tauroszok, a lány, a lányok, és mihelyt ezt megneszel-te, gyanakodni kezdett, már csak azért is, mert gondolkodni nem tudott, hiszen minden dolog, képek formájában vonult el képzeletében, és nem fogalom alakban,  úgy mintha valamely képírás jeleivel érzékelt volna. Talán nem is szerette a lány, talán nem is szerette a többi lány a tauroszokat, azért dermed-tek meg, azért vándoroltak el. Talán ehhez az új lényhez tartoztak, mely hasonlított a lányhoz, és mégis másmilyen volt. Teste csaknem olyan izmos, mint az övé, ráugrott, miként a többi új lény is ráugrott a tauroszokra, és azok is, mint Ő, mellükre szorították a kezüket, és fekete nyirok csorgott belőlük. És amikor a hat másik lány és a hat másik ifjú megjelent kéz a kézben, úgyhogy a tükrökben se vége, se hossza nem volt a bolyongók hosszú sorának, megkettőződött, négyszereződött, megsokszorozódott a hatalmas este fényében és amikor társukat megtalálták, aki egy falhoz támaszkodott és azt remélte, végre összeroggyan a Minotaurosz, akkor úgy rémlett a bikaembernek – ha ismeri ezt a fogalmat – hogy az egész emberiség őellene fenekedik, és meg akarja semmi-síteni, mert másságuk megbékíthetetlen. Meghunyászkodott. Úgy érezte, fenyegetik, és hogy ne rettegjen, büszkeséggel egyensúlyozta rettegését, büszke volt rá, hogy Minotaurosz, és azt gondolta, hogy ami nem Minotaurosz volt, az ellene esküdött. Csak minotauroszoknak volt szabad lakniuk a labirintusban, abban a világban, amelyiken kívül nem létezett más világ – mert emlékezetében, falakkal vette magát körül, ahol az istállók fülledt tehén-melegének halovány érzete szállongott, ahol fölcseperedett.

Gyűlölet öntötte el, amit állat érez az ember iránt, aki megszelí-díti, veri, vadássza, levágja, megzabálja, – ősi gyűlölet, ami minden ember állati szívében ott parázslik. Nyers, vad harag szökkent a szemébe. Habzott a szája. Az ifjú elvált a faltól, mert halálnak hitte a Minotaurosz meghunyászkodását, halálos sebet vélt ütni rajta, –  a lányok és az ifjak körbe fogták és ujjongtak és förgeteges körtáncot lejtettek a Minotaurosz körül, – a kushadó szörny körül, akinek habzó szájú, nyálas haragjára fittyet hánytak – mind sebesebben, mind fennhéjázóbb kurjon-gatással, mintha megmenekültek volna, mind őrültebben, nem is gyanítva, hogy már maga a labirintus megpecsételte sorsukat – hiszen a bikaember halálával, meg se találták volna az egymásba ékelt tükörfalakon a kijáratot – mind vakmerőbben, vélt szabadságuk mámorában táncoltak, elvakultan, mind szorosabbra vonva a rikkantgató kört, mind fenyegetőbben dobbantottak a belopakodó éjszakában. A Minotaurosz már csupán embereket látott, akik haláltáncot jártak, s nem a tulajdon tükörképeit, mivel a sorban gomolygó és hopszoló emberek eltakarták a labirintus falait, úgyhogy kiapadtak azok a tükrök – ekkor úgy érezte a Minotaurosz, hogy a minotauroszok is cserbenhagyták és kelepcébe csalták. 

 

NTK Horváth Sándor

MDani8 Creative Commons License 2015.01.14 0 0 2000

SZIASZTOK!


Kérlek, látogassatok el blogomba. Amennyiben tetszenek verseim, novelláim iratkozzatok fel vagy írjatok véleményt. Köszönöm! 


mdiro.blogspot.hu

ntkalexander Creative Commons License 2015.01.09 0 0 1999

ISTENÍTÉLET

- a vak csillag alatt -

 

A sötétség világa

Káoszt szül és különbséget,

Int a végzet:

Önmaga felett mond ítéletet –

Kioltja az élet lángot -

A templom népe

Önnön magával meghasad -

A szkíta sólyom csillaga alatt.

konyvmuves Creative Commons License 2014.08.07 0 0 1998

Hoztam egy video-verset Szabados György free verseinek felhasználásával, íme:

https://www.youtube.com/watch?v=J1hhzoGnQrk&index=50&list=UUYXLALqsJzjildkDHSNuOnw

manobaba Creative Commons License 2014.05.26 0 0 1997

Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

„És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe,

füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak,

teremtett virágokat – tőlük tanuljam el a nevetést,

elrendelte a tüzeket, szenvedjek, szerelmesedjek.”

 

(Bella István: Elégiák)

manobaba Creative Commons License 2014.05.26 0 0 1996

Normal 0 21 MicrosoftInternetExplorer4

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";}

„És bebugyolált engem az isten illatos levegőbe,

füvet teremtett, madarat, gyönge állatot, hogy játsszak,

teremtett virágokat – tőlük tanuljam el a nevetést,

elrendelte a tüzeket, szenvedjek, szerelmesedjek."

 

Bella István: Elégiák

konyvmuves Creative Commons License 2014.05.08 0 0 1995

NTK Horváth Sándor

A Szer törvénye

 

Nézz fel és szeress!

Az aggódás körülnéz,

Kiutat keres.

 

De a Hit nevel:

Isten követ az Egyben,

Hogy ember lehess.

 

konyvmuves Creative Commons License 2013.11.23 0 0 1994
Teresa7 Creative Commons License 2011.11.26 0 0 1993

 

A Nap kihűl, a Föld kiszárad,
az ég üres lesz nélküled,
és én senki vagyok, ha te nem vagy velem.
Annyira szeretlek!

 

Sütő András

Teresa7 Creative Commons License 2011.09.04 0 0 1992

Harcos Katalin

 

Érintésed

 

mint áramütés,

átjárja egész testem...

Csak ezt kerestem!

 

Teresa7 Creative Commons License 2011.09.02 0 0 1991

Orbán Balázs

 

Kétsoros

 

Nem szeretnék olyan kicsinyes lenni, mint a nagyok,

Olyan, mint akik sokat beszélnek, mert hallgatnak.

 

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1990

Dienes Eszter: Légy áldott

Járok fekete lomb között,
szívembe átok költözött,
számig ér mindig a sírás.
Elmegy a test a porhoz,
hiába tiltják.

Elmegy a test a porhoz,
kapkodunk fűhöz-fához;
ki halottaimból visszahoztál,
legyél mindétig áldott.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1989

Dienes Eszter: Túl kevés

Két méter hallgatás
köztünk az árok,
lyukas ingemben
szivemig látszok.

Testem széjjelszórva
– éjben szalmazsákok –
leégett telihold
udvarában állok.

Mandulás két szemem
fogyó arányába’
meglátszik szétosztott
mosolyom hiánya.

Úgy vagyok, mint a kő –
el kell, hogy dobjanak!
Vigasznak túl kevés,
támasznak ingatag.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1988

Dienes Eszter: Kétkezes Ladányival

Volt már, hogy
nem volt ágyam –
EMBERSZÍVBEN HÁLTAM.
Nem volt jó szavam
senkihez, BESZÉLGETTEM MÉGIS,
sírást tanulni hozzám
gömbölyült az ég is.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1987

Dienes Eszter: Nélküled

Csillagom alszik
sötét egen,
holdam is késik,
sötétedem.

Károg a holló,
álom az élet,
leng, leng az árnyam,
pörgök a szélben.

Visznek holdezüst
reszkető utak,
idegen hold és
csillagok alatt.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1986


Dienes Eszter: Négysoros

A legszebb nyitott tenyér vagy,
Istent is te ruházod.
Nálad lakik az oltalom,
bennem kimódolt álmok.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1985

Dienes Eszter: Marasztaló

Amikor elmégy,
gondolj a nyárra,
utak homlokán
lázrózsa-fákra.

Arcunk éjjelére
egy legendás nyárban,
elszánt ölelésre
egy kipróbált ágyban.

Tudod, hogy félek.
Fáznak a fák is.
Tudom, hogy gyűlölsz.
Te vagy a Másik.

Hiszed, nem hiszed,
így élek régen:
neved suttogom
térdeplős éjben.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1984

Dienes Eszter: Útravaló

Gyere házamba,
gyere, mert hívlak,
gyerek betűkkel
nevemre írlak.

Ballagsz a nyárban,
se gond, se isten,
szikrázó zápor
kimossa inged.

Út sodrában majd
füzike
árnyékot növeszt,
ülj ide!

Házak előtt a
dáliák
elűzik arcod
bánatát.

Eső dobálja gyöngyeit,
itat a határ,
megáldom mind a földeket
s boldog zöldbe jársz.

dolna Creative Commons License 2011.08.10 0 0 1983


Dienes Eszter: Szerelmes dal

Súgom, gyónom, fűnek-fának,
elszerettelek,
húsommal és nedveimmel
elkevertelek.

Esti égen csillagom vagy,
üzenő tüzem,
árva arcom pártfogója,
mindened hiszem.

Húsod húsom, véred vérem,
mindig tudtalak,
álmomban ha álmodtalak,
megkívántalak.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!