Függetlenül attól mi történt eddig és mi történik még, azért annak örülök, hogy legalább a szapphói strófákat képes voltam felismerni ebben az időutaztató versben. Ezért már érdemes volt élni. (Nemhogy fórumozni!)
Hozzáteszem, akkor éreztem magam ilyen hülyén, amikor leesett, hogy a pszichiátriai visszaélésekkel kapcsolatos kiállítást, - amire kiváncsiságból betéértem - a szcientológiai egyház szervezi.
Jó lenne megtalálni, ezt a Hagyatékot, ami nyilván nem az a Hagyaték, amit én láttam Zsenik vakvágányon alcímmel. Na, azon tényleg majdnem elsírtam magam.
Végignéztem, mert úgy gondoltam a megfutamodás nem megoldás.
Nekem legutóbb Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal tette kicsit rendbe a fejemet. Nemcsak a háború poklába kalauzol, hanem azt is megmutatta, minek lehet örülni. (Drezda bombázása után, gyakorlatilag bárminek ...)
Nagyon klassz, de egy jókora darab ki lett belőle csípve. Ami kicsit vígasztalt, hogy ugyanitt találtam Petri verseket is, a költő előadásában, de az már itt offtopik.
Úgy tűnik, 36-142-ig elvitte a cica a hozzászólásokat.
Nagyon jó ez a topik, igyekszem azért nem minden tizedik hozzászólásra reagálni. (Előre is elnézést, ez azért lehet, mert nem szoktam József Attiláról beszélni senkivel.)
Nagyon tetszik az is, hogy hozzászólásokat egy-egy vers szakít meg, vagy épp köt össze.
Két tenyerembe fogtam a fejét, és lassan, mint aki vigyáz, hogy az alvót fel ne ébressze, megfordítottam. Abban a pillanatban felnyílt a két szemhéja és mintha nagyot sóhajtott volna. Sikoltozni kezdtem:
- Emberek! Él! Hiszen él!
Az orvos, akinek elmondtam még aznap este, lelkendezve, eszelősen, hogy "él", - elmagyarázta, hogy abban a pillanatban meghalt, amikor csigolyatörést szenvedett.
Én mindig bosszankodom, ha a Szabad ötletek jegyzékéről hallok. Ez egyszerűen egy beteg ember feljegyzései, illetve a kezelésének a dokumentuma. Nem akarta kiadni = senkinek semmi köze hozzá!!
Én a Szabad ötletek jegyzékével együtt szeretem és a szentté avatást az egyházra hagyom. Az irodalom nem tűri sem a képmutatást, sem a csúsztatást.
Semmi közünk sincs hozzá, hogy begyógyszerezve, eltorzult tudattal milyen perverziók törtek fel belőle.
Én azt hittem a Gyömrői-szerelem idejében csak pszichoterápiás kezelésben részesült.
Éppen ezért teljesen mindegy, mi történt. A versei élnek, s bennünk újjászületnek...
Azért az mégiscsak tragédia (mondhatnám a sors gonosz fintora), hogy egy írásból, írásnak élő embert így megbénítottak.
Idézet Illyés Gyulánéhoz írt levélből:
''... Most valami fekete folyadékot kapok, meg valamit ostyában. Csodálom, hogy egyszerre öt levelet kapott, itt valami turpisság lehet. Amint látja, én nem tudok rendesen írni. Sokszor üdvözlöm
"...Ezek a madarak nagyon könnyen szelídülnek (gyakorlatilag ha nem csinálunk velük semmit, akkor is az esetek többségében szelíddé válnak). Gyakori az olyan fiatal madár, mely rögtön kézre ül. Ezek a madarak kitűnően elszórakoznak a kereskedelemben kapható papagájjátékokkal, de azért igénylik a törődést. Ez a madár beszédutánzásra is megtanítható, általában a hím madár, bár ritkán a tojó is hajlandó "beszélni". Gyakran hívják ijedt, kezdő hullámos papagáj tartók az állatorvost azzal, hogy "Hány a madaram!", pedig ez a jelenség nem betegség, hanem csupán azt jelzi, hogy a madár ivarérett lett. Minden madár hímje úgy udvarol, hogy eteti a tojót. Ha azonban a papagájunknak nincs párja, akkor kinevez egy tárgyat párnak és annak udvarol. Ez lehet egy játék, de akár az etetőedény is. * Az udvarláskor a hím madár ütemes fel-le mozgással ütögeti csőrét a tojó csőréhez, melyet jellegzetes hangicsálás kísér, időnként megáll etetni a tojót. Ezt félig megemésztett, a begyből felöklendezett eleséggel teszi, ezt tévesztik össze sokan a hányással. Ilyet csak a hím madarak szoktak csinálni. Kezdő madárkedvelőknek mindenképpen ajánlom ezt a fajt, hiszen egy kedves, barátságos madár, sok gond nincs vele. Természetesen nem kötelező átállni később sem másik fajra, hiszen valóban nagyon szórakoztató társaink lehetnek..."
Remélem senkit nem bántok meg azzal, ha azt mondom, az én kalickámban ilyen szelíd, de legyengült madárként gubbaszt József Attila. Örökre bezárva. Elhagyottan.
Szerintem, az, hogy egyáltalán megismertük József Attila műveit, és életét nagyrészben a szocializmusnak köszönhető. Az Ő idejében a kommunistákat, és a velük szimpaizálók táradalmi elfogadottsága nem volt túl nagy. Az élete nem egy "sikertörténet", de a versei nélkül szegényebb lenne a kultúránk. Igaz a szocializmusban szívesen idézték, a
dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes" részt,
persze az elejét már nem írták oda.... ("Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres -")
Egy órával ezelőtt a szürrealizmus témájánál időzgettem és pont Ő jutott az eszembe. Ha verset olvasok mostanában, mindig József Attila verseinél töltök el hosszabb perceket. Annyira szívhez szólóak és annyira művésziek ezek a sorok.
Azt nem tudom, hogyha J.A. utolsó órájában a röntgenasszisztenső levele lapult a kabátjában és Flórának még afféle szakító levelet is írt pénteken, hogy ne jöjjön vasárnap, akkor azt a levelet megkapta Flóra vasárnapig? Volt kézbesítés vasárnap??? Nem hiszem, hogyha szombaton volt is, egy nap alatt elért a címzetthez...
Szép este van. Szép csöndesen aludj. Szomszédjaim is lefeküsznek már. Az uccakövezők is elballagtak. Messze-tisztán csengett a kő. Meg a kalapács Meg az ucca S most csönd van. Régen volt amikor láttalak.
Dolgos két karod is oly hűs Mint ez a nagy csöndű folyó. Nem is csobog csak lassan elmegy. Oly lassan hogy elalusznak mellette a fák Aztán a halak A csillagok is. És én egészen egyedül maradok.
Fáradt vagyok sokat is dolgoztam Én is elalszom majd. Szép csöndesen aludj. Bizonyosan te is szomorú vagy Azért vagyok én is szomorú.
