Kedves Bela, asszem az a gond, hogy mi itten egy olyan területen, egy olyan hitvilágon nöttünk fel, ahol tilos volt 'másfelé kacsingatni' szinte mindenben.
A meditáció nem valamiféle keleti őrület, amit rendes kereszténynek riadtan ki kell kérnie magának... De inkább megfordítom, az ember, ha öntörvényű, és nem képes Istenre figyelni, akkor teljesen mindegy, hogy Bibliázik, rózsafűzérezik avagy meditál, vagy agykontrollozik. A szándék, az ami eldönti a kérdést. Ha pl. Bibliát úgy olvasom, hogy '3000 éves ókori bölcselkedés, mi a fenét mondhat nekem 2001-ben itt, Lajosmizsén ?' - akkor megette a fene az egészet. Ugyanakkor egy alázatos, őszinte fohász, egy 'jajistenem' csodákat tehet.
Szubjektivitás pedig mindig, mindenhol becsúszhat, ez tény ;<)
t-r
Kedves Tivadar! En nem vagyok abban biztos hogy az ember meditalassal ra tud jonni hogy mi Isten akarata. Sokan ereztek mar azt hogy "Igen, Isten azt akarja hogy igy dontsek", es kozben kiderult hogy forditva kellett volna. Szerintem a Biblian keresztul sokkal tisztabban beszel Isten hozzank mintha megprobalnank meditalni mert abba mindig becsuszhat egy kis szubjektivitas. Udv.: Bela
Bocs, hogy mostmeg én válaszolnék.
Éppen mert az ember nem hatalmasabb Istennél, nem keresztezheti akaratát, mégha azt is hiszi.
Hitem szerint mindenkinek a sorsa Isten akarata szerint adott. Viszont hogy mások (előre meghatározott) sorsában mi a "jó", vagy a "rossz" szerepét játszuk, az rajtunk, a mi szándékunkon múlik.
Tehát ha valakinek "kijár" a szenvedés, attól én még nem fogom felvállalni a végrehajtó szerepét, mert rosszat senkinek nem akarok tenni szándékosan.
Most akkor szerinted én keresztezni akarom Isten akaratát, vagy nem?
Igy van, kedves Bela, nagyon soxor, de szerencsére nem mindig. Szvsz erről szól az ORA ET LABORA is, mielőtt cselexünk, elötte mindig konzultálnunk kellene Istennel. Remeélem azért csak szaporodik ezen emberek száma.
No és a mások miatti kesergésnél többet ér ha mi magunk törexünk a rendszeres meditálásra / imádságra. Nem igaz?
t-r
Kedves Tivadar! A problema az hogy az ember nem veszi figyelembe Isten akaratat, es gyakran tobbnek tartja magat, sot azt hiszi hogy o a teremto. Udv.: Bela
Kedves oncogito! Mit hajtunk mi vegre? Honnan tudjuk azt hogy az a valaki arra hivatott? Szerintem barmi is az, Isten hivatott ra, es vegre is tudja azt hajtani nelkulunk is. Udv.: Bela
Én is őszintén örülök, és én is köszönöm, hogy nyitott voltál mindarra, amit elmondtam.
Azt hiszem, ezek után az elkövetkezendő vitákban ha egymás igazát megkérdőjelezzük is, a szándékot már nem. :-)
Kedves oncogito! Szerinted hogy tudnank eldonteni valakinel hogy "rendben, eleg volt a szenvedeseibol"? Es foleg azt hogy mar megtanult mindent ami ra kimeretett? Udv.: Bela
Köszönet kedves oncogító őszinte, lélekemelő soraidért. Ennyire közelinek még sosem sikerült érezni téged, valahogy mindig 'becsúszott' valami pici eltérés, ami nem baj, csak nem értettem miért mindig...
Ez most talált.
És én régóta tudom, hogy "semmi sem rossz önmagában, csak a gondolat (szándék) teszi azzá."
És elfogadom ennek alapján a kivételt is, csak hozzáteszem: ezek a döntések esetenként hatalmas felelősséget (karma adósságot...?) jelentenek a döntést hozó(k) számára. Kérdés, hogy el tudjuk e majd viselni.
Mégegyszer köszönöm: t-r
Felettem is elmúlt jónéhány (öt) évtized, én sem pusztán elméleti síkon vitázom.
Pontosan értem, hogy az élet tiszteletét tartod mindennél fontosabbnak. Azon kívül én is elfogadom, hogy a sorsát mindenkinek meg kell élnie. Abban is egyetértünk, hogy nem tudhatjuk, hogy a haldokló mit él át a valóságban, vagy mit gondol át.
Azonban haldoklása során eljuthat olyan szintre is, amikor azt "mondjdák" neki, rendben, elég volt a szenvedésekből, megtanultál mindent, ami rád kiméretett. Akkor pedig jönnie kell az embernek az eutanáziával.
Akinek meg kell születnie erre a földre, az meg fog születni akkor is, ha közben több abortuszt kell "elszenvednie". Igazi szenvedése annak lesz, aki felelőtlenül, valóban saját önzése miatt veteti el magzatát. Valóságként kellene már megélni, hogy nem mi adunk és szüntetünk meg életet, csak végrehajtunk valamit. Nem mi vagyunk az igazi urai életnek, halálnak.
A gyilkosság ténye sosem lesz felmentve semmi alól, mert ott van az egyénnél a szándék. Aki végrehajt bárminemü gyilkosságot, ha könyörületből teszi, mert a szenvedés megszüntetésének más eszközével már nem rendelkezik (mivel a sorsot úgysem keresztezheti) szükséges, akkor az eszköze valaminek.
Hogy minek vagyunk az eszközei, a jó, vagy a rossz sorsnak az ami rajtunk múlik, az ami a mi megmérettetésünk.
Kedves Barátaim !
Sejtettem, hogy nem fogok osztatlan elismerést aratni eme beirásommal, nem ért váratlanul a reagálástok. Azt hiszem értem is, mit éreztek ilyenkor, - száraz,'társadalmi értékrendek' alapján valóban hülyeség amit írtam.
De mivel elég öreg vagyok már, megértem már 1-2 dolgot, és megtapasztaltam sorsokat, mégis fenntartom véleményemet. Vegyük még ide a halálbüntetés eltörlését és rá fogunk jönni, hogy az embernek egyszerűen nincsen joga elvenni egy másik ember életét, legyen az akármilyen is. SEMMILYEN JOGCÍMEN !
Ezen az sem változtathat, hogy a világban milyen gyakorlatok léteznek, és működnek.
Vallásos, túlvilági létben hívő embereknek talán nem kell magyarázni, ateistáknak meg asszem lehetetlen, de a világon MINDEN jelenségnek megvan a maga elégséges oka. Tehát az, hogy valaki szenved, annak is. A szenvedést szabad csökkenteni, ha lehetséges, de nem HALÁLLAL. 'részt nem tudható, hogy a végső stádiumban lévő ember, valóban megéli azokat a 'borzalmakat', amiket mi egészségesek úgy látunk 'idekintről'. 2részt ha valakinek ez a karmája, hogy meg kell élnie a szenvedést, akkor milyen jogon fosztjuk meg őt ettől a lehetőségtől, hiszen pont EZÉRT JÖTT !
3részt, az abortusznál nem kellene megfeledkeznünk a dolgok 'előzményeiről'. Ha valaki olyan súlyos helyzetben van, hogy 'nem tud gyereket vállalni' akkor ... ? Mert hogy neki is jár az orgazmus ? És nem volt pénze egy óvszerre ?
Én pl. egyszerűen tapasztalatlan voltam és nem gondoltam, hogy gyerek lesz a dologból. Ez engem felment a felelősség alól ? (Ha kipukkad az autóm gumija, és elütök egy embert emiatt, talán nem ítél el a bíróság ?)
Szóval lehet engem lehurrogni, de ha őszintén belegondoltok, talán mégis van némi igazam...
t-r
Kedves oncogito!
Mit ertesz kar alatt? Egyebkent voltak olyan idok amikor ismeretlen volt nem csak az abortusz, hanem a vallas is, es el tudom kepzelni hogy milyen lehetett. Szerinted mi lenne ha most is minden ugy lenne. Ugy ertem hosszu tavon.
Udv.: Bela
Egy gyerek születésekor merőben új helyzet is létrejön a meglevő problémák mellé.
Egész életünk olyan, hogy valakinek, valakiknek a kárára kell élnünk, mégha nem is akarunk ezzel szembenézni.
Bizony vannak olyan helyzetek, amikor választani kell. Kegyetlen dolgok ezek és senki nem kerül szívesen ilyen választás elé. Nem önkényes dolog az a határtologatás, hanem kényszer.Ha nem lenne határ, akkor sem lenne több abortusz, de a tiltástól sem lesz kevesebb, ez meggyőződésem.
Az egyiknek tiltasz, a másiknak teret engedsz, szinte erről szól az egész élet. A magam részéről örülök, ha nem kell beleszólnom ilyen döntésbe, nemhogy kötelezővé tennék, vagy tiltanék bármit is.
Hiszen kerülhet valaki olyan lelkiállapotba is, hogy inkább önmagával is végez, de nem fog szülni. Ilyen esetben abortusz után legalább az anya megmarad. Merhetünk mi méricskélni?
Egyébként elképzeltél már egy olyan helyzetet, mi lenne ma a világban, ha soha egyetlen abortusz sem történt volna? Nekem eddig nem sikerült kitalálnom.
A kor a kulonbseg, ugyanis egy 3 eves gyereknek mar ontudata is van, meg minden, mig egy par hetes magzatnak meg agya sincs, nemhogy ontudata. Azert ez nem mind1. Nem ilyen fekete-feher ez szerintem, ugyanis mondhatod, h na jo, de benne volt a lehetoseg, h abbol a magzatbol gyermek lesz. En meg mondom, h benne volt abban a sok spermiumban is, ami gumiban vegezte. De benne volt abban is, ami ejszakai magomlesben vegezte, bar annak mar kevesebb eselye volt. Szoval ne legyen fogamzasgatlas se, mert ha csak egy ember van, aki halas azert, mert annak idejen nem engedtek, hogy a spermiumbol szarmazo genalomanya egy gumiban vegezze, akkor mar megerte. Persze az mar elfogadhatobb, h Isten nem akarja, ezzel nem leeht vitatkozni, vagy hiszel benne, vagy nem, hogy igy van.
Kedves oncogito! Ha teljesen egyetertenek veled, akkor is azt mondanam hogy valahol azert csak meg kellene huzni a hatart, es akkor sem lehetne megelozni azt hogy az emberek ezt ne tologassak. Mi van akkor ha valaki akkor kerul olyan pillanatnyi helyzetbe hogy egeszsegileg, erzelmileg, ertelmileg, erkolcsileg, vagy szocialis korulmeny miatt nem tudja vallalni az anyasagot amikor a gyereke mondjuk mar 3 eves? Ha olyankor ezek nem elfogadhato ervek arra hogy elvegyek a gyerek eletet, akkor miert elfogadhatoak akkor amikor egy magzatrol van szo? Mi a kulonbseg? A tiltas lehet hogy nem segitseg annak aki el akarja vetetni a gyereket, de mindenkepp segitseg a magzatnak. Ha csak egy ember van aki halas azert mert annak idejen nem engedtek hogy a szulei az abortuszhoz fordulhassanak, szerintem mar akkor megerte. Szerintetek ki erdemel tobb segitseget? az abortuszra keszulo anya, vagy a magzat? Udv.: Bela
Kedves Gyorgyi!
Küzdeni a bűn ellen csak egyféleképpen lehet, ha a hívő példát mutat életével, tetteivel, hogy alapvetően nem a bűn törvényei szerint él. Számunkra csak egy zsinórmérték van, az pedig az Ige, ami sose fog egyezni a világ törvényeivel. A világ számára most se bűn az abortusz bizonyos körülmények között és nem is tekinti gyilkosságnak. A világi törvények mindig az adott kor erkölcsi nívóját és az uralkodó többség akaratát tükrözik és ez nem is lesz máshogy. Koronként és államonként ez igen válltozó, ebben semmi fejlődés nincs, néha inkább visszafejlődés tapasztalható.
Tehát röviden összefoglalva, magam részéről nem kivánok vallásos köntösbe bujtatott politikai erők részévé válni, hanem sokkal inkább szeretném megélni és felmutatni, hogy az ember lehet szabad a bűntől.
Szeretettel:
Angio
Valóban nehéz ezekről a dolgokról az indulatok, érzelmek hullámzásai miatt beszélni.
Azonban ami az abortuszt illeti. Nem hiszem, hogy itt bárki ezt dicsőséges dolognak akarná tartani.
Normális körülmények között az ember nem tudja elképzelni, sőt, csak ellenezni tudja. Azonban az abortuszok többnyire nem normális körülmények között jönnek létre.
Nem helyeselhetjük, de nem is tilthatjuk. Tény, hogy vannak, akik olyan pillanatnyi helyzetben vannak, hogy egészségileg, érzelmileg, értelmileg, erkölcsileg vagy szociális körülmény miatt nem vállalhatják az anyaságot semmilyen formában. Ez azonban sohasem végleges, bár a meg nem születetten már nem segít. Viszont mi mindig segíthetünk a környezetünknek, hogy minél kevesebb ilyen dolog történjenen.
Ismétlem, segíthetünk és nem tilthatunk.
Abortusz, vagy nem abortusz? Ha ez a kérdés felmerül, azt jelenti, hogy 2 rossz közül kell választani. Nem hiszem, hogy van olyan leendő anya (vagy majdnem leendő anya ), aki önfeledt jókedvében dönt az abortusz mellett. Komoly oka, okai vannak egy ilyen döntésnek. Nem nekünk kellene eldöntenünk, hogy jót, vagy rosszat tett.A saját életét éli mindenki. Az öngyilkosságot sem tapsolja meg senki, mégis előfordulhat az életben olyan szituáció, mikor akár én, akár más az öngyilkosságot vállalná, mint a szenvedést.
KI MERI állítani, hogy a gyilkosság nem bűn és nem szégyen?!
DE! Egy törött lábú lónak több joga lenne a szenvedés elkerülésére mint egy kínok között fetrengő halálos betegnek?
Azt mondod, a gyilkosság az gyilkosság... Ezen az alapon pl. a víz az víz kijelentéssel akár desztillált vizet, akár tengervizet is ihatnál? (Ne tedd, egyik sem egészséges...)
Szvsz nem az elnevezés az, ami miatt más az abortusz vagy eutanázia és más az aljas indokból elkövetett emberölés. Egyszerűen KÜLÖNBÖZNEK egymástól.
... példaként megpróbálom elképzelni, ahogyan egy megerőszakolt hajléktalan fiatal lány rákényszeríti az akaratát egy jólszituált középosztálybeli nyárspolgárra...
Már megbocsáss, de nem megy! Sem biztosítóval, sem szociális védőhálóval, sem anélkül...
"Saját kényelmét kiszolgálandó" ?!
Mondd, láttál Te már végső stádiumban levő agydaganatos beteget, vagy 90 százalékosan megégett ember??? Én igen, mindkettőt, akarod, részletezem, de csak emailben.
Ha kell, én is vállalom a gyilkosság súlyát, de tiszta lelkiismerettel vallom: az eutanázia szükséges.
Itt van megen egy kérdéskör, ahol az Ember a saját kényelmét kiszolgálandó, megpróbál évezredes tabukat feldöntögetni. A gyilkosság, az gyilkosság, akárhogy is becézgetjük AB-Ortuskának, avagy Eu-Tanáziácskának. Tök ugyanolyan, mint amikor bézbólütővel egyenest a koponyára rá. Csak ott nincsenek ilyen kifinomult, ráadásul antiklerikális díszcsomagolásba beburkolt - jól csengő (humánusnak álcázott)csacska érvecskék...(Köll a pénzed, kocsid, nőd, stb. és kész !)
Tessék má evinni a balhét és ne mutogassunk Istenkére ! 'Ha szégyelled, ne gyilkolj, ha gyilkolsz, ne szégyelld' - itt is érvényes.
t-r, aki szintén résztvett már AB-ben, de nem akarja dicsőségnek beállítani...
A hazugsag ellen azert nem kuzdenek az emberek, mert az nem tarsadalmi bun. A tarsadalmi bun pl. a gyilkossag es lopas. Nem szeretnem, ha ezutan buntetoeljaras indulna az ellen, aki hazudik (kiveve, ha esku alatt teszi valaki pl. a birosagon - de az amugyis buntetendo cselekmeny). Egyebkent szerintem se jo a hazudozas, de hogyan lehet az ellen kuzdeni?
Ez nem ilyen egyszeru dolog, hogy miert szolnak bele a hivok a nem hivok dolgaba. Ui. ilyen alapon, akkor az is beleszolas, ha azt eliteljuk, aki a szules utan megoli a gyereket. + az USA-ban bonyolitja a helyzetet az a teny, hogy a nagyon szegenyeknek van ingyenes egeszsegugyi biztositasuk. Ez pedig egy problematikus kerdes, hogy ez a biztosito fizesse-e az abortuszt vagy sem. Ui. ha fizeti, akkor az a problema, hogy az abortusz-ellenesek nem akarjak, hogy az o adopenzukbol fizessek, mert ebben az esetben az abortuszt akarok kenyszeritik ra akaratukat az abortusz-ellenesekre.
Ha az egyház szemszögéből nézzük, ugyanolyan abortusz az esemény utáni tabletta és az injekció, mint a "normális" abortusz. Egy megtermékenyített petesejtet öl meg, ami már emberi lénynek számít.
Az egyház az olyan fogamzásgátlást ellenzi, ami a megterm. petesejtet pusztítja. Pl. a spirál meg az óvszer nem számít abortálónak. Ez más kérdést vet fel, de ebbe ne menjünk bele!
A kukába dobott csecsemő is gyilkosság, igen.
Hogy mi Isten akarata, azt nem mondhatjuk meg. Ami történik, azt csak megengedi (a szabad akarat folyományaként), mert még belefér a tervébe.
8 hónapos korában már nem lehet elvetetni a gyereket, max. a 24. hétig, de ekkor már igen szigorú feltételeknek kell megfelelni. Ha jól emlékszem a magzatnak súlyos fogyatékossággal kell rendelkeznie, amit az orvos(ok) hibájából nem vettek észre időben. Amúgy főszabály szerint a 12. hétig lehet elvetetni.
Az hogy mennyi gyerek jött világra pár 100 ill. 1000 évvel ezelőtt, teljesen mindegy, nem szolgálhat összehasonlítási alapként (lásd Spárta és a Taügeitoszra kitett csecsemők esetét).
Amúgy csatlakoznék galanyo kérdéséhez, kiegészítve az esemény utáni tablettákkal. Ezek a már megtermékenyített petesejt kilökődését idézik elő, erről mi a vélemény.
Még egy kérdés: miért ellenzi az egyház a fogamzásgátlást? Klasszikus példa, mikor a pápa átrobog Afrikán, ahol több millió HIV pozitív és AIDS beteg van, és felszólít az óvszer mellőzésére.
