Lukacsfurdo. Delelotti program Lukacsfurdzes volt, soksok nyugdijassal, sok medencevel, gozzel, szaunaval, furcsa kovekkel a labunk alatt es erdekes oszlopokkal a sok ember es medence es goz kozott:)
Kedves topiclakók, mindnyájótoknak kellemes Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet (lencsefőzelékkel és virslivel) kívánok.
Kedves Napló,
erre az évre búcsúzom tőled.
Mozgalmas volt az elmúlt év; volt benne szerelem (szerelmek), csalódás, játék, bukás, előrejutás, amikor minden csupa köd és csak reménykedtem, hogy jó irányba megyek, voltak nagy feltisztulások, apró és nagy örömök, baráti társaságban eltöltött kellemes órák, Vilmos körte, fogadalmak, hitszegések, ébredések és nyugodt csendes esőben jó nagy alvások; volt benne egy pár jó könyv, jó és rossz film egyaránt, új ismerődök esetleg barátok, nagy fellángolások, szex, kétségbeesés és megnyugvás.
Mindent összevetve: tartalmas volt, talán tanultam belőle, talán nem. Élni nagy kaland. Írni öröm. Szeretni pedig úgy kell, ahogy jól esik.
tkata kedves, nagybujékot neked is :)) [meg mindenkinek aki errejár]
Mamobó kedves, nem tudom honnan lehetne megszerezni a számát, de nekem valami azt sugja, hogy talán nics akkora baj mint amennyire gondolod.. az új év új kihívások új erőt fognak majd mindnyájunknak adni
én most tele vagyok tűlevelekkel [pizsin keresztűl is szúr :))], szegény kis fánkkat ilyen korán még soha se szedtük le, [volt, hogy január végéig kihúzta] de ez most egy gyökeres és mivel látni már, hogy hulladoznak lefelé róla a tűlevelek, inkább nem hagyjuk a meleg lakásban, kiraktuk a körfolyosóra, hogy itt várja meg a tavaszi kiültetést
Gyors jelentés csak, bár jó lenne bő lére ereszteni, ahogy szoktam... Karácsony igazán jó volt, izgultam, örül-e mindenki, úgy nézett ki, hogy igen, kisunokaöcsi kiöntötte a kanapéra az anyukájának szánt finom fürdőolajat, aztán jó sokáig vígasztalni kellett a kisskacot :) de sikerült. Éjjel párnacsata a kölkökkel, imádom a gyerekeket, nekem mikor lesz? (és lesz?), testvéremmel nagy beszélgetés, amiből sosem elég, szar az embernek a bátyját háromhavonta látni csak, nagyon szar.
Hazafelé a vonaton zötykölődve alig bírtam a könnyeimet visszatartani, annyira hiányoznak, pedig nincsenek is messze olyan nagyon, háromórás buszút, de akkor is. Fiúnál a konyhában aztán eltört a mécses kegyetlenül, szegény anyukája azt hitte, hogy veszekedtünk, pedig "csak" a szivem szakadt megint bele egy elválásba.
Kábeltévét is bekötötték, apu és anyu nézik most a szép természetfilmeket, jó látni, ahogy merednek a tévére :)))
És még mindig nem tudom a mai programot. Mindegy, Vele leszek.
Az év pedig: múlt szilveszter egy Másik Fiúval, a január egyet veszekedéssel kezdtük, februárban végleg vége, aztán hetekig regenerálódtam. Sok jó embert megismertem idén (itt is van belőlük jó pár:)))) ), jól megy a suli, anyuék megvannak, testvéremék is, jó pár kilóméterre, de megvannak, nyár: nyaralás, ígéretek, megint egy csalódás, oszt most van Valaki, aki még alszik otthon :)
Nagyon Boldog Újévet Mindenkinek! lila liba, ment egy mél, fel a fejjel!
Amikor először megölelt, majd megszakadt a szívem örömömben. Arra gondoltam, én már meghalhatok, mert teljes az életem, tudom már mi a boldogság.
Így kezdődött az év.
A legtöbbet kaptam tőle, amit ember kaphat. Mindent.
Aztán széjjelsodródtunk, sokat sírtam, nagyon sokat. Még ma is hiányzik az a nap, az az éjjel.
Azt gondoltam, engem már soha nem ölelhet meg senki. Mert nem fog, mert nem akarom, meg különben is. És mégis megtörtént júniusban: s amikor valaki váratlanul átölelt ismét teljes lett az életem. Nem úgy, nem olyan felhőtlenül, őrülten, először boldog, de teljes.
Egy kék szempár és egy barna. Két első ölelés. Ez volt nekem 2001. Köszönöm :-)
én meg kitaláltam, hogy hogyan lehet megcsinálni az összeillesztést új lemezek vásárlása nélkül, néhány hosszabb léc [a két falemez egymáshoz rögzitéséhez, persze pontosan le kell mérni], spárga [vagy damil a puzli biztonságos szétesés nélküli megforditáshoz, damil az történetesen nekünk is van, ha kell hozok:))], valahány A3-as papír [ez lehet, hogy sok kell, de helyette ragaszthatunk a hátuljára valami erős vásznat is], egy lepedő [az ide oda rakosgatáshoz] és persze ragasztó segitségével... a ragasztó az kritikus, ugyanis valami olyat kell keríteni, ami egyrészt a puzli hátuljához, másrészt a farostlemez fényes felületéhez tartósan tud ragadni, de úgy, hogy a ragasztás nem engedi el monjuk fél év mulva az amúgy nem könnyü puzlit, ami így nem esik a nyakatokba hajnali 3kor.. ha vásznat ragasztunk a puzlik hátuljára, akkor persze annak megfelelő ragasztót kell választani [a vászon talán azért jobb, mert sokkal erősebb az egyszerü papírnál, de valamennyi rugalmassága megmarad a 2 fél puzlinak ha majd le akarjuk ragasztani a végső helyükre a falemezek összeillesztése után].. talán valami erősebb tapétaragyasztó ? [meg persze valami nagyobb ecsetféle, amivel a ragaszkencét fel lehet mázolni a puzli hátuljára].. ja és kell persze egy pontos centi, mert ha már a végső helyére kerül minden, akkor mindent pontosan a helyére kell tenni, korrigálni egy félig megkötött cuccon nem nagyon lehet.. mindent részletesen kidolgoztam fejben [ahogy bredpitt is megvolt :)], de azt majd holnap élőszóban elmondom .))
Mondtam már, hogy beszél, ha hagyják. Csak állandóan négerezik. Múltkor az öcsémet négerezte le. Azért nem is szóltam,de amikor nekem mondta, hogy néger, akkor megmondtam neki, hogy többet egy szót se szólhat. Azóta kussol.
bizony, és az a világméretü megtiszteltetés ért minket az évivel, hogy épp jelen lehettünk abban az ominózus pillanatban, amikor a hiányzó darab bekerült a helyére !!!
ÉK!!!!!
