Szóval: anyám hazautazott Oroszországba a szüleihez, mert Nagymamám kórházba került. (Nem vészes.) Otthon maradtunk Öcsémmel és apámmal.
Elment karácsonyfát venni, de hála határtalan pesszimizmusának nem talált megfelelőt, ezért vett egy nagyobb ágat, amin szárazvirágok voltak. Ha Öcsémmel nem kérdezzünk rá, még a műfenyő sem állna a szobában. Szépen összeszereltük és feldíszítettük, addig ő nekiállt a Karácsonyi Edéd elkészítéséhez. Sült krumpli és mirelithús. Vacsorára detto + Öcsémnek gyerekpezsgő. Legalább karácsonyi szalvétát vett volna... Legalább a 13 éves öcsém kedvéért. De így; még egy átlagos szerdai edédet is sikerült alulmúlnia. Vacsora után átadtuk az ajándékokat és mindenki elment a lakás másik szegletébe, nehogy sor kerüljön beszélgetésre.
Le se sz@rt minket Öcsémmel. Ha nem kérünk pénzt zacskós levesre, 2 hétig leves nélkül maradtunk volna.
Volt már részem kellemetlen Karácsonyban, amikor a szüleim annyira összevesztek, hogy apám kidobta anyám ajándékát az ablakon, én pedig mindvégig ott ültem a szobában, de a mostani mindegyiket alulmúlta. Nem is volt Karácsony.
A szilveszterem: Elég kellemetlenül (depressziósan) éreztem magam ahhoz, hogy meghívassam magam valamilyen buliba, ezért otthon maradtam. Apám a konyhában, mi a nagyszobában néztük a tévét. Észre sem vettem, hogy már éjfél van, csak a Heti7-esből tudtam meg. Apám bejött, boldog új évet kívántunk egymásnak és megkérdezte, nem kérek-e pezsgőt. Mondtam, hogy nem szeretem (tényleg nem szeretem) és még udvariasságból sem volt kedvem vele koccintani. Negyed egykor lefeküdt és Öcsémet is ágyba küldte, de mondta, hogy nyugodtan tévézzek, őt nem zavarja. Értettem a célzást és én is lefeküdtem.
Remélem jól telnek az ünnepek!
Továbbra is minden jót mindenkinek!
Vége a szorgalmi időszaknak, itthon vannak a srácok, ezért ritkábban férek a géphez.S, mivel lassan gépelek és sokat hibázom ezért inkább csak olvasgatok.
Boldog karacsonyt mindenkinek!
Bar en nem egyedul unneplem a karacsonyt, hanem a parommal, megis kisse elveszetnek maganyosnak erzem neha. Kulolfoldon elunk eshat nem megoldhato karacsony masnapjan atmenni anyuhoz ebedre :-(
Mar masfel eve nem talalkoztam veuk es nagyon hianyzanak, foleg a noverkem. Nalunk mindig a legnagyobb legfontosabb legmeghittebb unnep volt a karacsony. Lehet, hogy onzosegnek hangzik, de 24-en senki elott sem aallt nyitva az ajtonk. Az volt a nap amikor igazan meghitten egyutt voltunk. Miota az eszemet tudom oriasi fank volt, sose hittunk a jezuskaban, es az egesz csalad egyutt diszitette a karacsonyfat. Reggeli utan edesapam elment a faert a garazsba(par utcanyira) es hazacipelte, beallitotta kisebb nagyobb harc aran a tartojaba, addig anyu az utolso simitasokat tette a konyhaban a lanyok segitsegevel, a batyam meg segitet apunak. A nap tovabbi reszet szep komotosan fadisztessel toltottunk kozosen. Mindig agyondiszitettek a fat es mivel harom gyerek 2 edesszaju felnott volt szinte zsakszamra volt a szaloncukor, amit mind felzsufoltunk a fara. A fa persze a vegen nagyon osszevissza giccses lett de nekunk ugy volt jo. Aztan mikor keszen lett, mindenki elment sepruhaba feloltozni es volt gy nagy zenelo harangunk ami a kiskaracsonyt jatszotta. Amikor mindenki keszenallt, akkor apu felhuzta a harangot es azalatt mindenki szep sorban bevitte az ajandekait a fa ala. Utabna meg csak alltunk es neztuk a fat-ami persze minden evben a legszebb volt.
Utana ajandekbontas, es a vegn majdnem mindig csaladi kartyapartiban esetleg kinevet a vegenbe torkolott az este. Masnap elmentunk a nagymamahoz ebedre ,ott ossze volt jjove a rokonsag, de csak par ora volt az egesz , amit mi tobbnyire a udvaron toltottunk a kutyakkal es a macskakkal jatszva. Uatan haza lehetett menni es meg egesz delutan meg este es karacsony asnapjan es csak jot pihiztunk beszelgettunk, tarsasoztunk. Senki nem sietett, volt ido mindenre . Anyu mindig jo elore fozott olyan kajakat pl toltoyttkaposzta, meg bejgli meg sos rudacskak, amit csak aztan meg kellett mikrozni igy aztan neki se kellett a konyhaban toltenie az a nyugodt par napot.
Nem is tudom miert irtam le ezeket. Most itt vagyok 10 ezer kilometerre a parom mar alszik es neki a karcsony kulonben sem akkora elmeny. Arra gondolok hogy odahaza mar reggel van(itt meg ejszaka) es mar allitjak a fat es ugy szeretnek most ott lenni. Biztos majd ha nekunk lesznek gyerekeink az adni fog epp olyan oromet, de most meg nincsenek es igy nem a igazi. Es masfel ev az olyan hosszu ido, es meg 4 honap mig latom oket aprilisban mikor hazamegyunk. :-((
Kedves Kommancs (és Blan), kívánok nektek nagyon boldog ünnepeket!
Remélem a feszültség feloldódik benned holnap, és szép estétek lesz, még akkor is, ha mondjuk nem gyullad meg a csillagszóró, vagy odakozmál a hallé vagy ilyesmi. Ilyenkor azt kell mondani, hogy "Hát édes gyerekeim, ez egy ilyen karácsony! Majd feljegyezzük a családi legendáriumba."
Azt hiszem itt az ideje, hogy a jövendő karácsonyainkat más alapokra helyezzük. (legalábbis míg nem születik valahogyan egy unokám...)
A karácsony ünnepének elüzletiesedése ellen emelt szót II. János Pál pápa tegnap a Szent Péter-bazilika erkélyéről elhangzott karácsonyi üzenetében.
Magyarországon sincs ez másként: a karácsony megünneplése sok helyen és családban végképp elfordult eredeti értelmétől. Kifordult önmagából. Különösen a városokban lett belőle kereskedelmi jutalomjáték, az anyagi javak körül forgó, kötelező, újpogány rítus. A szeretet ünnepéből gyakran a szeretet mímelése - lényegében meggyalázása.
Mentősök és pszichológusok hosszú évek óta számolnak be a karácsonyi depressziókról, sőt öngyilkosságokról; a családokon belüli konfliktusokról, sőt tragédiákba forduló konfliktusrobbanásokról. Szentestén egyedül lenni a ma érvényes közmegegyezés szerint kín és megbélyegzettség; karácsony napjain végigjárni a rokonokat gyakran fogcsikorgatva vállalt feladat.
Jézus, akinek születése napját ünnepeljük, vajon mit szólna mindehhez? Örülne-e, ha végignézte volna, mi folyt aranyvasárnapon mondjuk a plázákban?
Igaz, hogy Magyarország s a többi egykori barakk manapság a fogyasztás mámorát éli. Ha a sikeresség mértékegysége a pénz, akkor miért ne lenne az a szeretet fokmérője is? Szeretteink kinyújtott kezébe éppúgy forintokat nyomunk - drága ajándék formájában -, ahogyan a koldusokéba, hadd örüljenek ők is. Vagy ha már örülni nem tudnak, hadd igyák magukat erre a néhány napra a felejtés bódulatába.
Nyugat-Európa, az örök bezzeg gyerek persze ezen a téren is előttünk jár.
Olvashatjuk, hogy "odakinn" új karácsonyi divatok éledeznek. Gyermeküket egyedül nevelő szülők jönnek össze, baráti körök ünnepelnek együtt, végtére is hol van megírva, hogy a szeretet csak a családtagokra terjed ki? És "új" divat, hogy ajándékot ismét csak a gyerekek kapnak, lehetőleg házi készítésűt.
Föl lehetne sorolni persze a luxusajándékozás rafinált új divatjait is, de a lényeg, hogy az emberi önszabályozás mintha ismét megmozdulna.
A karácsony, ha szerencsénk van, még visszakaphatja eredeti értelmét és rangját."
Látom, hogy a célegyenesbe fordulva mindenkinek enyhül egy kicsit a feszültsége.Köszönöm Nektek!
Jó ötlet akarácsonnyal kapcsolatos semmiség, bár az se mindig olcsó. Misétáltúnk aDóm előtti vásárban, és megtetszett egy fából készült pici naptár:1800Ft volt- nagyon sokallottam.Most itthon a párom meg a kicsi olyat csinál" meglepinek"
Alice láttalak a TV-ben! Nagyon aranyos kislány voltál. uff
Igy van!
Én még jobban is állok, mert csak magam felé "számolok" :o) A kicsim még nem éri fel, mi is történik, a nagy pedig majd "feltöltekezik" a nagyanyjánál. Szóval nincs miért idegeskedni :o)
Telepatikus nyugalmadból jutott nekem valamicske, azt hiszem idén sikerült jól időzítenem a dolgokat. Ki tudja mióta először - de azt hiszem most sikerül szép nyigodtan végigcsinálni ezt az ünnepet.
Különben is! Végül is kinek kell ezzel elszámolni, nem? Csak a saját családomnak, ha meg ők sem értik meg, megette a fene...:-(((
A nagy fa - kicsi dísz egyáltalán nem baj, fő hogy az égők működjenek, meg legyen néhány működőképes csillagszóró. Különben is, az hogy melyik fa hogy van feldíszítve annyira egyéni. Láttam én már túldíszített fát is, meg olyan fát is ahol csak szimbolikusan voltak a díszek - lényeg a fa. Mindkettő tetszett. Emiatt tényleg ne izgulj.
Ma az jutott eszembe, hogy 24-én egy jó pillanatban családom elé tárom a javaslatomat: következő évben kizárólag a karácsonnyal kapcsolatos ajándékokat lehet venni, esetleg még vicces ajándékokat. Tehát pl. mécseségető karácsonyi házikókat, kerámia angyalkákat stb, meg vicces kerámia figurákat. Ajándék meglesz, viszont a pénztárcánk kímélve lesz.
(Persze ez a dolog csak gyerekmentes karácsonyoknál működik, ha gyerek van, ott költekezni kell a játékokat illetőleg... Két unokahúgom gyerekének vettem most ajándékot, mivel mind a kettő még nincs 3 éves, viszonylag olcsón megúsztam, de elszörnyedtem a játékok árait és minőségét illetőleg. Én legszivesebben mind a kettőnek szép szines építőkockákat vettem volna, de netuddjátok meg, mennyire drágák ezek! Eszem megáll!!! Normális dolog ez? )
Telepatikus úton küldök nektek az én nyugalmamból egy adagot. A sütemény hozzávalói megvannak, de még nem szántam el magam az alkotásra, persze nálam az sem baj, ha valamelyik ünnepnapon kerül rá sor. Az a pár szál ajándék i smegvan már egy ideje, becsomagolva ugyan még nincsen, de hát ez sem egy komoly dolog. Ma nagyjából kitakaritottam a lakást, holnap még kicsit teszek-veszek, de igazából nagy errefelé a nyugi.
Alice be kell vallanom, hogy én még korántsem állok ennyire jól,elég halogató típus vagyok.A bevásárlás megvan,elkészültek a rejtvények,sütés holnap lesz,meg a takarítás.
Most azon izgulok, hogy túl nagy fát vett a párom, dísz meg elég kevés van, félek nem mutat rajta. Hülyeség ilyenen izgulni,de nem akartam még erre is költeni.
uff
Te meg nem vagy egy kicsit ideges? Már csak ezért kérdem, mert csak azért hozzászólni egy olyan fórumban, ami lényegében a beszélgetésről szól - amit te természetesen pletykának nevezel - elég frusztrált lélekre vall.
Nem azért vagy már ötödik éve magányos, mert így állsz hozzá mindenkihez?
Kommancs, hol tartasz? Alakul a dolog, vagy egyre jobban szorongsz? Nem tudom te hogy vagy vele, de én pl. ha már minden ételt megfőztem, és sorban állnak azok a finomságok a kamrában amiket amúgy imádok, csak egy vágyam van: hadd egyek egy síma ránottát kenyérrel. Te is úgy vagy vele, hogy mire mindent megcsinálsz, elmegy az étvágyad?
Nem azért kell neked valaki, hogy legyen kit kitárgyalni?
Mostmár tudjuk, hogy a szomszédaszzony férjhez mehetne, mert még jól néz ki. (Persze, ha nem nézne jól ki, már nem is mehetne férjhez. Csúnyák nem szoktak:) tudjuk, hogy az egyetlen magányos rokonod kiállhatatlan természetű, és magának köszönheti, hogy magányos.....
Tudjuk, hogy a férjed nem osztja azt a vágyadat, hogy meghívj valakit....
Tényleg, milyen jól érezné magát valaki nálatok ezek után a kommentárok után:)
Nem úgy van véletlenül, hogy NEKED kéne valaki? Mert kiállhatatlan pletykás természeted van????
Én egyébként már vagy 5 éve egyedül töltöm a katácsonyt, és semmi bajom nincs vele. Most sem lesz.
megvettük a (földlabdás) fácskát, majd belerakjuk valami vödörbe. Ami a csomagolást illeti, vettem olyan nagy díszes karácsonyi zacskókat, majd belerakok mindent és kész.
Alakul a dolog, már nem néz ki olyan reménytelenül mint tegnap. Közben megfőztem a töltöttkáposztát, holnap megcsinálom a krumlisalátát meg a somlói galuskát, holnapután bepanírozom a halat, - vagy holnapután azután? KIcsit elveszek már a dátumokban. Megvettük az EGYEBEKET is, ami kimaradt a tescóból, a csillagszórókat is - fűr alle felle rátettem a radiátorra őket, kicsit nedvesnek tűntek a csomagok - 24-én már csak takarítani kell egy utolsót, meg a fát feldíszíteni meg kicsinosítani a szobát stb. Jöhet a mehet!
(Érdekes, az idén mennyire kevés helyen árultak fát a tavalyihoz viszonyítva! Túl sokan jöttek rá a műfenyő zsenialitására? )
Hogy vagytok? Bírjátok még? Én igyekszem 24-én este is ideülni néha, ha esetleg valaki ellenállhatatlan ingert érezne a társalgásra, nyugodtan írjon ide, valamikor válaszolok.
Nos a fenyőillat kontra műfenyőre reagálnék: valamikor jó három-négy évvel ezelőtt mentem anyámékhoz karácsonykor a nagyobbikkal. Ott állt a gyönyörű, nagyon formás fenyő feldiszitve, szép látvány volt. Már nem emlékszem, hogy én e vagy a lányom, mindenesetre valaki megállapitotta, hogy milyen szép a fa és micsoda klassz illata van. Anyám döbbent képet vágott, majd elnevette magát. Ezen én is döbbentem. Ekkor bevallotta, hogy csak érzéki csalódás az egész, mert ez bizony az ő műfenyőjük első karácsonya :oD Hát ennyit arról, hogy a műfenyőnek nincs illata. :oD
Olyan ügyes készülődők vagytok, hogy én már ettől kicsinek érzem magam.
Egyébként is borzasztó spórolós vagyok, ezért pl. csomagoló anyagra nem költök.
Az ajándékozás rejtvénnyel van összekötve, aki megfejti azt az megtalálja az ajándékot.
A rejtvényeket akasztom a fára.
Az ünnep nálunk főleg a játékról szól.Elővesszük a régi társasjátékokat és imádunk kártyázni is.
És eközben csak nagyon egyszerű süteményeket lehet enni somlóit nem szerencsére.
Remélem ez nem önzés!?
Kicsit hülye lettem, mert legalább 3szor elolvastam az első mondatodat, és azon töprengtem milyen fánkról van benne szó? :-DDD merthogy nálam a sütemény ugrott be, és elgondolkodtam, hogy karácsonykor fánkot kell sütni??? :-)))
Jaj én is úgy szeretnék egy műfenyőt! Most is tiszta ideg vagyok, mert még nem vettük meg a fát, és én most már mindig gyökeres fát veszek, kicsit, aztán utána kiültetjük a ház elé. És a férjem nem engedi, hogy műfenyőt vegyek, azt mondja, gyűlöli a műanyagot, és neki kell a fenyőillat.
Pillanatnyilag fogalmam sincs, hogyan lesz a mostani állapotból karácsony. Minden szalad, még egy csomó kaját kell venni (meg a fát), meg az apróságokat úgymint csillagszóró, csomagolópapír stb... Meg előre elkészíteni a krumlisalátát, a töltöttkáposztát, előre bepanírozni a halszeleteket (egyik lányomnak csirkemellet, mert utálja a halat), hálistennek a halászlé alaplevét megfőztem, le van fagyasztva. Meg takarítani... meg előkészíteni egy csomó ágyat, ágyneművel, ugyanis úgy néz ki, hogy a nászomék is idejönnek, és olyan messze laknak, hogy érdemesebb itt aludniuk... külön szoba még csak lenne, de 1-el kevesebb az ágy! Meg előre megcsinálni két vájdling somlói galuskát, mert abból rengeteg kell, azt haza is viszik... mindegy, majd csak túlleszünk rajta.
Alice, persze hogy lesz fánk, de hát irtam is a végén. Meg lesz kétféle süti is, linzert fogok csinálni, mint már lassan 8 éve mindig, valamint gesztenyés őzgerincet. Éppen annyit, hogy hármunknak legyen elég egy hétre :o) És a saját kedvemre valószinűleg csinálok néhány töltött tojást is, ezt is szoktam évek óta, és csak ilyenkor.
A stresszelés nekem idén elmarad, az előbb irtakhoz alig kell hozzávaló. Valamint a fánk is műfenyő. Ajándékba kaptam két évvel ezelőtt valakitől, és áldom azóta is érte, pedig eltűnt a süllyesztőben. De korábban mindig igazi fenyőnk volt. No ami mizériém nekem azzal volt, felért egy infarktussal 24-én délutánra. Ex férjem- ezt ugye tudod – küleföldi, ráadásul trópusi vidékről, ahol eleve nem volt soha igazi fa. Ő ezzel anno le is zárta részéről a fa kérdését. Én voltam az, aki nekiindult az utolsó napokban fabeszerző útra, kiválasztottam, megvettem, hazacigöltem. Aztán 24-én elvándoroltam apámhoz a lombfűrészért, mert rendszerint vastagabb volt a törzs, mint a talp :o) Jött a jó kis fizikai munka, faragás, faállitás. Aztán meg az égők, amik persze, hogy nem működtek. Exemnek pedig semmi érzéke nem volt még a soros égőkhöz sem, szóval én tüttyögtem a témán. Aztán ha már igy belejöttem, fel is diszitettem a fát. No és ebből lett nekem totál elegem, igy nagyon örültem ennek a kis ajándék fának. Már két éve „üzemel” és tökéletes a célnak. Ha pedig egyszer betoppanna a szőke herceg fehér lovon, nem fogok ellenkezni egy igazi fa állitásakor, feltéve ha a fizikai részét felvállalja, ha legalább részben is.
Szia Kommancs,
én is csak egy egyszerű háziasszony vagyok, és szintén csak írni olvasni tudok itt a gépen, mert linkelni, képeket beilleszteni stb. már meghaladja az észbeli képességeimet. És igazad van, többen írnának, ha azt írtam volna, hogy szorongás az ünnep előtt, mert bizony én is szorongok. Nekem minden évben egy kész istencsapása a két ünnep decemberben (a Mikulást hálistennek már nem kell tartani). Mindig nálam van a vacsora, és állandóan azon szorongok, hogy biztos valamit elfelejtek, vagy valakinek nem jut ajándék, miközben egyre rémültebben figyelem a számlánk rohamos apadását.
Ráadásul az idén kicsit elbénáztam a dolgot, mert nem mentünk időben a tescóba, így apránként kell mindent megvenni - azt a tömeget ami ilyenkor már ott van én már egyszerűen nem bírom elviselni, be sem merek menni, szabályos pánikban vagyok, ha ennyi ember van egy helyen.
Tegnapelőtt mentem megvenni a húsféléket, meg a halat, ma megvettem a somlói galuskához valókat (ebből nagyon sokat kell csinálni, mert a gyerekeim hazavisznek magukkal belőle), még hátra van a zöldségfélék, aztán a tej kenyér, liszt stb, zsemlemorzsa, ilyenek, meg az italok, cigaretta - rémes.
Tegnap megcsináltam a halászlé alaplevét, hálistennek isteni lett, a férjem csak-csak belekalamolt, és azt mondta, ilyen jót csak én tudok főzni - na ez legalább jól esett.
Ja, és még a fát sem vettük meg! Meg biztosan az utolsó pillanatban derül majd ki, hogy kiégett az égősor, vagy elfelejtettük a csillagszórót... már előre félek.
Szóval aki szorong az is ideírhat bátran, ezért már nem nyitok új topicot.
Kedves Alice!
Én ugyan nem töltöm magányosan a karácsonyt,/népes családom van / mégis Úgy éreztem írnom kell neked.Ha ugy hívod a topikot, hogy szorongás ünnep előtt" biztos látogatottabb lenne.
Én pl. tartok tőle,olyan sokféle elvárás van ilyenkor:ajándék kaja, pia, programok, stb.
Most ugyan az ajándék kérdése megoldÓdott, mert a net bevezetését neveztük ki annak.
Én csak egy egyszerű háziasszony vagyok, ezen kívül sem ültem még számítógép mellett ezért főleg olvasni tudok, írni kevésbé.
De majd még próbálkozom.
Hát, történetesen elolvastam a válási topikját Mumunak, szóval nagyjából képben vagyok tégedet illetőleg, és tökéletesen meg is tudlak érteni. De azért gondolom állítász karácsonyfát nem? Végül is a kislányok nálad laknak, ugye jól gondolom? Tehát valamiféle ünnepályes ajándékátadást csak fogsz produkálni?
Érdekes, nekem is állandóan az volt a bajom, hogy karácsonykor jó képet kellet vágni mindenhez - csak sajnos még így sem sikerült mindig. Szóval mikor férjhezmentem, elhatároztam, hogy nálam aztán kéremszépen karácsony lesz! Rögtön az első ünnepen átvettem az irányítást - érdekes, anyám azonnal lemondott a karácsonyrendezésről, minő hihetetlen ugyebár.. :-))) És valahogy ez anyira szokás lett, hogy mára, mikor már egyedül lakunk, mind a két lányom egyszerűen természetesnek találja, hogy nálunk legyen a karácsony. És minden karácsonykor egy kicsit bepótolok a gyerekkorom karácsonyai közül...
Nos nálam meg az a helyzet, hogy voltak családi karácsonyok (anyámék a szomszéd házban laknak), de annyi sok sérelem esett az utóbbi időben, hogy elhatároztam három évvel ezelőtt, hogy én ugyan nem veszek részt többet ezeken. Mert csak a jómodor miatt mosolyogni olyanokra, akiktől annyi negativumot kaptam, ezt nem akartam tovább csinálni. A szomorú ebben az, hogy éppen a családom az, akikkel kapcsolatban igy érzek. Van mindennapos kapcsolatom velük, de egy "szeressük egymást mert karácsonykor igy illik" projektre én már nem vagyok kapható. A gyerekek mennek délután a nagyijukhoz - bár a kicsi még nem biztos, mert anyám szerint túl sok vele a gond - én pedig megleszek idehaza magamban. Olvasgatok, tévézgetek, pont olyan lesz, mint bármelyik másik nap, talán csak a tévéműsor lesz nézhetőbb, meg ha kinézek az ablakon, akkor látom a sok karácsonyfát világitani. Persze az itthonit is, mert azért lesz :o)
Egy ideje kifelyezetten utálom a karácsonyt, de ez azért van, mert a közeli emberek jelentik a problémáim lényegét, igy békés családi légkörről szó sem lehet. Persze ők eljátszanák, de én már nem.
És hogy milyen karácsonyt szeretnék? Háááát, ez hosszú lenne, mindenesetre el tudom képzelni, hogy valamikor majd talán jobb is lesz.
De nem vagyok depresszios emiatt, még ha ez is látszik a fentiekből. Meg nem is leszek. Vagyis a karácsonytól biztos nem :o)
Ha van egy jó könyved semmi vész. Éppen ma beszéltem a szomszédasszonykám anyjával, aki a gyerekre vigyáz
(szomszédasszonykám - aki a világ legaranyosabb szomszédja - épp válni készül, nincsen dráma, csak elhidegültek, pénz van stb, éppen abban a fázisban vannak, hogy mégis mit mennyiért - mondjuk nekem ez eddig nem jött be, vagyis ilyen élethelyzetben nem voltam, izé szóval még nem voltam olyan gazdag, hogy csak ezzel törődjek, mindegy) - szóval most mesélte el a nagymama, hogy mióta a férje meghalt ő egyszerűen nem tart semmi ünnepet, mert számára meghaltak az ünnepek.
Meglehetős vitalitással megáldott középkorú asszony, szerintem még új férjet is szerezhetne, mert még csinos is - nem is tudom miért meséltem ezt most el.
Nálunk még mindig az év legnagyobb ünnepe a karácsony, talán azért, mert gyerekkorom karácsonyai meglehetősen vegyesek voltak, és ezt csak azért írtam így, mert nem akartam erősebb jelzőket használni. Mióta anyám meghalt (apám után), minden évben vadászok olyan ismerősök után, akik szeretnének karácsonyozni, csak nincs kivel. (Ha a férjem nem álna ennek erősen ellen, legszivesebben egy hajláktalant hoznék hozzánk.) Van ugyan egy rokonunk, aki egyedül fog karácsonyozni, de sajnos - isten bocsássa meg - ő az egyetlen akit nem hívnék, mert annyira egoista, hogy azért maradt egyedül, de ő már kvázi klinikai eset. (Vagyis a krisztusi türelem meg megbocsájtás sajna nem a műfajom, tudom sok ellentét van az írásomban, mindegy.)
