Tegnap du. itt kellett, hogy hagyjam a számítógépemet, mert egy asztalon van a fiaméval, aki jött, mert maszek munkája volt. Ő többek között weblapok írásával, szerkesztésével foglalkozik. Nem olyan kicsi ez az asztal, de nem akarom zavarni munka közben. :-))
No kérlek, hát ma folytatom a tesztelést, remélem, előbb-utóbb belejövök a használatába. Azt hiányolom a prosiból, hogy egy pár jó tanáccsal azért elláthatnák a kedves vásárlót - gondolva a kezdőkre is, - hogy milyen esetekben, milyen beállítást érdemes használni. Legalább a sztenderd fotók esetében.
Őszintén örülök az alturista hajlamodnak!!! :-))))))
"Bár az egy külső Minolta vaku, gondolom az sem mindegy.
No, de az a múlt, a gép megmarad emlékbe, eladni úgy sem lehet."
A gépeden sajna nincs külső vaku csatlakoztatási lehetőség (ehhez mélyebben kellett volna benyúlni a pénztárcába az ajándékozónak, így se volt kevés), de egy vakutalppal talán még hasznát veheted a Minolta vakudnak is még. Tud a vaku slave módot? (Anno talán mellékvaku üzemmódnak hívták, de ez a szó kezd kikopni a szóhasználatból)
"Azt hogyan állapítottad meg, hogy a záridő 1/8 volt?"
A digitális gépek az elkészült kép fájlokba (a te esetedben a jpg -be), beírják a felvétel beállításait (blende, záridő, fehéregyensúly, automatikus felvételi mód, vaku állása etc.).
Ezeket EXIF adatoknak hívják, és mindaddig megmaradnak a fájlban, amíg valamilyen képmanipulációs eszköz el nem távolítja azokat. Ezeket az adatokat a képnézegető szoftverek (IrfanView, FastStone, XnView) is meg tudják mutatni, de vannak kifejezetteten erre kifejlesztett szoftverek is, pl a PhotoMe. Amikor tanácsot adok valakinek, akkor ezeket az adatokat mindig megnézem, így nem tippelgetek.
"Akkor az autósnál hiába céloztam a rendszámtáblára a négyszöggel, úgy látszik, a közelebbi faágakra állt rá a fókusz.
Ezt hogyan lehet korrigálni?"
Ha a kompozícióban van valami ami az automata fókuszt bezavarhatja (azaz magára húzza a fókuszt), akkor célszerű előre beállítani a távolságot valami olyan tárgyra ami kb. azonos távolságra van tőled, mint a fotózandó tárgy, majd a fókuszt megtartva (félig lenyomva tartva a kioldógombot) a megfelelő irányba fordítani az objektívet és megvárni amíg a fotózandó tárgy odaér, vagy ha már ott van, akkor lenyomni teljesen a kioldógombot. (Erről is szólna a gépkönyv 53.oldalán a magyarázat, csak nem nagyon van kifejtve)
Ezzel vigyázni kell picit, mert amikor félig lenyomod a kioldógombot, akkor a te géped a fénymérést (azaz automatikus módban a blende és a záridő kiválasztását) is elvégzi, ami nem mindig lesz jó azon a helyen, ahol a tényleges kép készül. Érdemes ezt is figyelembe venni, amikor a fókuszt beállítod. Tehát amire előfókuszálsz, az kb olyan fényességű legyen mint majd a téma ami a képre kerül. Kis rutinnal menni fog. Nekem kb. 1 hét volt, mire megszoktam anno.
Sajnos a te gépeden nincsen kézi fókusz állítási lehetőség, így más út nem nagyon van.
Az ágak mögött lévő autós képen pl ilyen előfókuszálásra 100% -ig alkalmas helyet nem nagyon látok, de az ilyen esetek meglehetősen ritkán fordultak elő a praxisomban anno.
Bevallom, nem számítottam rá, hogy bárki is így a "szárnyai alávegyen". Nagyon lekötelezel.
Rengeteg okos tanáccsal elláttál. Látod, nem tudom megmondani, az unokám esetében villant-e a vaku. Én akartam, az bizti. :-) De a kép ezek szerint elárulja. Kompozíció? Arra nem törekedtem, egyelőre csak a gépet tesztelem, amíg nem tudok olyan képeket készíteni, amik nekem is tetszenek. Szeretném zsigerből megtanulni a működését.
Egyébként én is épp arra gondoltam, hogy a full automata üzemmódot csak kinti felvételeknél érdemes használni, főleg napfényes időben, a többit meg meg kell tanulnom, mert a gép képes szuper jó fotók készítésére. De a sok lehetőség közül kissé nehéz (most még) a legjobbat kiválasztanom. Valszeg tele lesz a 8 Gigás kártya, mire belejövök. :-))
Minden esetre a szakirodalmat továbbra is tanulmányozom, és ha nem megyek nagyon az idegeidre, biztos fogok még kérdezni. De tényleg, csak ha nem gond.
Azt hogyan állapítottad meg, hogy a záridő 1/8 volt?
Sajnos scannelni nem tudok, de ha látnád milyen vakus képeket csináltam a Yasicámmal........ én igen színhűnek találom mindegyiket. Bár az egy külső Minolta vaku, gondolom az sem mindegy.
No, de az a múlt, a gép megmarad emlékbe, eladni úgy sem lehet.
"Az unokám fotózásánál a vaku automata állásban volt, azt írta a prosi, hogy ilyenkor akkorát szól, amekkorát kell."
Nem villant a vaku.
A kép adatai alapján:
Flash - Flash not fired, compulsory flash mode
Az is lehet, hogy nem töltött fel, de inkább arra gyanakszom, hogy mivel a gép automatikusan a Night scene felvételi módot választotta, így nem is tartotta feladatának elsütni a vakut. :-(
Próbáld meg az SCN állásban kézzel beállítani ilyenkor a Portrait (Portré) üzemmódot, vagy az Indoor (beltér) üzemmódot. Mint korábban mondottam volt, a témamódok használatával sokkal jobban tudod befolyásolni az automatikát, hogy a helyes eredményt adja.
A full automata mód sajnos szinte csak napfényben ad jó képet, beltérben kb. 50% (vagy jó lesz, vagy nem).
Valamiért nem villant a vaku. Lehet, hogy nem vártad meg amíg feltölt (a vaku)?
Innentől kezdve a gép automatikája az adott fényviszonyok között sajnos ennyit tudott kikínlódni magából.
Záridő 1/8: Filmes fotózási múlttal gondolom nem nehéz rájönni, hogy elsősorban emiatt lett homályos a gyermek arca. Ha a vaku elvillan, akkor más eredményt kapsz.
Hogy miért sárga (sárgászöld) a kép?
Anno a filmes gépeden is tapasztalhattad, hogy beltérben villanyfénynél messze nem olyanok a színek az előhívott képen mint amilyenek azok valóságban.
Ez a fényforrás által kiadott fény színe (szaknyelven színhőmérséklete) miatt van. Anno a filmes gépeknél a normál filmeket úgy tervezték, hogy napfény megvilágításnál adtak színhelyes eredményt. A profik akkoriban a lencsére helyezett különféle színszűrőkkel próbálták kompenzáltni a napfénytől eltérő színhőmérsékletű fényforrások hatásait, vagy - ahogyan manapság is teszik gyenge fénynél - vakut használtak, ami közel olyan színhőmérsékletű fényt adott, mint a napfény.
A digitális fotózás egyik nagy előnye, hogy a színszűrőkre normál esetben már nincs szükség. A gép a fehéregyensúly (angolul White Balance rövidítve WB) állításával képes kompenzálni a megvilágítás negatív hatásait. Akár képenként más és más bállítást alkalmazva. Amikor fotóztál, akkor WB Auto beállításon volt a masina, így a gépre volt bízva a fehéregyensúly beállítása. Nos mellényúlt. Van ilyen sajnos. Könnyen lehet, hogy a vaku már nyitva volt amikor a képet lőtted, és ő a vakufényhez akarta igazítani a képet, de a vaku nem villant el, így ilyen lett. Ha a vaku elvillan, biztosan szebb eredményt kapsz. A fehéregyensúlyt a gépeden te is be tudod állítani az aktuális fényforráshoz (Gépkönyv 24. oldal)
Ugyanarról szól mind, csak más más megfogalmazásban.
A kompozíció:
Ha igazán előnyös képeket akarsz, akkor próbálj meg úgy fotózni, hogy a zavaró elemeket lehagyod a képről. Pl közelebb mész, jobban zoomolsz etc. A bal oldali asztal és teljes tartalma lehagyható a képről. Az a konnektor sem az igazi. Tudom, hogy nem mindig lehetséges, de ha törekedsz erre, akkor sokkal jobb lesz.
Embert/gyereket egyelőre próbálj mindig az ő szemmagasságából lefotózni. Előnyösebb. A felülről, (vagy alulról) fotózás legtöbbször előnytelen, bár tudatosan alkalmazva érdekesebb képeket adhat.
Bár ez már haladóbb szint, véleményem szerint akkor érdemes a kompozícióra koncentrálni, ha a technikával már nem kell bírkózni. Emiatt egyelőre nem is terhelnélek a vonatkozó netes irodalommal :-)
Ja igen. Ha úgy érzed elakadtál - pl nem tudod, hogy egy-egy kép miért nem lett jó, holott te elvileg mindent jól csináltál -, akkor érdemes feltenni ide és kérdezni.
Vannak itt néhányan rajtam kívül is akik szívesen segítenek.
Nagyon köszi a gyors reagálásodat, az idézett cikkeket igyexem tüzetesen áttanulmányozni.
Az az igazsg, hogy a Yasica108-as gépemmel anno rengeteg gyönyörű képet sikerült csinálnom, de ő szegény már kiment a divatból. Ezt a gépet most ajándékba kaptam a 67.-ik szülinapomra, próbáltam valami olyasmit elérni vele, hogy automata üzemmódban kifogásmentesen működjön mindenütt, de már látom, ez nem fog menni. :-((
Bizony, az általad említett hibába én is beleesek, mert túl sok a lehetőség. Ezért nehéz a választás. A Yasicám kezelhetősége a 3 féle (rekesz, idő, távolság) állíthatóságával nem volt bonyolult. Ezek a modern gépek meg.......
Az attól függ, hogy mit nem értesz. Többen beleesnek abba a hibába, hogy azt hiszik a gép túl bonyolult, holott az a baj, hogy az alapfogalmakkal nincsenek tisztában (rekesz, záridő, érzékenység és ezek közvetlen hatásai a képre). Ez nem baj, hiszen senki sem születik úgy, hogy ezeket tudja. Csak az első lépést kell megtenni, utána könnyebb.
Én is tanácso(ka)t szeretnék kérni. Első sorban attól, aki jól ismeri az
OLYMPUSSP820UZ típusú gépet. Kezdő fotós vagyok, leszek, (digitális gépekkel) nem is fiatal, így nem könnyű a gép megismerése. Szülinapomra kaptam ajándékba, szeretnék vele megtanulni jó képeket csinálni. Meg van hozzá a magyar nyelvű kezelési, de még így sem nagyon boldogulok vele.
Ha valaki elmondaná a legideálisabb beállításokat, és ellátna pár hasznos tanáccsal, azt nagyon megköszönném!
Szép gondolat :) Innen már csak egy lépés, és eljutsz oda, hogy bizony átlagolni vagy valami módon súlyozni kellene a kapott értékeket. Képzelj el egy zenekart, ahol minden hangszer elé tet mikrofon erősítését úgy állítják be, hogy épp elfogadható torzítást eredményezzen. Majd jön fafülű Joe, és a keverőpulton egyenlő arányt állít be. Azt hiszem, nem sok dícséretet kapna :)
Gondolom nem valódi természetfotózásra gondolsz (pl. egérre lecsapó sasmadár....), mert az egy drága felszerelést, alapos fotóstudást és tapasztalatot igénylő, elég speciális műfaj.
Amúgy tájakat, erdőket, gombákat, ilyesmiket akármivel lehet fényképezni, itt inkább azt lehetne tanácsolni - amit ilyenkor szoktak -, hogy menj el a boltba, vagy vedd kézbe az ismerősét, és próbáld ki jó alaposan. Amelyik jobban tetszik, jobban fekszik a kezedben, könnyebb a menüjében tájékozódni, stb., azt vedd meg.
Érdekes gondolat. Bár az az érzésem, hogy az erősítés illetve az érzékelés és felbontás viszonya egymáshoz képest nem fog a jövőben "megfordulni". Tehát hogy sokkal jobb (zajtalanabb) erősítést tudnánk megvalósítani sokkal rosszabb érzékelés mellett. Előnye lenne, hogy egy bites felbontás is elég lenne hozzá, csak ez manapság nem tűnik igazán előnynek. :)
Nekem olyasmi jutott eszembe, hogy a pixelek érzékenysége függhetne a környező pixelek világosságértékétől, tehát a sötétebb részeken magasabb ISO-val, míg a világosakon alacsonyabb ISO-val rögzítenénk a képet. Esetleg ezt az "ISO-maszkot" is lehetne külön rögzíteni arra az esetre, ha szükség lenne az eredeti, hagyományos képre.
Én nem vagyok hozzáértő és fotós sem de a feleségem kompakt Nikon gépe szemmel láthatóan rossz képeket csinál,például nem jók a színek, de mástól is hallottam már panaszt a Nikonokra.
Gondolom felsőbb kategóriákra ez már így nem igaz.
Olyasmi. Na most másnaposan megpróbálok okosat mondani, de biztos, hogy ezen lehetne még pár órát gondolkodni:
Tegyük fel, hogy minden pixel egyedileg vezérelhető érzékenységgel rendelkezik. Tegyük fel, hogy a jövőben élünk, és a jelerősítés és zajmentesítés jobb, mint manapság :)
Az egyes pixeleknek csak a túlcsordulását vizsgálod. Tehát ha a fotonok túlcsordulnak, csökkented az érzékenységet pontosan addig, amikor már nem. A pontos erősítés szint innentől pixelenként számszerűsíthetően megvan, a kép tónusa leírható. Az értékek pedig a legsötétebbtől a legvilágosabbig rögzültek.
Na ebben biztos sok hibát és továbbgondolást lehet még találni.
Még mindig a pixelszintű (és valós idejű) inteligens érzékenység-vezérlés, ami megoldatlan :) Azaz próbálkozások vannak, de még nem az igazi. Ha ez megvan, akkor működik a fényképezőgép úgy, mint a szemünk.
