Jó-e, amikor egy opera közben a néző arra gondol (még nem tudva, hogy ki követte el az aktuális gyalázatot) vajon a mindig oly igényes Szinetár Miklós tudja-e, hogy az intézményében egy ilyen szart adnak.
Merthogy Mozart Varázsfuvolája az Erkel Színházban Szikora János rendezésében máshogy nem minősíthető, még a legkisebb jóindulattal sem.
A teljesség igénye nélkül néhány rendezői furcsaság
1. Az első kép, amikoris egy vadászat során Taminót üldözőbe veszi egy rettenetes óriáskígyó - pont egy polgári szalonban játszódik, kétszárnyas ajtó, kandalló, gyertyatartó, miegyéb. Kicsit nehéz elképzelni a vadászatot és az óriási állatot a vitrin és a stelázsi között.
2. A díszlet és a ruhák egyvelege nem teszi egyértelművé, hogy mikor játszódik a darab, hol az angol polgári forradalom korát, hol a kései viktoriánus időket idézi, néha meg olyan mint egy századfordulós orosz kormányzói kúria, néhány versztányira Ugorszmoroszktól. Arról az apróságról nem beszélve, hogy a legtöbbször kint vagyunk a kertben, egyszer szépen nyírt fagyalsövény, egyszer meg nádkévék között, a háttérben gyönyörű vetített teraszajtó, amin felénk, tehát kívülről befelé szűrődik a fény. Egyszerre vagyunk kint és bent.
3. Apropó világítás. Harminc év alatt nem nagyon vettem észre, mit csinálnak a világosítók. Most mindjárt az elején feltűnt, hogy csak negyedszerre sikerült eltalálni a megfelelő fényerőt, aztán a megjelenő három hölgyet egyetlen szerencsétlen fejgéppel pásztázták, és általában nem találták el, hogy épp melyik énekel. Lehet, hogy beugrott a portás a világosító helyett és nem tudta, mi mire való?
4. Megjelenik az éj királynője és a háttérben énekelni kezd. A fele nézőtér csak hallja, mert a színpad legelején a közönségnek HÁTTAL álló Tamino takarja.
5. Behozzák Sarastrot egy gyaloghintón. Leteszik középen. Sarastro kinyitja a hintó ajtaját. A jobbszél és a jobboldali emeleti páholyok így szereznek tudomást arról, hogy egy világklasszis színpadra kerülésének elcseszése történik, ugyanis a nézőtér másik kétharmada csak a kezét látja, amiről nem biztos, hogy felismerjük Polgár Lászlót.
Ha a gyaloghintót egy kicsit oldalt fordítják, akkor a rendező által megálmodott megjelenés méltó egy világsztárhoz (vagy egy főszereplőhöz).
6. Mintha a Tom és Jerry egy rosszabb kiadása került volna színpadra, ötpercenként hanyattvágja magát valaki, van hogy egyszerre ketten is. A rendező nyilván arra gondolt, hogy a gyerekelőadások kis nézői ilyenkor visítani fognak a gyönyörtől: hát nem. Csak nézünk, mint a moziban. Ugyanígy nem túl jó poén, amikor papagenót egyszercsak elnyeli egy süllyesztő, és ő kijelenti: jé, süllyedek. Minek?
7. A tetőponton egy hatalmas fekete drapéria szakad le és tűnik el a süllyesztőben - ezt Szikora így gondolta. Amit nem így gondolt, ti. hogy magával rántja a fele díszletet (remélem odalenn senki nem sérült meg) - az sokkal jobban tetszett a közönségnek, vagy egy percig tartott a moraj. Nem csoda, hiszen a véletlenül leszakadt kandalló mögött mindenki láthatta a háttérban ténfergő berendezők farmernadrágos-sportcipős alsótestét anélkül, hogy ők maguk tudták volna, hogy "adásban vannak"
Az talán nem a rendezésre tartozik, hogy két szereplő, a Taminot alakító Mukk József és az Éj Királynőjét éneklő Pánti Anna harmatgyenge volt. Mukk hangja gyenge és kellemetlen, Pánti Anna pedig tökéletes lenne egy téesz zárszámadás kultúrműsora gyanánt, de az Erkel Színházban - pláne Polgár Lászlóval, Kukely Júliával és Takács Tamarával egy színpadon - kevés.
Meg kell említenem még Taminát, Papagenót és Papagenát: Hamvasi Szilvia, Busa Tamás és Dénes Judit hangja és alakítása meggyőző.
Csak a rendezést, azt tudnám feledni.
Talán nem egy operában kellene polgárpukkasztani és modernkedni, ugyanis tisztelni illene mind az opera alkotóit, mind a nézőt.
A magam részéről azt is inkább elfogadtam volna, ha Szikora az előadás előtt egy cédulát oszt ki a nagyérdeműnek ezzel a szöveggel: "szarok rátok".
Mert így ez csak az előadáson látszott.
