Nos, ez az! Falra tudnék mászni ettől! Meg a "tetszikezés"től is. Ez a "Segíthetek?" legalább három okból is idegesítő.
1. Olyan, mintha már tuszkolná ki a vevőt, hogy vásároljon, és azután menjen minél gyorsabban. Mintha terhére lenne neki, hogy ki kell szolgálnia.
2. Az éppen betérő vevőre úgy ugranak rá ezzel a kérdéssel, mint a pókhálóba tévedt légyre. Gyorsan lecsapni rá! Pedig lehet, hogy először tájékozódna az a vevő. Nem biztos, hogy mindig tanácstalan, akinek segíteni kell, azonban hagyni kellene, hogy előbb megtalálja-e azt, amit keresett. Sőt, az sem biztos, hogy buta, iskolázatlan, aki először megpróbál önállóan tájékozódni egy üzletben. Egy ilyen kérdést siettetésnek, sürgetésnek is vehet, nem jó taktika.
3. Ha a vevő mégis igény beveszi a segítséget, az esetek jó részében semmire nem megy vele. Pl. megkérdezi, van-e egy adott termékből raktáron, mert a polcon nem lát belőle, még akkor is lehet "ha ott nincs, akkor bent sincs" a válasz, ha lenne, csak bonyolult lenne megmozdulni az eladónak, hogy felkutassa. Vagy: a vevő kérdése pl.: "Milyen méretnek felelnek meg az egyes ruhaméretek (S, XL, XXL stb.) számban kifejezve?" Hallottam, mikor az eladó azt mondta, nem tudja. Nos, ilyen információk tényleg nem segítenek, így a kérdés feltevése formaság.
A tetszikezés:
Negyvenes nőnek és/vagy férfinak pl. tetszikezni merő dőreség. Gyermekkoromban tetszikeztem utoljára, de csak hetvenen felülieknek.
Van egy bolt felénk, nemrég nyílt, ott az eladók következetesen tetszikeznek. Azóta sem voltam ott. Utálom ezt.
Férfiaktól még csak-csak elnézem, ha így köszönnek. Erre indítja őket a isztelet. De jobb lenne a napszaknak megfelelő köszönés. Középkorú lévén jobban tetszene. A kezét csókolomot meg kellene hagyni az idős nőknek. Attól meg egyenesen megkergülök, ha tizen-huszonéves lányok köszönnek így. Nekik is jobban állna a napszaknak megfelelő köszönés ugyanazon meggondolásból. Engem is úgy neveltek, hogy az idős nőknek hagyjam meg a csókolomot nagykorúvá válásom után, nekik jobban kijár. Egy-két ilyen eset jól végződött, miután napszakos köszönéssel fogadtam az ilyen üdvözlést. Legközelebb már ők is így tettek.
Nem kívánt letegezés ellen is hatásos ez a mód, hogy észrevegye magát az illető. Szívesen tegeződöm barátokkal, ismerősökkel, de érthető módon bizonyos stílusú emberekkel ez nemkívánatos. Velük szemben is meg kell adni az embernek kijáró tiszteletet, de a távolságtartás ajánlatos, ugyanis ők a egeződéssel sok mindenre elragadtathatják magukat. Ez a mai világban elterjedt "mindenki tegez mindenkit" elv, ami már sajtóból, tv-ből stb. kiárad, nem tetszik. Nincs meg a kellő távolság, a méltóság.
Furcsanak talalom, hogy foleg "Jo napot"-parti hozzaszolasokat olvastam.
En abszolut "Kezit csokolom" illetve "csokolom"-parti vagyok a koszonesben, legyen az idosebb no, vagy csak kozepkoru. Szerintem egyszeruen igy illik es nem regimodi.
Ha megfigyelitek, mediakban is igy koszonnek, lasd pl. Vago Pityu a Legyen On is milliomosban. De attol idegbajt kapok, hogy ugy szolitja meg az embereket (foleg a noknel), hogy "maga...". Egy ilyen szintu es nezettsegu musorban meg egyebkent is boven kijarna az "Ön..." megszolitas, nem?
Epp eleg baj kulonben, hogy a suliban a tanarnok raszoktatnak arra, hogy Jo napot!-tal koszonjunk nekik, mert sokan azt hiszik, ez a jo, es kesobb is igy koszonnek a noknek az eletben, akik mar nem tanarnok...
Egy jó boltban pl. a "segíthetek?" sem kellene, hogy el?forduljon. Ti nem kaptok kiütést attól, hogy elterjedt Mo.-n ez a segíthetek? Én legszívesebben a táskámat nyomnám az eladó kezébe ilyenkor. "Igen, segíthet, fogja ezt meg amíg nézel?döm". Aztán persze a jólneveltség visszatart. De könyörgöm, miért nem elég egy diszkrét "jó napot kívánok", hogy éreztesse velem, észrevett, tudja, hogy ott vagyok, ha kell valami, hozzá fordulhatok. Ehelyett nem köszön, hanem megkérdezi egy kis id? elteltével, hogy segíthet-e. Olyan irodában dolgozom, ahol van bemutatóterem is és néha le kell mennünk, ha betéved egy ügyfél. Ahogy bejön az ajtón, köszönünk neki és várunk csöndben. ? körülnéz és utána úgyis odajön hozzánk kérdezni. De ha éppen három percig némán akar nézel?dni, hát tegye.
A legnagyobb gond az, hogy nálunk valahogy elmaradt a társas érintkezés szabályainak tanítása az utóbbi időben. Most próbálunk újra előkaparni valami normát, de a 60 évvel ezelőttieken túllépett a kor, az újak meg nem alakultak még ki.
Láttam egy filmet egy finn iskoláról, ahol a tanár reggel az osztály ajtajában várja a gyerekeket, és egyenként köszönti őket, lányokat fiúkat a nemüknek megfelelően (pl. kéznyújtás és köszöntés sorrendje).
Ide tartozik a fiatal tanár esete, aki tegezi azt a diákot, aki őt magázza, mintegy nem adva meg neki a tiszteletet.
Szerintem annál, hogy jó napot kívánsz valakinek, nem lehet szebb köszöntés.
Én még suliba járok, így ez a téma megfogott. Mert a tanárok nagy részének Jó napot-tal köszönök, esetleg egy-két idősebb nőt Csókolom Tanárnő-zök le. Viszont az egy kicsit bosszant, hogy van néhány fiatal tanár akit magázok, erre ő tegez, állandóan Sziá-val köszön vissza. Ha én 18 évesen megtisztelem az ő 25 évét azzal, hogy magázom, akkor ő se sziázzon. Ha jó a kapcsolatom vele az más, de ha mégcsak nem is tanít....
Szerintem is nagyon szép köszöntés a Jó /reggelt/napot/estét kívánok, nem találok benne semmi hibát, minden ismeretlennek nyugodtan lehet mondani. Főleg, ha nem marad el a kívánok rész! Ha pedig ismerősnek mondja az ember, nyugodtan hozzáteheti, hogy ..._kedves_ Szabó úr, vagy Kovács néni, Béla vagy Marika. A csókolomozástól kiráz a hideg, azt sem kedvelem, ha az iskolás gyerekek ezzel köszönnek. Nem tudom, járja-e mostanában, de amikor én gimnazista voltam, tanárainknak úgy köszöntünk, hogy Tiszteletem, tanár úr/tanár nő. A 14 év alattiak szerintem nyugodtan köszönhetnek jó napot kívánok, tanító bácsi/néni v. "fölsőbb" osztályokban tanár úr/nő formával.
Ami a bolti eladókat illeti: ha nem akarnak "parancsoltatni" maguknak, akkor jó megoldásnak találom a "mit óhajt" fordulatot. Kiütést kapok a "tessék kérni-től" , mivel ez éppen a fordítottja - szerintem - a "mit parancsol-nak", azaz ekkor nem az eladó a szolga, hanem a vevő az alázatos kérelmező. Márpedig egy jó boltban, jó eladóval ez nem fordulhat elő!!
üdv,
Ghanima
Ui: jó forma még az üdvözlöm is, hehe :-) /főleg, ha egyesek nem rövidítgetik folyton-folyvást.../.
A probléma azért aligha megoldhatatlan. Gyerek csókolomozhat, megszólítás esetleg "néni" lehet. Aki már nem gyerek, akár mellőzhet bármiféle megszólítást, elég lehet a magázás is.
A magyar nyelv érintkezési formáinak problémái itt még messze nem érnek véget. Hogyan szólítjuk meg a nem tegezett ismerős felnőtt nőket? A nyugati nyelvekben Mrs+Családnév vagy Mme+Családnév természetes, de ha egy kollégám vagy diáktársam anyukáját per Kovácsné szólítanám meg, nagy tuskónak tartana.
Egyetértek Böszmike hozzászólásával.
Szerintem is teljesen az adott helyzettől függ, hogy melyik köszöntést tartom elfogadhatónak.
Ezzel szemben kézzel-lábbal tiltakozom az ellen, hogy lányoknak kezit csókolomot kelljen köszönniük kisebb korukban. Ez persze nem kis megdöbbenést váltott ki az óvodában....
Szerintem egyébként a "Jó napot kívánok" az egyik legszebb dolog, amivel valakit köszönthetek.
Általában "csókolom"-ot köszönök. Így szoktam meg, legfeljebb, ha valahol nagyon hivatalos helyen fordulok meg, illetve a szituáció olyan, akkor használom a "Jó napot"-ot. Azt meg, hogy a "csókolom" bizalmas lenne, nem hiszem. Sokszor ha szükséges éppenhogy távolságtartó, de lehet tisztelettudó köszönés is. A hangsúly számít.
Fiú vagyok, de azért elmondom a véleményem. A 'kezét csókolom' vagy hasonló forma szerintem is régies, szerintem ma már kissé túl finomkodóan hat. Én nem is igazán kedvelem (nem is használom), max. régivágású öreguraknál tudom esetleg elfogadni, mármint ha ők használják. Szerintem ma már felnőtt emberek közt semmi rossz nincs a 'jónapot'-ban, egyszerű udvariassági forma. A tetszikezéshez megjegyezném, hogy ez valóban előfordul eladóknál. Asszem ők ezzel a kifejezéssel nagyon a vevő kedvében próbálnak járni, amire kétségtelenül alkalmassá teszi, hogy finomkodó kifejezés. Minazonáltal én is kissé furcsának tartom (különben asszem ma már nem nagyon gyakori), ma már lehet használni a '[mit] parancsol?' kifejezést, ami a célnak tökéletesen megfelel.
Csak olyan esetben köszönök csókolommal, ha 10-20 éve ismerem az illető, általában _idősebb_ hölgyet (pl. gyerekkori barátom édesanyja, idős nőrokon).
A másik amitől lábrázást kapok az a "tetszik". Én 26 éves fiú vagyok, és ha a 60 éves eladó hölgy elkezd nekem tetszikelni a boltban hát kiesik a kezemből a kosár.
Én mint nő, tehát érintett a kérdésben azt tudom mondani, hogy messze sokkal szimpatikusabb, ha hivatalos ügyekben velem kapcsolatbakerülő férfiak Jó napot kívánok-kal köszönnek.
Egyszerűen kapásból többre tartok egy ilyen férfit. Korrektebbnek, hozzáértőbbnek, pont a távolságtartás miatt.
(belátom igazságtalanul, mert hisz aki csókolommal köszön, lehet, hogy csak ezt szokta meg, így ismeri udvariasabbnak)
Egy munkahelyi közegben mit csókolgatná a kezemet, akár szóban is? Semmi értelme. Fedezet nélküli szöveg.
Más helyzet egy ünnepibb alkalom. Esti fogadás, vagy mifene, szóval ilyen kiöltözősebb helyek.
Ott elég helyénvaló.
De ami valóban kimondottan nemtetszik, sőt ellenszenves, az az általam csak "szerelőduma"-nak hívott szóhasználat, amikor egy mondatban többször is szerepel a csókolom.
Példamondat:
"hát csókolom, akkor ha kivesszük a kompresszort, csókolom, akkor többet tetszik fizetni csókolom, de megéri csókolom.
És még valami. Kicsit cigányos is. Olvasmányemlékeimben a cigányasszonyok is folyton így köszöntek.
Olyan direkten alázkodó.
Szóval a lényeg:
Aki velem kedves akar lenni az hivatalosan köszönjön jó napot kívánokkal, magánéletben pedig: Szia-val!:-)
Ez a kérdés már bennem is felmerült. Különösen a velem egykorú de idegen hölgyekkel kapcsolatban akikkel nem vagyok tegező viszonyban. Valahogy a kezét csókolom kicsit avíttnak tűnik, de anno még azt tanultam hogy hölgyeknek tahóság jónapot kívánni.
Fiú vagyok, és teljesen jónapot-párti. Hülyén érzem magam, ha csókolomot kell mondani. És a szüleim szinte kikérik maguknak, hogy az ő kolléganőiknek mindenképp csókolomot köszönjek.
Kézcsók mellett szavazok! Pláne ha kivitelezik is ezt az urak! Csak sajna ez már kiveszett a mai világból, pedig szerintem szép, romantikus üdvözlésfajta.
Arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondolnak az érintettek, a lányok, nők, hölgyek, asszonyok stb.
Melyik köszönést szeretik jobban, és megsértődnek-e, ha a másikat hallják?
