azt mondta:
- Okornip! Vedd elő a régi játékom!
Okornip nesztelnül elosont, és hamarosan egy különös szerkezettel tért vissza.
- Parancsoljon, uram.- szólt, és átnyújtotta a játékot.
Egyszerű játék volt, egyszerű, mint Vityka. Egy zsinóron golyók lógtak, ezek segítségével próbált meg Vityka minél nagyobb számot előállítani.
Hősünk egy kisgyermek izgalmával vetette bele magát a játékba. Egy probléma volt csak: a játékban a legnagyobb elérhető szám a 100.000 volt. Vitya még egy darabig próbálgatta, majd dühösen felpattant, és összetörte a szerkezetet.
- Nem, nem, nem! - ordította toporzékolva.
Hirtelen fény gyúlt parányi agyában: - Elrontottam! - gondolta, és a padlóra rogyva kétségbeesve zokogni kezdett.
Sírásából egy hang térítette magához: