Első Kör. Az első kör még kezdetleges volt, nem volt hivatott nagy feladatokat ellátni. De arra jó volt, hogy nagyobb számokat állítson elő. Éppen ezért a mi Vitykánk egy pár napig kezdetleges köre bűvöletében élt, mindaddig amíg egyszer
azt mondta:
- Okornip! Vedd elő a régi játékom!
Okornip nesztelnül elosont, és hamarosan egy különös szerkezettel tért vissza.
- Parancsoljon, uram.- szólt, és átnyújtotta a játékot.
Egyszerű játék volt, egyszerű, mint Vityka. Egy zsinóron golyók lógtak, ezek segítségével próbált meg Vityka minél nagyobb számot előállítani.
Hősünk egy kisgyermek izgalmával vetette bele magát a játékba. Egy probléma volt csak: a játékban a legnagyobb elérhető szám a 100.000 volt. Vitya még egy darabig próbálgatta, majd dühösen felpattant, és összetörte a szerkezetet.
- Nem, nem, nem! - ordította toporzékolva.
Hirtelen fény gyúlt parányi agyában: - Elrontottam! - gondolta, és a padlóra rogyva kétségbeesve zokogni kezdett.
Vityka természetesen a nagy számokat nemcsak az alattvalok számaként szeretten. Nem vetette meg a kest sem. Sőt ha jó napja volt, hagyta a többieket is a nagy számokat szeretni. Ezért nem volt meglepő, hogy hamarosan
Vityka felsóhajtott. Kis termetű, olajos börű emberke volt. A szoba falán egy képet nézett: Rettenetes Iván egy muzsik levágott fejével volt a cime. Vityka érezte, hogy a képnek összefüggésben kell lennei azokkal a rossz dolgokkal amelyek mostanában sorra érték.
-Affenébe!-a cipője is széthasadt hosszában a lábfején. Nem kellett volna olyan sokat rúgnom a bőrt a kölkökkel.
-Tényleg?Pravoszláv vallású miért nincs közöttük?-fűzte hozzá csak úgy magának. Valaki halkan hármat kopantott az ajtón. Okornip az öreg szolga alázatosan bejött a szobában és megállt.
-Hogy mersz zavarni, kutya!-rivallt rá a gazda inkább szemrehányással, mint igazi haraggal a hangjában.
-Engedelmet Uraságodtól! Kétmillió követője áll kinnt és hűségesküt szeretnének tenni.
-Jól van jó!-enyhült meg Vityka és a homlokán is kisimultak a ráncok.
-De nehogy megint kétszázezren legyenek, mint a multkor!- keményedett meg újra a tekintete.
-Szeretem a nagy számokat!
Tudja kedves Vasziljev Vaszijevics Vasziljev, amikor csatlakoztam a szervezethez, akkor kikötöttem, hogy kizárólag csak a Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalásainkat az oroszok elől eltitkolandó lépek soraikba. Minden evvel ellentétes utasítást megtagadok, mert mint erdélyi nemes csakis magyar népem javára vagyok hajlamos besúgói tevékenységet vállalni. Drakula rá a tanum.
Dimitrij mellett ült egy enyhén kopaszodó, Nyinocska névre hallgató úr. Mikor odaért, az úr lehajolt és felemelt a földről egy D-209-es számú szigorúan titokzatos személytelen igazolványt és felhördült. "Remélem, nem ül itt a KGB nemzetközi valutaalap-elhárító különítményének majdani orosz generális elnöke Putyin Putyinszkij, mert akkor nekem befellegzett." De nem, senki sem látta az esetet, csak egy fagylaltot árusító rikkancsos, aki - tölcsér híján - magyar nemzetbe csomagolta a 3 gombóc rumos meggyet.