Két órával ezelőtt még egy nagy áruházan válogattam a citromokat. Aztán miután néhány apróságot még kosárba raktunk a kasszákhoz vonultunk. Én tényleg csak vonulok mert 7 hónapos terhesen az ember már nem rohan, ilyenkor meg tényleg felesleges is. Figyelni kell az emberekre mert tolják a kocsit mint a lököttek, kalimpálnak a kosarakkal, szóval egy kismamának ez igazi kihívás - ha még idegeskednék is ezen.... nem is ez a lényeg.
A kasszánál sorban állva, egy idős néni állt előttünk. Fehér haj, egyszerű de tiszta ruha, gondosan megkötött kendő. A szalagon tészták, kelkáposzta, tarhonya egy szelet sajt, tejföl és egy zacskóban kimért szaloncukor - nem volt több 10 dekánál. Elszorult a szivem, és a Férjemmel szinte egyszerre jelentettük ki, hogy ezt ma mi fizetjük. A pénztáros hölgynek mondtam, hogy számolja egybe a miénkkel. A nénike már elöl állt nézte az összesítőt, hogy a pénztárcából többszöri átnézés után előkerült kétezer forint, aggódva nézte hogy az összeg nem lépi-e túl ezt a határt. Kiszedtem a szatyrokat a kasszából, bepakoltam a bevásárló kocsijába, és mondtam hogy ezt most a Mikulás hozta. Meglepetten mosolygott és többször visszakérdezett, hogy nem viccelek-e. A pénztáros hölgy értetlenül kérdezte, hogy kifizettük egy teljesen idegen számláját??? és fejcsóválva mondogatta, hogy még ilyet nem látott - és felragyogott az arca is (szerintem a szíve is) Nem eldicsekedni akartam a történettel, mert pár ezer forintos tételről volt szó, amit adott esetben rosszabb helyre is "kidobtunk" volna... inkább csak ötletet adni, hogy ha nyitott szemmel jár az ember kis dolgokkal bizony sokat segíthet. A néni hálás mosollyal, ragyogó tekintettel kérte Isten áldását és megsimogatta a hasam... hát mit ne mondjak eltörött a mécses (persze a hormonok) pityeregve indultam a kocsihoz, miközben kedves Férjem engem győzködött - hogy ez egy kedves gesztus volt, ne szomorkodjak, inkább örüljek hogy mi ma is EMBERNEK érezhettük magunkat.
Tessék bemelegíteni forraltborral, illatokkal, szervezett otthonmaradós/rákészülődős napokkal, hétvégénnemegyekteszkóba-bevásárlóközpontba és hasonló önszuggessziós mantrákkal...
Az ünnep nem az idegbeteg rohangálásról és a vásárlásról szól.
Szoval már elokerultetek! :-) Már szeptember kozepe felé bekukkantottam már tobbszor is. Remélem az idén is sok embernek tudunk boldog pillanatokat szerezni. :-)
Csietke! Megbeszélhetjük :)) most nagy menő nalam a Twiningstől a karácsonyi ízesítésű szegfűszeges (pirosas fém dobozban) majd, mesélsz azokról akiket szeretnél meglepni én meg sorolom az ajándéklehetőségeket :))) és még egy kis érdekesség:
Kívánjunk Boldog Karácsonyt!
Ha eddig esetleg csak nyelvi akadályok miatt nem tudta valaki köszönteni ismerősét Karácsonykor, talán majd most. Jöjjenek a szezonális jókívánságok a világ egynéhány hasznos vagy érdekes nyelvén:
Szlovák: Vesele Vianoce Spanyol: Feliz Navidad Bolgár: Tchestito Rojdestvo Hristovo Észt: Ruumsaid juulup|hi Hawaii: Mele Kalikimaka Ír: Nollaig Shona Dhuit Lengyel: Wesolych Swiat Bozego Narodzenia Skót-gael: Nollaig chridheil huibh Horvát: Sretam Bozic Szerb: Hristos se rodi Vietnami: Chung Mung Giang Sinh Urdu: Naya Saal Mubarak Ho Japán: Kurisumasu Omedeto Görög: Kala Christouyenna Német: Froehliche Weihnachten Francia: Joyeux Noel Olasz: Buone Feste Natalizie Hindi: Shub Naya Baras Finn: Hyvaa joulua Dán: Glædelig Jul Katalán: Bon Nadal Örmény: Shenoraavor Nor Dari yev Pari Gaghand Albán: Gezur Krislinjden Lett: Priecigus Ziemassvetkus Litván: Linksmu Kaledu Angol: Merry Christmas Norvég: Gledelig Jul Török: Noeliniz Ve Yeni Yiliniz Kutlu Olsun Izlandi: Gledileg Jol Breton: Nedeleg laouen na bloavezh mat
Hat en is innek abbol az otletado teabol :-) Az otleteknek en is szukeben vagyok. Igaz ev kozben jutott mar nekunk eleg a jobol es nem kellene elegedetlenkednem. Inkabb nekem is valami jo otletre kellene hagyatkoznom.
De amit igazabol akartam irni nektek : Ma voltam a Vaci uti OBI-ban vettem egy kracsonyi kaspot, es ott a penztaros holgy borzasztoan segitokesz volt es udvarias. Mindig nagyon orulok neki, mi tobb boldog vagyok ha nagy ritkan ilyennel talalkozok. Aztan mikor fizettunk kellemes unnepeket kivantam neki es lattam, hogy neki pedig ez esett nagyon jol. :-)))
csatlakozom.... Szia Csietke! hamarosan beindul a nagy "jajmostmitvegyekkarácsonyra" görcs és az emberek lázas vásárlásba kezdenek. Jó társadalmi fogyasztókként, sőt még hiteleket is felvesznek, csak hogy több ajándékot vegyenek mint a szomszéd. És észre sem veszik, hogy egy kedves gesztus, egy mosoly, egy nyugodt válasz az idegeskedőnek, egy csendes szó az ordibálókhoz mennyivel nagyobb és jobb ajándék. Én ebben az évben (is) sok olyat adok ami csak belülről jön, meg amit magam készítek. Bárkinek szivesen ötletelek is - ez is nagy segítség a rohanásban. Pl. múlt héten leültem egy barátnőmmel beszélgetni. Teljesen tanácstalan kinek mit vegyen karácsonyra. Főztem egy finom fahéjas teát és jól megbeszéltük az ajándékokat. Nagyon feldobódott hogy nem kell több tizezret költenie ajándékokra és mégis meglepetés lesz. Nem pedig a 13 konyhai eszköz Anyunak és a 9 borotva Apunak. :))) Szóval tessék felvenni a mosolypajzsokat, ami visszaveri az összes negatív kisugárzást, az összes bosszús gondolatot, az összes rohanást és prekarácsonyi görcsöt... és lehet kommandózni! :)))
Örülök neked (bár az ilyesmit a topicgazdának illene mondania, csak őt egy ideje nem láttam, úgyhogy átmenetileg átvettem a köszöntőember feladatait). :)))
Én minden évben novembertől szoktam elkezdeni kommandózni, olyankor már nem néznek furcsán az emberre, ill. év közben nem karácsonyra hivatkozom, csak simán szép napot meg kellemes hétvégét és zárás előtt 5 perccel nyugodt éjszakát szoktam kívánni. :) De mostantól indulhat a karácsonyi kommandó! :))
Nagyon orultem, hogy ratok talaltam, igaz csak veletlenul. De olyan nagyon jo volt vegre valami jot is olvasni, amikor ugy is annyi poblema van nap mint nap.
Ugy dontottem csatlakozok hozzatok, amugy is nagyon imadom a Karacsonyt!
A magam részéről meg azt remélem, hogy nem azért, mert mindenki teszkózik, meg épp gályázza szét magát meg a környezetét, hogy minden "tökéletes" legyen! :)))
pont az elmúlt napokban jutott eszembe hogy milyen jó is ez a kis nyugi... húsvét után... és hogy persze megint itt a karácsony és hogy lehet kommandózni :)))) és apró pici "műveletekkel" elűzni, gyengíteni, távol tartani a prekarácsonyi görcsöket. Hajrá Kommandósok! :D
Múlt héten már kezdtem edzeni a szeretetkommandóra, igaz, egész évben már rászoktam arra, hogy mindenkinek "minden jót" kívánok, de egy hete áttértem a "legyen további szép napja/hétvégéje" szófordulatra. Innen már csak egy lépés az ünnepek emlegetése, és olyan jó érzés továbbra is, hogy ilyenkor szó szerint felragyognak a megfáradt arcok is, ettől én is jókedvűbben folytatom a napi teendőimet. :)
Tegnap este még vásárolgatni mentem... illetve nézelődni... bementem a dm-be is vettem néhány apróságot. A pénztárnál egy hölgy arra kérte az eladót (mivel kb. 2-3 forint hiányzott az összeghatárig... nem tudom pontosan, de talán 500 forintonként jár 1 matrica) legyen kedves azt a pár forintot elnézni és szeretne még egy matricát kérni, ha volna olyan kedves. A pénztáros csaj flegmán persze azonnal elutasította a csajt. Mondtam is neki hogy azért kicsit lehetne kedvesebb így Karácsony előtt pár nappal és neki most nem lenne teljesen mindegy hogy 1 matricával több vagy sem... grimaszok, morgás. Sebaj, áthuzogatta az én cuccomat is a leolvasó fölött és kiderült hogy vettem valamit ami miatt dupla matrica jár. :-)))))) kifizettem és az előttem lévő csajnak adtam az egészet (ő közben még pakolgatott a táskájában) nagyon örült neki. Elégedett arccal távoztunk mind a ketten. Plusz ő kapott egy csomó matricát - én úgy sem gyűjtöm. Aztán visszafordultunk a pénztáros hisztérikához és mosolyogva kellemes ünnepeket kívántunk neki :-) majd egymásnak is, és mindenki ment tovább a maga dolgára. :-D
Én a bevásárlóközpontok parkolójában szoktam rendszeresen találkozni olyan hajléktalanokkal, akik a kosárban lévő 100-as fejében felajánlják, hogy visszaviszik a helyére a kocsit. A legutóbbi ilyen alkalommal megint jött valaki, megkérdezte, visszaviheti-e a kocsit, persze rendszerint meg szoktam engedni, úgyhogy most sem utasítottam vissza. Csakhogy ezúttal nemcsak a "köszönöm" hangzott el (így talán fontosabbnak érzi magát, ha nem ő köszönheti meg a pénzt, hanem én a kocsitologatást), hanem a karácsonyi jókívánságot is hozzátettem. Szegény, valószínűleg nem túl gyakran mondhatják neki, de az a tekintet magáért beszélt. :)