A Kiszely Gábor "A szabadkûmûvesség" cimû könyvéhez fûzô véleménye, igazán mondva, elragadtatónak találatam. Mondhatám, hogy tárgyilagos és, amit még fontossabnak találok, hogy jó irányitó mind azok számára akik a szabadkômûvességrôl keveset tudnak és még kevesebbet ismernek. Több mint 40 éve, hogy foglalkozom a szbadkômûvesség történelmével, ami talán alkalmat adhat számomra, hogy felismarhessem hajlamos véleményeket és a tényeknek megfelelôeket. Sajnos nem volt szerencsém Székely Gábor könyvét olvasni,de a véleménye után itélve, egyvonalba találom azokkal a több száz klaszikus könyveimmel amelyeket, it kint az Atlantik másik partján, volt szerencsém gyüjtenem és olvasnom. Adjuk med az Istennek ami az Istené, és a cézárnak ami a cézáré, és így talán jobban fognak menni a dolgok.
Ünnepélyes keretek közt tesznek esküt az Államvédelmi Hatósághoz besorozott katona fiatalok, 1953. júliusában. (A Magyar Foto Állami Vállalat felvétele, Copyright MTI Rt.) http://www.mti.hu/afoto/foto/foto0617.jpg
Illetve megtaláltam a könyvtári archívumomban.
Erre gondolt asztaltársam?
Bevallom, nincs rá időm, nem vettem meg.
Tiborc
Kiszely Gábor: A szabadkômûvesség. História, titkok, szertartások
Az 1989 után újjászervezôdô magyar szabadkômûvességet övezô kényszerû, történeti amnézia közegében tanulságos és hasznos ez a könyv. A diktatúrák - ahogy az a könyvbôl is kitûnik - sohasem mulasztották el rossz hírét kelteni a mozgalomnak, mint általában a titkos társaságoknak. Mint mindennek, ahol ellenôrizhetetlen jelentések jöhetnek létre. Ha más nyelvgyakorlat, szimbolika, szokásrendszer uralja a cselekvéseket, akár részlegesen is, az alternatív értelmezéseket termelhet ki. A titok mindig viszonylagos, a paranoid összeesküvés-elméletek pedig könnyen találnak táptalajt saját fantazmagóriáik kivetítésére.
Végigolvasva Kiszely Gábor kitûnô, könnyed és szellemes stílusban megírt, a legjobb értelemben vett ismeretterjesztô, összefoglaló munkáját, amely a tudományos feldolgozás igényeinek is eleget tesz, a titok nem lesz érthetôvé, de mindenki számára nyilvánvalóvá lehet, hogy nincs titok. És nem azért, mivel a titok természete az állandó rejtôzködés miatt folyamatosan menekül és önmaga elrejtésén dolgozik, hanem azért, mivel a szabadkômûves mozgalom a demokratikus rendszerekben válik mûködôképessé. Nem a kisebbség összeesküvése ez a többség ellen, hanem - a demokratikus intézményekhez hasonlóan - a mozgalom is a többség érdekében kíván dolgozni. Különösek lehetnek szokásai, rituáléi; szimbólumainak szinkretista, eklektikus értelmezésekre törekvô önértelmezése, a körülötte kavargó balítéletek és balsejtelmek legyôzésében a "beavatási" szertartások szövegeinek megismerése is sokat segíthet, nem csak a szimbolika magyarázata. A könyv pedig gazdag anyagot szolgáltat ehhez.
Furcsa dolog a történetírás. Kiszely Gábor könyve elfogulatlan és kritikus szemléletet képvisel. Az alaptörténetet, amely elbeszélését szervezi, a leleplezés retorikája mûködteti. Elbeszélése hangsúlyozott - a kezdés és a zárlat reprezentatív képeivel - szellemi ívet rajzol Róma és Jeruzsálem között. Tanítás rejlik ebben, jel, amely a fényre mutat. Szenvedélyes elbeszélése a mítosz leleplezésére, a téveszmék, a jelek zugaiban meghúzódni képes sötétség felszámolására irányul. A retorikus lendület néha olyan tudás birtokába juttatja a szerzôt, amely inkább a kor vagy egy-egy szereplôrôl kialakított vízió jegyében történô fogalmazást indít el (például Teleki László bemutatása, 117.). A könyvben körvonalazódó történetmondást a maszonéria szervezi egységessé, noha hiányzik belôle az elfogultság. A tudományosság mindig megköveteli egy nézôpont érvényesítését, és e kitûnô könyv mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a pont ne fedjen el semmit. Ott fogalmazódik meg, ahol az élmény, ami csak azért titok, mert megoszthatatlan.
(Korona, 1999. 178 oldal, 2350 Ft)
/A kalapos betűket nem én követtem el - Tiborc/
Folytatás:
Szilágyi János beszélget Berkesi Andrással.
- Minden oka megvan rá, hogy elégedett legyen, nekem mégis az az érzésem, hogy ez nem így van. Vagy tévedek?
- Mióta írok, elégedett vagyok. Mert ha valahol bántanak, belém rúgnak, leköpnek, vagy bármit csinálnak, én veszek egy tiszta papírt és teremtek magamnak egy világot, mit benépesítek emberekkel, eseményekkel, és ez az enyém. Ezt tőlem nem tudja elvenni senki, én ebben élek. Én ettől élek.
- Vagyis elmenekül a világtól egy másik világba.
Nem menekülök el, mert én a mát élem. És nem csak azt látom meg a mában, hogy ezt a Berkesit agyon kell csapni, mert egymás után jelennek meg a regényei, vagy ki kell készíteni, mert Szentendrén van egy villája, vagy bizonyos fórumokon agyon kell hallgatni, mert népszerű az olvasó között.
- Nem értem, kinek az érdeke, hogy agyoncsapják, kikészítsék, tönkretegyék Önt.
- Azoknak, akik még egy soromat el nem olvasták, de mindent megtesznek, hogy másokat is megakadályozzanak ebben. Már volt alkalmam találkozni olyan könyvtárossal, olyan gimnáziumi tanárral, olyan népművelővel, akiknek meggyőződésük, hogy nemes ügyért harcolnak, amikor gyalázzák az írásaimat, amikor engem csapnivaló írónak kiáltanak ki. Úgy látszik Berkesit szidni bármilyen testület előtt bántatlanul lehet, Berkesit földbe taposni el nem múló divat.
- Ön fölveszi a kesztyűt?
- Azért azt ne felejtse el, hogy engem százezrek olvasnak, ez sokkal meggyőzőbb érv, mintha én ennek-annak odamondogatnék.
- Szóval meghunyászkodik.
- Ide figyeljen! Én óbudai srác vagyok. A Filatorigátnál születtem. És ott, abban a környezetben, fiatal koromban sokat verekedtem. Imádtam bunyózni, és tudtam is. Az volt az elvem, hogy a verekedés nem sportmérkőzés, ott lehet övön alul, övön felül ütni. Üsd, ahol éred! Soha nem kezdeményeztem, de ha például előttem egy nőt sértegettek, biztos. hogy közbeavatkoztam, még akkor is, ha az illető három fejjel magasabb volt nálam. Később aztán "közérdekübb" verekedéseket is provokáltunk a barátaimmal. Például, amikor a nyilasokat pofoztuk föl. Mindezt csak azért mondtam el, hogy lássa, nem féltem én soha a harctól, nem féltem szembenézni a dolgokkal, de ma már nem lehet ilyen módszerekkel élni.
- Mégis, mit tehet?
- Azt még soha nem tettem, hogy a magam ügyében felkeressek bármilyen vezetőt és panaszkodjak neki, a segítségét kérjem. Csak akkor nyúlok a telefon után, ha valaki a becsületembe gázol. Gyűlölöm, ha valaki úgy alkot véleményt másról, hogy soha nem is látta személyesen, nem ismeri, de hall róla. ezt-azt, s a pletykák alapján már dönt is, hogy X egy csirkefogó, Y pedig egy gerinctelen féreg. Egyszer például felhívott egy barátom, hogy valamelyik nap együtt volt egy üdülőben néhány emberrel. . Mondjak neveket? - Ha meg akar kímélni egy csomó kellemetlenségtől!, akkor ne mondjon.
- Látja, itt a baj. Senki nem szeret szembesülni a tényekkel. Utálom, amikor ilyeneket olvasok: "Egy ismert téesz vezetője valamelyik kisváros OTP igazgatójával közös vadászaton vett részt, és ott beszélték meg, hogy a közeli üdülőhely egyik telkét stb. stb. .. " Nekem sokkal több kockázatom van abban, ha nevén nevezem a gyereket, mint Önnek. Nem gondolja?
- Igaza van. de. . .
- Jó, nem mondok neveket, mert úgyis kihúzná, azt viszont írja bele. hogy én nyíltan el akartam mondani kik a szereplők.
- Ezt megígérhetem.
- Tehát volt a társaságban egyetemi tanár, kerületi párttitkár. vállalatvezető és hasonlók. Valahogy szóba kerültem. „Az egy link karrierista" - mondta az egyik. "Csak azért ment 56 őszén harcolni, hogy megírhassa az Októberi vihart."
Mire a másik rákontrázott: "És csak úgy tud regényt írni, ha hülyére issza magát. Az író-olvasótalálkozókról mindig részegen viszik haza." A barátom végighallgatta őket, majd megkérdezte, hogy ismernek-e engem, valamelyik is részt vett-e ilyen író-olvasótalálkozón. " Nem kell ahhoz ismerni, ezt mindenki tudja" - mondták.
Felhívtam a vállalatvezetőt, akiről tudtam, hogy azelőtt alezredes volt. Jó napot, jó napot. Ismerjük mi egymást személyesen? Azt mondja, nem. Nem is ittunk egymással soha közös asztalnál? Nem. Akkor honnan a jó édesanyjából veszi, hogy én részeges vagyok? Mert azt mondják. Ide figyeljen! Annak idején azt mondták, hogy Rajk áruló, meg Pálfy (sic! Így van írva eredetiben – Tiborc) áruló, és fölakasztották őket. Ez magának nem elég, még mást sem tanult? Erre azt kérdezi, hogy mit akar az elvtárs, föl akar jelenteni? Nem alezredes úr, én le akarom magát sz. És letettem a kagylót. Utána felhívtam a kerületi titkárt. Mondok magának valamit - kezdtem. Egy kerületi párttitkár, az nem libapásztor. Ezzel tisztában van, ugye? Ha egy ilyen beosztású ember mond valamit, annak súlya van, az hivatkozási alap. Mi egy közös csapatnak vagyunk a tagjai. Én 35 éve, Ön nem tudom mióta. Éppen ezért, ha egy kommunista íróról azt hallja, hogy iszik, akkor, mint közéleti ember miért nem keresi meg, miért nem hívatja be, ha úgy tetszik miért nem, vonja felelősségre? Miért nem tisztázza az ügyet, ahelyett, hogy mendemondákra hallgat, és azt tovább is adja. Most mit tesz Berkesi elvtárs, föl akar jelenteni? A válaszomat már tudja.
- Igen, tudom, de ezt a frappáns történetet kevesen mesélhetnék el, mert kevesen tesznek így hasonló esetben. Ön megtette, ez az Ön története. De vajon mit tud elmondani arról a korszakáról, amikor Ön volt vezető, például a Film- tudományi Intézet igazgatója. Akkor nyilván Önt keresték fel hasonló információkkal. Ön mindig mindent és mindenkit leellenőrzött?
-A kérdés jogos. Valóban előfordultak ilyen esetek. Megtörtént, hogy bejött hozzám valamelyik beosztottam és arra kért adjam becsületszavamat, hogy nem mondom meg, kitől hallottam, amit most majd ő elmond. Én zöldfülű, a becsületszavamat adtam. És a legnagyobb megdöbbenésemre azt az embert kezdte besározni, akivel együtt ultizott, akivel minden vasárnapját együtt töltötte, csak azért, mert abban reménykedett, hogy én el tudom intézni, ő kapjon egy színházigazgatói állást, ne a másik. Amikor legközelebb jött, behívtam az érintettet is, és azt mondtam neki: a kollégád rólad akar valamit mondani, hallgassuk meg együtt, hátha neked is van hozzáfűzni valód. Ezt kellene tenni. Egy vezetőnek sincs joga, hogy becsületszó mellett meghallgasson valakit. Ehhez nincs joga.
- Mit gondol, ha egy fiatalt neveznek ki felelős posztra, akiből hiányzik ez a régi, rossz beidegződés adott esetben ugyanígy tesz, vagy az Ön demokratikusabb módszerét követi?
- Ez sajnos csak feltételezés. Mert ritka kivétel, hogy valaki fiatal korában igazán felelős, magas beosztásba kerüljön. EI tudja képzelni, például, hogy manapság egy 27-28 éves fiatalembert kinevezzenek mondjuk megyei rendőrkapitánynak? Van egy generáció, amelynek tagjai nem tudnak labdába rúgni. Állítom, hogy ebben az országban annyi tehetséges fiatalember van, akiknek már régen főosztályvezetőknek kéne lenniök, hogy csak az iparról beszéljek.
- Ön mindenesetre azok közé tartozik, akik fiatalon hatalomhoz jutottak, hisz a háború után az úgynevezett katonapolitikai osztály harmadik emberévé nevezték ki. Az érthetőség kedvéért úgy is fogalmazhatnék, hogy kémelhárító főnök lett. - Ezzel engem megbíztak, s kötelességemnek tartottam elvállalni. Akkor én a Keleti Akadémia hallgatója voltam, és az utolsó vizsgám maradt el emiatt. Szerettem volna folytatni, de erre soha többé nem került már sor.
- Hogyan élt Ön a hirtelen kezébe került hatalommal?
- Fiatal srác létemre teljhatalom volt a kezemben. Minisztertanácsi felhatalmazásom volt, hogy rendfokozatra, beosztásra való tekintet nélkül bárkit őrizetbe vehetek. Mégsem éltem, nem éltünk vissza ezzel a hatalommal. A Katonapolitikai Osztály sohasem követett el törvénysértést. Mi a törvényeket szigorúan betartottuk. Tisztességesek voltunk.
- Ha jól értem, Ön egyenlőségjelet húz a törvényeket minden körülmények között betartók és a tisztességes emberek között. Biztos benne, hogy a kettő mindig ugyanazt jelenti?
- Azt hiszem, igen.
- És ha a törvény törvénytelen?
- Mire céloz?
- Abban a korban amiről beszélünk, nem voltak törvénytelen törvények? Például a kitelepítések, a. . .
- Ehhez már semmi közünk, a Katonapolitikai Osztály akkor már megszűnt. A kitelepítések a mi letartóztatásunk, és Pálfy (sic!) kivégzése után kezdődtek.
- Önt miért tartóztatták le?
- Nem sokkal azután, hogy főnökömet, Pálfy Györgyöt őrizetbe vették, Rákosi Mátyás tartott egy beszédet a Sportcsarnokban, ahol kijelentette, hogy a Katonapolitikai Osztály az ellenséges ügynökség fedőszerve volt. Ezzel tehát azt mondta, hogy egyedül Pálfy nem lehetett ennek a fedőszervnek a képviselője, hanem a munkatársai azok voltak. Ebből már tudtam. hogy a mi sorsunk is meg van pecsételve.
- Tehát tudta, mi vár önre? Próbált tenni valamit ellene?
- Csak két lehetőségem volt. Vagy kimegyek Nyugatra családommal együtt. amit egyébként könnyen megtehettem volna, hisz hivatalból ismertem az összes átkelőhelyeket, vagy itt maradok és vállalom, ami történik. Mint tudja, az utóbbi mellett döntöttem.
- S csak várt, csak várt, hogy mikor jönnek Önért?
- Nem kellett sokáig várnom, két nappal előtte közölték velem.
- Ilyen előzékenyek lettek volna?
- Szó sincs róla. Egy téves hívásból tudtam meg az egészet. Nekem volt egy úgynevezett K-telefonom, ez vezetői telefon. Az szólalt meg egyszer, s mielőtt a nevem kiejthettem volna, a hívó, az Államvédelmi Hatóság egyik ezredese közölte velem, hogy megvan a döntés. Berkesit csütörtök este hét órakor vesszük őrizetbe. Ő ezt az ÁVH egyik vezetőjének akarta elmondani, akinek a telefonszáma csak eggyel volt alacsonyabb, mint az enyém. Mellétárcsázott, így tudtam meg a lefogásom pontos idejét. Volt annyi humorérzékem, hogy átmentem a valódi hívotthoz, hogy egy üzenetet hoztam, miszerint Berkesit csütörtökön este kell őrizetbe vennetek. Elfehéredett, mellébeszélt. Nem igaz – mondta – hülyeség. Ebben maradtunk. Én a hátralévő két napon rendberaktam a páncélszekrényemet, elintéztem a legsürgősebb ügyeimet, majd a „megbeszélt „ időben átmentem az ÁVH – ra, hogy tartóztassanak le.
- Ön azt nyilatkozta egyszer, hogy bár 28 regényt és 10 drámát írt, nem ezekre büszke elsősorban, hanem arra, hogy vallomása alapján soha senkit nem tartóztattak le. Ha ezt akkor mondja, megértem, de ma már mindenki tudja, hogy Önt is, meg másokat is ártatlanul, igaz vádak nélkül vettek őrizetbe. Ebben a helyzetben nem volt teljesen mindegy, hogy kit köp be?
- Nem, mert volt egy koncepciójuk, hogy Pálfy megbízta a munkatársait, ha neki valami baja történik, ők vigyék tovább a Népköztársaság elleni összeesküvést. Ha én ezt elfogadom, akkor körülbelül nyolcvan embert tartóztattak volna le. De ezt az előregyártott vallomást nem írtam alá. Ha megteszem, sokakat bebörtönöznek, engem meg kivégeznek.
- Akkor eggyel több mártírunk, és eggyel kevesebb írónk tenne. - Szerencsére nem így történt, de kérem, zárjuk le ezt a témát.
- Hol folytassuk? Ott, hogy az ellenforradalom után megírta élete első regényét, az Októberi vihart? És folytassuk azzal, hogy az elmúlt negyedszázad alatt a talán legolvasottabb magyar író lett? Vagy beszélgessünk arról, hogy bár 63 éves elmúlt még mindig dolgozik az Elzett gyárban, ahol a közművelődéssel foglalkozik? Esetleg kérdezzem meg, hogy mire költi a jövedelmét?
- Utazásra. Amikor lehet, a Kanári - szigetekre, vagy Egyiptomba megyek. - Egyedül?
- Nem, a feleségemmel.
- Gyereke nincs? "
- Van, de az magánügy.
- Családi viszonyairól nem szívesen beszél?
- Nem. Ne is kérdezzen róla.
- Azt azért megkérdezhetem, hogy miért nem beszél róla szívesen.
- Mert ez az én szuverén ügyem. a magánügyem. Bár hozzátehetem, hogy nagyon boldog vagyok. Ha megint fiatal lennék, újból ezt a feleségem venném feleségül. Ezzel megmondtam mindent, de az ember magánélete csak rá tartozik. - Mégiscsak szeretnék egy, a magánéletére vonatkozó kérdést feltenni. Önnek volt egy szívinfraktusa.( Sic, így szerepel az eredetiben – Tiborc.) Megijedt? - -- - Nem. A feleségem rögtön tudta miről van szó, becipelt a hátán a szobámba és lefektetett. Ha most istenhivő lennék, azt mondanám, van Isten. . .
- Eszembe jut egy interjúja, amiben azt mondta, hogy a börtönben is volt egy olyan korszaka, amikor Istenhez fohászkodott. Ezek szerint, ha bajba kerül, van Isten.
- Én fiatal koromban, gyerekkoromban vasárnapi iskolába jártam. Családom az protestáns. Ezek a zsoltáros vasárnapok, a protestáns zsoltárok csodálatosan szépek. És amikor már vagy hatodik hónapja ültem magánzárkában, s naponta vallattak, molesztáltak, nem hagytak békén, azt mondtam magamban: ez azért van, mert elhagytad az Istent. És akkor elkezdtem imádkozni.
- Ezt ma már szégyelli?
- Ha szégyellném, nem mondtam volna el. Egyszer, amikor nagyon éhes voltam, és szóltam az őrnek, hogy adjon egy darab kenyeret, majd Istenhez fohászkodtam, hogy teljesüljön a kívánságom, és az őr bedobta a meleg cipót, rögtön morzéztam a mellettem levő zárkában ülő kommunista elvtársnak, máig is jó barátomnak, hogy meggyőződtem róla - van Isten. Az én vagyok - válaszolta -, mert hallottam, hogy kenyeret kérsz, nekem volt, hát átküldtem. Ez- után soha nem kulcsoltam imára a kezem.
- Végül is, hogyan sikerült átvészelnie az infraktust?
- Szentendrén lettem rosszul, s szinte hihetetlen, de egy óra múlva már a Kardiológiai Intézet intenzív osztályán feküdtem. Minden összejött. Máskor egy telefonra órákig kell várni. Az eset súlyos volt, de túléltem. És tudja, mi a furcsa? Semmi halálfélelem nem volt bennem. Valószínűleg azért, mert erre volt egy előiskolám.
- Mit gondol, az olvasók kihámozhatják ebből az interjúból, hogy milyen ember Berkesi András?
- Nem érdekes, hogy megtudják. milyen ember Berkesi András. Az a fontos, hogy hetente egy sör helyett olvassanak el egy könyvet.
- Az Ön valamelyik művét?
- Mindegy. Olvassanak. A leírt szó hatalma nagyobb, mint gondolná.
Ennyi az interjú.
Tiborc
Kedves polmoderátor!
Nem fogok megváltozni, szemrebbenés nélkül másolom be az ISBN 963 02 3595 1 számú Szilágyi János könyvből / Köszönöm az interjút! /a Berkesi Andrásra vonatkozó részeket!
1. Nincs a könyvben copyright. Több, mint bűn, hiba.
2. 104 – 112 oldalak másolata lesz betéve, a tárgyhoz tartozik.
3. Kordokumentum, azaz kórdokumentum. Idézeteimben csak a megjelent múltat szoktam idézni.
4. Berkesi András az interjúban nem mond igazat. Igaz, Szilágyi János ezt 1985 előtt készítette.
5. Indoklás: a valódi krimit kedvelem, de ez a riport ezer sebből „bűzlik”. Berkesi szövege emlékeztet az 1990 utáni korszakban olvasott kedvenc ámerikai krimim magyar fordítására:
„ A hős beugrik a szobába Smith and Wesson fegyverével. Jobbkezéből a Smith, balkezéből a Wesson ontja a halált. „
Berkesi András is ilyen színvonalon nyilatkozik életéről.
/ Tisztelettel elnézést kérek azon asztaltársaimtól, akik ezen leírásomat nem tudják értelmezni. Kérem esetleg Trebitsch, de akár PuPu olvtársam szíves technikai magyarázatát – a fegyverek terén kevésbé járatosak számára. A fordítást is pontosan idéztem, kivéve az elkövető nevét. /
Tisztelettel
Tiborc
Valahol sántít valami, mert a könyv szerint Berkesi András író Úr az ÁVH őrnagya volt.
Berkesi életrajza, valószínűleg önmaga által írva az 1990 – es Ki Kicsodából.
BERKESI András író. Bp., 1919. nov. 30. Sz.: Berkesi Ernő, Kazinczi Erzsébet. Nős, 1944, Stipán Vilma. T.: K-i Keresk. Főisk., 1946-50, MKKE, 1955-56, 1 éves pártfőisk., 1958. 1942 - 45 a Magy. Siemens Művek tisztv., 1945-50 hivatásos tiszt, őrnagy, 1950-54 koncepciós perben elítélt, 1954-58 a Finommechanikai Váll. oszt.vez., 1956-58 párt- titk., 1958-62 a Filmtud. Int. ig., 1962-76 a Magvető Könyvkiadó szerk., 1976-84 az Elzett Művek kult. tan.adója, 1984- ny. 1987- a Nagy Lajos Irod., Műv. Társ. titk. 10 drámát írt, reg.-eit 13 nyelvre fordították le. József Attila-díj (1959), SZOT-díj (1965). F. m.: Októberi vihar (1958), Kopjások (Kardos Györggyel, 1959), Vihar után (1959), FB-86 (1960), Bunker (1960), Magány (1961), Sellő a pecsét- gyűrűn (1964),~áték a tisztességgel (1%4), Húszévesek (1965), Küszöbök (1971), Alkonydomb (1970), Pisztrángok és nagyha- lak (1967), Siratófal (1970), Hűség (1971), Különös ősz (1972), Az ügynök (1972), Akik nyáron is fáznak (1974), Hídavatás (1975), Szól a kakas már (1975), Tomson kapitány (1975), Barátok ,(1982), Vallomás (1983), Szerelem három tételben (1984), Utlevél a pokolba (1986), Az öt kódex titka (1986), A fekete mappa (1988). Hobbi: barkácsolás. C.: 1136 Bp., Fürst Sándor u. 46.). Hobbi: barkácsolás. C.: 1136 Bp., Fürst Sándor u. 46.
Ennyi az adat, bevallom, nem tudom, mikor halt meg.
Folytatása következik.
Tiborc
A könyv jó, bár nekem inkább hiányérzetem volt az elolvasása után. (Jó étvágyat csinált, de hiányzik következő 10-12 kötet.)
Ami érdekelne: melyek azok a villák, lakások, amiket annak idején saját használatra elvettek? Ma ki lakik bennük? (Ki lakik ma Sólyom lakásában?) Hol lakott Péter Gábor - ma ki lakik ott? (Egy jegyzet szerint a pincében lőtér volt, stb.) Miért nem csinálnak belőle magyar holokauszt múzeumot?
Egy apróbetűs jegyzetben felbukkan Lusztigné, mint Péter Gábor testvére. Csak nem rokona Lusztig úrnak, aki a kétmilliárdos pilótajátékban volt díszletmester?
Több a kérdés, mint a válasz.
A történelmi hűséghez tartozik, hogy régen az olvasók kíváncsian vették kezükbe Moldova György könyveit: na most mindent megtudunk a múltunkról, az ÁVH - ról. Hiszen könyve alapjait egy budai cukrászdában kapta meg egy titokzatos hölgytől, aki állítólag kékparolis ávós volt
Nekem szomorú csalódás volt Moldova regényfolyama, mert csalódtam. Moldova György nem lett korom Jókai Mórja.
Jókainál nehezményeztem Erzsébet királyné iránti rajongását, mely korlátozta írói munkásságát.
Moldova kortársam, nála nem kritizálom a tényközlőket. Tudom, regényeit Kardos György adta ki.
Illetlenség a kenyéradó gazda fészkébe piszkítani.
Kurzusponyva?
Sajnos, igen.
Éceszgéber, merthogy mi az ilyen rafinált kifejezéseket is „ércsük”.
Kardos György, mint Atzél által megbízott kékparolis titkárnő?
Az irodalomtörténészekre bízom a választ.
Tiborc
Nem talány.
Ismert volt sok adata.
Igaz.
Megjelent sok helyen, de kik azok, akik figyeltek a részletekre.
Adok egy html idézetet. Elsősorban az elkövetőkre terhelő, de jellemző a politikai farkasvakság is.
A hatás eddig konvergál a nullához.
Pedig érdekes a szerző felfogása. Más, mint az eddig ismerteké. Érdemes megismerni.
Bevallott célja: „talán kevesebbszer ismétlődhet meg a gyalázat.”
Talán ez hat asztaltársaim nézeteire is.
Mintha a Bourbonokat olvasnám, amikor bejegyzéseiket látom. Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek.
Ennyi.
Tiborc
Mindenesetre nagyon tetszik a felvetésben, hogy "gyanúsan nagy a hallgatás".
Vajon ez az arc mire gyanakszik, amikor sok ávós vagy a csemetéi ma is aktívak és tevőleges résztvevői a hatalomnak.
Akkor mégis mire gyanakszik, aki??????
