Hát ez a baj, hogyha nem ön vagy közveszélyes, akkor nem lehet orvoshoz, kezelésre kényszeriteni, úgy tudom.
És ezt humánus módszernek nevezik.
Amerikában ezért van annyi hajléktalan - az elmebetegek jórésze utcára kerül a betegsége folytán, még akkor is ha már diganosztizálták, mert nem szedik a gyógyszert.
Talán valami karitativ szervezet tudna Paminak tanácsot adni, hogy miként lehet a mamát megnézetni szakemberrel.
Hát igen, lehet viccelődni, mert a dolog valahol igen humoros is, bár ez inkább fekete humor... nekem egy mániás depressziós ismerősöm volt, akinél már minden munkatársa tudta a nagy bajt, éppen csak a felesége dugta a fejét a homokba.. de aztán egyik este csak ki kellett hozzá hívni az orvost, és az végre szakorvoshoz irányította - igaz ő nem állt ennek ellen. Ami miatt meglehetősen veszélyesnek találom a helyzetet az az, hogy az efféle paranoia, nagyon gyakran megy át ön vagy közveszélyes állapotba, szóval nincs mese, mindenképpen kellene már valami szaksegítséget kérni....
Nincs mese, valld be a szüleidnek, hogy a kinai/mongol de lehet, hogy csecsen maffia már figyeli a te lakásodat...
Viccen kivül: nem irigyellek.
Talán beszéld rá a mamádékat, hogy a rendőrségen tegyenek feljelentést a maffiózók ellen. Hátha onnan bevitetik őket a Lipótra.
De ez akkor most hogy van? Kifizettek 3 havi 90ezer forintos albérletet előre, aztán nem költözik be? És ilyenkor mi van? Visszakapnak legalább valamennyi pénzt?
(És milyen ürüggyel mondják le majd az albérletet? Hogy bocsánat, de mi tudjuk, hogy maga egy átoperált mongol és a mongol maffia beépített embere, aki a fiunk életére tör? Mert könnyen meglehet, hogy ezek után a nő felemeli a telefont és a mentőket tárcsázza...)
Mondom, azóta már mongol maffia lett.
Fog. sincs, hogyan.
Már röhögök az egészen: eldönttetett, tesó pecóból ki, hozzám be.
Nopersze, csak átmenetileg.
Ilyen módon vissza is érkeztünk a kiindulóhelyzetbe:(
Hát ha ez így megy, minden fénzük elfolyik, aztán a mama kedvence nagyon durcás lesz...
De hogy a fenébe jutott az eszükbe éppen ez a kínai maffia sztori? (A kínai maffia amúgy is csak egymás között dolgozik, nem árják bele magukat a "nagyorrúak" világába itt M-o-on...)
Nagyon inkorrekt leszek: e pillanatban sokkal nyugodtabb lennék, ha ő is "nyugodt helyen volna". Lehet, mindenki hasznára válik, ha teljesen megdinnyül - legalább musz lesz meggyógyítani.
Perpill az Egy hülye százat csinál tipikus esete zajlik a családban: anyu (amúgy befolyásos és intelligens barátnője) bőszen adja alá a lovat: a kínai maffia tagjai mongollá változtak:)
Apu szegény próbálja őket visszarángatni a földre, ámde anyu azt visítja: Te hülye, ez a gyereked életébe kerülhet!! :)
Köszöntök mindenkit a családi őrültekháza virtuális kukkoldájában!
Komolyra ford.
Mama a végletekig hergelte magát, arra készül, hogy tesót kitelepítse a lakásból, ahová egy napja telepítették be.
Akár azon az áron is, hogy a sokhavi pénz elveszik.
Még az a jó, hogy viszonylag csendesen, kívülről figyelem a dilit, mint egy légy a falon.
Kezdek off lenni a sajá topicomban..
Ajaj...
Igaza van tusinak, ez már tényleg szép kifejlett paranoia. Nem akarlak elkeseríteni, de előbb utóbb tesz valami olyat, ami miatt akar nem akar, de beszállítják ama csöndes helyre.. jó lenne legalább a háziorvosotok figyelmét felhívni a tapasztalataidra, hátha ő kitalál valamit, még mielőtt nagyobb baj lesz.
Viszont SZVSZ, ez már nem csupán pánikbetegség, ez már igazi paranoia, amit kezeltetni kellene.
Nincs egy olyan pszichiáter ismerősöd, akit rá tudnál venni, hogy menjen el veletek vendégségbe anyukádékhoz, mint régi barát, és ha neki is elővezetné ezeket a dolgokat, akkor hátha..
Na ezt, még én sem tudnám kivitelezni. Ez szörnyű.
Nagggggyon régóta gondolkozom én ezen:))
A kivitelezést még nem találtam ki ezer százalékig, de lassan kénytelen leszek:
Anyu paranoiája kezd a csillagos egekig lendülni.
Tegnap a párommal éjfélkor ültünk autóba, mert kaptam tőle egy idegbajos hangulatú telefont, miszerint tesóm új albija a kínai maffia köreibe tartozik, és ő ennek okán nagyon ideges. :))
NEM VICCELEK!!!
Szépen összerakta a kis fejében a kockákat - tulaj ismeretségi köre, azok elejtett félszavai, lehallgatóketyerék a kocsiban, lakásban (az egyikről látatlanban kiderítettem, hogy szúnyogriasztó:), ujjlenyomatszerzésre irányuló törekvések a főbérlő részéről, stb... (Jó szórakozást:))
E pillanatban Apám és Anyám ugyanerről értekeznek a konyhában. Már kb két napja. Lakástulaj egzotikus szemeiről, vmint a bevallott plasztikai műtéteiről a következőre sikerült rájönniük - egymást hergelve, kettesben: ÁTOPERÁLT KÍNAI!!!!
Csendben megjegyeztem, hogy viszonylag ritkán fordul elő 175 centis kínai nő:))
Az a baj, hogy ez már engem is meglep. FOGALMAM SEM VOLT RÓLA? HOGY ILYEN MÉRTÉKBEN ROSSZABBODOTT A HELYZET!
Brrrr.
Hát, papa, ha akarna sem tudna ezzel szembesülni, szegény örül, hogy él. Csendes és szelíd őrült, ezen felül meg sem mer mukkanni Mama diktatúrájának egyenes következményeként. (Hmm... Nyissak külön topicot "MIndkét felmenőm ŐRÜLT - címmel? :)))
Ez már nekem is vicces, de legalább igaz.
Amit mondtál, színigaz: jobb pillanataimban én is tudom, hogy Peter Pan -től lényegesen jobb helyzetben vagyok, már ami az életre nevelést illeti.
Viszont már előre attól reszketek, hogy egy szép napon csak én maradok - mármint P.P támasztékául, és akkor nem akarom elképzelni, mivé alakul a kapcsolatunk.
Vessetek meg, de azt szoktam volt mondani, nem szeretem őt - PP-t - max. kötődöm hozzá, féltestvérség okán.
Az ő pénze volt, nem az enyém. Ha az enyém lett volna - illetve nem lehetett volna az enyém, mert én egy büdös petákot nem adtam volna. Viszont hiszed nem hizsed- igenis van tanulópénz. Te ezt nem forintban fizetted meg, hanem tapasztalatban. És ne csüggedj, hosszú még az élet - nem is gondolnád mennyire. Ha most csak 40 éves lennék, - ha odáig vissza tudnám forgatni az idő kerekét, a mostani tapasztalatommal már nem itt tartanék például.
Azt az egyet legalább hidd el, hogy minden nap hozhat valami gyökeresen újat! És nem tudod melyik az a nap, de soha nem szabad reménytelennek lenni. És ki tudja, neked mi van a sorskönyvedben megírva?
off
Csak arra kell ügyelned, hogy a lécet senki miatt ne tedd lejjebb. Tudod mit akarsz, ne érd be kevesebbel. Kezdetben mindenki a jobbik oldalát mutatja. Ha már akkor se éri el a minimum követelményt, később se fogja. Ez az én filozófiám. Persze könnyü elvben...
OFF
Csak, pl. már sokkal gyanakvóbb vagyok, mint azelőtt a 7 éves kapcsolatom előtt. Valahogy úgy érzem, hogy annyira sok energiát beleöltem az állandó megfelelésbe, hogy úgy érzem, minden erőm elfogyott. Nincs türelmem egy várat megint az alapjainál kezdve felépíteni.
ON
Nem tudom, fordulj egy jósnőhoz.:-)))
A nagyobbik lányom már 30 éves és még mindig szingli. Ő is nekem szokta szegezni ezt a kérdést. Majd csak lesz valahogy. Tapasztalatom szerint minden nap történhetik az emberrel olyasmi, ami megfordítja a sorsát.
(Néha azon gondolkodom, hogy nem lett e volna okosabb nekem is állandóan a szüzességükre ügyelnem, hamarabb eliszkoltak volna hazulról.. egyikük - az általam gyengébbnek minősített és csunyácskább - igen hamar megtalálta a párját, igaz, csak tavaly volt az esküvő, de előtte már 5 évig együtt laktak - a másik meg valahogy sikertelen ebben az irányban. Fáj nekem, mert szeretném őt is boldognak látni... volt egy kapcsolata, amit mi a férjemmel a kezdetektől viszolygással fogadtunk, egy évig tartott, mi itthon csak némán sírtunk, aztán hálistennek ennél a lányomnál betelt a pohár önmagától, mintegy egymilliós pénzveszteséggel de újra szingli lett... ő megtehette, mert tehetséges, okos, jól keres... és hát - én is azt mondtam neki - mindenki követhet el hibát, és a tanulópénzt meg kell fizetni, ne sajnálja... ez van.)
ugyanmá'...
kit érdekel, hogy sváb é avagy nem sváb? Mi még csak svábok sem voltunk, meg mások se. Oszt mégis mi van...
Gondoolod, hogy pl. a svédeknél nincsen ilyen? Ez nemzet és politikafüggetlen jelenség.
Mielőtt bárkit megbántanék, az én exem egy teljesen 100 %-os sváb család. Egy sváb faluban élnek, és ott is évszázados hagyományai vannak az "anyacsászárnőnek".
És ha a leendő meny, esetleg nem abból a kultúrkörből származik, az bizony a fejére is állhat, mindig is betolakodó idegen lesz.
Mégegyszer elnézést kérek, ha bárkit is megbántottam volna, nem áll szándékomban, csak megfigyeltem, és átéltem.
Még most is?
(Engem mindig is érdekelt a távol keleti kultura, nagyon szerettem a kínai stb tárgyú regényeket. Mindenet ki is olvastam ebben a tárgyban amit lehetett, és amit megemészteni bírtam. Anyám pedig pl. - külker. levlező volt - lefordította kézzel Pearl S. Buck Keleti szél- nyugati szél c. kisregényét. Ha valakinek kell, szivesen elküldöm csatolt file-ként, fenn van a word-.ben...)
Nos szvsz. - hogy on is legyek - a magyarok semmivel nem rosszabbak más népeknél ebben a tárgyban, de nem biztos, hogy te valóban nyitott szemmel jársz ott. Ha jobban belekurkásznál, biztosan találnál te is hasonló eseteket már csak a közvetlen környezetedben is.
Tudjátok biztosan, hogy távolkeleten és az Indiai félszigeten a fiús mama kimondott anyacsászárnő lehet, mig a lányos mamák felfordulhatnak. Mikor megnősül a fiú, általában odajön cselédnek a felesége, de mindenben a mutter dönt, és amig nem születik kisfia a szerencsétlen feleségnek, addig isten mentse... utána már valami értéke lesz, de csak a fiúgyereke miatt.
Én USAban élek, és nemrég láttam erre példát itt is. A házunkat árultuk. Jött egy fiatalabb vietnámi származású pasas és egy idősebb nő (kiderült, a mamája) - mindjárt hivatalos vásárlási ajánlatot tettek. Másnap szerződést aláirtuk, kb. egy hét múlva telefonál az ő ingatlanügynökük, hogy megengednénk-e, hogy a fiatalember felesége is megnézze a házat mostmár, hogy gyakorlatilag megvették???
De azért a magyarokat normálisabban képzeltem.
Azon már én is gondolkodtam, hogy mi lesz az ilyen anyuka-kedvencekkel, ha ne adj Isten elveszti a szüleit.
Ugyanis nem alakul ki bennük az a túlélőképesség, önállóság, amit még az állatoknál is belenevelnek a nőstények a kicsinyeikbe.
Ugyanis míg a szülők élnek, mindent el tud anyuka simítani.
Ha eladósodik, akkor majd anyuka ad, legfeljebb ő is felvesz hitelt, ezáltal nem tanulják meg azt, hogy tetteinkért vállalnunk kell a felelősséget.
Hát hagyom is, ha eddig nem fogta volna föl hogy anyánk meghalt, ezután kénytelen lesz...
De azt írtad, hogy "nem tudod elképzelni" - holott sokkal de sokkal több ilyen eset van, mintsem ezt elgondolni képes vagy.
Csak úgy kapásból: lányom főiskolai jóbarátja ugyanannál a banknál dolgozik, mint ő. Az anyja - a fiúnak kb félmillió a havi fizetése ha nem több - olyannyira elszámoltatja, hogy 500 forintos tételeket "csal" magának.
Barátnőm háromgyerekes családból származik, van ő meg a huga meg az öccse. Őt meg a hugát egész életében szinte semmibe nem vette az anyja, az öcsi volt mindig az isten. Barátnőm idősebb mint én- 57 éves. Most halt meg az anyja. Egyszerűen belebetegedett abba, hogy még a halála előtt sem volt képes egy "szeretlek" szót kicsikarni az anyjától, holott állandóan ő állt mellettük. Öcsi szart mindenre.