Nagyon sok év telt el, mióta nem olvasgattam fanfictiont, és most csodálkozva láttam, hogy
1. a merengő honlap él még, mégha értelemszerűen jóval kisebb is a forgalom és jóval kevesebb az új HP fic (talán már lassan nincs is köze a HP-hoz?). A régi admincsapat egy része eltűnt, és le is törölte az összes művét.
2. egy csomó régi ikonikus honlap (darkarts, Slytherin Common) viszont teljesen eltűnt, de szőrén-szálán
3. egy csomó gportalos, livejournalos oldal viszont megvan még. (Vajon a tulajdonosuk ránéz időnként?)
Tud valaki valamit a "régi nagyokról"? Severosa? Severyn Snape? Mioni?
Miért lett letörölve ennyi ingyenes és nagy múltú honlap, fic?
Ha volt szó róla, akkor bocs, de hogy hogy Göthe Salmander karaktere csak említés szintjén szerepelt a könyvben? Mert hát kora miatt azért csak Voldi első rémuralma idején legalább FR tagként benne kellett volna lennie a buliban.
Amúgy egyre inkább azt gondolom, hogy az a 19 év annyira nagy ugrás , hogy lehet, hogy érdemes lett volna Rowlingnak arról kiadnia egy nyolcadik (kilencedik?) HP könyvet, ami azt az időszakot ölelte volna, ami Voldemort bukása, mert rengeteg mindent kellett Rowlingnak megmagyaráznia. (talán a Legendás Állatok helyett erre kellett volna fókuszálnia)
Lélegzetelállító dolgokat élhetünk át általa.Én számos olyan dologgal találkoztam kiskoromban ami Harry potteri szinten volt.Jartsm egész kietlen helyeken amin nem.volt senki csak vagy iskolai társak vagy nagyapám stb.velem.Ez kiskoromban volt.Max.8-9 évesen.Ezért állhat közel a Harry Potter hozzám.Mar rég nem láttam ,de ma belekezdek.Most nem dolgozok, de természetesen nem filmezni tervezek vagy varazsló leszek.Örülnék ha boldog tudnék lenni életem annyi részén amiben csak lehet.Mindenkinek ez a célja csak idővel elsikkad benne ,a rohanas, és negatív élet szemlélet miatt ami magyarokra jellemző különösen.Nem vagyunk kíváncsiak a misztikum ra sem .Szerintem az élet nem csak az anyagiakról, a napi dolgokról szól hanem hogy betekintést nyerjünk magunkba kicsit mert szerintem az ember önmagat kevésbé ismeri mint másokat.Ezért nem találja meg mi hozna hosszabb távon örömet neki és belefasul egy idö után.
Én általában azzal foglalkozok amit szeretek.Ez aztán se változik ha dolgozok.Valószinű nem a hobbimmal.foglalkozok munkaként.Mint az emberek nagy része.De szabadidőmben azzal foglalkozok azután is
És a fizika tanárom anno mondta: az embernek.minden percbe jól kell érezni magát.Igaza volt.
A Harry Potter alkalmat ad a misztika megélésre, szórakoztató, izgalmas.Ajanlom akit ez érdekel .
Más szemmel kéne élni az életünket.Vidamabban, akkor jobb minőséggel dolgozhatunk is.
Alan Rickman a Qugley c. western ( amit magyarra A Winchester mestere címre ferdítettek ) egyik főszereplője is volt. Persze ő volt a "gonosz", a "jó" Quigleyt Tom Selleck alakította.
Ez lehet a megoldás, Hermione a saját szülei vele kapcsolatos emlékeit is törölte. Működik ezek szerint szelektíven is az exmemoriam. Sőt, így feltételezem, valszeg vissza is lehet helyezni a törölt emlékeket...
Ízlések és pofonok. El kell ismerni, hogy a harmadik film a legendás lények sorozatnak szerintem is a leggyengébb darabja eddig. Viszont a magam részéről fordítva értékelném ezt a két filmet. A titkok kamrája... na, az például egy nagyon szar film.
Ha valaki az iskolából elkezd lefele ásni, az nem fogja megtalálni a titkok kamráját, mert el van varázsolva, és csak a mosdón keresztül közelíthető meg. De ha valaki a kamrából kezd el felfele ásni az eljut az iskolába?
Mert azzal leleplezték volna Lupin vérfarkasságát. Szerintem ez a válasz. Engem inkább az az írói döntés képeszt el, hogy DD építtetett Lupin kedvéért egy minikastélyt. Egyáltalán, miért nem lehet ezeket a vérfarkasokat kábító átokkal elaltatni, amikor rájuk jön a telihold?
Nem tudom a választ, csak egy tippem van: Hermione vélhetőleg jó tanuló módjára, előírásszerűen átkozódott, Ron törött pálcája meg pusztított, amit ért.
Ha volt róla szó, akkor elnézést, de Dolohov hogy hogy még eszénél volt, miután Hermione kitörölte az emlékét?? Hiszen a második évadban , amikor Lockhart ezt "megtette magával" azután egy életre a Mungóban kötött ki, Ddolhovvval meg semmi sem történt.
