Talán ez a topic lesz az a hely, ahová jó lesz az alábbi hír:
Clinton a napokban felszólt a Bush-kormány új médiaszabályozási törvénytervezete ellen, amely szerint fel akarják oldani az eddigi gátakat a médiakoncentrációval, médiafelvásárlásokkal szemben.
És mit nem mondott Clinton? Hogy Bush "deregulációja" következtében egysíkúvá válnának az információk, nem volna lehetséges a polgárok sokoldalú tájékozódása, sőt arra is kitért, hogy - horribile dictu! - még a SZÓRAKOZTATÁS is uniformizálódna.
És mindezt az ultraliberális Amerikában.
Vajon honi liberóink nem hisztiznek, hogy Clinton durván bevatkozik a piaci viszonyokba, és már jó hogy nem kulturkampfot ví a Lagzilajcsi (vagy ki) ellen?
Ölég nagy csönd fogadta Clintonnak ezt a felszólamlását, NYILVÁN mert a mese, rólunk aztán nem szól, ugye?
Csak persze azért, mert már UTÁNA VAGYUNK?!
Te komolyan azt gondolod, hogy 400e forintból internettes újságot lehet indítani???
Lehetni lehet, a siker leghalványabb esélye nélkül...
Egy Index szinvonalú portál beindítására szerintem legalább 30-40 milla kell és sok - sok munka + ötlet... Persze ez is csak a töredéke egy nyomtatott sajtó termék elindításának, de azért ne áltassuk magunkat, nem fogjuk SZKJ-t utasítgatni, hogy mit rakjon, vagy mit hagyjon ki...
Kedves János!
Holnapután veszek 400 ezerért egy izmos PC-t, vezzek egy domaint, beszállásolom (zsargonban hostolom) a Matávnethez, alkalmazok egy gimnázistát webmesternek, téged főszerkesztőnek, akinek kiadom az utasítást, hogy azt közölhetsz, amit akarsz, de amit én írok, azt muszáj közölnöd, és nyomulhatunk az Index dicsőségére. Ha mondjuk rászólnak a matávnetre, hogy rugjon ki, átmegyünk a Geocitiesre. Onnan már KÉJ-ék nem tudnak kirugatni sehogy.
Ennyi
Hontalan
Nem cenzori korlátozásra gondoltam. A médiatörvéy korlátozza a média fajták tulajdonlását. Nem lehet például televíziója és napilapja valakinek. De holnap lehet, hogy az index jelentősebb lesz, mint a Magyar Hírlap. És semmi akadálya, hogy pl. az RTL-Klub megvegye...
Mit kell itt felkeszulni , olvasni kell ha erdekel, ha meg nem akkor menj a pornosite-okra, nem ertem mi a problemad. A monopolium meg hogy tudna itt kialakulni, bar vannak eros koncentralodasok, mint az E-group, jahoo pl, de azert meg kaphato server es domain nevek is vannak boven elerhetok. Addig jo mig a media torvenyben nincs benne. Erdekes dolog ha van valami ami jo, akkor egyeseknek mindjart eszebe jut szabalyozni, korlatozni, na meg persze megadoztatni:-))
Kedves János!
Azt hiszem, ismételnem kell magam, miközben igazat adok neked.
1. Igen, az internetes sajtó lehet a harmadik típusú médium.
2. Valóban nincs rá felkészülve sem az író, sem a cenzor. Az olvasó elég jól veszi.
3. A törvényeknek kevés az esélye. Például az a probléma, ami már a rádióval kapcsolatban ismeretessé vált, megjelenik itt is, hogy az országhatárok, amelyek egyúttal törvénykezésui határok is, nem korlátozzák ezt a médiumot.
4. Másképp sem igen lehet korlátozni. A korlátozását rá kell hagyni a gyermeteg emberiségre.
Engem egy más megközelítés izgat. Az Internet az elektronikus és írott sajtó mellé "kinőttr" magát harmadik sajtó tipusnak. És erre nincs felkészülve szinte senki. A törvények sem. (Például monopólium korlátozás stb.)
A média törvényben (készült 1995) még meg sem említik.
Kedves SZKJ!
Szerintem nem terelted a folytatást a legjobban, ugyanis itt hamar visszakanyaroduk Körmendy-Ékes Judithoz, akiről, illetve akinek tevékenységéről már sok vita volt itt is.
Erről csak annyit, hogy ez a fajta etatizmus kortünet, az állam a civil szféra minden részére rá akar telepedni (nemcsak az internetre), és éppen ez az, mi a legjobban emlékeztet a Rákosi-korszakra.
Ami az internetet illeti, van egy vonása, amelyet nem szoktak eléggé kiemelni, mégpedig azt, hogy egyszerű és olcsó - kevés hozzáértéssel és munkéával, fajlagosan a legalacsonyabb költséggel itt lehet viszonylag nagy publicitást elérni. Ennek első lépésben van egy velejárója, éppen az, hogy az írások kontrollálatlanul kerülnek fel. Nem a pornó vagy a politikai uszítás veszélyes, mint ahogy KÉJ gondolja, hanem a sarlatánság.
Ha körülnézünk az Index vitáin, láthatjuk, hogy itt is gyakori a szenny és az ostobaság. Ez gyakran idegesítő, de szerintem lassan ki fog derülni, hogy az olvasók moderátor nélkül is moderálnak. Az hat, aminek realitása van hatni. És ez nem befojásolható, ez benne a legjobb, minden voluntarizmus megbukik ezen. Amit az ORTT akar, a legfeleslegesebb pótcselekvés, dehát van, aki szeret légynek lenni az ökör orrán.
Hontalan
Az állam, a jog és az internet
2000-12-07 (a nyomtatott MH cikke)
A tihanyi Internet Hungary 2000 konferencia óta időről időre heves, alapvetően érzelemvezérelt reakciók hangzanak el egy állítólagos kijelentésre, amely szerint az internetet cenzúrázni kell, és ez az ORTT feladata. Azok azonban, akik ezzel a tétellel vitatkoznak, nem velem vitatkoznak. Én ugyanis ilyet soha nem állítottam, ehelyett egy olyan kérdésre hívtam fel a figyelmet, amelyről szerintem feltétlenül beszélnünk kell. Ez a kérdés az interneten megjelenő tartalmak jogi szabályozásának kérdése. De miért vetődik ez föl egyáltalán?
A hagyományos médiaszabályozás olyan alapértékek talaján áll, amelyeket minden körülmények között védeni rendel. Ennek érdekében a jogszabályok azon túl, hogy deklarálják az emberi méltóság, a kiskorúak, és a fogyasztók védelmét, illetve a gyűlöletkeltés tilalmát, megfelelő részletszabályozással is gondoskodnak ezeknek az elveknek a tényleges érvényesüléséről. Amit tehát egy szabályozásról folytatott vita során először el kell döntenünk, az az, hogy a technikai fejlődés - amelynek terméke egyebek közt a világháló is - megkérdőjelezi-e eddig vallott alapértékeink érvényességét. Én úgy vélem: nem. Ez esetben viszont azt a rendszert, amely ezeknek az értékeknek a védelmére hivatott, hézagmentessé kell tenni. Ennek alapján hiba lenne a szabályozás szükségességét azért elutasítani, mert állítólag technikailag kivitelezhetetlen. A kérdés ugyanis elvi természetű, és a tartalomszolgáltatásnak az internetre kiterjesztett, állami eszközökkel is élő szabályozására pedig már eddig is számos példa akad. Ilyennel szolgál a német vagy az ausztrál jog, de minta értékű az Egyesült Államok új szerzői jogi törvényében meghatározott felelősségi rendszer, és hasznosítható elemekre bukkanhatunk az Angliában és Franciaországban jelenleg zajló jogalkotási folyamat anyagai között is. Ahhoz, hogy valamely értéket megfelelő jogi védelemben részesítsünk, alapvetően három feladatot kell elvégeznünk: először az alkotmányból kiindulva ki kell munkálni azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek a rendszerét, amelyek biztosítják a területen a szabadságjogok egyensúlyát. Meg kell tehát teremtenünk egy, a tárgy természetéhez szabott anyagi jogot, ami azonban nem jelenti feltétlenül egy kódex jellegű jogszabály megalkotását. Másodszor: tiszta felelősségi rendszert kell teremteni, végül pedig ki kell dolgozni azokat a gyors és hatékony eljárásokat, amelyek garantálják a területen megalkotott anyagi jog valódi érvényesülését. Az első elemről lényegében semmi újat - így a hatályos jogunkban ismeretlen előzetes cenzúra intézményét - sem kell kitalálnunk: a szabályozás alapja ugyanis csak az lehet, hogy egy felnőtt polgár nem szorul védelemre: azt néz meg, amit akar. Ezzel szemben meg kell teremteni annak biztosítékait, hogy ártalmas tartalom gyermekekhez ne juthasson el. Ha ezt a törvényalkotó a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényben belátta, akkor mért jelentene elvi problémát az internet esetében? Olyan meggyőző érvrendszert pedig, amely a felelősségi viszonyok tisztázása és a hatékony jogérvényesítés lehetőségének megteremtése ellen szólna, nem tudok elképzelni.
A kialakítandó szabályozás egyik kulcskérdése lesz, hogy milyen arányban álljon benne az önszabályozó és az állami elem. A szolgáltatók olyan normarendszer kialakítását kezdték meg, amely az önszabályozás kizárólagosságának talaján állna. Én azonban kétlem, hogy az önszabályozás magában hatékony jogvédelemre volna képes. Amikor ugyanis a véleményszabadság és más jogok egyensúlyáról beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezek a jogok csak törvényben korlátozhatók. Az internet anonimitása egyébként is megkérdőjelezi az itt bekövetkező szabályszegések etikai természetű szankcionálásának hatékonyságát. Az ausztrál jog, amely elsőként állt elő működőképes, modell értékű szabályozással, egy együttes szabályozás koncepcióját alakította ki: a szolgáltatók megalkotják etikai kódexeiket, amelyek betartatásához az állam a maga eszközeit és intézményeit bocsátja rendelkezésre. Azoknak a kívánalmaknak pedig, amelyeknek az állami szabályozás meg kell hogy feleljen - a szükségesség, az arányosság, és az átláthatóság elveinek -, az önszabályozás normaanyagában is feltétlenül érvényesülniük kell.
Az, hogy az ORTT játsszon-e valamilyen szerepet a majdan kialakuló szabályozásban, illetve hogy már működő állami szerv legyen az, amely a vonatkozó jogszabályok betartatásáért elsősorban felelős lesz, vagy újonnan állítsunk fel ilyet - jogtechnikai és esetleg politikai természetű - másodlagos kérdés. Jelentősége eltörpül egy az interneten működő jogvédelem kialakulásának tényéhez mérten.
Az eddig leírtak a szabályozásnak csupán az egyik oldalát jelentik. A rádiózásban és a televíziózásban a közszolgálatiság ideájának lényege, hogy az állampolgárt alanyi jogon megilleti a minden korlátozástól mentes hozzáférés azokhoz az alapvető információkhoz, az egyetemes és a nemzeti kultúrának azokhoz a részeihez, amelyek feltétlenül szükségesek a világban való eligazodáshoz. Az állam felelőssége, hogy ezt az információs, kulturális minimumot mindenki számára elérhetővé tegye. Az internet mindehhez, ennél talán jóval többhöz is soha nem látott, nagyszerű lehetőségeket nyújt. Az informatikai kormánybiztosság létrejöttével az internethasználat elterjesztésének kérdése az infrastruktúra szintjén kezelhetővé vált, azonban megfelelő támogatási rendszerek kidolgozásával meg kell teremteni annak a - nemrégiben Magyar Bálint által is hiányolt (Cenzúra és internet, MH, nov. 23.) - jogi garanciáit, hogy kultúránk legjava a világháló felhasználóinak számára is elérhetővé váljék.
Az Országos Rádió és Televízió Testület szerepét ennek a komplex szabályrendszernek a kialakítása során abban látom, hogy megfelelő platformot teremthet a szükséges szakmai vitákhoz és egyeztetésekhez. Az internettel kapcsolatos gondolkodás ugyanis nagyon sokféle tudás szintézisét igényli, az itt felvetődő problémáknak műszaki, szociológiai, etikai és jogi aspektusa egyaránt van. Ezek a tudások - egyébként tekintélyes mennyiségben - jelenleg csak a terület egyes szereplőinél elszórtan találhatók meg. A testület azon túl, hogy terepet kínál ezeknek a tudásoknak az összegyűjtéséhez, eredményesen járulhat hozzá egy ilyen munkához a maga sajátos, elvi alapokon nyugvó álláspontjának kialakításával is, lévén elsődleges feladata a jog által biztosított alapvető értékek védelme a tartalomszolgáltatásban. Ezen túl alkotmányos helyzeténél fogva a testület az a szerv, amelynek most egyedül van esélye arra, hogy egy szakmai alapokon kimunkált szabályozási koncepció mellé politikai konszenzust is állítson - lévén csak a parlamentnek alárendelve, amelyben biztosítva van a parlamenti pártok egyenlő arányú képviselete.
Az, hogy egy hatóság valamely kérdésben mint beszélgetőpartner jelenjen meg, országunkban talán szokatlan jelenség, és lehet, hogy éppen ezért sokak számára zavarba ejtő. Vannak nyilatkozatok, amelyek az internet felett az ORTT zsarnoki hatalmának ördögét festik a falra, ennek azonban semmi alapja, ilyen szándék soha nem fogalmazódott meg. Az internet hazai szeletét fenyegető legnagyobb veszély ma inkább az, hogy - a pártok kellő önmérséklete híján - a hálóval kapcsolatos állami teendők napi politikai kérdéssé válhatnak. Így higgadt szakmai viták helyett jelszavakkal való dobálózás és választói voksok megszerzésének reményében folyó kardcsörtetések közepette születhetnek meg azok a döntések, amelyek alapvetően határozzák meg a magyar média és társadalom jövőjét.
Érdekes témát indított el az Index címlapon Sajtó a póráz végén címmel. Ebben feszegeti a sajtószabadság, a sajtó és az államhatalom viszonyát. Hivatkozik a Reporters Sans Frontiers-re, de sajnos a link a keresőmet a Rancho Santa Fe-hez kapcsolja.
A példák (Oroszország kivételével) ezoterikusak, mert gondolom számunkra Afganisztán, vagy Indonézia sajtóviszonyai nem mérvadóak. Ígér több mint 500 on line újságot 120 országból. Azt hittem, hogy az Index-hez hasonló lapokról van szó, de kiderül, hogy az írott sajtó internetes mutánsait gyüjtötte össze. Ez is érdekes, de engem inkább a valódi Internetes lapok érdekelnének.
Még, a Nyírő vezette Internetto idején azt írták, hogy ehhez hasonló a világon csak egy van az USA-ban, de az sem olyan... Csak hazánkban nyílt 1997 óta néhány, egyértelműen az Internetto-Indexet utánzó internettes újság az euroastrától az origón (*****) át a politikafórumig.
Az egyértelmű tehát, hogy az Internet immár a hagyományos (írott és elektronikus) sajtó mellé felzárkózó félben, azok egyértelmű versenytársává vált. Vagyis az új század új médiatípussal indít. Kíváncsi vagyok mi következik ebből szerintetek. Hogyan fognak ehhez az államok és a jelenleg is meglevő média birodalmak viszonyulni? Jelent-e az Internet sajtó szerepe minőségi változást?