Egyelőre csak annyit, hogy az EM-mező energia-impulzus tenzorának divergenciája negatív előjellel egyezik a töltésmező kinetikai energia-impulzus tenzorának divergenciájácal. Ezt általában úgy szokták értelmezni, mintha erő-ellenerő pár lenne, de szerintem ez téves értelmezés. Egyszerűen csak ugyanazt adja negatív előjellel. És azért, mert az előbbi e-i tenzor komplementere az utóbbinak. Kifordítottja. Az EM-mező nem olyan dolog, hogy erővel ellenáll a töltésnek, mint érintkező testek egymásnak gyorsuláskor.
Elvileg az erő a potenciál gradiense. Most a sallangoktól eltekintve.
(Van egy negatív előjel. A próbatöltés pedig állandó. Ezeket leadjuk a csomagmegőrzőben, hogy ne kellljen cipelni.)
A potenciál retardált.
Például a forrástól L távolságban annyi, mint amikor a potenciált okozó töltés L/c idővel korábban volt.
Ez a potenciálfelület gömbszimmetrikusan halad fénysebességgel.
Na de a fénysebesség minden inerciális megfigyelő szerint azonos.
Vegyünk fel egy tetszőleges sebességgel mozgó harmadik megfigyelőt.
Ezt rajzoltam fel Minkowskiban.
Egyik eset, ha a mező forrása áll és a próbatöltés mozog. Nincs is retardált potenciál!
A másik eset, ha a forrás áll és a próbatöltés mozog.
Harmadik esetből pedig végtelen sok lehetséges. És ezekhez az egyidejűség különböző.
Most elővehetnénk a kvázi-tudatos megfigyelőt.
Nem elég egy inerciális vonatkoztatási rendszer? Tényleg kell benne lenni megfigyelőnek?
ÍVagy legalább egy porszemnek vagy elemi részecskének?
Ha ide belekavarod a mező lendületét, azzal két baj van.
Egyrészt akkor az erő már nem tisztán a potenciál gradiense, mert a mező tehetetlenségét is hozzá kell venni a lendítő hatáshoz, a csatolási állandón keresztül. Másrészt ezzel a mezőt összenyomható közegként értelmezzük, és esetleg az összenyomhatóságának van korlátja. :DDDD
Annyiban módosítok, hogy a relativitáselméletben is stimmelnie kell az erő-ellenerő egyensúlynak, de ezt az elektrodinamikában nem lehet lokálisan nyomon követni.
Ja, így már sejtem, min dilemmázol. Meg hogy próbálod idevonatkoztatni az erő-ellenerő N3 törvényt... Nem lehet. És ez egy nehézkes és mélyreható dolog.
Newton harmadik törvénye a newtoni fizikában van, ahol azonnali erőhatás van távolra is.
Az elektrodinamika pedig relativisztikus, és nem alkalmas arra, hogy értelmezzük benne az n3 törvényt. Legfeljebb a sztatikus esetben lehet.
Ha kiküldesz egy radar jelet, valamennyi idő múlva eléri a repülőgépet, Visszaverődik. Újabb ugyanannyi idő után tudod venni a reflektált jeleket. Időméréssel megkapod a távolságot. Fázisméréssel a sebességet.
Nem tudod jól elmondani, hogy mit nem értesz. Valami totál tévkép van a fejedben a vektorpotenciálról, és annak retardáltságáról.
Koncentrálj az alapokra! A négyesvektor, és []A = -4pi források. Ennek ok-okozat helyes megoldása a retardálással felírt vektorpotenciálok. Ez matematika. Utána kell nézned ezek részleteinek. (pl. Landau II 211-212 o.)
Annak nincs ehhez köze. Az egy objektív dolog, hogy részecskék vannak. A kvantumtérelméletben a részecskék összszáma egy objektív tény. Nincs olyan, hogy egy másik megfigyelő szerint az nem annyi, vagyis hiányzik vagy több részecske van.
Említgeti azokat a stabil körpályákat. Nos az a helyzet, hogy az akár legkisebb mértékben is forgó fekete lyuk nem könnyű eset. A Schwarzschild-féle, azaz a legisebb mértékben sem forgó fekete lyuk pedig olyan szűk fizikai specialitás, hogy ezért mondhatni, nem is létezik. Tehát a könnyű Schwarzschild-metrikát el is felejthetjük. Forgó esetre a Kerr-metrika van felírva, de ez egy kitaláció (melyet elsősorban perturbációs matematikai vizsgálatok erősítenek meg), a forgásra egységes vonatkozását bonyolult és furfangos tétel csak erősíti. Fizikai jelentésének megfelelő, konstruktív analitikus levezetése nincs(/vagy nem ismert). A lényeg: ez a metrika értelmét veszti egy bizonyos (az impulzus momentumot jelentő) paraméter érték felett, valamint az eseményhorizont alatt. Az előbbi felső határ impulzus momentumra vonatkozó korlát fizikaiságát nehéz bizonyítani, lehet nem is sikerült még.
Na, megnéztem. Hja, igen tetszik a csaj. Jó nagyon az előadása. (DGy-éhez képest ég és föld..) Meg a diái is nagyon tetszenek, a haja is tök jó. Szal bejön. Engem nem csak a fekete, hanem a színes lyukak is érdekelnek.. xd
Jól adja elő a Hawking-sugárzást, meg hasonlóakat, meggyőző, adnám neki én is élő, ami a tarsolyomban van. Hogy pl. ehhez az kellene, hogy keményen definiálni kell pre a kvantumtérelméletet nem specreles kiterjedt és még nem inerciális háttéren, vonatkoztatási rendszeren. Ez nincs meg. (persze vannak ilyen zagyvaságok, de az értelmetlen...) Amúgy meg a részecskék objektumok. Azok bármilyen (gyorsuló vagy nem gyorsuló, álló, vagy fekete lyukba zuhanó) megfigyelő számára vannak, vagy nem vannak. Azok nem szubjektumok. Már csak ez az egy dolog is teljesen aláássa a Hawking-, Unruh-, kozmológiai horizontos sugárzásokat. A téridő fura szerkezetét, ilyesmi furcsaságait meg szerintem semmilyen turbulens nemrelativisztikus folyadékmechanizmus nem tudja modellezni, főleg nem teljesen analóg módon... Szóval nehogymár hanghullámokkal, fononokkal bizonyítsuk a Hawking-sugárzâst! xd De lehet, hogy ez a lány meg tudna győzni... Asszem bejelölöm. 🙂
