Az egész bájernmüntyhen egy nagy rakás szar!!!!!
Férgek gyülekezete az egész!!!! Bunkerfoci, semmi
játék, kibaszott nagy mák!!!
Undorító, hogy egy ilyen szedett-vedett társaság
nyeri meg a BL-t! Egyszerűen nevetséges.....
Elég gáz votl tegnap, egyedül néztem a meccset otthon (tanulás suxx), és a végén tökre csendben kellett maradnom, hogy fel ne ébredjenek.
Ordítottam egy hang nélkül... :-)
Ugráltam, meg boxoltam a levegőt tök csendben... :-)
Képzelhetitek :-)
Nem mellesleg a tavalyi döntő után azt mondtam, idén a Bayern győz, nyertem is egy rekesz sört.
HB-t ! :-))))
Gratula az ARANYLÁBÚAKNAK a tegnapi győzelemért is! :-))))
Az utóbbi hetekben rablógazdálkodást folytattunk. Most legalább fél év szanatóriumi kezelésre lenne szükségem - jelentette ki Ottmar Hitzfeld, a Bayern München vezetőedzője a Bajnokok Ligája- győzelmet követően.
Az 52 éves szakember négy nappal azután vezette sikerre a bajor csapatot, hogy a gárda sorozatban harmadszor is az élen végzett a Bundesligában.
Eddig csak az edzőlegendának tartott Ernst Happelnek sikerült az, ami Hitzfeldnek: két különböző együttessel megnyerni a legrangosabb európai kupát. Happel 1970-ben a Feyenoorddal, majd 1983-ban a Hamburggal győzött a BEK-ben. Hitzfeld négy évvel ezelőtt a Dortmundot vezette diadalra, miután a Borussia a müncheni fináléban meglepetésre 3-1-re verte a Juventust.
A tréner mérlege a két BL-elsőség mellett öt német és két svájci bajnoki cím, továbbá kupagyőzelmek mindkét országban.
- Most meg kell nyernünk a Világ Kupát - tűzte ki a következő célt maga elé Hitzfeld, aki 2004-ig meghosszabbította szerződését a Bayernnel.
- Számomra ő a világ legjobb edzője - nyilatkozott Stefan Effenberg.
- Ottmar egy szerencsegyerek és remélem még sok sikert hoz nekünk - mondta Uli Hoeness menedzser. - A Bayern jelenleg a legjobb csapat a világon, ez kétségtelen. Most az út végére értünk. Megpróbáltunk biztos gazdasági alapra helyezve maximális eredményeket elérni. Ez a diadal bizonyítja, hogy sikeres munkát végeztünk.
A német dpa hírügynökség egyénenként vizsgálta meg a BL-győztes Bayern München játékosainak teljesítményét a milánói fináléban.
Oliver Kahn: A válogatott kapus szokásos magabiztosságával védett. A sorsdöntő büntetőpárbajban három hárítással a mérkőzés főszereplőjévé lépett elő. Franz Beckenbauer klubelnök csak ennyit mondott: elsősorban neki köszönhetjük a trófeát.
Samuel Kuffour: Bizonytalanul kezdett, és fejjátékban többször alulmaradt Carew-val szemben. Később már jobban összpontosított.
Patrik Andersson: A szombati Bundesliga-találkozó hőse ezúttal tragikus figura volt: kezezése miatt 11-eshez jutott a Valencia, és a büntetőpárbajban is hibázott.
Thomas Linke: A Bayern legjobbja volt. Az egyetlen, aki le tudta fejelni a 195 centis Carew-t. Jól tartotta Sanchezt, és a büntetőjét is biztosan értékesítette.
Willy Sagnol: Védekezésben jól, támadásban viszont annál halványabban játszott. Két nagy helyzetben hibázott, a szünetben taktikai okokból lecserélték.
Owen Hargreaves: Jól beilleszkedett a csapatba, de mivel ritkán merészkedett előre, nem tudta pótolni a sérült Jeremiest. Sok labdát eladott.
Stefan Effenberg: Nagy akarással, határozottan irányította a csapatot. Két 11-est is elvállalt, s egyiknél sem remegett meg a lába.
Bixente Lizarazu: A bal oldalon remekül játszott össze Salihamidzic-csel, de beadásai néha pontatlanok voltak.
Mehmet Scholl: Ez nem az ő napja volt. A 7. percben büntetőt hibázott, és a szabadrúgásai sem sikerültek. Támadásban túlságosan középre húzódott, s emiatt ritkán találkozott a labdával.
Giovane Elber: Eleinte magára hagyatva küzdött a védők gyűrűjében. Jancker beállása után nagyobb teret kapott, de ekkor sem jelentett veszélyt a spanyol kapura.
Hasan Salihamidzic: A bosnyák csatár mozgott az első félidőben a legtöbbet, a bal oldalon rendre lefutotta Anglomát. Később a középpályán nyújtott hasznos teljesítményt.
Carsten Jancker: Becserélése hatékonyabbá tette a bajorok támadójátékát. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyenlítő gól kiharcolásában.
Alexander Zickler: A 100. percben lépett pályára, s nem hibázott a büntetőpárbajban.
Paulo Sergio: A lefújás előtt 12 perccel váltotta Schollt, az első 11-est csúnyán fölérúgta.
A BL-döntő másnapján Uli Hoeness, a győztes Bayern München menedzsere bejelentette: a klub 2004-ig meghosszabbította Owen Hargreaves szerződését.
A 20 éves kanadai születésű brit középpályás - aki eredetileg jövő júniusig kötelezte el magát a bajorokhoz - az idény nagy részében csak az amatőrcsapatban lépett pályára, mostantól viszont évi egymillió márkás fizetésre számíthat.
Ellenkező előjelű, negatív müncheni hír, hogy Rudi Völler szövetségi kapitánynak le kell mondania Mehmet Schollról a helsinki és tiranai világbajnoki selejtezők (június 2. és 6.) előtt. Az alig egy hónapja operált játékmester bokasérülése kiújult Milánóban, ezért többhetes pihenőre kényszerül.
Franz Beckenbauer, a Bayern München elnöke:
- Megérdemelten győztünk, mert az idei Bajnokok Ligája sorozatban kétszer megvertük a Manchester Unitedet és a Real Madridot. Ma este 120 percen keresztül jobb teljesítményt nyújtottunk ellenfelünknél.
Karl-Heinz Rummennige, a Bayern München alelnöke:
- Igazi horrorfilm volt a finálé végjátéka, Hitchcock sem találhatott volna ki jobbat. Oliver Kahn fantasztikus védéseivel kétszer mentette meg a csapatot: ő a világ legjobb kapusa.
Ottmar Hitzfeld, a Bayern München vezetőedzője:
- Az első másodperctől kezdve biztos voltam a győzelmünkben. Nem is alakulhatott másképp a mérkőzés. Nagyon sajnálom a Valenciát, hogy kétszer egymásután kikapott a BL-döntőben.
Hector Cúper, az FC Valencia vezetőedzője:
- Újabb esélyt szalasztottunk el. Nagyon fájdalmas pillanatokat élünk át, de el kell viselnünk a kudarcot.
Jocelyn Angloma, az FC Valencia játékosa:
- Nem volt szerencsénk, ilyen a futball. Mindent megtettünk a győzelemért, mint ahogy a Bayern is. A hátralévő bajnoki mérkőzéseinken ki kell harcolnunk az újabb BL-indulás jogát.
(MTI) - Münchenben hatalmas tömeg tódult az utcára a Bayern-sikert hozó labdarúgó Bajnokok Ligája milánói döntője után. A rendőrség szerint legalább tízezren ünnepeltek, rendbontásra nem került sor.
Az Olimpiai-stadionban 35 ezren tekintették meg egy óriási kivetítőn a mérkőzést, amelyet 11-esekkel nyert meg a német csapat a Valencia ellen. A találkozó után a szurkolók berohantak a gyepre és egymást ölelgették.
München főutcáján leállt a forgalom, a drukkerek mindenütt a "We are the Champions" című slágert énekelték, s a Queen együttes ismert számát ismételték a rádióadók is.
Nos, háromnegyed kilenckor valóban megkezdődött a tavasz mérkőzése, de még hogy! Éppen csak rögzítettük, hogy a Bayern München vörös mezben és nadrágban, a Valencia pedig fehér felsőben és fekete nadrágban lép pályára, amikor Dick Jol játékvezető máris a büntetőpontra mutatott. Majd pár pillanat múlva megtette azt mégegyszer.
Fékezzük le egy kicsit az időt! Néhány gyors lélegzetvételen volt csak túl a huszonkét játékos, a megnyitón közreműködő Scala-kórus tagjai még az oldalvonal mellett tébláboltak, amikor a bal oldalon meglóduló Carew remek csellel betört a bajorok 16-osán belülre, majd visszagurította a labdát Mendietának. A spanyol játékmester Lizarazu szorításában megpróbált kapura lőni, ám a labda elakadt a földön fekvő Patrik Anderssonban, és - legalábbis a játékvezető szerint - egyértelm?en érintette a svéd játékos kezét (tegyük hozzá, Andersson keze „nem kereste" a labdát). Jol nem teketóriázott, a németek heves reklamálása ellenére 11-est ítélt. Éppen megkezdődött a játékidő harmadik perce, amikor Mendieta a büntetőből megcélozta a jobb alsó sarkot, és Kahn hiába nyújtózkodott, máris vezetett a Valencia.
Nyúlfarknyi idő maradt arra, hogy letudjuk a kötelező feladatot, vagyis feljegyezzük, hogy Hector Cúper kezdő csapata kijelölésekor végül Aimar javára döntött Albeldával szemben, a másik oldalon pedig Hargreaves tényleg kiszorította Sforzát - és Jol másodszor is odatetette a labdát a büntetőpontra, csak ezúttal a másik oldalon! Az első veszélyes Bayern-akció is a bal oldalon bontakozott ki, Effenberg benyomult a 16-oson belülre, eltolta a labdát a rátámadó Angloma mellett, majd átzuhant az elé lépő francián. A holland játékvezetőnek ezúttal sem volt alkalma rágódni a televíziós lassításon, jöhetett hát a tizenegyes. A 6. percben jártunk még csak, amikor Scholl lendületet vett, ám alig helyezte a labdát, így a jobbra eldőlő Canizares kapus lábbal szögletre mentett.
Maradt tehát az egygólos spanyol vezetés, ami alapvetően meghatározta az események menetét. Vagyis többnyire a Bayern támadott, a Valencia pedig leste, mikor rohanhatja le túlságosan is kinyíló ellenfelét. Nem sok ilyen alkalmuk volt a spanyoloknak a szünetig, hiszen a Bayern - bevetve a lesreállítás fegyverét is - nagyon megszervezte a védekezését. Ugyanezt állapíthattuk meg a Valenciáról is, az Ayala és Pellegrino körül dolgozó fekete-fehér védelem sikerrel tartotta távol a bajorokat a kaputól. Elber balról keresztbe ellőtt labdája (26.), Scholl 22 méteres, a bal felső sarok mellé szálló szabadrúgása (41.), valamint Sagnol szöglet utáni fejese (45. - a labda fölé ment) jelentette a legnagyobb veszélyt a Valencia kapujára. A másik oldalon Carew bólintott mellé Mendieta jobb oldali szabadrúgását követően.
A szünet után öt perc kellett ahhoz, hogy Jol újabb tizenegyest ítéljen - és ahogyan az első két esetben, most is lehetett vitatkozni a döntésen. Bal oldali beívelést követően Jancker és Carboni ugrott fel fejelni az ötösön, és a labda kétséget kizáróan irányt változtatott a védő karján - csakhogy a csereként beállt német nehézbombázó kiadós „légitámadásának" eredményeképp! Jol a kezezés miatt fújt, és a büntetőből Effenberg, miután a jobb sarok felé küldte Canizarest, laposan a kapu bal oldalába helyezett.
Az egyenlítésnek ugyanolyan hatása volt, mint az első gólnak - vagyis a következő időszakban jobbára az a csapat járatta a labdát, amelyik a gólt kapta. Nagy helyzetekről továbbra sem írhatunk, hiszen mind védekezésben, mind támadásban az óvatosság jellemezte a csapatokat. A középpályások és a csatárok szoros őrizet alatt munkálkodtak, és ha egy-egy játékosnak sikerült felgyorsulnia, a másik fél nem riadt vissza a taktikai szabálytalanságoktól.
Óriási csata folyt a pályán, a Bayern szép lassan feljött, az utolsó fél órában teljesen kiegyensúlyozott birkózás zajlott a gyepen. A németek ebben a játékrészben már mindkét oldalvonal mellett próbálkoztak, de nem sikerült a spanyol védelem mögé kerülniük. A Valencia Kily González, Carew és a csereként beállt Zahovic gyorsaságára apellálva próbált rohamozni, de ahogyan az ő védelmük is a helyén volt, úgy a Bayern hátsó sorai is áttörhetetlennek bizonyultak. Olyannyira jól zártak a védelmek, hogy sem Kahnnak, sem Canizaresnek nem volt nagy feladata saját kapuja előtt. A hajrá pillanataiban becsúszott néhány csúnya szabálytalanság is, érezhető volt, hogy a csapatok már inkább védik a saját várukat, mint hogy megpróbálják bevenni az ellen állásait.
Néhány percnyi, sérülések miatti hosszabbítást követően Jol játékvezető véget vetett a rendes játékidőnek, így csak a lapzártánk utáni ráadásban derült ki, melyik csapatot illeti 2001 tavaszán a Bajnokok Ligája trófeája.
És ahogyan egy héttel ezelőtt az UEFA-kupa fináléjában - igaz, ott nyolc gól után... -, a Giuseppe Meazza-stadion gyepén is következett a hosszabbítás. A 93. percben akár véget is érhetett volna a történet: a felfutó Lizarazu és Kuffour gyömöszölte végig a labdát a bal oldalon, és mivel a fekete bőr? védő lövésnek szánt labdájából értékelhető beadás született, Elber hét méterről fordulásból lőhetett, Canizares azonban védett. A másik oldalon Baraja szólója okozott ijedelmet, ám a Valencia csatára kifulladt az akció végére...
A Bayern valamivel jobban bírta erővel - ezt jelezte Scholl „alig mellé" szabadrúgása, majd az éppen az ő labdájával a jobb oldalon betörő, ám Canizaresbe lövő Szalihamidzsics akciója. Zahovic még friss volt, a hozzá átkeveredő labdát kilenc méterről bevághatta volna, de tiszta helyzetből Kahnt találta telibe. Aztán a „minden játékrészre jusson büntető" szerda esti igazsága jegyében volt egy 11-es-gyanús eset a ráadásban is, ám a saját kapuja előtt kezező Kily González mozdulatánál néma maradt Jol sípja. A következő fontos sípjel már a hosszabbítás végét jelezte, egyben azt, hogy ebben a fináléban a büntetőpontnak rendeltetett a főszerep...
Ez történt hát a szétlövésben: a Bayern kezdett, Paulo Sergio rögtön fölé bombázott, válaszul Mendieta jobbal laposan a kapu bal oldalába lőtt (0-1, vezetett a Valencia); Szalihamidzsics félmagasan balra lőtt, Carew szintén arra, de laposan (1-2); Zickler is balra tüzelt félmagasan - talált, Zahovic viszont jobbra célzott - Kahn kiütötte a labdát, egyenlített a Bayern! (2-2); jöttek a hibák: Patrik Andersson laposan balra lőtt, Canizares megfogta a labdát, Carboni középre tartó lövését Kahn a felső lécre tolta (maradt a 2-2); Effenberg nagy erővel a jobb felsőbe ágyúzott, Baraja laposan szintén jobbra (3-3).
Jött a büntetőpárbaj hosszabbítása - és a kapu bal oldala: Lizarazu nagy erővel, félmagasan, Kily González laposan lőtt oda (4-4); Linke higgadtan balra helyezett, Pellegrino viszont hibázott, félmagasan a kapu jobb oldala felé lőtt labdáját Kahn kiütötte (5-4)!
Spanyolország elvesztette az idei második kupadöntőt is, a Bayern huszonöt év után ismét megnyerte az első számú európai trófeát!
A mérkőzés legjobbjának Oliver Kahnt választották, neki Pelé adta át a díjat.
BAYERN MÜNCHEN
Alapítási év: 1900
Elnök: Franz Beckenbauer
Edző: Ottmar Hitzfeld
Stadion: Olimpiai stadion (befogadóképessége: 69 000 fő)
A klub színe: piros-fehér
Legnagyobb sikerei: 4-szeres Bajnokok Ligája- (BEK-) győztes (1974, 1975, 1976, 2001), 1-szeres Kupagyőztesek Európa-kupája-győztes (1967), 1-szeres UEFA-kupa-győztes (1996), 1-szeres Világkupa-győztes (1976), 17-szeres német bajnok (1932, 1969, 1972, 1973, 1974, 1980, 1981, 1985, 1986, 1987, 1989, 1990, 1994, 1997, 1999, 2000, 2001), 10-szeres Német Kupa-győztes (1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000), 3-szoros Német Szuperkupa-győztes (1983, 1987, 1990), 4-szeres német Ligakupa-győztes (1997, 1998, 1999, 2000)
A rendes játékidőben háromból két büntetőt lőttek be a csapatok, majd a párbaj során még 14-szer próbálkoztak.
A rendes játékidőben előbb a Valencia talált be büntetőből, aztán három perc múlva Scholl elhibázott egyet. Az 50. percben Effenberg javított és egalizálta a meccset. Ezután kiegyenlített csata folyt, itt is-ott is helyzetek alakultak ki, ám 120 perc alatt egyetlen akciógólt sem szereztek a csapatok. Végül a büntetők döntöttek, amely során a Bayern ötször, míg a Valencia csak négyszer talált a hálóba, így a kupa a bajoroké lett. A meccs legjobbjának Oliver Kahnt választották.
EZ AZZZZZZZZZZZ!!!
HAJRÁÁÁ BAYERN!!!!!!!!!!!
OLIVER KAHN!!!!!!!!!!!!!
(Gratulálok a Valenci labdarúgócsapatának is ez volt minden idök legjobb és legizgalmasabb BL döntője!!!)
Bayern vagy Valencia
Az egyik vesztes vigasztalódhat
A Bajnokok Ligája, illetve a jogelőd Bajnokcsapatok Európa-kupája történetében még egyszer sem rendeztek olyan döntőt, mint amilyenre szerda este kerül sor Milánóban. A San Siróban rendezendő fináléban a legutóbbi két kiírás döntőjének vesztese, az 1999-ben a Manchester Uniteddel szemben elbukó Bayern München, valamint a tavaly a Real Madrid ellenében alulmaradó Valencia dönti el, melyikük vallhatja magát egy évig a kontinens legjobb futballcsapatának. Ha a német gárda kerekedik felül, akkor huszonöt éves várakozás után, fennállása során negyedszer hódítja el a serleget, míg hispán diadal esetén új név kerül fel a trófeára. A mérkőzést rengeteg díszvendég, így például a mezőny legjobbjának járó díjat átadó Pelé is megtekinti, ezért nem túlzás kijelenteni, szerdán Milánó lesz a futballvilág fővárosa.
Túlzás lenne azt állítani, hogy Milánó kedden már a Bajnokok Ligája-döntő lázában égett. Az utcákon ugyan már plakátok jelezték -- a mérkőző csapatok, a Bayern München és a Valencia feltüntetése nélkül! --, hogy május 23-án a „Labdarúgás operájára" kerül sor a városban, de a helyieket nem igazán foglalkoztatta a nagy esemény. Talán ha olasz gárda is bejutott volna a döntőbe, minden másként alakul, ám a nem is olyan régen még Európa első számú futballhatalmának számító ország utolsó képviselői -- a Milan és a Lazio -- már a második csoportkörben elhullottak.
Feltehetően ez volt az oka annak, hogy a Giuseppe Meazza-stadion környékén csak akkor lehetett olasz szót hallani, ha egy-egy rendező vezényszavára az alkalmazottak kissé unottan elvégezték a rájuk kirótt feladatokat. Az olasszal ellentétben a német és főként a spanyol szó meglehetősen gyakori volt az arénánál, utóbbira az volt a magyarázat, hogy 11.15-től a Valencia megtartotta a döntő előtti utolsó hivatalos sajtótájékoztatóját. A spanyol együttest Hector Cúper vezetőedző mellett Gaizka Mendieta, valamint Amedeo Carboni képviselte, és mindannyian egyetértettek abban, hogy a döntőt csakis a Valencia nyerheti meg.
„Az idén már nem hivatkozhatunk arra, hogy nem tudjuk, milyen európai kupadöntőt játszani -- fogalmazott Mendieta. -- Tapasztaltabbak lettünk, tanultunk a hibáinkból, most már tudjuk, mit kell másként csinálnunk. Szerintem mindkét gárda játékosai nagyon motiváltak lesznek az elbukott finálék miatt. A Bayernnek és nekünk is egyforma az esélyünk a végső győzelemre. Ha jól használjuk ki a helyzeteinket, és gyorsan szerzünk egy gólt, akkor a miénk lehet a kupa."
Cúper mestertől elsősorban a taktikát, a hadrendet szerette volna megtudni mindenki, ám az argentin szinte semmit sem árult el, mondván, nem akarja megkönnyíteni kollégája, Ottmar Hitzfeld helyzetét. Az Interrel is hírbe hozott tréner aztán annyit elkottyantott, hogy a középpályán akadnak még kérdőjelek az összeállításban, igaz, neveket nem említett. Persze azonnal megindultak a találgatások, és végül a legtöbben arra lyukadtak ki, hogy a szakvezető Aimar és Albelda között nem tud (?) dönteni. Ha Cúper végül az ifjú argentinra voksol, akkor a Valencia támadó felfogásban lép pályára, ám ez a megoldás kevésbé valószínű, mert mindenki úgy tartja, Albelda a legalkalmasabb arra, hogy lefogja Stefan Effenberget, a Bayern szellemi vezérét.
Effenbergre ráadásul kettős teher hárul majd a találkozón, hiszen hiányozni fog mellőle megszokott társa, az izom- és térdsérüléssel bajlódó Jens Jeremies. „Jerry" örökét a Real Madrid elleni elődöntő visszavágóján remekül muzsikáló Owen Hargreaves veszi át, ám a csapatkapitány szerint emiatt nem lesz hátrányban a bajor együttes. „Már egy ideje tudjuk, hogy Jens nem lehet köztünk szerdán, és ez nekünk is, neki is nagy szomorúságot okoz. De az edzőnknek minden esetre van megoldása, és én most abból indulok ki, hogy Hargreaves játszik mellettem. A Real ellen mindenki láthatta, mire képes" -- nyilatkozta a karmester.
Hitzfeld el is árulta, miként készült fel Jeremies helyettesítésére: „Az elmúlt héten azért küldtem harcba Hargreavest és Ciriaco Sforzát, hogy játékba lendüljenek, és el tudják végezni a nekik szánt feladatot. Kettőjük közül kerül ki Jeremies helyettese." Némi unszolás után az edző rövid esélylatolgatásra is vállalkozott: „Védekezésben szervezettebb a Valencia, mint az általunk az elődöntőben kiejtett Real Madrid. Az elmúlt évtizedek eredményei alapján a Bayern München tűnik esélyesebbnek, de ez nem azt jelenti, hogy lebecsüljük a Valenciát. Németországba akarom hozni a Bajnokok Ligája-serleget, a Bayernnek huszonöt éve nem sikerült ez a bravúr, éppen ezért hihetetlenül nagy teher hárul ránk."
Tv: a Bajnokok Ligája döntőjét a Sport1 20.45-től élőben közvetíti
Sokak szerint nem csupán a két csapat, hanem a két edző párharca is lesz a szerdai ütközet. Hector Cúpert tavaly az Európában dolgozó legjobb szakembernek választották meg, miután a döntőig kormányozta a teljesen esélytelennek tartott Valenciát. Az argentin az idén is végrehajtotta -- igaz, már közel sem annyira váratlanul -- ezt a bravúrt, ám Ottmar Hitzfeld talán még nála is nagyobb tettet hajtott végre. A Bayern mestere ugyanis úgy juttatta Milánóba együttesét, hogy közben a Manchester Unitedet és a Real Madridot is félretolta az útból. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a bajorok az 1999-es és a 2000-es győztest is taktikailag múlták felül!
Mindkét tréner hatalmas figyelmet szentel a fegyelemnek, igaz, Cúper -- elsősorban játékosai karakteréből adódóan -- hamarabb ad alkotói szabadságot embereinek, miközben a Bayernből szinte csak Effenberget illeti meg ez a kiváltság. És még egy fontos különbség: Hitzfeld edzői pályafutása során már tizennyolc nagy trófeát tudott begyűjteni, míg Cúper eddigi egyetlen trófeája az 1996-ban a Lanússal elhódított Conmebol-kupa volt.
***
Az eddigi finálék
1956
Real Madrid (spanyol)--Stade de Reims (francia) 4:3
1957
Real Madrid--Fiorentina (olasz) 2:0
1958
Real Madrid--Milan (olasz) 3:2 -- h. u.
1959
Real Madrid--Stade de Reims 2:0
1960
Real Madrid--Eintracht Frankfurt (német) 7:3
1961
Benfica (portugál)--Barcelona (spanyol) 3:2
1962
Benfica--Real Madrid 5:3
1963
Milan--Benfica 2:1
1964
Internazionale (olasz)--Real Madrid 3:1
1965
Internazionale--Benfica 1:0
1966
Real Madrid--Partizan (jugoszláv) 2:1
1967
Celtic (skót)--Internazionale 2:1
1968
Manchester United (angol)--Benfica 4:1 -- h. u.
1969
Milan--Ajax (holland) 4:1
1970
Feyenoord (holland)--Celtic 2--1 -- h. u.
1971
Ajax--Panathinaikosz (görög) 2--0
1972
Ajax--Internazionale 2--0
1973
Ajax--Juventus (olasz) 1--0
1974
Bayern München (német)--Atlético Madrid (spanyol) 1--1 -- h. u.
Bayern München--Atlético Madrid 4--0 -- megismételt mérkőzés
A salátástál elnyerése után néhány német játékos diszkóba szeretett volna menni némi ünneplés céljából, ám ezt szigorúan megtiltotta nekik Ottmar Hitzfeld. A Bayern főnöke elmondta: a bajnoki címmel még nem zárult le a szezon, így a Bőrnadrágos hívek kedvenceik nélkül ünnepelték Hamburgban a sikert. Ottmar Hitzfeld a tegnapi sajtótájékoztatón viccesen megjegyezte, hogy szerinte a milánói diszkók sem rosszabbak a hamburgiaknál, sőt: BL-győzelem esetén szó lehet arról, hogy maga is elkíséri neveltjeit egy kis „lötyögésre”.
Ha az egyéni képességek számitanának, akkor tavaly a Valencia helyett a Barcelona jutott volna a döntőbe, amelyet nem a Real Madrid nyert volna meg.
Ilyen alapon 20 éve az ég világon senki nem tudná megverni a Barcát.
Ilyen játékosai voltak (vannak): Diego Maradona, Johann Cruyff, Eusebio, Ronaldo, Romairo, Stoichkov, Rivaldo, Kluivert, Koemann, Figo, Overmars és még sorolhatnám.
Csupa-csupa aranylabdások, akik egymást követő években egymástól hóditótták el az aranylabdát.
De a focit nem egyéni teljesitményre nyomják, hanem csapatjátékra.
Az utóbbi évek Bayern játékosai közül senkit nem láttam, hogy az aranylabda választásokon a legjobb 50-ben benne lennének, mégis hülyére vernek mindenkit bárhol bármikor.
Ja hát igen.
Lehet hogy neked nem tünik fel, de a Bayern játékosai egyénileg is jobbak mint a Madridé.
Effenberg akkor teremt gólhelyzetet inditásaival, amikor csak akar. Ezzel szemben Figo csak azt lesi, hogy hol lehetne elmenni, aztán meg feldobja magát és nyafog hogy "biró bácsi éngem felrúgtak".
Raul abszolút nem tud cselezni. Még egy cselt nem láttam tőle. Komolyan.
Ezzel szemben ott van Scholl aki jól tud cselezni, jól tud szabadrúgást rúgni, Elber aki jól rúg, jól fejel, Zickler aki rettentően gyors, Heargreves aki még Roberto Carlost is lefutotta, Jeremies is 2-3 embert cselezett le amikor a MU ellen gólpasszt adott Schollnak.
A Realnál csak Figo tud cselezni.
A kezdőrúgásnál Scholl és Elber végigcselezett az egész madridi gárdán és majdnem gólt rúgtak. Megnézném a madridból melyik két játékos tudna keresztül menni 10 Bayern játékoson.
A madridnál egyéni képességek :)))
Na ne fárassz. :))
Ha példával alátámasztod, elhiszem.
3. Andersson-Pellegrino
Kiegyenlitett, mondjuk dontetlen, vagy talan jobb az argentin.
4. Salihamidzic-Carew
Salihamidzic jobb, Carew szvsz nem tul jo
5. Effenberg-Mendieta
Hat, eleg nehez donteni, talan Mendieta jobb, de so kfugg attol is melyik vezeto fog ki jobb napot
6. Scholl-Baraja
Scholl a jobb, Baraja is jo.
7. Linke-Albeda
Linke a kedvenc jatekosom (meg a Schalkebol), kivaloan fejel es nem lehet lerazni, jobb mint Albeda
8. Hargreaves-Kily Gonzalez
Ezt egyertelmuen a Valencia nyeri
9. Sagnol-Angloma
Angloma mar oreg, de meg mindig jo, Sagnol fiatal es jo -> dontetlen
10. Kuffour-Carboni
Kuffour rengeteg hibat csinal mostanaban, de nem hinnem hogy Carboni ellenfel lenne
11. Liazarazu-Juan Sanchez
Jo dontetlen
Posztonkent jobbak tobbnyire a bajorok, bar en elfogult vagyok a Bundesliga jatekosokkal. Bar eleg pontatlan a posztonkenti osszehasonlitas, meg nem is er semmit, azert erdekes elgondolkozni. Most veszem eszre hol van Aimar?
A Bayern München mai sajtótájékoztatóján sikerült elcsípnünk néhány percre Bixente Lizarazut, a bajorok francia védőjét.
- Találkozott-e már volt főnökével?
- Didier Deschamps-ra gondol? Itt Milánóban nem sikerült összefutnunk, de telefonon már beszéltem vele, és két hete személyesen is találkoztunk. Csak annyit mondtam neki: sajnálom, hogy a Juventus-szal nem sikerült BL-t nyernie a Real ellen, ezúttal azonban a spanyolok lesznek a vesztesek, úgyhogy még egy évet kénytelen lesz ráhúzni, ha Bajnokok Ligája-győztesként akar visszavonulni. Persze, terveim szerint jövőre is mi nyerünk, ezt majd közlöm is vele, nehogy hiú ábrándokat kergessen.
- A sajtótájékoztatón megkérdezték, hogy milyen játékosnak tartja Gonzalezt, de akkor nem akart felelni rá. Most sem?
- Nem hinném, hogy nekem Gonzalezzel kellene foglalkoznom, vele szemben ugyanis egy világ- és Európa-bajnok védő áll majd. Egyébként: egy Bajnokok Ligája döntős csapatban sem az egyik, sem a másik oldalon nem lehetnek túlságosan rossz játékosok. Amúgy még az is elképzelhető, hogy Gaizka Mendieta semlegesítése lesz a feladatom, azaz messzire elkerüljük egymást Gonzalezzel.
- Egy kellemesebb téma befejezésül: ön is saját honlappal rendelkezik, gyakran látogatja?
- Korábban nem voltam túlságosan a híve, de túl azon, hogy jókat lehet dumálni rajta, egyre több információt találhatunk ott, és ezzel néha rengeteg időt takaríthatunk meg. Amióta netezek, szinte teljesen leszoktam a telefonról és a levélírásról, a faxot pedig már szó szerint „elfelejtettem”. Az email az érintkezés egyik leggyorsabb és legbiztosabb formája, nem beszélve arról, hogy a webkamerákkal videóbeszélgetéseket is lehet folytatni. A francia sajtót Münchenben az Internet segítségével követem nyomon, emellett számos más, a barátaim által ajánlott honlapon is gyakran szörfözöm.
Olasz lapok tudni vélik, hogy a Bajnokok Ligája döntő sem kerülheti el „sorsát”, azaz megkezdték áldásos tevékenységüket a jegyüzérek, illetve a jegyhamisítók. Eddig állítólag mintegy 5000 hamis jegyet dobtak piacra a komoly technikával felszerelt hamisítók, az UEFA ezért a hétvégén felhívta a szurkolók és a média figyelmét: a Bayern-Valncia mérkőzés minden jegye elkelt már.
Bár még a hivatalos összeállításokat nem tudjuk, a szaklapok szerint a következő párharcokat láthatjuk a szerdai BL-döntőn:
1.Kahn-Canizares
Oliver Kahn (31): igazi vonalkapus, remek reflexekkel van megáldva. Képes arra, hogy végig koncentráljon a mérkőzésen.
Santiago Canizares (31): vonalon jó, a légtér uralma gondot okozhat neki, valamint a koncentráció hiánya.
2. Elber-Pellegrino
Giovane Elber (28): a brazil csatár az idei BL-ben eddig hat gólt szerzett. Jól fedezi a labdát, és bárhonnan veszélyes, nem szabad egy pillanatra sem szabadon hagyni.
Mauricio Pellegrino (24): a kőkemény argentin védő 1,94-es magasságával a légtér ura.
3. Salihamidzic-Carboni
Hasan Salihamidzic (24): a bosnyák szélső igazi Joker, egyszerre játszik védőt-támadót. Gyors, emellett rengeteg szabálytalanságot követnek el ellene, amiből persze szabadrúgás lesz.
Amadeo Carboni (36): a rutinos olasz védő szinte csak védőmunkát végez, azt viszont remekül ellátja. Szinte átjátszhatatlan, emellett kora ellenére remekül bírja az iramot.
4. Scholl-Angloma
Mehmet Scholl (30): a középpályás a bajorok egyik legtehechnikásabb játékosa. Remekül cselez - testtel is - , emellett jól tartja a labdát. Szabadrúgásai veszélyesek.
Jocelyn Angloma (35): a francia védő amellett, hogy néha túlságosan is kemény gyorsaságával és technikájával a támadásokat is segíti.
5. Effenberg-Albelda
Stefan Effenberg (32): a Bayern csapatkapitánya, irányítója, egyben szellemi vezére. Remekül hozza helyzetbe társait, nem irtózik a kockázatos átadásoktól sem.
David Albelda (23): az egyetlen tőzsgyökeres valenciai, sokat fut, a párharcokban általában megnyeri. Általában az ellenfél irányítójának a kikapcsolása a feladata.
6. Hargreaves-Baraja
Owen Hargreaves (20): A Real elleni visszavágón lett törzstagja a csapatnak. Hű segítője a középpályán Effenbergnek, általában kötetlen feladata van.
Ruben Baraja (25): Jól szervezi a játékot, emellett a védekezésből is kiveszi a részét. Távoli lövései veszélyesek lehetnek.
7. Sagnol-Kily Gonzales
Willy Sagnol (24): "finom" technikájú francia védő, higgadt, jól átlátja a pálya egészét, a párharcokban is erős. Jók a beadásai, azonban nem gólerős.
Kily Gonzales (26): közönségkedvenc, az argentin szélső a bal oldali felelős a támadójátékban, remek előretörései és lövései vannak, azonban forrófejű
8. Lizarazu-Mendieta
Bixente Lizarazu (31): a farncia játékos a felfutó védő tipikus megtestesítője. Remekül cselez, jó előkészítő, lövései kiválóak, a párharcokban sem esélytelen
Gaizka Mendieta (27): A spanyolok "agytrösztje", ötletdús, technikás futballjával, valamint hatalmas akaratával emelkedik ki a mezőnyből.
9. Kuffour-Sanchez
Sammy Kuffour (24): a ghánai védő régen sokat bakizott, mára koncentrációval a bajor védelem oszlopa. Támadásban is jeleskedik, talán embere mellé állhatna szorosabban
Juan Sanchez (29): a szezonban a Valencia leggólerősebb játékosa. apró termete ellenére jól fejel, a ziccereket könyörtelenül kihasználja.
10. Linke-Carew
Thomas Linke (31): maximális koncentrációval, jó fejjátékkal betonbiztos tag a védelemben. Szögleteknél fejjel életveszélyes.
John Carew (21): a norvég csatár, óriási tehetség, azonban még van mit fejlődnie. Remekül fejel, azonban a kontrajátékban nem az ideális megoldás.
11. Andersson-Ayala
Patrik Andersson (29): a svéd védő hetek óta a Bayern legjobbja. Fejjátéka jó, remekül helyezkedik, általában nem vesz részt a támadásokban.
Roberto Ayala (28): Jól fejelő argentin védő, rögzített szituációknál elöl is veszélyes.
Ha szerdán a Valencia legyőzi a Bayernt, akkor a spanyol klub a Barcelona, az Ajax, a Juventus és a München után az ötödik európai klub, amelyiktörténete során elhódította mindhárom kupát. A Valecia 1962 és 63-ban nyerte meg a VVK-t (UEFA-kupa elődje), majd 1980-ban a KEK döntőjében bizonyult jobbnak az Arsenalnál. A spanyolok ígérik: idén nem követik el azokat a hibákat, amiket tavaly a Real ellen 3-0-ra elvesztett döntőn. A szakemberek szerint az idei gárda fittebb, nyugodtabb, és jobban koncentrál, mint a 2000-es.
(sz.z.)
Didier Deschampsot nyáron a Chelseatől vette a Valencia, az Interhez távozó Farinos pótlására. A spanyol klubban nem termett sok babér a francia játékos számára, ám most reménykedik, hogy a San Siróban legalább csereként pályára lép. A Valencia sikere esetén nem kis dolgott mondhatna el magáról a világ, és Európa-bajnok középpályás: Deschamps 1993-ban a Marseille színeiben, 96-ban a Juvéval lett BL-győztes, így 2001-re három különböző gárda játékosaként léphetne Európa trónjára.
(sz.z.)
