Már nem emlékszem, melyik napon, valamikor a szünetben a híradóban képes beszámoló egy braziliai stadion nyomulásról. (a szitu ismerős, rácshoz préselt emberek, alig hajló rácsok ellen.)
Az én eredeti bajom a MAD gyermekemkezébekerülése volt. Arra hívtam, hívom fel a figyelmet, hogy szatira, karikatúra, gyermekújság szerű színek használata elfedi azt, hogy ez a lap nem a 16 éven aluli korosztálynak szól.
A topicnyitót küldtem el mélben egy ismerősnek, ő reagált a vastagon szedett rész szerint. előszőr egy mondatban, majd -ahogy én értettem- elmondta ugyanezt kissé bővebben. De mást nem mondott, mint "mit ugrálsz, öcsi?". Ettől még, hogy nem értünk egyet, kedvelem továbbra is, mert gerinces emlősnek ismertem meg.
Nagyon szép dolog, hogy kűzdelmet akarsz folytatni a világ megjobbítása érdekében. De: Alapvető életelvem, hogy mindenkit hagyjunk azt csinálni, amit akar, ha ezzel másoknak nem árt. Például nem hiszem, hogy pl. két buznyák, ha 20 éve együtt élnek, azzal ártanak másoknak. Vagy szerintem határozottan jobb, ha a perverz, kéjgyilkos hajlamú emberek egy sexlapon élik ki magukat, mintha megerőszakolnak, és megölnék az első szembe jövő, mondjuk 5 éves kislányt. (Üdv, Galadriel, Gimli őrzi még a hajszálaidat?) Ha viccnek szántad azt a hosszabb vastagbetüs bekezdést, akkor persze sorry, de egy smileyt odatehettél volna.
Visszatérve a Mad kérdésére: a fogyasztói társadalomban minden családnak létezik egy fogyasztói kosara, amelybe a szabad piac következtében bármit betehet. És semmit sem kötelező. Egyébként abból az adott címlapból kiindulva nekem eszembe sem jutott volna megvenni egy ilyen újságot gyermekkoromban. És később se. KB. 20 évesen "süllyedtem le ebbe a pokoli mélységbe". Úgy látszik, engem a szüleim megfelelően neveltek. Neveld a gyerekeket úgy, hogy eszükbe se jusson megvenni, és neveld őket úgy, hogy meg is bízhass bennük.
JUJUBE: Ha jól tudom, a zsidózás, cigányozás, stb. a hatályos törvények szerint közösség elleni izgatásnak minősülnek, így büntethetőek. És én nem akarok fenyegetőzni, de azért annyira nem nehéz egy e-mail accountnak megkeresni a tulajdonosát. Felháborítónak tartom, hogy valaki 2000 végén még mindig ilyen... Inkább nem írom le, mert azzal lesüllyednék a szintedre.
Nem kaptam felhatalmazást a nevesített közzétételre, de egy nekem fontos ember véleményét idézem:
Első felhívó levelemre ennyi jött:
"Mindig lenyűgöz a reménytelen csata."
A második nyaggatásra:
A MAD-re nem akartam reagálni, de szerintem lépjünk fel a braziliai 8-10 éves lányok tömeges prostituciója ellen, a tömeges afrikai éhhalál ellen, a mérhetetlen szegénység ellen, az erdők kiírtása ellen, a szex-lapok ellen, az elsivatagosodás ellen, a megkövezés ellen, a gépeltérítés ellen, a pedofilia ellen, a buzik ellen, az autozók ellen, az ellen ellen.....
hát, ahogy elnézem (már lassan 3 oldal hozzászólás gyult ossze), ez az anti-madkampány
kicsit kezd eroltetetté válni...
Kedves Foti, ajánlanám figyelmedbe a Morbid Magazin bármely számát....
Tisztelt uram!
Véleményem szerint ön nem komplett.Elnézést kérek öntől,hogy ilyet kell írnom,de ha az igen tisztelt gyermekének a kezébe ad egy példányt pl a Mai Nap című társadalmilag minden további nélkül elfogadott szennylapból azzal többet árthat vele,mint a nyitóüzenetben említett lappal.Írhattam volna bármilyen napilapcímet,de hirtelen ez jutott eszembe.
Részemről ezzel a téma le van zárva.
Mégegyszer elnézést kérek,maradok tisztelettel:
Eléggé viccesnek tartom, hogy itt azon vannak egyesek felháborodva, hogy szegény Pokémont szétlapította az úthenger. Hát a Pokémonnál aztán nem is kell nagyobb gyereknevelő, az biztos! Én speciel örülök dinamitot dugtak a kicsi ici-pici Pokémon seggébe. Mert megérdemli...
Foti, te egy buta f_sz vagy, de egyetértek!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Vesszen a MAD! Vesszen a MAD! Le a MAD!
Bocsi, fijjug, kicsit hosszú lesz, mert kicsit hosszú amire reagálok.
Sajnálom, hogy elzárkózik a másik fél érveinek meghallgatásától. Erről szó sincs, de nem igérem, hogy egyet fogok érteni.
Míg Ön a koncertjelenetet tudja felhozni fő ellenérvként, addig én tudom, hogy az eddig megjelent számokban mennyit próbáltunk tenni, felszólalni ? a szatíra eszközeivel ? olyan pusztító ellenségek ellen, mint a cigaretta, a drogok, az emberi szabadság megkurtítása, az emberi hülyeség, a kulturális elértéktelenedés, az INTOLERANCIA, a ...korlátoltság stb. 1. Nem a koncertjelenet (a hátsó borító) az egyetlen, amire azt mondom, hogy kritikán aluli.
2. Az összes általam szkennelt rajz ebbe a kategóriába tartozik. Az összes –általam mocsoknak tartott- képet nem is raktam be (lásd pl. a képsorozatot: miként hat a seggbe dugott petárda a tamagocsira)
3. nem vitatom, hogy negatív jelenségek ellen próbálnak buzdítani, de a mód ahogy teszik (számomra) elrettentő.
a humor …. többet taníthat, mint ha ölünkbe ültetve a gyereket - vagy akár a felnőttet - nevelünk rajta egyet. Egyetértek. Ez ügyben azt hiszem Bloki tudna mesélni a heti hetes témakörben vívott csatáiban.
Az értékrendemet bármikor, bármilyen fórumon vállalom: ebbe az értékrendbe nem fér bele az a fajta durvaság, gyermekrontó buzgalom, antiintellektualizmus, l'art pour l'art ízlésrombolás, amelyet Ön a nyakamba próbál varrni. Itten nem fogunk egyetérteni egy jódarabig. A MAD általam végigolvasott száma alapján ÉN azt mondom ez a periodika IS az ízlésrombolás része. Félreértés ne essék nem a célt, a szándékot vitatom/tagadom, hanem azt mondom, az a mód, ahogy a szépen felvázolt célok és a megtestesült kifejezési eszköz találkozik, az a mocsok kategóriája.
… éljen az ajánlatommal, és olvasson el többet az említett lapokból: …. Higgye el, nem a novemberi mad az egyetlen kiadvány, amit ismerek. Kretént is láttam néhányszor, valahogy nem tudott megragadni. És nem azért nem fogadom el a felajánlott mintakollekciót, mert eleve elzárom magam a vitától. (Aki utálja a hamburgert, annak hiába kínál a Mc’Donald’s ingyenes kóstolással egybekötött gyárlátogatást, nem fog vele örömet okozni.)
A bennük lévő durvábbnak ható anyagokat környezetükből - a MAD sajátos világából - kiragadni csak annyit ér, …. Nem hiszem, hogy kiragadtam. Valóban, a számomra felháborító részeket tettem fel a net-re elrettentésül, de ha ez a képanyag 30 %-át eléri (már nem emlékszem pontosan, hány fel nem tett kép van még a lapban), akkor kiragadásról nem beszélnék.
Nyitott vagyok arra is hogy Ön által pozitívnak tartott kiragadásokkal bővítsem a kínálatot.
A szatírának az erős túlzás az egyik fő eszköze… Mr. Jonathan Swift írását nem tudom, hogyan fogadtam volna. Ha azt látom, hogy gyermekem a javaslat hatására megy a környéken fellelhető csecsemőket megkajolni, azt üzenném a szerzőnek, hogy ezt talán mégsem kellett volna az óvodai faliújságra kitenni.
Ismétlem, nem az zavar, hogy ilyen újság létezik (az is), hanem az, hogy alattomban jut el ütődött utódomhoz, anélkül, hogy ő az értelmezhetőség sokféleségét látná, felfogná.
Az Ön által említett koncerten történtek …. Focimeccs volt. Az egész világot bejárta, a rengeteg kép, ami akkor készült a kerítéshez préselt, levegőt venni nem tudó szerencsétlenekről, majd a kiterített halottakról, sebesültekről. :–(((
Ezt elfeledni, ebből ilyen képvilágú grafikát csinálni valóban különleges érzékenységgel és rajzolókészséggel megáldott egyedek képesek.
A szenny tartósan sehol nem arathat kulturális sikert, olyan fergetegeset semmiképp, mint ami a MAD pályafutását jellemzi. Lassan elgondolkodom, nem kellene-e alsó tagozatban a kötelező olvasmányok közé felvenni. Ha ez ennyire szuper, ennyire amerikai, ennyire sirály ???
Annak nagyon örülnék, ha az ön tollából elhangozna, milyen korosztály számára ajánlott olvasmány?
Az a hely, ahol Ön dolgozik, azok az emberek, akik ott tevékenykednek, nem arra hivatottak, hogy a vállalata által forgalmazott lapokat betiltatni próbálják, hanem hogy forgalmazzák azokat. Még a Morbid-féle elfajzásokat IS! Ebben a tekintetben Ön meglehetősen kérdéses módon jár el. Az a tény, hogy ön a munkája során annyi intellektuális igényt sem érez, hogy mielőtt valamit bírál, a megjelent sok száz oldalnyi anyagról úgy alkosson véleményt, hogy kiragad néhány oldalt: ez szomorú, de az elfogultság és az intolerancia megnyilvánulása nem ismeretlen számomra: az általam szerkesztett lapokban, számos egyéb mellett, ez szolgáltatja újra és újra a muníciót. Ez a rész érzékenyen érint.
1. Nem munkaköri kötelességből indítottam ezt a figyelemfelhívást. A munkámban verseny és érték semlegesen kell tevékenykednem. Ezzel kapcsolatban semmiféle lelkiismeret furdalást nem érzek. Annyit tettem, hogy együttgondolkodásra szólítottam fel, találjuk ki a módját, hogyan lehetne ettől gyermekeinket megvédeni. Nem munkahelyi eszközeimet vetettem be a lap ellen, hanem azt kiáltottam, hé emberek figyeljetek oda gyermekeitekre ! Az ilyen tartalmú lapokról esett szó munkatársaim körében is, s a megoldás (nem megoldás) az, hogy ez a kiadó felelőssége, nincs jogunk elbírálni a lapot. Ezért is írtam az indítómban, hogy törvényi szabályozás hiányát kihasználva kerülhetnek fóliázás nélkül utcára ezek a lapok. Nincs, aki kimondaná, hogy ez árt vagy nem árt a gyermekeknek. Nincs meghatározva mi minősül pornográfiának, stb. Eszközünk nekünk, terjesztőknek erre nincs. Jogunk sincs eldönteni, ez szenny, nem szenny.
Ha kérhetem tehát, munkahelyemet ebbe ne vonja bele. Saját véleményemet mondtam, nem a cégét. A terjesztés területén biztos vagyok benne, hogy negatív diszkrimináció nem érte a lapot.
2. A védekezésében kifogásolja, hogy a mad és csak a mad a kifogás tárgya. Már írtam az előzményekben, ezt az újságot találtam kölyköm kezében. Ettől ment fel bennem a pumpa. Az, hogy vannak ennél szemetebb (igazi mocsok) kiadványok szerintem nem lehet hivatkozási alap. Nem vitatom, hogy vannak.
Vagy 3-4 éve mutatta raktárosunk az egyik kiadványt, mi szépeket is forgalmazunk. Hadd ne írjam le, milyen végtermék ivarérettek közötti bizalmas felhasználásáról voltak képek benne. Ebből állt a pár tíz oldalas kiadvány.
Az, hogy vannak tengerszint alatt 100 méterre is halak, nem jelenti azt, hogy a felszín alatt 5-10 méterre élő fajokat madaraknak kellene hívni. A mélységen lehet vitatkozni, ki ven lejjebb, fentebb, de hogy a szint alatt van mindkettő, az kétségtelen.
3. A bírálat nem munkám során fogalmazódott meg bennem. Otthonomban ért a támadás, erre reagáltam. Virtuális honlapomon.
A vitának, amelyre Ön szólított fel, nem nagyon látom értelmét, de gyanítom, hogy Ön sem azért szólított fel engem a nyíltszíni vitára, mert esélyt akart adni a másik fél igazának. Azért jeleztem ímélben, hogy indult a honlap, hogy tudjon róla, reagálhasson. Eszemben sem volt azt hinni, hogy vállamra zokogva borulva fogják megígérni, hogy mostantól csak Szutyejev féle nyuszis, sünis, cicás rajzokat fognak közreadni, mert rájöttek, milyen csúnya dolgot tettek eddig.
Ismétlem, nem a lap tartalmával van fő bajom, hanem azzal, hogy gyermekemhez figyelmeztetés nélkül jut el.
Mindenkitől bocs még1x a hosszadalomért, az ismétlésekért.
Létezik olyan, hogy kultúrált párbeszéd. Foti és Galadriel is egyetértene velem, hogy nem lehet trágárságokkal megoldani valamit. Ha elolvasod korábbi beírásaimat láthatod, hogy igyekeztem nyugodtan és barátságosan fogalmazni. Nem várok világrengető változásokat, de egy ilyen létfontosságú kérdésben igenis jogom van véleményt mondani, és jogom van ahhoz, hogy normális választ kapjak.
Végigolvastam a topikot. És tökéletesen egyetértek Galadriellel és Fotival. És nagyon nem értek veled egyet. Nem találtam egyetlen épkézláb érvet sem tőled.
Az olyan modoros buta emberekkel, mint amilyen Foti, nem lehet normálisan vitatkozni. És az olyan buta nőkkel sem, mint amilyen te vagy. Olvasd el mégegyszer Bobával folytatott beszélgetésed. Nem hiszem, hogy megérted mire gondolok. Szánlak.
