2017. 09. 06. A topik olvasóinak a figyelmébe:
Az öngyilkosságra való buzdítás büntetőjogi kategória. Amennyiben ilyet látunk, az elkövető számíthat az összes nickje nyom nélküli eltakarítására, és arra, hogy a megfelelő hatóságok megkapják az intézkedéshez szükséges adatokat.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt: http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/ongyilkossagi-gondolataim-vannak.html
Értékelem a szándékodat, de be kell látnom, hogy itt is ugyanúgy zajlik minden, mint bármelyik hivatalban. Mindig a másik irodába/ügyintézőhöz/asztalhoz küldözgetnek. Én naívan feltételeztem, hogy ez egyablakos rendszer.
Ezek a különböző lelkisegély szolgálatok mit tudnak segíteni egy olyan emberen, akinek látszólag semmi oka az öngyilkosságra? Tulajdonképpen mindene megvan: család, lakás, autó, viszonylag kevés és szabad munkával viszonylag jó kereset, és nincs hitele, tehát ez sem ok. Nincsenek célok, nem is akar, már azt sem tudja megfogalmazni, hogy mire vágyik, mert igazából semmire. Egyszerűen belefáradt, és ki akarna szállni. De persze nem teszi meg, nincs hozzá mersze, gondol az itt maradókra, és nem is akarja megtenni, egyszerűen várja a végét, de az még messze van. Orvoshoz nyilván nem megy, még a végén bezárják és teletömik gyógyszerekkel. Ez mennyivel lesz jobb élet? És valószínűleg egyenes út a hajléktalansághoz. Úgyhogy a kérdés adott: mégis mit tudnak segíteni ezek a szolgálatok?
"Utánaolvastam, kínhalál, fájdalom és hosszú haláltusa. És mégis nem állt fel?"
Én ezt egyszer végigcsináltam. Nem teljesen úgy van ahogy elképzeled. Ha számodra az élet szenvedés, akkor a halál az utolsó remény arra, hogy megszabadulj a szenvedéstöl. Ez ad eröt, hogy végigcsináld.
Ha jobban tartasz az életben rád váró szenvedésektöl, akkor a haláltusa bár valóban nem kellemes, de mégis a kisebbik rossz.
Mivel végigcsináltam, tudom hogy csak az "én"-töl tudsz megszabadulni. A VAGYOK örökkévaló, attó nem tudsz megszabadulni. Bár az "én"-nek hiszed magad, attól még a VAGYOK is vagy. Ha meghalsz újra kell születned. A VAGYOK (az élet, vagy ahogy a keresztény vallás hívja, az Atya) újra fogja teremteni az "én"-t, a Fiút. A Fiúnak nincs hatalma az Atya felett.
Az élet az Atya, a VAGYOK.
Az életforma a Fiú, az "én". Mindkettö vagy. Az élet meg akarja tapasztalni önmagát ezért életformákat hoz létre, hogy azokon keresztül tapasztaljon. Az Atya éntelen, tehát Isten nem egy konkrét lény, hanem energia. Nem egy lény hozza létre a világot, ez butaság.
Szubjektivitás nélkül nincs tapasztalás, tehát Fiúra, "én"-re mindeképp szükség van, hogy legyen én és legyen világ.
A halál tehát nem simán megsemmisülés, hanem egyben születés is. Az "én" visszahúzódik a VAGYOKBA, majd újra létrejön. Csak a létrejövö "én" már nem ugyanaz az életforma lesz mint aki meghalt, de ugyanaz a VAGYOK.
Valószínüleg ezzel nem minden "én" fog egytérteni, valaki szerint egyszerüen csak hülye vagyok. Ez teljesen rendben van, hiszen szubjektív módon fogjuk fel a valóságot.
Szerintem az Atya és a Fiú nem a nemiségre utal, hanem az ös-leszármazott viszonyra.
Ha már itt tartunk akkor a Lélek szó kapcsolatot jelent. A szeretet alapú kapcsolat a szent kapcsolat, vagyis a Szent-Lélek.
Ha az emberek képesek lennének szeretetben élni akkor nem biztos, hogy lenne öngyilkosság. Ennek a szerencsétlennek is ez volt a baja az élettel, nem kapott szeretetet.
Sziasztok! Fura egy tapasztalásunk volt a héten: találtunk egy pár hetes, akasztott hullát. Ami furcsa, hogy a személy behajlított lábbal volt és azóta sem tudjuk megérteni (nyilván elég erősek még az emlékképek a fejünkben), hogy hogyan lehetett az, hogy a fulladáskor nem kapcsolt be az életösztön és állt fel azonnal? Erre azt mondta a mentős, hogy radiátorcsőre is fel tudod magadat akasztani. De hogyan lehet ez szerintetek? Egyszerűen nem is értem...
Az idegenkezűség teljesen kizárt, ez volt a személy utolsó terve, mi után az Édesanyját elvesztette és semmi más jövője nem maradt - évek óta hallottunk erről a tervéről. Erős alkoholistáról beszélünk, így talán azzal tudta tompítani önmagát. De ennyire le lehetne szadálni önmagad, hogy egyszerűen ne akarj felállni?
Utánaolvastam, kínhalál, fájdalom és hosszú haláltusa. És mégis nem állt fel?
Új célt kell adni az életednek, pl. megírhatod az élettörténetedet, vagy kitűzöd, hogy alkotsz valami különös eszközt, vagy írsz egy fantasztikus novellát, ...stb.
Feltétlenül el fogom dobni az életemet. Még nem tudom h mikor lenne a legjobb megtenni. Eddig nem tettem meg mert 17 és 19 éves gyerekeim vannak. Mindig is járt ez a fejemben de a válás óta rendszeresen és egyre biztosabb vagyok benne. Nem tudom mondani senki olyat ami segitene. Pontosabban egy nő van de ő az nem fogja mondani.
Igazad van abban, hogy az ember önmagáé, van is egy ilyen c könyv. El is olvastam, logikus az érvelése, hogy vannak olyan élethelyzetek amikor érthetőnek, elfogadhatónak tűnik valamilyen folyamatos szenvedést okozó élethelyzetből ilyen módon kilépni, de az is lejön belőle, hogy egy súlyosan depresszív ember önszuggesztiója is volt egyúttal. Másrészt nem vagy egyedül ezzel, mindenkinek voltak, vannak és lesznek az életben olyan időszakai amikor a kilépésre vágyik, arra, hogy csak már legyen vége, ne érezze a szenvedést ami kitölti mindennapjait. Jó hír ebben a tekintetben, hogy vágyad az életed befejezésére teljesülni fog, mivel előbb-utóbb úgyis meg fogsz halni, hiszen senki nem él a testében örökké. Ezért igazából felesleges siettetni, vagy tevőleg előmozdítani, ha csak kivárod akkor is bekövetkezik, hiszen múlandóság van, semmi nem tart örökké, ahogy a boldogság, úgy a szenvedés sem. Ezért ha addig csak szemlélődsz a világban, vagy megpróbálod a hiányzó tartalommal megtölteni az életed, közben is van időd tehát körüljárni a témát. Azt érdemes lenne azért átgondolnod, hogy az addig hátralévő időt el tudnád-e tölteni úgy, hogy ha boldog nem is, de legalább elégedett légy az életeddel? :) Ha például tudnád biztosan, hogy másfél hónap múlva meghalsz mert elvisz egy infarktus, akkor hogyan töltenéd a hátralévő idődet? Mik azok a konvenciók, kötelességek, kötelezettségek mások elvárásai irányodban, és önmagaddal szemben támasztott elvárások, amik úgy érzed gúzsba kötnek, és amiket leráznál magadról, ha tudnád, hogy véges az időd? Mi az amit szivesen csinálnál, akár apró örömök, mondjuk beülni egy kád forró vízbe egy jó kis borral, és egy könyvvel, esetleg kimenni hajnalban sétálni és átélni a hajnalt, vagy van-e olyan hely ahová elmenni mindig is vágytál? Van-e bakancslistád? Akiket én ismertem és megtették, azok vagy betegség miatt tették meg mert állandó testi fájdalommal éltek, vagy meghasonultak önmaguktól, mert olyanná váltak amit maguk is súlyosan elítéltek. Egy másik ismerősöm meg nem tartotta jó embernek magát, ő időben rájött, hogy nem az a lényeg, hogy milyennek tartja magát, hanem ha lehetősége van olyan életet élni ami csökkenti a szenvedést a világban ahelyett, hogy növelné, akkor miért ne tenné? Szóval szerintem ne siesd el, ráérsz ezt jól átgondolni, meghalni meg fogsz egyszer mindenképpen, ezt akár ki is pipálhatod.
