A munkadalokba beleszőtték még az álmaikat, vagy csak a meló alantas gyorsítására használták?
Megpróbáltam renkonstruálni egy szibériai munkadalt, ahogy azt elképzelem, remélem alkalmas a munka kétszínű eszközökkel manipuálált gyorsítására:
hóóó, rukkk, húúúúzad,
törd a követ, zúzzad, zúzzad.
szépen ring a feneke a babámnak.
ne lazsálj, ne lazsálj,
törd a követ zúzzad.
hóóó, rukkk, húúúúzad,
szépen ring a feneke a babámnak.
És a legjobb munkadal éneklők kinőhették magukat Jimmyvé, vagy Nagy Feróvá?
igen, a szavak önálló életet élnek és a valóságot nem képesek kifejezni, ezáltal folyton manipulálnak, eltántorítanak attól. az eredeti projektet praktikus közlésekre hozták létre, például: add a kőbaltát, dől a fa, segítség!!!, kész a vacsora? (már ez is túlkapás, meg kell nézni). utána jöttek a munkadalok, még szemet lehetett hunyni fölöttük, ösztönözték a termelést. aztán az ember unalmában kezdett fecsegni. végül jött Homérosz, az a csaló, és megpróbálta elhitetni, hogy van létjogosultsága a szavak nem randomszerű összerakásának. Thalesz, Kirchoff, Faraday, maxwell, wittgenstein és még néhányan megpróbáltak visszafogni a gyeplőn, de már késő volt.
Egyszer már ezt valahova beírtam, de ide kívánkozik másodjára is (nézzétek el nekem ezt az ismétlést)...
William Shakespeare: Lear király
3. felvonás, 2. szín A bolond jóslata
Míg pap sok jót mond, s tesz keveset,
A szaladhoz serfőző önt vizet;
Ha majd szabónak úrfi gyáma lesz,
S máglyán nem hithagyó, kurafi vesz,
Ha bíró minden ügyben jól ítél,
S lovag, nemes, adósság nélkül él,
Ha nyelven többé pletyka nem repes,
S a zsebmetsző tolongást nem keres,
Ha pénzén uzsorás földet mível,
S kerítő, kurva templomot emel;
Akkor lesz Albion
Zavarral teljes hon,
És oly idő jön, aki még megéri,
Hogy fő divat lesz lábbal mendegélni.
a bolond szerepektöl mentes, de a bolond mégis csak egy szerep. ha a bolondot sarokba szoritod, elillan, megfoghatatlanná válik. tebenned is. valahol ezt már elkövettem füzfarimekbe szedve. ha valakit érdekel, úgyis megtalálja. de mostantól a bolond is csak egy emlék, mégha a bolondnak nincsenek is emlékei. adieu.
Én nem megbántódom, beszélgetek veled, próbállak rávezetni arra, hogy Te ne bántódj meg azon mit írnak rólad, hanem gondolkozz el azon, hogy miért írták... Ahelyett, hogy utat engednél a gyermeki dacnak...
Persze, hogy nem számít ki mit mond, de hogy jutnál előre ha nem látod meg a jelzéseket...
Hát igen, nekem is időbe telt mire megértettem, és még most is tanulom... Akkor én már öreg vagyok, de tisztelek mindenkit azért amit tanulhatok tőle... És ha ez így van akkor nekem nincs másom, mint eredményem??? nem nagyon érzem így, sőt... Mióta figyelek, hogy hol tanulhatok kitől és mit, mintha kitárult volna a világ... de ha Te így érzed, akkor biztos így van...
Több tiszteletet fiatalúr...:-)))
Hagy ne írjam le sokadszor az idézetet, de Ő az akitől valószínűleg sokat tudnál tanulni...
És én sem tudom ki vagy, sőt megkockáztatom Te sem igazán...
Mint ahogy én sem tudom magamról...
rali ne bántsd... fiatal, hogy gondolkodhatna úgy, ahogy ugyanaz, vagy Te...
Inkább segíts neki, hogy értse miről beszélünk. Talán egyszer majd mélyebbre kerül, de addig még sokat kell a felszínen keresegetni, és lehet, hogy ő nem is akar oda menni...
Hát maradhatsz bolond, vagy keserves munka árán lehetsz újra az...
Ha nem tudsz róluk semmit, akkor honnan tudod, hogy gúzsba kötnek, elfogulttá tesznek, vagy elvárásokat alakítanak ki benned?
Adni is tudok szándékot! Majd meglátod! Most pl. azt szeretném, hogy szándékodban álljon átjönni az újoncokhoz, és elolvasni a sztorimat, mert lelkes közönség nélkül oly nehéz folytatni!