Ysler ötlete nem is olyan rossz!
Te igencsak rendkívüli ember lehetsz!
És mintha Ysler-nek is ugyanez lenne a véleménye!
Vagy ha elmúltam már ennyi meg ennyi, akkor...?Tudod, nem kell rögtön a NŐT keresni a másikban!
Beszélgetni, amint olvashatod, mi is szeretünk ám! :-)
Hoppá, egy nap alatt milyen más irányt vett a topic.
Kissé elszomorodtam.
Tudod K.A. néha én is úgy érzem legszívesebben kikoborolnék a világból, de ha nem engeded, hogy a magány rádtelepedjen, észre veszed, hogy néhány embernek nagyon hiányoznál. Sőt, egy-kettő még utánad is kóborolna. Képzeld el, egy jó kis népvándorlást indítanánk el a világ végére.
Ugyan már! Azért, mert nem leled a nagy Őt, még nem leszel egyedül, és magányos... Főleg, ha találkozni is hajlandó lennél azokkal, akik szeretnének megismerni... A legtöbb ember sose találja meg a nagy Őt, mégis boldog... Az élet ilyen. De sok szép dolog van benne :)
Ha rátelepednek az életemre, miközben semmibe veszik az érzéseimet, akkor az mitől lenne az?
Attól, hogy úgy tesznek, vagy azt mondják, semmiképpen nem.
Talán a korom rá a magyarázat, de megtanultam érzelmileg függetleníteni magamat az álságosan szerető ismerősöktől.
Mert ez a lényeg!
Ők a lelkeden akarnak győzni!
Az ilyen emberek csak legyőzni akarnak!
Attól még nyüzsöghetnek körülötted, levakarni Őket úgysem fogod tudni.
Ha valós helyzetre utaltál, és nem csak egy szó-szerep-játék részesévé váltam, akkor gondold át, amit írtam!
Ha nem, akkor sincs semmi probléma, akkor csak elmondtam, hogyan IS gondolkodom a szeretetről.
No, ne vedd a szívedre!
Hasonló cipő szorít Engem is, bár már közelebb vagyok az 50-hez, mint nem.
Mármint, hogy bár időnként "licitálnak" Rám egyesek, az egész csak addig tart, amíg lélek és idő vonatkozásában le nem béklyóztak!
Akkor aztán sorsomra hagynak, egészen addig, amíg egy vetélytárs-gyanús Valaki fel nem tűnik a láthatáron.
Akkor kezdődik minden elölről!
Szóval időm Nekem is annyi, hogy csak na! :-)
A Szabadság felment minden külső kötelezettség alól!
A Szabadság még egy Kóbor Angyalnak is szabad kóborlás enged!
Tudod, Én elzavarnék a közeledből mindenféle harács, és Téged kisajátítani akaró hölgyeményt!
De ha sírnál Valaki után, akkor a kedvedért a Világ Végére is Érte mennék, és elhoznám Neked... :-)
Ha közelről ismerhetném Kóbor Angyalkát, Aki ráadásul az O+A-t is és a Piramist is szereti, akkor nem megvenném, hanem inkább kiszabadítanám!
Rabságban csak összetört szárnyú madárka lenne, és akkor hogyan is szárnyalhatna?!
Méghogy munkára fognátok? Ejnye! Hogy Ti milyen anyagba ragadtak vagytok! ):-(
Ó én csak jó menedzserként akkor nézek be, amikor nem akarnak idefigyelni a partnerek. Ilyenkor mindig felhozlak a nézősereg szeme elé, asztán eltűnök a homályban.
Pedig már épp gondolkodni keztem, hogy megfosztom a kabátomat a gombjaitól, asztán beszkennelem ide, hogy már ilyent is ígértek érted. Asztán valami helyes kis prospektussal terítem az ország postaládáit. Te lennél a legkapósabb árucikk decemberben.
Ezennel kihirdetem a mai napi végeredményt:
Kóbor Angyalért az utolsó kikiáltási ár 2 db egylyukú peták meg egy inggomb! :))
Ki ad érte többet?
Ezért a tulajdonos elvárja a kötöttsapkahorgolást, a karácsonfakörberepülést csengettyűszóval...
hmm.. más igény még nem merült fel. :)))
(ja, én meg a jutalékomat várom el!) ;-)))))))
Úgy látom van itt már menedzsment is, én leszek a bonyolító... már csak a vevők hiányoznak. :)
Kedves menedzsment (Chino-San), szükség lenne egy kis reklámkampányra. ;-)
Mondjuk pölö.."Vigye haza, kipróbálhatja, és ha nem tetszik, három napon belül visszavesszük!" ,-))))))