adjon az Isten szebbet jobbat békességesebbet vidámságból sokat búból kicsit kevesebbet ne filózzon sepercig hogy mér ilyet vagy mér ne olyat adjon amit saját magának is kérne olyat ami mellé nem kell kitenni a karikát olyat ami nem fogja meg- ríkatni a Marikát olyat ami még a nagyon ziziknek is bejön olyat ami sima ciffes dörzsikével lejön olyat amit éhgyomorra is be lehet venni olyat amit nem muszáj a nyelved alá tenni olyat ami világos és kertkapcsolatos olyat ami bárhogy hívod éppoly illatos olyat ami nem hajt meg és nem okoz demenciát olyat ami kopásra is biztosít garanciát olyat ami egészséges és hát végül is lehet kérni szalonna meg hagyma nélkül is olyat aminek a füle nem szakad le hazáig olyat ami pont kitart az árvíztól az aszályig olyat amin főzés helyett elég egyet rottyantani amit még az Isten se fog az ölünkbe pottyantani olyat ami hosszútűrő viszonylag és kegyes olyat ami nem túl erős de legalább hegyes olyat amit nem lehet egy mozdulattal cécézni olyat ahol nem szokás a más bajára vécézni olyat ami még jövőre is jó lesz ha lesz olyat amit még az apám gyomra is bevesz olyat amiről lerí hogy sok-sok édes titka van olyat ami még a hosszú hétvégén is nyitva van olyat amit pesten is lehet de helyben is olyat ami vízben is finom de tejben is olyat amit nem nyírbálnak ész nélkül csak hajtogatnak olyat amit páran pont az ünnepekre tartogatnak ami csak a vágott füle miatt tűnik vadnak amihez ha szerencsém van még villát is adnak olyat amit nem kell zsebből simán lehet tébére olyat amivel ki lehet kerülni a vébére olyat amihez kilónként plusz még egy-egy mega jár olyat amit még a suttyó gyerekem is bekajál olyat amivel megéri még egy percet vacakolni amit ilyen kis helyre is jól be lehet szuszakolni olyat amiből pont kijön tízmillió szelet olyat ami félóránként bemondja hogy szeret olyat amit úgy egyébként búcsúzóul szokás olyat minek párja nincs de hogyha van az szopás amivel egy mosókonyhát is fel lehet vidítani olyat ahonnan tilos lesz akárkit is kitiltani olyat amihez naná hogy van kapaszkodó olyat ami szobatiszta és ragaszkodó olyat amire nincs mentség de van magyarázat olyat ami csapást is mér ha kell nem csak lázat olyat amin sok jó fej egy életen át agyal olyat amibe trollal van beírva hogy magyar ami tiszta mint a szégyen ami nincs még de majd légyen olyat ami nem izgat és nem éget és nem ereszt olyat ami sokkal simább ügy mint a mount everest sőt maradt egy hülye ötlet még ide a végére is: olyat amiért elmennék még a világ végére is
Öngyilkos tinik történetei sokkolták a világot az utóbbi hónapokban. Egy közös pont volt, az áldozatokat társaik az interneten zaklatták. A cyberbullying a magyar fiatalok között is megy, miközben a felnőttek nem is értik, miről van szó. Tovább »
Ugye volt egy ember, J. L. Moreno-nak hívták és pszichodrámás körökben őt tekintik az interaktív improvizációs színház megalapozójának.
Ma voltam egy előadáson - biciklis díjkiosztó keretében - ahol a Momentán társulat (linket nem írok, rá lehet keresni) kb. 100 bringás élményeiből kerekített olyan előadást, hogy le a kalappal előttük!
Adekvát volt, spontán, és mindenki (tényleg mindenki) bevonásával (pl. a közönség játszotta a szelet meg az esőt) könnyesre röhögtük magunkat!
Nagy élmény volt, teljesen váratlan, és nagyon jól esett.
Ezúton jelzem, hogy semmiképp nem vagyok azonos Kökény Verával (2004ig)/ Kökény Veronikával, és semmilyen szinten nem vagyok felelős a hölgy azon ötletéért, hogy önjelölt módon (pénzért, hogy minél többen forduljanak meg az index fórumokon, növelve így a reklámbevételek megállapításánál figyelembe vehető kattintásszámot; "anoním" pszihológiai szolgáltatást végez az index fórumain, kreatív marketing eszközöket felhasználva szolgáltatásának reklámozására, sőt a különféle pszichodráma csoportokba járók egymás közötti véleménycseréjéért sem; se csoportvezetőkről, se egymásról.
Az internetes nyílt fórumon tapasztalható iatrogén ártalomként jelentkező pszichologizálásról (egymással pszichológiai tanácsadásnak álcázott személyeskedés és egymás sértegetése) és projíciókról adott pszichológiai elemzésekért sem vagyok felelős.
Egyik nicknevemen sem vagyok ezért felelős, úgymint orlando_005, jbridgetjones, Orlanda és pannuspöttyös sem.
Ezúton azt is jelzem, hogy más fórumok történéseiért pedig végképp nem vagyok felelős.
Ezen nyerítettem egy pár strófát. :D Azt hiszem, valami ilyesmit művelek, amikor írogatok ide a fórumra. :P A lapát meg például az, ha elmegy a net... szóval a pofáncsapások lehetnének az "apró jelek", melyek jobb belátásra késztetnek. :)
Kár, hogy ilyen lófaszkutya a net, mert akkor beraknám Dolák Fakír c. számát. :D Neki sem szabad spriccelnie...
Végülis nem rossz lét a fakírlét (most nem a Dolákra gondolok), élve eltemetés például, milyen tuti lenne. Ha nem lennék eléggé felkészült, még el is vehetné a kedvem egy jó időre az öngyilkos gondolatoktól.
Ezen még mindig kattogok. Mi van, ha látok jeleket, de mivel nem fáj semmi, egyszerűen nem hiszem el, hogy gáz lesz? Elkezdenek belém vájni, látom, hogy spriccel, de... nem tudom értelmezni, mert nem érzek semmit.
Ezeket a határokat én sem akartam feszegetni, egyszer voltam kórházban, örültem, hogy leszoktam a gyógyszerekről. Pedig megfordult a fejemben, hogy megint bemenjek, de nem hiányzott, hogy leszedáljanak, meg a saját képükre és hasonmlatosságukra akarjanak átformálni, valamint a megbélyegzettség sem hiányzott..
Az osztálya a problémája valakinek vagy pedig nem jön ki az anyjával? Fogadok, hogy sokkal kevésbé az F.50-es osztályozási kód a problémája az embereknek, minthogy hogyan jönnek ki a szüleikkel vagy egyéb, más, normális konfliktusaik vannak.
Az osztályozás a TB támogatás miatt kell. Aszerint támogatják vagy nem a gyógyszereket. A pszichoterápiát szinte egyáltalán nem támogatja a TB, de ahhoz nagyjából még kód sem lenne szükséges.
Ha ehhez hozzáveszem, hogy mekkora az aránya azoknak a problémákat, amelyeket nem lehet gyógyszer nélkül kezelni, akkor erős valószínűséggel olyan képet kapok, hogy a problémával jelentkezők 80%-át maradandó kódokkal látják el, miközben az a. a problémájukat nem oldja meg és b. a probléma megoldásban sem segíti őket, de c. stigmatizálja.
Visszatérve a határokhoz: érdemes olyan határokat feszegetni, aminek következményeképp kap valaki egy kódot, amire 80%-ban semmi szüksége, de ott marad neki, "örökre"? Nem azért, mert megérdemli, nem azért, mert beleillik, hanem azért, mert a rendszer olyan, hogy kód nélkül nem működik - most már.
Az biztos, hogy senki nem nézi meg, valójában mi van a szerotonin vagy dopamintermeléseddel, csak felírják a dilibogyót. Viszont szükség van valamilyen osztályozásra is... akkor van gond, amikor ezek nem segítő iránymutatók, hanem sablonokká válnak. És a szakember dönti el egyénileg, mire használja, amit megtanult, el mer-e térni tőle, ha úgy látja jónak.
"aki egyszer túllépi a határokat, az nagyon gyakran ott is marad, de immáron nem feltétlenül a saját akaratából" hát igen. Egy rövid időnyi szabadságért, tudatlanságért több év "börtön". Nem tűnik valami igazságosnak, de hát ez van.
Ismered a Rosenhan (1973) társadalmi / szociálpszichológiai kísérletet?
Érdemes utánanézni, mert nagyon elgondolkodtató.
Volt ez a Rosenhan nevű fickó, az Egyesület államokban, orvos, pszichiáter, az alternatív pszichiátria egyik tagja, ha jól tudom, de ebben nem vagyok biztos.
Kísérleti jelleggel fogta magát, és pont nem tudom milyen peremfeltételekkel, tehát lehet, hogy az intézményi kurátorok tudtak róla, de az is lehet, hogy senki, doszt épelméjű, normális embereket utalt be a pszichiátriára, azzal, hogy "hangokat hallanak". Akiket beutalt, azok tudtak erről, a bejutásuk után semmi dolguk nem volt, csak az, hogy viselkedjenek normálisan, ne csináljanak műbalhékat, viselkedjenek úgy, ahogy más hasonló helyzetben tennék.
A kísérlet hivatalosan 2 hétig tartott, utána jelentkezett az intézménynél, hogy most akkor engedjék ki őket, hiszen nem betegek.
A lényeg a lényeg, hogy a két hétben a személyzetből (orvos, nővér, ápoló) senki (senki!) nem vette észre, de nem is gyanakodott arra, hogy a beutalt normális és nem beteg. Megkérdezték a betegeket, közülük jóval többen, 2-en 3-an gyanakodtak, csakhát úgy voltak vele, hogy hát ők nem szakemberek.
Irtó izgalmas volt az eredmény, főleg, mert utána felmerült, hogy mégis milyen vizsgálatokat kell elvégezni ahhoz, hogy valakiről kiderüljék az, hogy normális? És ez főleg az adott helyzetben volt izgalmas, mert az intézményi doktorok kicsit meglepődtek azon, hogy ők ezt nem vették észre, de nem azt a következtetést vonták le, hogy ezt "benézték", hanem azt, hogy "nem néztük be, a paciens beteg, és be is bizonyítjuk". Hónapokig tartott kiszabadítani az intézményből az önkénteseket, hogy bebizonyítsák, hogy normálisak.
És nem mellesleg szerintem ez az életükön is nyomot hagyott.
A kísérletet többször ismételték: nem volt változás az eredményben, amiből az a tanulság, hogy aki egyszer túllépi a határokat, az nagyon gyakran ott is marad, de immáron nem feltétlenül a saját akaratából.
Ez nem jó, nem igazságos, nem méltányos, de mindenesetre nagyon sokszor így van. Ezért sem érdemes ... szerintem.
Bad karma, kezdheted előlről, a következő életedben, amit sucksból megint emberként kell leélned, talán nem kötöd fel magad minden apróság miatt és akkor továbbléphetsz.
Az idő végtelen.
Egyébiránt Colombus "bolondként" halt meg, a hős Amerigo Vespucci lett még életében.
Igen, de mégis más a saját tapasztalat. Például mondhatják nekem 1492 előtt, hogy Eurázsia és É-Afrika a világ. És akkor kitalálom, hogy mi van, ha mégsem. Mert ilyen-olyan növények sodródtak partra (lehet ez az, hogy korábbi futóversenyeken jól szerepeltem). Elindulok a hajóimmal, az is lehet, hogy meghalok, mert nem találok semmit, de az is lehet, hogy felfedezek valamit. Ha meghalok, bolond voltam, ha visszatérek, hős.
És mi van, ha több hónap után nem találok semmit, és felkötöm magam, fél óra múlva meg megláttam volna a szárazföldet?
Eleve tudom :-) a fizikai maximum a halál, a pszichés az őrület.
Vagy gondolkodom. Ésszel/érzelemmel. A maximum közelében nagyon nagyon sok jel van, amit észre lehet venni és akkor egyáltalán nem szükséges túllépni azt.
Vagy látom mások példáján. Ismered a mondást: az okos a más kárán tanul, a hülye a sajátján sem.
