SzVSz az abortusz sem nem érdem, sem nem bűn, egy ultima ratio (hasonlóan a váláshoz meg a büntetőjoghoz) olyan esetekre, amelyekben a köznapi eszközök (itt lásd családtervezés, fogamzásgátlás etc. címszavak) csődöt mondtak.
ebben a tekintetben kértek kétszer "pontosítást", azaz köznapi nyelven valamifajta szigorítást. Egy fenéket szigorítást, az Alkotmány és a vonatkozó törvények összhangba vonását - tudniillik ez az Alkotmánybíróság feladata. Ha a Viccház erre annyit tesz, hogy az Alkotmány megfelelő pontjában a jogképesség kezdetét átírja a fogantatás utólag is balhésan definiálható pillanata helyett az élve születés pillanatára, azzal is tökéletesen megfelelt volna az Alkotmánybíróság jogértelmezésének. Akkor a Ptk lenne holnaptól alkotmánysértő :)
Továbbra is a kérdőjelek számát növelve: tegnap olvastam egy, a tipegőkorról szóló könyvben, hogy az újszülött egy éves koráig nagyjából annyira tekinthető életképesnek, mint például a kis kenguru, amelyik születése után azonnal fel kell, hogy másszon az anyja erszényébe, különben elpusztul. A valódi életképesség a járással és a beszéddel kezdődik. Annak, hogy a gyerek kilenc hónappal a fogantatás után meg kell, hogy szülessen, az az egyetlen oka, hogy a feje ekkor még kifér a szülőcsatornán, később meg már nem. Tehát a születés pillanata egy túlmiszticizált valami, az élet a fogantatással kezdődik. Hm...
Egyetertek Veled.
Az egyik zsido baratomnak van Dalika kisleanya aki most 25 eves.Irtam mar rola,szerettek es szeretik.Most kerult egy -szulei szerint -jo helyre .Most szerelmes az otthontarsaba es boldog.Igy megerte.Masoknal tonkre megy a hazasag ,ramegy az egesz elet.AMindenkinek egyedul kell hatarozni (ugy ertem anya ,ha lehet az apa velemenyet is szamba veve ha egyutt akarnak maradni )
én értem, hogy nem ez a konkrét téma, csak a taigetosz sem az anyaméhen belül volt, hanem már kívül, meg voltak itt páran, akik kétségbe vonták általában a szellemi fogyatékosok létjogát, ami nem = az anya abortuszhoz való jogának igenlésével és nem = mindenki természetes vágyával, hogy ne foganjon több fogyatékos gyermek ma 21.50-től.
A véleményem az, amivel kezdtem: ha biztosan tudja a terhes nő, hogy a születendő gyermek szellemi fogyatékossággal születik, akkor legyen szuverén joga elvetetni, vagy megtartani. Ez persze azért nem működik, mert biztosan tudni nemigen lehet. Vannak ugyan vizsgálatok, amelyek képesek kimutatni egyes rendellenességeket, ezeket azonban nem végzik el, ha nincs rá ok, rizikófaktor (idősebb kor, genetikai rendellenesség a családban). A genetikai rendelenességek viszont pl. nem csak 40 év körüli szüléseknél gyakoribbak, de 20 és 25 között is, amikor szóba sem kerül a magzatvízvizsgálat magyarországon. Izraelben pl. rutinszerű, mindenkinek.
Isten hozott odson.Most el jutottunk azzonban a megszuletett fogyatekosok problemahoz ami termeszetesen osszefug az eselyek latolgatsaval az abortus elhatarozasanal de megsem ugyan az.Itt meg a magzat allapotu jovendobeli (ha felismerheto) fogyatekossag probvlemajat ellemezuk.Koteleseg egy ilyen terheseget megtartani ,bun-e az abortusz egy ilyen esetben.
N.B. nem ítélnék el senkit azért, mert elvetet egy születendő gyereket, ha tudja (tudni véli), hogy szellemi fogyatékos. de
amit a kiborgokról írsz, az ok.
a többi elég szép tudatlanságot árul el.
Az a 99.9% például kb. 50%, (mondjuk, százalékosítás eleve elég problémás, de úgy arányaiban mondom), rengeteg ember és számos intézmény ezzel foglalkozik és szép eredményeket érnek el, amit nagyon könnyű lemérni azon, hogy hova jut egy hasonlóan fogyatékos gondoskodó családdal és megfelelő fejlesztéssel, illetve hova egy intézetbe passzolt.
irány a taigetosz. ilyesmit írt itt már más is, ő ráadásul orvos. Nem tudom, mik az életre érdemesség kritériumai szerintetek. A likvidálandó szellemi fogyatékosok ezerfélék és meglepően sokan vannak. Túlnyomó többségük éppolyan érző ember, mint te, legfeljebb gondolkodásuk, kifejezőkészségük korlátoltabb. Általában jobbik énünk minden része teljesértékűen bennük van, szeretet, empátia, érdeklődés, figyelmesség, őszinteség stb. ami hiányos, az éppen a civilizált életforma, az absztrakció (pénz, számolás, elvont gondolkodás, színlelés, szerepjátszás) terén tapasztalható különböző mértékben és arányokban, ezért szorulnak gondoskodásra, képtelenek önálló életvitelre, karrierépítésre, családalapításra.
A legsúlyosabb esetek felnevelése valóban nem jár sok látványos sikerrel, és tönkretehet családokat is. Az enyhén, vagy sokszor középsúlyosan fogyatékosok viszont sokszor azért nem jutnak képességeik maximumáig, mert a nekik kitalált iskolákba a teljesen más problémákkal kűzdő romagyerekek szorulnak, lehetetlenné téve az egységes és hatékony oktatást, és mert intolerancia, tudatlanság hátráltatja őket az "ép" társadalom részéről.
Anelkul hogy Neked ellentmondanak megis azt hiszem hogy a szulok elhatarozasa a lenyeges. Ezzen belul az edesanyae mert a valoszinuseg szerint o lesz a legjobban igenybeveve ezaltal.
Ha ezt igy gondoljuk akkor legalabb is a valaszodbol azt veszem ki hogy nem tartod kotelezonek at allam tiltasat,beavatkozasat.
Szerintem el kellene különíteni hogy testileg vagy szellemileg fogyatékos lesz-e az illető. Ha szellemileg, akkor szvsz irány taigetosz. Ha fizikailag, akkor jó esélye van hogy mire felnő, addigra a tudomány eljut arra a szintre hogy közel azonos életminősége lehessen mint ha épen született volna. Ha viszont szellemileg lesz sérült akkor 99.9%-ban soha nem fognak tudni segíteni rajta. Az ember ugyanis igazából az agya. Ha egy emberi testet számítógéppel vezérelnél az attól nem lenne embernek tekinthető, de ha egy emberi aggyal vezérelnél egy robotot, az így előálló kiborg bár messze nem élhetne teljes életet de akkor is embernek tekinthető, mivel gondolkozik, szeret, gyűlöl.
Arról sem kellene elfeledkezni hogy ha genetikalag sérült az illető, akkor nagy valószínűséggel a születendő gyereke is örökölheti a génhibáját. Azaz ez még tovább rontja az amúgy sem túl rózsás életesélyeit.
A problema az hogy az igenert a megitekles egy egesz eletre szolo elkoteleztseget jelent,eletmod valtozast,alazatot es aldozatot.Meg lehet elore latni kepes-e az ember erre ?
Nem is tudom, hogy becsüljem bátorságodat, vagy borzadjak el a fogyatékos gyermekre(és felnöttre) váro élet kilátástalanságátol.
Ha szellemi sérült a gyermek, akkor talán soha nem ébred rá kirekesztettségére, de ha "csak"
mozgáskorlátozott vagy teljesen béna, akkor elöbb utobb rájön másságára, és amig él szenved töle.
Nem merném magamra vállalni az öt sujto csapás terhét.
Nem merném..
Nem.
Arra gondoltam, hogy nem tudok erről a kérdésről általánosságban beszélni. Mindkét döntés lehet jó. Nálam ez leginkább attól függne, hogy az elképzelt apuka mit szólna egy fogyatékos gyerekhez. Ha ő benne van, akkor valószínűleg én is.
Ez a Ptk. 10. §-a. "A gyermek részére már megszületése előtt gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen ha a gyermek és törvényes képviselője között érdekellentét van."
"Az abortusz kerdes manapsag ugyanaz, mint a rabszolgasag kerdese 200 evvel ezelott."
Ez azért nem ennyire egyszerű és könnyen megragadható probléma. Hogy tudod Te bizonyosságagl kijelenteni az alábbiakat?
"A tobbseg termeszetesnek talalta akkor is a rabszolgasagot, mig egy kisebbseg rakenyszeritette a tobbsegre az erkolcsbol egyedul levonhato elvet, s a rabszolgasag mindenhol lassan megszunt. "
Mi a helyzet az újkori rabszolgasággal akkor ezen logika szerint? Miért éledt újjá? Egyszer csak megint azt gondolta a többség, hogy az jó és szükséges? Aztán megint nem? Hogy is van ez?
A másik problémám a hasonlatoddal az, hogy a rabszolga már megszületett, önálló életre alkalmas egyed. A magzat nem. Születése után sem az egy igen jó ideig.
R.
Kedves babi,nem tudom mire gondolsz.Hogy az abortusz elhatarozasanal kellen megkerdezni az apukat is ?Persze.Remelem a mamajelolt meg is teszi,mielotthatarozna hiszen kettojuk szovetsege biztosithatja kicsi eletet vagy eletkorulmenyet.
Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Meg azt is, hogy mindenkinek a sajátja a legnagyobb.
S, hogy mire is gondolok?
Arra, hogy amíg nincs benne szeretet, addig az "élet" csak vegetálás.
Elhiszem arich.Nem tudom mirre celzol de elhiszem hogy nehezen elsz.
Ugyanakkor azt hiszem ha erdeklodsz ,ide irsz,vitatkozol ,ELSZ.Itt vagy velunk es mint latod tisztelunk is erte.Higyed el , mindnyajunknak meg van a mi keresztunk.Udv.
"amiért érdemes élni"
De mi az, amit életnek lehet nevezni? Élet az, amit minden reggel úgy kell kezdni: ezt a napot is túlélem, mert csakazértis? Vagy élet az, amikor tudod, hogy sosem élhetsz "normális életet"?
Nem, nem hinném.
Node mindegy is. Csak a saját bőrömön tapasztaltam, hogy hova vezet az elvakultság, így - mint mondtam - kicsit ki tud akasztani a lennen olvasható vélemény, és társai.
Tulajdonképpen miért csak az a két lehetőség van itt felvetve, hogy vagy kötelesség, vagy bűn? Lehet, hogy csak egy lehetőség, amit senki sem szeret, de adott esetben esetleg úgy érzi, hogy nincs más választása...
Sajnalom a Veled kapcsolatos velemenyedet,mert biztos mindig van ok az elniakarsnak.A legkozelemben el egy nagyon okos kilenc nyelven bszelo asszony aki tokeletesen elvesztette a hallasat es nem lehet geppel potolni es azzon azn uton van-az orvosok szerint -hogy elveszti mind aket szemere a latsat.megis addig meg miondig talal valami szepet (viragokat,alatokat es emebri kapcsolatait)amiert meg akar elni...
Ugyanakkor pedig az abortusz szabadsaganak en is hive vagyik,ezt egyelore csak az anya akaratahoz tudjuk legjobban fuzni ,bar teoretikusan a jovevenynek a termeszetes joga,igy elvben,a letezese elso pervcetol.De mert nem tudja elhatarozni sorsat es csak az elso evekben de mastol fug legtobbszor az anyatol igy ot kell megkerdezni.
"10 év múlva törvénytelen is lesz."
Nagyszerű! Éljen, éljen! Hadd haljanak bele évente pár(?)százan(?) a tiltott magzatelhajtásba! Éljenek a kuruzslók, javasasszonyok, stb! De jó világ is lesz. Bár lehet, hogy "csak" azzal jár majd, hogy még több anya öli meg a csecsemőjét születése után. Fantasztikus! Ebben akarok élni!
:(
Bocsánat, de nagyon elszomorít, és felháborít az ilyen vélemény.
És ha szabad személyest hozzáfűznöm...
Sokkal, de sokkal boldogabb lettem volna, ha az anyám annak idején hallgat azokra, akik megpróbálták rávenni, hogy vetessen el. És nem csak én... de ez egy hosszú történet és nagyon messzire visz.
Koszonom az intervenciodat.De a tapasztalat azt mutatja hogy idovel a tema kiszelesedik es egy bizonyos kereten belul meghagyhato es a konkret esethez csatolhato a korulotte tamadt nagyobb koru vita.
Koteleseg - e megtartani erkolcsi kesztetesbol egy eletet ha az minden bizonyal nehez sot elviselhetetlen lesz maganak a gyermeknek es a hozzatartozoinak ? .Tudjuk-e hogy a kis leny mindig a megszuletese mellett szavazna ha mar sajat akarata lenne ?
Vagy mindenkepen bun egy a termeszetol initialt procesusut megakadalyozni ?
A mai mentalitasunk ,az emberi gondolkozas fejlodese most valoszinuleg pont ugy all hogy fele-fele az igent es a nemet mondok taborra.Ezert lenne erdekes egy tartalmas vita amely valoszinuleg nem hozna kozelebb az allaspontokat egymashoz de megvilagitana a mai allapotot.
Termeszetesen a velemenyednek itt a helye.Pontosan ez az egyik talan ma legjobban ismert elvkonfliktus.Biztos kapsz ra valaszt.Szerintem mint mindent nem szabad extrem erteklmezni.Gindoild el hogy az isteni torvenyeket is emberek fogalmaztak meg vagy irtak le...
Mumu topicindítója egy konkrét eset körül felmerült erkölcsi kérdésekre vonatkozott. Szvsz maradjunk a tárgynál. (Mumu, persze ezügyben Tiéd a döntés.)