Keresés

Részletes keresés

WomenOfEarth Creative Commons License 2008.02.11 0 0 19

 

További szép versek itt:

 

http://verspatika.wordpress.com/

silverfox Creative Commons License 2007.06.25 0 0 18

 

    Weöres Sándor

 

          A társ

 

   Keverd a szíved
   napsugár közé,
   Készíts belőle
   lángvirágot,
   s aki a földön
   mellén viseli
   és hevét kibírja,

 

   Ő a párod !
 

silverfox Creative Commons License 2007.06.25 0 0 17
silverfox Creative Commons License 2007.06.25 0 0 16

 

          Zelk Zoltán 

 

           Töredék

 

Az alkonyi nap visszanéz
- s mily szomorún - a tájra,
ellobban, parázzsá leszen
a kertek déli lángja.
Visszanézek, s nem szomorún,
vissza, az ifjúságra -
ha nem is csap magasba már,
ha csitul is a lángja,
de érzem, izzóbb, melegebb,
mélyebb szívem parázsa

 

silverfox Creative Commons License 2007.06.25 0 0 15

 

                Zelk Zoltán

 

            Tizennégy sor
 
Hogy ifju tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyüretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szünik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték -
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!

 

*************************

silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 14
silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 13
silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 12

 

Katona Bálint

 

Sosem vagy egyedül

 

Sosem vagy egyedül
mindíg akad társad:
olykor a szerelem,
olykor meg a bánat...

amikor lefekszel
mindíg veled hálnak...

 

silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 11

 

                  B. Radó Lili

 

                 Tudd meg

 

Tudd meg, én Neked fájni akarok,
emlék akarok lenni, mely sajog,
mert nem lehettem eleven valóság.
Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát,
hogy ne én jussak róla az eszedbe,
akit engedtél elmenni csókolatlan.
Mert minden fájni fog, amit nem adtam,
és minden szó, mely kimondatlan maradt.
Nem láthatsz tengert s arany sugarat,
mely nem a szemem lesz s a mosolygásom
s hiába hunyod be szemed, hogy ne lásson,
mert a szívedbe égettem be magam.
Minden hajnal, minden nap alkonyata,
a rét, ahogy a harmatcseppet fogadja,
a könny, a vágy, a csók, a dal, az álom,
minden asszonykéz, minden férfivállon,
s az asszonyod, ha karodba veszed:
mert sohse voltam eleven valóság,
mindenütt, mindig, minden én leszek 
 

 

silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 10

 

                 B.Radó Lili 

 

          Messze szálló dal

 

Magányos vándort messze utadon
mindenütt utólér a gondolatom.

 

Tudom, hogy hol vagy és merre jársz,
tudom, mid hiányzik és mire vársz,
tudom, kit szeretsz és kitől kell válnod,
tudom a nappalod s tudom az álmod.
Tudom, ha ajkad mosolyra bágyad,
tudom a kínod és tudom a vágyad,
tudom az ujjongásod és a lázad,
tudom, ha dac hajt s űz az alázat,
tudom, ha béke enyhít s hív a harc

 

S tudom, hogy rólam tudni sem akarsz. 

silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 9

 

         B. Radó Lili 

 

    Új barátság hajnalán 

 

Merengő szemem, ki látóvá teszed,
ki elindítasz utamon, hogy járjak,
ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,

hogy minden embert magamhoz öleljek:

tudod-e mit teszel velem?

 

Honnan tudod: a könnyet és a kínt,
ha látó szemmel nézem odakint,
nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?

 

Az úton, melyet lépésem követ,
ismersz-e minden tüskét és követ,
mely megsebez és gátat vet nekem?

 

Fáradt bimbóját halovány tavasznak
hidegen néztem; ki tudja, a gazdag,
pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?

 

Két lankadt karom ujjongón kitárom,
de ha ölelek, ki tudja, mi áron?
Nem Júdás lesz-e, akit szivemre zárok?

 

Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,
ismerősnél, rokonnál több: Barátom,
tudod-e mit teszel velem?


 

silverfox Creative Commons License 2007.06.23 0 0 8

%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%O%

 

 

Syntax error Creative Commons License 2003.07.22 0 0 7
Ó, micsoda szavak! Mintha egy borászt hallanék egy borról beszélni...

(Amúgy a vers tényleg szép! :-)

Előzmény: Pergola (6)
Pergola Creative Commons License 2003.06.08 0 0 6
Ez a vers nagyon szép. Erős képei, kifejező nyelvezete részint Villon, részint a Páfránydomb szerzőjére TD-ra emlékeztet - gratulálok!
nekrofil Creative Commons License 2001.03.28 0 0 5
Szoke, pogány lány a szeretom, engem
hisz egyedül, és ha papot lát,
rettenve suttog: csak fu van és fa:
nap, hold, csillagok és állatok vannak
a tarka mezokön. És elszalad. Por
boldogan porzik a lábanyomán.

Pedig fönn a kertek felé
feszület is látja a csókját és
örömmel hull elé a búzavirág,
mert mindig hiába, megcsudálja ot
egy szerelmetes, szakállas férfiszentség.

Tizennyolc éves, és ha nélkülem van,
hallgatva ját, mint erdos partok
közt délidon jár a nyári víz s
csillogó gondot ringat magában arról,
hogy sohasem telünk el a csókkal és
szomorú. Pirul a naptól már az oszi bogyó.

(rm)

BiG a Csiga Creative Commons License 2001.02.22 0 0 4
Helyesebben:

Robert BURNS: Ha mennél hideg szélben

Ha mennél hideg szélben
. a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
. öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
. rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad
. oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,
. sötét veszett, sötét veszett,
mennyország volna nékem az
. együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
. az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
. volnál magad, volnál magad!

(Weöres Sándor fordítása)

Előzmény: Cicafüle (3)
Cicafüle Creative Commons License 2000.11.28 0 0 3
Ha mennél hideg szélben a réten át,
Rád adnám kockás takaróm, öleljen át.
S ha körül zúgna sors vihar rémségesen,
Szívemben volna házad is, oszd meg velem.

Volna köröttem zord vadon, sötét veszett,
Menyország volna nékem az együtt veled.
S ha volnék minden föld ura az ég alatt,
Koronám legszebb ékköve volnál magad.

Robert Burns
(sajnos könnyen lehet, hogy nem teljesen pontos, boldog lennék, ha valaki jobban tudná)

Ayreon Creative Commons License 2000.11.23 0 0 2
A Gottfried Benn vers nagyon szép...
Walter von der Vogelweide Creative Commons License 2000.11.22 0 0 1
Megint kibékülsz majd velem?
Mi az, mi megváltoztatott?
Részeg, tolvaj, istentelen,
róka, vadállat volt nevem -
Most már csak egy halk dal vagyok

(...)

(Klabund)

Walter von der Vogelweide Creative Commons License 2000.11.22 0 0 0
Gottfried Benn: Búcsú

Betöltesz, mint a friss sebet a vérzés,
s lefolysz, követve mélysötét nyomát,
kiterjedsz, mint az éjben az az éj-rész,
mikor az árnyon tompa szín üt át,
nyílsz, súlyos rózsa, minden kerti ágyon,
magány Te, veszteség és mult idő,
Te sarju-lét, mikor elhull az álom,
a túlsokat-tudó és szenvedő.

Korán szakadva rögeszmés valóktól,
gyorsan-adott tárgytól idegenül,
fáradtan részletektől, a csalóktól,
mert mélyebb énnel egy sem ízesül:
most a mélyből, amely érinthetetlen,
s amit se szó, se jel ki nem beszél,
kell csönded venned, lefelémenetben
oda, hol éj, gyász, s késő rózsa kél.

Néha gondolsz magadra - régi monda.
Ez voltál hát? Hogy felejted magad!
Ez volt a képed? kérdésed, kimondva,
mind, mi tiéd volt, égboltod, szavad?
Szavam, égboltom, kézzel fogtam egyszer,
szavam, égboltom, pusztuló, esett -
kivel ez történt, magát elfelejtse,
s ne érintse a régi perceket.

Egy végső nap - késő izzásu, tág nap,
a rejtett célhoz egy patak vezet,
magas fény fürdet régi-forma fákat,
s árnyból teremt játék-ellenfelet,
gyümölcsöt ama nap nem vár, sem érő
kalászfüzért, sem termésből magot -
játszik csak, fényét érzi, s visszanéző
emlék nélkül - minden kimondatott.

Walter von der Vogelweide Creative Commons License 2000.11.22 0 0 topiknyitó
Hermann Hesse: Vándor a hóban

Éjfélt üt egy óra odalenn,
száll a hold az égen hidegen.

havas uton holdvilág ragyog,
árnyékom kísér csak, ballagok.

Hány tavasszal jártam lomb alatt,
hányszor tűzött rám nyári nap!

Hajam ősz, lábam félve lép,
nem tudják, ki voltam rég de rég.

Vézna árnyam áll és révedez -
Egyszer minden útnak vége lesz.

Álom vonzott tarka földön át
s elhagy most. Tudom: csak délibáb.

Éjfélt üt egy óra odalenn.
Hogy nevet a hold, a szívtelen !

Mily hűsen karolsz körül, te hó !
Nem sejtettem, hogy meghalni jó.

(Kálnoky László fordítása)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!