Tarlósvágás Álláspont A tarvágás szomorú, ám olykor kikerülhetetlen aktus az erdőgazdálkodásban. Afféle menekülőút: amikor az erdő önmegújító képessége elfogy, és az erdőképet érintetlenül hagyó, kíméletes módszerek már nem segítenek, jön a drasztikus beavatkozás. Mindent kopaszra! És emberöltőnyi idő múlva gyógyul be a seb.
Aki fát ültet, az messzire tekint. Évtizedekre tervez. A főváros közgyűlésének azonban nemhogy évtizedei, évei sincsenek. Az önmegújításhoz pedig valószínűleg készsége sem. Az idő eldönti: esetükben segít-e a finom módszer, mint az erdészetben a szálalóvágás, vagy marad a tarvágás. Ennek előjátéka tegnap megtörtént. Tarlósvágásnak is nevezhetjük.
Az ellenzéki frakció vezetője, Tarlós István a főpolgármestert méltatlannak nevezte a főváros vezetésére. Tevékenységét gyalázatosnak minősítette. A Fidesz-frakció – csakúgy, mint a kereszténydemokraták – kivonult az ülésről.
Ám itt korántsem ért véget a történet: kis idő múltán a koalíciós társak is egymásnak estek. Az MSZP frakcióvezetője magából kikelve utasította el az SZDSZ javaslatát. Eljutottunk arra a pontra, ahol azt kell mondanunk, álljunk meg, ne tovább! – így Steiner Pál.
A kórházösszevonás miatt kirobbanó vitát hangzavar jellemezte, kiabálás tarkította. Az öreg falak a hírek szerint tán sose hallottak ilyen szentségelést. De nem ez az első botrány. Hogy csak a legutóbbit említsük: a főpolgármester a minap kínos magyarázkodásra kényszerült, miután hazugságba keveredett a négyes metró uniós finanszírozása kapcsán. Van, ahol ennek törvényszerű következménye a lemondás. Budapesten viszont semmi sem törvényszerű. Ha csak az nem, hogy a főváros tulajdonolta cégek vezetőit önkényesen, furcsa háttéralkuk után, a közgyűlést megkerülve nevezik ki. Vagy hogy az érvényes, de a koalíciónak nem tetsző szavazási eredményt követően az adott témát visszaemelik újra és újra, kifulladásig, míg meg nem születik az általuk várt eredmény.
Az effajta trükkökben Demszky verhetetlen. Van persze, hogy öngólt lő. Sokáig visszaidézik majd neki egy tegnapi mondatát, azt, hogy "Ön itt nem szólhat". Tarlós Istvánnak címezte. A városházán a megszólalás jogát a lex Demszky szabályozza? És a demokráciát korlátozza.
A minimális koalíciós többség törékeny egyensúlyt garantálhat csak. De úgy tűnik, a főpolgármester a legkevésbé törődik az egyensúllyal. Ezt elégelte meg most a koalíciós partner is.
Az erdészeti példánál maradva, ha nincs természetes újulat, akkor jön a tarvágás. Ennek szigorú feltételei vannak. Nem károsíthatja például a vízháztartást. Vagyis nem jöhet utána özönvíz. Demszky Gábort öt ciklus után azonban már az özönvíz sem zavarja.
Na ne jöjjenek már azzal, hogy a 2-es metrót felhozom a felszínre a Kerepesi útnál, mert harminc métert nem tud emelkedni, nem helikopter az.
Az idézet fele Tőled van, a kiegészítés tőlem. namármost tudvalevő, hogy a 2-er (vörös, Sztalin idejében elkezdett) metró a város közepén atombiztos mélységben halad (60-80 méter?). osztán valahogy csak kikeveredik az Örs vezér téri végállomás előtt arra a fránya felszínre, nem?
Szóval azt hiszem, itt melléfogtál, hiszen semmi akadálya nincs annak, hogy a Kelenföldi pályaudvarról a földfelszínen elinduló metró valahol a déli környékén lemenjen a "mostani" metró szintig.
Megjegyzem, hogy más metró tervekben pl. az volt, hogy a HÉV a Boráros tértől a földalatt jut el a Kálvin térig. Úgy tudom, pl. a Kálvin teret elő is készítették a HÉV, plusz a jövőbeni körmetró fogadására is. Ez lett volna a Pest legnagyobb, ötszintes közlekedési csomópontja (utca-aluljáró-hév-3as metró-"körmetró". A "körmetró" ha jól emlékszem a Kálvin tér mellett a Keletit is érintette volna, és a Margitszigeten át ment volna Budára.
A törvényes rendelkezések szerint ehhez a lakáselidegenítéshez Demszkynek semmi köze nem volt. Továbbá ezen állami lakások döntö többsége nem az adófizetök pénzéböl épült, hanem elkommunizálták öket. Azonkívül az itt élök nemzedékeken keresztül nem kapták meg munkabérükböl a lakhatásra szolgáló részt azon ígéret fejében, hogy majd az állam gondoskodik lakhatásukról. Ami meg is történt a fejesek számára. A kisemberek meg leginkább ráfáztak. Aztán jött a rendszerváltás, s egyszeriben azt mondta az SZDSZ Demszky-vel az élen, hogy lófasz a ti seggetekbe, a lakásállomány a miénk, majd mi meggazdagszunk belöle, jóllehet azt a lakosság---a ki nem adott bérek formájában---már sokszorosan kifizette. Ehhez jön még az, hogy a lakásállományt az elmaradt felújítások gigantikus terhe is terhelte, s ezt is az emberek nyakába akarták úgy varrni, hogy üres, új lakások áraihoz akarták a lakott, nagyrészt lerobbant lakások árait igazítani. Felhívnám t. figyelmed, hogy pont a te szöveged szélsöbalos ("a lakásállomány közös tulajdon"). Egyébként akkoriban úgy volt, hogy a lakás nélküliek aránya kb. 20%-os volt (igen magas). Azonban még Demszky Népszabóbeli, meglehetösen tendenciózus adatokat tartalmazó cikke szerint is olyan összegek jöttek volna be (az új és üres lakások árának kb. 25%-a), amiböl böven meg lehetett volna oldani a lakásproblémát. Ezt kívánta elérni a Lakástörvény, amikor törvényileg úgy rendelkezett, hogy a lakáselidegenítésböl befolyó összegeket csak új lakások építésére, ill. a lerobbant lakásállomány felújítására lehet fordítani. Ehelyett ezt a pénzt elsíbolták pl. díszburkolatok, Demszky karók, létesítésére, SZDSZ finanszírozásra, meg hasonlókra. Egyetlen lakást sem létesítettek ebböl a pénzböl pl. Budapesten, pedig igen sok milliárdról van szó. Talán érdeklödj Demszky fömaó elvtársadnál, hová lett a stekó. Akinek meg az rendszerváltáskor saját tulajdonú lakása volt, az leginkább jelentös dotációt kapott az erösen támogatott energia és épitöanyagárakon, meg pl. a 3%-os kamatú építési kölcsönön keresztül (10% feletti inflációnál ez nem volt egy rossz üzlet). Most az ún. tartós használatú telkekröl nem is beszélek, amelyet egy tollvonással örökös tulajdonúvá változtattak (ingyenesen). Úgyhogy ez a csoport igazán nem szólhatott semmit, sokat kapott elötte is az államtól.
Amit te mondasz az az, hogy megint a lakásszektorból kellett volna kivenni. Sajnos ez már 50 éve így megy, nem csoda, hogy az egyik legsúlyosabb probléma a lakásprobléma már évtizedek óta. Nem a lakásszektorból kivett pénzböl kell SZDSZ szociális programokat finanszírozni. Ezt csinálták a komcsik regnálásuk 42 éve alatt. Tönkre is ment bele a lakásállomány.
Ha pl. apám és anyám rendesen megkapták volna a fizetésükböl a lakhatásra járó részt munkaviszonyuk 40 éve alatt, már 20 év után sajátjukban lakhattak volna, s nem lettek volna 1990-ben ilyen Demszky féle háborodott agyú szélsöbalos ámokfutóknak kiszolgáltatva, s a túrót sem érdekelte volna a lakásprivatizáció. De ugyanígy volt sokszázezer más budapesti család is. Ehelyett az elvett pénzböl pont az SZDSZ magját alkotó komcsi haszonélvezö csemeték külföldi ösztöndíjait, ingyenes lakásjuttatását (talán kérdezd meg Tardos Marcit, hogy ö mennyiért kapta rózsadombi lakását), meg semmittevését fal állásokban, stb. finanszírozták. Szerinted pl. milyen valóben megtermelt jövedelemböl finanszírozták a Szövoszt, ahol Demszky pajtásod is kellemesen dekkolt vitorlázással és síeléssel töltve az idejét?
Végül csak annyit, hogy a lakásprivatizációt eredetileg az angol konzervatívok találták ki, mert meg akartak szabadulni a leromlott önkormányzati lakásállománytól. Az 1969-es MT rendelet feltételei igen hasonlóak voltak a konzervatívok által bevezetett elidegenítési feltételekhez. Angliában is leginkább a baloldal (mint a volt NDK-ban az SPD és a PDS) tiltakoztak leginkább a lakásprivatizáció ellen. Végül Thatcher volt az, aki eröteljesen felgyorsította a privatizációs programot, s kedvezö feltételekkel eladták a lakásokat a benntlakóknak.
Amit Demszky és az SZDSZ akart, az újraállamosítás volt, majd a hatalmi pozícióban léve akartak a lakók ellen az ingatlanmaffia érdekében fellépni. Gondolj csak Anglia történelmére, hogyan fosztották meg a parasztokat a földjeiktöl, mert kellett birkalegelönek. Ugyanígy ebrudalták volna ki a lakókat, mert a házuk megtetszett "potens beruházóknak" (a jutalékot kérjük a következö svájci számlára átutalni...). Lásd annak az unó primitívó Szolnoki Andreának az esetét a Budai Gyermekkórházzal... Senki sem lett volna itt biztonságban.
Egyébként akárhogy is volt, az SZDSZ Demszkyvel az élén a lakosság ellen lépett fel a törvényes rendeletek tudatos és durva megsértésével. Ilyeneknek soha az életben nem lesz többé hitele.
baj hogy, hogy az (kozvetve) allami vagyont nem osztotta szet kvazi ingyen? ha szetosztotta volna, most azzal vadolnad, hogy kommunista, es kivetelesen nem minden alap nelkul.
akarhogy is, az biztos, hogy a potencialis vasarloknak okozott veszteseg eppen azonos a tobbi, onk-i lakasat megvasarolni nem kivano adofizeto hasznaval. ez utobbiak erdeke meg talan fontosabb.
Azért erre ne fogadjál nagyobb összegben ,hacsak nem vagy a pénzed ellensége:))).
Bár a büfére azért szükség lesz ,hogy H.Gyuszkó meg CS.Pista le tudja öblíteni porzó veséjét:)
Ahogy nézem a reakciókat ezt a countdown az SzDSz székházban ketyeg. Aztán se parlament,se Budapest,csak egy kisebb kulturházi büfét megtöltő,egymást gondosan odavissza szidolozó impotenciális Nobel-díjas.
Érdekes,amikor az index egyik közismert orbánhisztérikája azon nyavajog, hogy miért félnek mások az imádva szeretett utolsó reménységétől Demszki Gabikától,mert jaj de sok topik nyílik az új SzDSz fűrerről.gesztikém!Ne reménykedj, ne veregesd Demszki Gabi vállát, hogy ő olyan komoly fickó, akitől félni kell.Úgy fél tőle az ember,mint egy másik vérszívótól,a szúnyogtól,amikor hálót tesz az ablakára,hogy ne zavarja meg az álmát,meg ne csipkedje össze a gyereket,mert akkor egész nap vakarózni fog.
Szóval hagyd abba a kaserolást egyszerűen csak azért nyílnak a topikok, mert elég volt belőletek és nem akarjuk,hogy egy minden mozdulatában és szavában képmutató Patyomkin-párt próbálkozzon diktálni a közéletet Magyarországon Mityu 5000 köcsög értelmségije nevében.Utolsó fényesre nyalogatott szerencselovagotok 10 évet kapott Budapesten és egy rakás szart fog az utódjára hagyni.Az ilyen dodgemet kormányozzon ne országot.
"Csak ne jöjjenek már azzal, hogy a 2-es metrót felhozom a felszínre a Déli pályaudvarnál, mert harminc métert nem tud az emelkedni, nem helikopter az. "
Nem hinném, hogy bárki is azzal jött, hogy pontosan a jegypénztáraknál akarja a metrót a felszinre hozni. A Déli-pályaudvar teljes területe hatalmas, bőven van hely rá, hogy ugyanolyan módon felhozzák a felszinre, ahogyan máshol is meg tudták tenni.
Hogy minjárt kezdjem a lakáselidegenítéseket 1990-ben még szabálYozó 1969 MT rendelet körüli anomáliákat. Azt talán te is tudod, hogy létezik a rendeleteknek egy hierarchiája, amely szerint az alacsonyabb rendü rendeletek nem überelhetik a magasabb szintüeket. Ez egy elég régi jogi alaptétel, s erröl törvény is rendelkezik.Mi történt most 1990-ben? Demszky és sleppje közölte, hogy nekik ez az egész lakáselidegenítés a benntlakóknak nem tetszik (ami érthetö, mert ö közben különbözö ingatlanmaffiákkal egyéb, a saját zsebének és az SZDSZ-nek sokkal jövedelmezöbb értékesítési módokról tárgyalt, meg tilalmi listára felvenni kívánt épületeket Bécsben árult, stb.), az MT rendelet nem jó, különben is azt az elözö rendszer hozta, stb., s ö ezért az érvényes MT rendelet végrehajtását egyszerüen leállította, ill. az SZDSZ ilyen irányú utasítást adott ki az ellenörzése alatt álló önkormányzatoknak. Ezenkívül a föváros hozott egy lakáselidegenítési rendeletet, ami kétszeresen is törvénytelen volt, mert 1, az önkormányzati törvény szerint a lakássállományt a kerületi önkormányzatok kapták (kevés kivétellel), így a föv. ök.-nak semmi köze nem volt hozzá; 2, érvényben volt egy magasabbszintü rendelet (1969-es MT rendelet), amellyel a föv. ök. elidegenítési rendelete szöges ellentétben állt, ami ugye eleve törvénytelen volt. Olyan apróságot már nem is említek, hogy ezt a föv. ök. rendeletet visszamenöleges hatállyal kívánták alkalmazni (akár évekkel korábban beadott ügyekre is) természetesen az SZDSZ által olyan erösen propagált "jogállamiság" jegyében. Persze a köztársasági megbízott azonnal az Alkotmánybírósághoz fordult, amire Demszky dühös acsarkodással válaszolt. Az AB Kilényi-féle szárnya pedig szépen elfektette az ügyet (olyan sokkal "fontosabb" ügyeket vett elöre, mint a parkolási díjak kérdése, stb.). Végül is a rendeletet a kerületi önkormányzatok nem hajtották végre (az egy XII.kerület kivételével), s a Lakástörvény megjelenése után végül a föv. ök. visszavonta.
Csak hogy tudjad, az 1969-es MT rendelet szerint az elidegenítési kérelmet beadásától számított 30 napon belül kellett döntésre beterjeszteni, s további 30 napon belül kellett döntést hozni. Az elidegenítésre való kijelölést csak külön, tételesen felsorolt esetekben lehetett megtagadni. Ehelyett évekig fektették el a kérelmeket, meg mindent tilalmi listára akartak venni, stb. A trükkök száma igen nagy volt. Azután amikor 1994-ben kijött a Lakástörvény, akkor az összes addig beadott és elfektetett vételi kérelmet semmisnek nyilvánították(!), s újra beadatták, hogy lényegesen kedvezötlenebb feltételekkel kerüljenek elbírálással. Tudod mekkora kárt okozott ezzel Demszky és AZ SZDSZ sok százezer fövárosi családnak? Természetesen a "jogállamiság" és a "törvényesség" jegyében. Demszky már ezzel az egyetlen akciójával elvesztette minden hitelét egyszer s mindenkorra, mivel világossá tette, hogy számára és az SZDSZ számára a törvényesség és a jogbiztonság csupán arra való, hogy magasról leszarják. Késöbbi ténykedése csak megerösítette, hogy itt egy diktátor típusú klinikai esettel állunk szemben.
"de a mindenkori kormányoknak igyekezniük kell lehetőleg saját ciklusukban "beleférni".
Nehéz így kormányozni, ezt ez a kormány se írná alá -ld. Széchenyi-terv, az se két évre szól.
"Az általad említett főnökcsere folyománya általában az, hogy az új főnök a saját embereivel dolgozik (ha ilyen van neki), tehát ugyan végkielégítéssel, de kirugnak"
Látod-látod. Be kell tartaniuk a munkaügyi szerződésben foglaltakat. Én arra gondoltam, hogy jön az új főnök, aztán te másnap már be se mész, mert kirúgtak, hogy se felmondási idő, se végkielégítés, ami benne van a munkaszerződésedben.
"Én sem tenném, hiszen elődőm számára határozottan meg kell mutatnom, hogy ő az én kontómra nem igérgethet felelőtlenül"
Tehát Orbán ne ígérgessen autópályát hitelből - mert ugye a finanszírozáshoz kötvényt bocsát ki az MFB, meg hitelt vesz fel -, ne ígérgessen elit-köztisztviselői kart, mert annak a terhei se csak 2002-ig tartanak.
Nem gondolod ezt te komolyan. Így nem lehet kormányozni.
Nem azt mondom, hogy akár a Nemzeti Színház-ügyében, akár a metró ügyében ne lett volna sandaság, ebben igazad van. De még egyszer megkérdem, a Latorczai miért kampányolt a metróval, és miért csak az elvesztett helyhatósági választások után lett büdös a metró-szerződés. Ebben ugyanúgy van sandaság.
És mivel egyik se jobb a másiknál, döntsön a jog, a bíróság. Ebből még kijöhet Demszky veresége, csak ne jöjjenek már azzal, hogy a 2-es metrót felhozom a felszínre a Déli pályaudvarnál, mert harminc métert nem tud az emelkedni, nem helikopter az. Szóval az ilyen harmatgyenge dumákat kérném mellőzni.
Kedves rocky !
Talán, ha konkrétabban, mert ez így lóg a levegőben. Mellesleg egy rendeletet, vagy törvényt módosít az új uralkodó, aztán onnantól az él. Egy szerződést meg akkor lehet módosítani, ha ahhoz hozzájárul a másik fél is. Ha meg nem, akkor lehet perre vinni az ügyet. Ezt teszik Orbánék is. Semmi kifogásom ellene, csak eddig nem megy, de ki tudja mi lesz a vége.
Amikor D. élre került, egyik beszédében az igazmondás pártjává kívánta tenni az SzDSz-t. namármost ugyanezen beszédében is 7%-os támogatottságról szónokolt, amelyet majdan föl kell tornászni 15-re, hogy megakadályozzák a Nagy 2002-es Armaggedont (utóbbi analógia tőlem van!), azaz a Miép és a Fidesz szövetségre lépését.
Namármost -- ha mások is sztoriznak -- nekem a következő deja vu érzésem volt evvel kapcsolatban:
Idősebbek talán jól emlékeznek azokra a szocialista vállalati gyűlésekre, ahol a Párt dícsérete volt a fő téma. Folyt, sőt ömlött a dícséret és a hozsannázás, miközben minden egyes résztvevő tudta, hogy a rendszer döglődik.
Hát nem itt is ilyesmi van? Taps, móka, kacagás és egyetértés, fölsorakozás a megváltó mögé, igazmondással indítás -- és ez a 7%.
Tény hogy Sanda Ispse szerint meg is van ez a 7%, csak mi az ellenoldalon, meg ők abban a teremben tudják, nem 7, de még a parlamenti küszöb fele sincs meg.
Hiszen ha összeadják a párttagkönyveket és mindegyikhez hozzátesznek 2 "családtagot", még akkor sem jönne ki az áhított limit, s ahogy azt már mások megírták, a nem párttag (hozzáteszem és nem családtak) SzDSz szimpatizánsokat egy kézen meg lehet számolni...
Legaélább Kunczéban megvolt az a karakánság, hogy lemondott. Sajnos erre nem mertem volna fogadni, de most egy kicsit nőtt a szememben. Ellentétben Fodorral meg a Fodortámogatókkal, akik siettek beállni a Nagy Hát mögé.
Ja és még egy. Már most megmutatkoznak azok a jelek, amelyek szerint egy pártot vagy vezet valaki határozottan, vagy nem. Azaz kiderül, az SzDSz-t is csak úgy érdemes vezetni, ahogy a Fidesz működik. Csak akkor hova teszik majd az Orbán-Führer párhuzamokat? Netán más egy Orbánfűrer meg egy Demszkyfűrer? Esetleg előbbi soha nem is létezett, csakis a liberális rémálmokban???
Természetesen, bizonyos (a kormány számára teherrel járó) szerződések áthúzódását a másik ciklusra nem lehet elkerülni, (ide tartozhatnak pld. az államkötvények) de a mindenkori kormányoknak igyekezniük kell lehetőleg saját ciklusukban "beleférni". Tehát, ha az MSZP-SZDSZ megköti a szerződést elkezdi saját ciklusában a megvalósítást, teljesen más a kép. A jelenlegi azonban kb. olyasmi, mint amikor a pánikban lévő Horn a választás első fordulója után bevállalt egy szeptemberi 20%-os nyugdíjemelést. Az általad említett főnökcsere folyománya általában az, hogy az új főnök a saját embereivel dolgozik (ha ilyen van neki), tehát ugyan végkielégítéssel, de kirugnak. Ez így van a gazdaságban és a politikában is.
Ebben igazad van, Orbánék ebben a ciklusban nem fognak adni Demszkynek egy fillért sem. Én sem tenném, hiszen elődőm számára határozottan meg kell mutatnom, hogy ő az én kontómra nem igérgethet felelőtlenül. Tippem szerint folynak a titkos tárgyalások egy Demszky nélküli fővárosi korszakról és ezért lett most hirtelen roppant fontos Demszkynek az SZDSZ megújítása.
Demszky is úgy kezdte regnálását 1990-ben, hogy azt mondta, hogy ezek és ezek a rendeletek az elözö rendszertöl valók, azok nem jók, és én, elsö és utolsó Nagy Demszky Gábor szarok rájuk, s nem hajtom végre öket. Most 10 évvel késöbb vele is ugyanezt teszik, és kurvára fel van háborodva. Talán nem kellett volna 10 évig jó példával elöljárnia.
"Demszky nem a Fidesz-FKGP kormánnyal kötötte meg a szerződést. Magánvéleményem
szerint ekkora horderejű szerződést nem lehet áttestálni egy másik kormányra, tehát a bíróságtól függetlenül Orbánnal értek egyet."
Két apró megjegyzést ehhez:
Ilyen alapon persze nem lehet hosszútávú szerződéseket kötni, mert mindig megeshet, hogy amely cég vezetőjével kötöm, az másnap meghal, kirúgják, leesik a villamosról, megöngyilkolja magát, elmegy a Bahamákra, zárdába vonul stb. és akkor én mit csináljak? Az állam nevében írták alá a szerződést, és az állam nem változott, vagy te úgy tudod?
Ez független attól, hogy a szerződés kinek előnyös/hátrányos.
Most gondolj bele, dolgozol valahol, azt főnökcsere, jön a papír, hogy kirúgnak, indoklás: új főnök van, nem ő vett fel téged. Te meg úgy tudod, a céggel szerződtél, mit érdekel a főnökcsere.
Vagy: az Orbánék által kibocsátott államkötvényeket majd nem váltja vissza a következő kormány?
A másik: Orbánék is tudják, hogy amit te mondasz, az nem áll meg, ezért keresik a jogi megoldásokat, amelyek alapján ki tudnak lépni a szerződésből. De az külön röhely, hogy a helyhatósági választások előtt nem volt vele baj, és a metróval kampányoltak ők is, csak miután elvesztették, kezdett büdös lenni a szerződés.
Ettől függetlenül kevés sansza van Demszkynek, mert ahogy Budapesten centralizálta a kerületekkel szemben a gazdálkodást, és a fejlesztések is szűk helyre mentek - erről máshol már írtam -, gondolom sokan a Budapestimádó - azon belül is belvárost nyomató Demszkyről mit fognak gondolni a vidéken élők? Kell ez nekünk? Biztos ?
A meseátirat, mivel átírat, saját szellemi művem. Nem is ismerem mi lenne az eredeti poén, de érdekelne. Ha esetleg csak miattam jöttél ide vadászni, hát akkior már egy MonikaLuinszkyzást eszközöltél helyette. ))))
Demszky nem a Fidesz-FKGP kormánnyal kötötte meg a szerződést. Magánvéleményem
szerint ekkora horderejű szerződést nem lehet áttestálni egy másik kormányra, tehát a bíróságtól függetlenül Orbánnal értek egyet.
Kedves Geszthy!
Nem értek veled egyet, Demszky sem nem sötét ló, sem nem alkalmas a jobboldal összekovácsolására. Szerintem (te is) túldimenzionáljátok Demszkyt, holott amint önállóan megszólal, vége. Ez ma már a baloldalon is roppant kevés, nemhogy egy liberális pártban. Itt ahogy látom, a liberálisokat eléggé megosztotta, sovány vigasz, hogy Fodorral sem jártak volna jobban, amint a média levenné róluk a kezét, semmi perc alatt meghalna mind a kettő. Demszky fővárosi népszerűsége ne tévesszen meg, amint Kis Pityi Palkó igéri meg, hogy kifizeti a nyugdíjasok 2002-es decemberi és januári rezsijét ő lesz a sztár.
Demszky lejáratja saját magát. IMe egy tanulságos cikk a Népszabadságból. Már az MSZP sem szereti öt.
"Áder levele Demszkynek
--------------------------------------------------------------------------------
Áder János, az Országgyulés elnöke visszaküldte Demszky Gábornak a fopolgármester vagyonnyilatkozatát – értesült a Népszabadság.
Demszky még a múlt héten közölte, hogy a dokumentumot zárt borítékban elküldte a legfobb közjogi méltóságoknak. A fopolgármester kikötötte: Mádl Ferenc államfo, Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János házelnök akkor hozhatja nyilvánosságra a dokumentumot, ha lemond Torgyán József kisgazda pártelnök vagy Orbán Viktor. Demszky szerint hecckampány folyik azok ellen, akik önként vállalták vagyonnyilatkozatuk nyilvánosságra hozatalát, o pedig nem kíván alkalmat adni erre. Úgy vélte: Torgyán ellehetetlenítette a vagyonbevallás intézményét, valamint a kormányfot, akinek Demszky szerint kötelessége lenne kikényszerítenie a vidékfejlesztési miniszter távozását.
A házelnök kabinetfonöke által írt válaszlevél rögzíti, hogy az Országgyulés elnökének nincs illetékessége mások vagyonnyilatkozatának tárolására vagy nyilvánosságra hozatalára. Ezért a vagyonnyilatkozatot visszaküldték a feladónak. A kabinetfonök egyben felhívta Demszky figyelmét arra, hogy munkatársai vélhetoen tévedésbol nem lezárt borítékban, hanem nyílt formában küldték meg a fopolgármester vagyonnyilatkozatát. Ezt az iratot a házelnök kabinetje betette egy borítékba, és lezárva küldi vissza a fopolgármesternek. A levélhez ugyanakkor csatolták a házelnök már nyilvánosságra hozott vagyonnyilatkozatát.
Van erről a folyamartól egy tanulságos meseátíratom:
A vadász medvét szeretne lőni trófeának, hogy bőrével diszíthesse lakását, ezért bemegy az erdőbe a medve barlangjához és várja a medvét.
Amikor az kijön rálő az egyik csőből, a medvéről lepattan a golyó, rálő a másik csőből, a medvéről lepattan a golyó. Amig próbál újratölteni, odacammog hozzá a medve, megragadja a vadászt, hogy mozdulni sem tudjon és azt mondja neki: Vadász az életemre törtél, most vagy le-"Monika Luinszkizel", vagy megöllek. A vadász majd szét robban a dühtől , de nincs más választása meg kell tenne amit a medve kér.
Bosszút esküdve hazamegy és egy golyószóróval tér vissza (már nem sajnálva a trófea épségét) a tett színhelyére és ismét várja a medvét. Rálövi a medvére az egész tárat, de a medvéről ismét lepattannak a golyók. Amíg próbál újratárazni, odacammog hozzá a medve, megragadja a vadászt, hogy mozdulni sem tudjon és megint azt mondja neki: Vadász az életemre törtél, most vagy le-"Monika Luinszkizel", vagy megöllek. A vadász majd szét robban a dühtől , de nincs más választása meg kell tenne amit a medve kér.
Bosszút esküdve hazamegy és egy ágyúval tér vissza (már a trófea egyáltalán nem is érdekli, csak a bosszú) a tett színhelyére és ismét várja a medvét. Amikor az kijön a barlangjából rálő. Buuummm!!! Nagy porfelhő és még a barlang is rádőlt a medvére, mindenütt kőtörmelék. Na ennek most már vége mondja és elő akarja venni a kulacsát, hogy igyon a medve bőrére... ekkor viszont megmozdul az egyik kőkupac, előmászik alóla a medve, leporolja magát és odacammog, megragadja a vadászt, hogy mozdulni sem tudjon és azt mondja neki:
Te vadász, - mond, - vadászni jársz te egyáltalán ide ???
A cikk kapcsán néhány pontatlanságra szeretném a figyelmet felhívni.
1. Az SZDSZ mélyrepülése nem 1996-ban kezdödött, hanem már 1990-91-ben, s bizony Demszky volt az egyik fö okozója már akkor is. Ugyanis az SZDSZ valójában már 1994-ben is egy nagy ruhát kapott, akárhogy is oasztunk szorzunk. A térvesztés 1990-hez képest igen nagy volt. 1994-töl kezdve Demszky pedig gyakorlatilag a komcsik kegyelmére van utalva. A lecsúszást két dolog indította el. Elöször a durva és törvénytelen fellépés a lakosság ellen a lakásprivatizáció során. Igen sok embernek (köztük volt SZDSZ tagnak is) ekkor vált világossá, hogy az SZDSZ valójában egy szélsöséges basloldali párt újraállamosító és "adminisztratív" módszerekkel. Emlékszem még jól az egyijk idös, volt SZDSZ-es civilszervezeti aktivistára, aki már 1991-ben azt mondta, hogy ezek pont olyanok mint Geröék. A másik dolog a charta volt. Ezzel az SZDSZ gyakorlatilag harakirit követett el, s nyíltan színt vallott a komcsik mellett. Innentöl aztán egyenes út vezetett a komcsikkal való 1994-es összefekvésig.
2. Ha csak a fele igaz annak, ami a cikkben le van írva, az SZDSZ-t és Demszky-t mindennek lehet nevezni, mint egy demokratikus pártnak. Itt láthatóan egy széles népi összefogásra van szükség, hogy egy, a Rákosi-Gerö korszakra kísértetiesen emlékeztetö önjelölt diktátor ámokfutását meg lehessen elözni. Egyébként az az érzésem, hogy Demszky-t már a komcsik is ejtették, mert pontosan felismerték, hogy egy Demszky féle szélsöbalos örült (15%-kal miniszterelnökség meg hasonlók) nekik is igen súlyos károkat tud okozni.
3. Akinek egy csöpp kis esze van, az szép lassan de biztosan ott fogja hagyni az SZDSZ-t. Jekllemzö egyébként, hogy még Demszky fö képviselöjelöltjei közül is a viszonylag legjobb pozícióban lévök is már megegyeztek a komcsikkal. Ez pontosan mutatja az SZDSZ szélsöbalos helyét.
4. Méghogy szociálpolitika a fövárosban. A föváros az elmúlt 10 évben hihetetlen mélységekbe süllyedt. S ezt nagyrészben Demszkynek, s a körülötte csoportosuló köztörvényes bünözöknek "köszönhetjük". Vajon hogyan egyezteti össze pl. Demszky fömaó a "szociális piacgazdaságnak" a vad szabadversenyes kapitalizmusra való kicserélését "szociálpolitikával", hisz amit akar abban szociálpolitikának aztán semmi helye nincs. Most csak ilyen zavaros (mint mindig), vagy megint hazudik (mint mindig)?
Részemröl örülök Demszky és csapata uralomra jutásának, mert ez a társulat biztos kézzel és gyorsan le fogja nullázni az SZDSZ-t. Már 1990 óta várunk erre a pillanatra. Meg ilyen hülyeségek, hogy az SZDSZ elnökét (Demszkyt) csak utolsó pillanatban fogják az SZDSZ-hez kötni...Tényleg hibbantak ezek a gengszterek.
SERES LÁSZLÓ-VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS RIPORTJA:
Gombhoz a kabátot
– válaszút előtt a Szabad Demokraták Szövetsége -
Fennállásának legkomolyabb átalakulása előtt áll a magyar liberális párt. A budapesti főpolgármester kemény hangú őszi fellépése erősen megosztotta a párttagságot, sok régi szabad demokrata fejezte ki aggodalmát a párt "fideszesítése" és fentről történő átszervezése ellen. Ugyanakkor a párt kétségtelenül kimozdult tetszhalott állapotából: támogatottsága háromról hét százalékra nőtt a biztos szavazók táborában, és országszerte teltházasak lettek a liberális rendezvények. Írásunkhoz számos országos és helyi szabad demokrata politikussal folytattunk háttérbeszélgetést, és bár sokan sokféleképpen értékelik a folyamatokat, egyben egyetértenek: Demszky alatt lényegében új párt szerveződne SZDSZ néven.
2000. november 20., hétfő: Demszky Gábor vitaestje Tölgyessy Péterrel a Marczibányi téri művelődési házban. A főpolgármester határozott hangon adja elő gondolati paneljeit "az ország kormányrúdjának középen tartásáról", 176 egyéni jelölt indításáról, előzetes alkuk kizárásáról, a párt megerősödésének szükségességéről, a Fidesz és az MSZP elleni keménykedésről. A szemmel láthatóan felszabadultan feszengő Tölgyessy (aki szerint az SZDSZ-jelöltek az MSZP-vel kötött alkuk nélkül "állva fognak meghalni") és a brillírozó műsorvezető, Baló György felvetésére, hogy tudniillik legkésőbb a második forduló előtt muszáj lesz színt vallani, Demszky jó két óra után apró engedményt tesz: az első forduló után nem tartja kizártnak a visszaléptetési alkukat az MSZP-vel. A teremben a frakcióból csak Béki Gabriellát és Eörsi Mátyást látjuk, az úgynevezett holdudvart alig.
November 24., péntek: Fodor Gábor elnökjelölt ismerteti elképzeléseit a Vista Kávéházban. Ő is hozza a maga Fidesz-disszidensét a nemrég kilépett Hortobágyi Krisztina személyében, ő is önálló jelölteket állítana minden egyéni körzetben, kétfrontos harc helyett azonban a Fideszt "ellenfélnek", az MSZP-t "riválisnak" tartja. Fodor a korábbinál határozottabb hangon beszél, úgy látja, "nem a százalékok az érdekesek, nem a piár az érdekes", hanem az, hogy "mi a politika fő kérdése", miben kell az SZDSZ-nek alternatívát nyújtania: a szociális különbségek, a szellemi szabadság, a politikai morál és az alkotmányosság kérdéseiben. Legfőbb érve azonban az, hogy "Orbán Viktort nem lehet Orbán Viktor eszközeivel leváltani". A teremben itt is kevés frakciótag (Kuncze Gábor, Bauer Tamás), de nagyszámú szimpatizáns értelmiségi (Vásárhelyi Miklós, Eörsi István, Tamás Gáspár Miklós).
Két magas liberális férfi, két kampányrendezvény, két hasonló üzenet: mindketten leváltanák az Orbán-kormányt, mindketten megerősítenék pártjukat, a liberális közepet, a harmadik pólust, végül mindketten szívesen elmaszatolnák, amit pedig pontosan tudnak, hogy tudniillik 2002-ben az SZDSZ kizárólag egy abszolút többséget nem kapott MSZP-vel lenne képes kormánypolitikává formálni az elveit. A két férfi látszólag ugyanazt mondja, csak másképpen, más hangsúlyokkal - valójában két világ csap össze, így éli meg legalábbis a párt belső közvéleménye. "Arcátlan, fentről jövő diktatórikus eszközökről", "kis Orbánról" beszél Demszky ellentábora, "a párt önfeladásától, MSZP-hez kötésétől", "elhibázott, puha stratégiától" tart az anti-Fodor tábor. Részigazságok és teljes képtelenségek kavarodnak ebben a sokak számára deprimáló belső politikai meccsben, amely nem egy esetben sokat próbált személyes barátságokat is tönkretett.
Egy volt pártapparátcsik azt mondta Fodor Gábor Vista-beli rendezvényéről: "Évek óta most először éreztem, hogy ez az én pártom". Ami meglepő, hiszen korábban konszenzus volt arról, hogy az apparátus Magyar Bálint felkent serege, és Fodor is azt mondja, hogy "Demszky Magyar folytatása más eszközökkel". Ez utóbbiakat a Tölgyessy-krízis idején a "fiúk" megjelöléssel illette a pártszleng, akik a "kömény mag" (értelmiségi alapító atyák) meghosszabbított, egzekutív karja voltak. Mára a fiúk eltávolodtak a kömény magtól, akik inkább Fodort favorizálják.
Kérdés, hogy milyen SZDSZ-es problémákra jelenti Demszky valószínűsíthető elnöksége a megoldást, és miért éppen most ősszel merült fel az elnöksége. Kérdés az is, vállalható lesz-e az új SZDSZ az eddigi, megszokott ügyvitelben utazó frakciótagok, apparátusbeliek számára; hiába fogadják el ugyanis az új megoldásokat, ha mások számára éppen ők a probléma.
Akut válságok
"Legyen vége a személyeskedő, magamutogató nyilatkozatoknak! Legyen a párt vezetője és frakciója alapkérdésekben egységes és kiszámítható a választók számára. (...) Bármilyen kellemetlen, de azoktól, akik nem képesek liberális értékeinket elfogadni és képviselni, lehetőleg barátságban, de nagyon határozottan meg kell válnunk" - mondta Demszky Gábor 1992-ben, a Liberális Koalíció nevű belső egyeztető platform rendezvényén, nyolc évvel azelőtt, hogy újlipótvárosi programhirdető beszédében gyakorlatilag az MSZP-be küldte Bauer Tamást és Fodor Gábort. Fodor 1992-ben még a Fidesz sztárja volt, és későbbi ellehetetlenítését, a Fidesz tekintélyelvű jobbrafordulását ma intő analógiaként használja a Demszky-féle fellépés ellen: "Láttam én már ilyet."
A párton belüli konfliktuskezelési technikák csődje, a politikai és szervezeti egység hiánya nem új keletű jelenség a szabad demokratáknál, most azonban talán először történik átfogó kísérlet a politikai mondanivaló, a tartalom és a kifelé történő kommunikáció formáinak egységesítésére. Ha Demszky lesz az elnök, a párt új vezetőjéhez igazítja mondanivalóját és stílusát. "A gombhoz varrjuk a kabátot, de most erre van szükség" - mondta kérdésünkre az egyik ügyvivő, hozzátéve, hogy ugyanakkor mire nincs szükségük: "egy kétméteres Orbán Viktorra".
Abban jól látható konszenzus van, hogy a szabad demokraták válsága nem az 1994-es koalíciókötéssel kezdődött - melyet a legtöbben szükséges és hasznos lépésnek, a később bizonyítottan sikeres stabilizációs program előfeltételének tartanak -, hanem 1996-tal, amikor a párt (a Tocsik-ügytől kezdve a vatikáni szerződésen át a Horn-Meciar különalkuig) szinte az önfeladásig menően úgy döntött: a koalíció tagja marad a végső pillanatig. Sőt, Hack Péter egyenesen úgy látja: "1990 óta van akut vezetési válságban az SZDSZ. A párt vezetői időnként felröppentek a drótról és más sorrendben visszaültek."
Iróniája az eseménysornak, hogy 1998-ban a koalíciós tagság legelszántabb védelmezője Magyar Bálint kampányfőnök-kultuszminiszter volt, aki 1994-ben még közölte, hogy "Horn Gyulával soha". Egy 1996 nyár eleji szabad demokrata informális megbeszélésen ugyan szóba került a koalícióból történő kilépés esélye, ám a vezetők közül csak Hack Péter, Bauer Tamás és Fodor Gábor volt emellett. Az SZDSZ végig a koalícióban maradt, katasztrofális kampányt folytatott, "tartotta a jó irányt" (egyébként a koalíciókötést ma hibának látó Demszky is, az 1998-as választás előtti utolsó, márciusi kongresszuson: "Az MSZP önmagában nem garancia arra, hogy a kormány elsődleges célja marad a nyugati integráció, a pénzügyi stabilitás és a szabad piacgazdaság megteremtése. (...) Ezt a munkát akarjuk folytatni, hogy tartsuk a jó irányt"). A párt a választáson megbukott, és két évnek kellett úgy eltelnie, hogy a talpra állás esélye sem mutatkozott.
Mi volt ennek az oka? Leginkább nyilván a közelmúlt, a kormányzással töltött négy év feldolgozásának a hiánya, az erre való képtelenség. Márpedig a hazai tapasztalat azt bizonyítja, hogy a ciklus közepére a későbbi győztesek összeszedték magukat ellenzékben: 1992-ben már látszott, hogy az MSZP combosodik, és 1996-ra a két évvel korábban súlyosan vesztes Fidesz is megtalálta stratégiáját és taktikáját. Idén tavasszal először Fodor Gáborról lehetett hallani, hogy folyamatosan kontesztálja Magyar Bálint pártelnökségét, de nem lépett vele a nyilvánosság elé.
Magyar már 1998-ban, Pető Iván már 1997-ben, lemondása után azt akarta, hogy a jó ismertségi és népszerűségi mutatókkal rendelkező, sikeres fővárosi liberális politikus vegye át a sikertelen párt vezetését - Demszky mindkétszer nemet mondott. 2002-t viszont már ő is megcélozta (talán mert felmérte, hogy két év múlva jóval kevesebb esélye lesz az önkormányzati választáson), de lépni nem most és nem így akart. A minden lépését, nyilatkozatát gondosan megtervező, pr-szempontból megfontoló politikust ugyanis váratlan helyzet elé állították.
Kész helyzetek
Demszkyt egy Magyar Bálinttal kötött nyári megállapodás értelmében 2001 közepén-végén nevezték volna meg országos listavezetőnek, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltjének; a Demszky-féle stáb egyik tagja szerint "minél később, hogy a Gábort ne kössék túl hamar az SZDSZ-hez". Jövő tavaszig Magyar maradt volna a pártelnök, és úgy dinamizálják a pártot, hogy döntően nem változik semmi. Demszky megértette és elfogadta a feladatot, de folyamatosan változtatta feltételeit; ha a vezető testületek elfogadták a feltételeit, Demszky üzent, mégsem vállalja.
Az Ügyvivői Testület (ÜT) kétfordulós, július 30-i és augusztus 4-i ülésén elfogadták - a szokott precíz megfogalmazásban -, hogy "az SZDSZ alapvetően önálló jelölteket állít" a közelgő választásokon, tehát nincs szükség előzetes, felső szintű alkukra és megegyezésekre. Demszky ezt annyiban támogatta, hogy az idézett mondatot az "alapvetően" szó nélkül képzelte el.
Pártberkekben azonban terjengeni kezdett egy ellenőrizetlen hír, amely szerint Magyar Bálint és Kovács László (a Demszky-stáb verziója szerint: Magyar és Lendvai Ildikó akkori budapesti MSZP-elnök) csöndben megkezdte a telefonos egyeztetést 15-15 közös jelöltről - Magyar ezt a mai napig határozottan tagadja, és vezető szocialista politikusok is azt mondták az ÉS-nek, hogy másfél évvel a választás előtt abszurd a felvetés: "Egyetlen szó sem igaz az előzetes egyeztetésről" - mondta kérdésünkre egy befolyásos szocialista politikus. Demszky azonban állítólag hihetőnek tartotta a történetet a pártot sokszor voluntarista módon menedzselő Magyarról. Több forrásunk szerint ez okozta azt, hogy szeptember 20-án stábja (Atkári János főpolgármester-helyettes, Böhm András fővárosi SZDSZ-frakcióvezető, Bruck Gábor kommunikációs szakértő, a Hayek-fordító Madarász Aladár, valamint az Új Generációs, konzervatív-liberális Tordai Csaba) tanácsára "robbantott" ismert levelével, amelyben közli: a teljes tisztújításig nem vesz részt a párt életében.
A kész helyzetet végül Magyar Bálint válasza idézte elő, aki szeptember 22-i levelében lemondott a pártelnökségről, egyben kezdeményezte a tavaszi tisztújítás előrehozását. Ezt Demszky nem várta, innentől datálódnak kemény hangvételű nyilatkozatai, amelyek egy pártvezetőt "Tony Blair saját pártja elleni háborújára emlékeztettek" (tegyük hozzá: Blair ezt a háborút megnyerte). Mire Magyar odadobta Demszkynek a pártot, az SZDSZ már elfogadta Demszky két fontos nyári feltételét: az országos lista első harmada fölötti vétójogot (hogy megválogathassa, kikkel dolgozik majd együtt) és egy, az ÜT fölött/mellett működő Választási Kabinet létrehozását (amelyet érdekes módon több SZDSZ-es forrásunk "elnöki titkárságként" ismer).
A párton belüli konszenzus megteremtésére is létrehozott tanácsadói testület körül már az első ülésen, szeptember 18-án megszűnt a konszenzus: Demszky ugyanis többek szerint éles tónusban kifogásolta a jelenlévők összetételét, távozásra szólította fel Horn Gábor szervezésért felelős ügyvivőt és Béki Gabriellát, az Országos Tanács (OT) elnökét, akiknek a jelenlétéről korábban nem volt szó, egyben hiányolta bizalmi emberét, Böhm Andrást, akihez viszont előzőleg ragaszkodott. Úgy tudjuk, valójában emiatt pattant meg Demszkyben a húr: "Rádöbbent, hogy sorra borulnak a nyári megállapodás elemei, nem vettek tudomást a feltételeiről, még az új kabinet napirendjét sem ő állította össze. Kívülálló pozícióban volt, jogosítványok nélkül. Muszáj volt lenyúlnia a kabinetet, ha nem akar plakátfigura maradni" - mondta egyik tanácsadója az ÉS-nek.
Szentesített eszközök
Sokak szerint az SZDSZ-nek most új, erős kezű vezetőre van szüksége - mások azonban határozott szkepszissel figyelik, milyen antidemokratikus átszabási műveletek kellenek ahhoz, hogy a kabátot a gombhoz varrják. A legkomolyabban veendő érvet a párt hagyományos belső demokráciájára hivatkozó régi aktivisták fogalmazzák meg, akik attól félnek, hogy "egy nem választott testület ül a nyakunkra és von el jogköröket az ÜT-től. Az SZDSZ könnyen a városházi ügyintézők pártjává válhat." A Demszky-stáb egyik meghatározó embere azonban komolytalannak nevezte a felvetést, "hiszen a Választási Kabinetnek nincsenek döntési jogosítványai, így nem is tud az ÜT-től funkciókat átvenni", egy másikuk viszont elismerte, hogy "nem szerencsés, ha elválik a formális és az informális hatalom".
Ennél is komolyabb felhördülést okozott párton belül az a hír, hogy Demszky tanácsadói letelefonáltak az SZDSZ szervezési és sajtóosztályára, mondván, "barátságtalan gesztusnak tartják", ha az apparátus segít vidéki túrákat szervezni azoknak a politikusoknak, akik nincsenek rajta a Demszky által preferált ügyvivői listán, tehát akiket nem úgy hívnak, hogy Böhm András, Dióssy László, Rajk László, Sértő-Radics István, Szent-Iványi István, Wekler Ferenc vagy Zwack Péter. Informátoraink láttak ilyen ÜT-névsort, azt az értesülésünket azonban nem erősítették meg, hogy volt egy 12 fős tiltólista is. Az viszont biztos, hogy az ügyvivőségre pályázó Ónody Tamás (Pető Ivánnal közösen tartott) pécsi "kampányrendezvényét" meg akarták akadályozni - a történet iróniája, hogy az Új Generáció fiatal balliberális vezetője éppen Demszky népszerűsítésére használta vidéki útjait.
Kérdésünkre Demszky egyik tanácsadója elismerte, hogy egyetlen ilyen eset volt, valóban leszóltak a szervezési osztályra Ónody miatt, "azt akartuk ugyanis, hogy a pártapparátus maradjon neutrális, ne ők szervezzék ezeket az utakat", illetve egy másik stábtag nyíltabb megfogalmazásában: "Nem akarjuk azokat segíteni, aki nem a mi embereink." Az SZDSZ-ben kevesen tartják sikeres politikusnak Ónodyt, hajlamosak lebecsülni az Új Generáció eddigi teljesítményét, holott a néhány fős csapat (amely szabadon használhatta a központi iroda teljes infrastruktúráját) akcióival, megszólalásaival az elmúlt évben markánsan hozzájárult az SZDSZ-ről szóló laptudósításokhoz. A kitűnő kommunikációs készségű Ónodynak felajánlották a párt sajtófőnöki posztját, ha visszalép az ÜT-jelöltségből ("engem nem lehet megvenni" - közölte az érintett élből), Fodor Gábornak, Demszky kihívójának pedig "a belső pártegység demonstrálása céljából" az Országos Tanács elnökségét (ez hamar lekerült napirendről, akárcsak Tölgyessy Péter Demszky által erőltetett visszahívása a párt valamely prominens posztjára).
Aggódnak a párt megyei szervezői is (ők közvetlenül a pártelnök alá tartozó fizetett alkalmazottak), mégpedig azért, mert a jelek szerint velük szemben éppen az az elvárás, hogy ne legyenek neutrálisak. "Tisztogatás lesz az apparátusban, ha nem paríroznak. Már most is kampánycélokra használják a megyei szervezőket" - mondta az ÉS-nek egy, az apparátust jól ismerő politikus. Október 13-án, négy nappal emlékezetes újlipótvárosi programhirdetése előtt ugyanis Demszky a párt Gizella úti központjában tárgyalt a megyei elnökökkel és külön a megyei szervezőkkel, 30 százalékos béremelést és posztjukon maradást ígérve ez utóbbiaknak, ha tartják magukat az elvárt ÜT-jelöltlistához. Demszky egyik tanácsadója azonban árnyalja a képet, szerinte nem volt összekapcsolva az egzisztenciális kérdés a listák ügyével, "ők kérdezték, kiket akarunk, és a Demszky mondott néhány nevet". A megyei szervezőkre január végéig elbocsátási moratórium van érvényben, addig bizonyíthatnak, a stáb elképzelése szerint azonban megszűnik ez a poszt, hogy felértékelődjön, valódi felelősséggel járjon majd a választott megyei elnök tisztsége.
Stratégiák 2002-re
Érdekes, hogy mindkét elnökjelölt a másikkal kapcsolatos csúsztatásra alapozza politikai mondanivalóját: Demszky szerint Fodor és Bauer az MSZP-hez kötné a pártot (amit egyikük sem akar), Fodor szerint Demszkyék valójában az antidemokratikus, a köztársaság intézményeit fenyegető Fidesszel történő együttműködést lebegtetik (ami úgyszintén nem igaz, de nem is reális). Demszkyék úgy látják, hogy ha Fodor már most nyíltan megüzeni: az MSZP-vel együtt akarja leváltani a Fideszt, az szavazókat lökhet át az MSZP-hez, hosszú távon meg a kétpólusú rendszert erősíti. "A legrosszabb az, hogy Bauerék lelkileg kettéosztják az országot" - mondta az ÉS-nek a tanácsadók egyike, aki szerint egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora pártként köt az SZDSZ alkut a második forduló előtt.
Megbízható információnk szerint egyébként egy Kovács Lászlóval néhány hete tartott többszemközti találkozón Demszky az MSZP-elnök értésére adta, hogy bár retorikailag most kemény az MSZP-vel szemben, sem a fővárosi koalíciót nem akarja felrúgni, sem a Fidesszel nem kíván egyezkedni 2002-ben. A megbeszélésen részt vevő informátorunk szerint Kovács felhívta Demszky figyelmét arra, hogy ha a választásokig végig támadni fogja az MSZP-t, akkor nem fog működni a két forduló közti viszszaléptetés, hiszen "másfél éves nyilatkozatháború után nem lehet választási együttműködést kötni". Nem feltétlenül ennek hatására, de úgy tudjuk, a Demszky-stáb az SZDSZ-küldöttgyűlés után le akar állni az MSZP elleni hadviseléssel, és inkább az SZDSZ felturbózásán fog dolgozni.
Fodor Gábor is a párt liberális önazonosságát erősítené a következő másfél évben, de a főpolgármester néhány szerencsétlen megszólalását idézve úgy látja, Demszky nyitni akar a Fidesz felé, és egy 10-15 százalékos SZDSZ élén azzal kötne alkut, aki többet kínál neki. "Vissza a gyökerekhez, az 1988-90-es SZDSZ-hez" - hirdeti Fodor, a párt radikálisan antikommunista időszakára utalva. Arra a kérdésre, hogy akkor terminológiájában mi a különbség az "ellenfél" és a "rivális" között, Fodor azt válaszolta: "az ellenfelet le kell győzni, a riválisnál pedig jobbnak kell lenni". Tévedés szerinte az egyenlő távolságtartás elve, hiszen "nem egybemérhető minőségekről" van szó. Bauer Tamás a fő különbséget abban látja, hogy bár mindkét nagy párt tele van/volt gyanús ügyekkel, a "részben partiképes" MSZP legalább nem fenyegeti az alkotmányos intézményrendszert, és Horn alatt több történt a rendszerváltó célokért (stabilizáció, privatizáció, nyugdíjreform), mint a rendszerváltó Fidesz mai országlása alatt.
Ezt mellesleg Demszky környezete sem látja alapvetően másként. Demszkyt valószínűleg azért hozzák hírbe állandóan a Fidesz lebegtetésével, mert komolyan veszi az Ügyvivői Testület nyáron elfogadott elképzelését: kettéválasztják a párt 2002-es és hosszú távú stratégiai céljait. Az előbbi az Orbán-Torgyán-kormány kompromisszumok nélküli leváltását, legalább 12 százalék elérését tűzi ki célul, az utóbbi azonban a "soha ne mondd, hogy soha" elv alapján nem zárja le a kapukat egy később esetleg elfogadhatóbb, nagy jobbközép pártszövetség felé, hiszen a pártban senki nem gondolja komolyan, hogy a liberálisok természetes helye örök időkre a szocialisták mellett van.
Kis János úgy látja, két lehetőség áll az SZDSZ előtt: vagy jellegtelen és jelentéktelen jobboldali pártocska lesz, vagy végső soron az MSZP mellé áll a választásokon, és "akkor mindegy, hogy Demszky gondolja-e azt, amit mond, vagy csak verbálradikalizmust és kettős beszédet alkalmaz".
Fodor Gábor kétlépcsős stratégiája szerint az első forduló előtti időszakot az MSZP-től való "markáns megkülönböztetés", a két forduló közti időszakot az "együttműködés" kell hogy jellemezze. 2002-ben nincs 1994-hez hasonlítható koalíciós kényszer, hiszen működnek a demokrácia intézményei, stabil a piacgazdaság - mondta Fodor a Vista kávéházban, körülbelül egy órával azután, hogy apokaliptikus víziót festett a Fidesz demokráciát és alkotmányosságot veszélyeztető lépéseiről.
Az Orbán-Torgyán-kormány leváltását Demszkyék is komolyan veszik, olyannyira, hogy - úgy tudjuk - a 176-ból kiemelten akarnak kezelni úgy 25-50 körzetet, ahol is apait-anyait beleadnak az erős egyéni jelöltek kampányába. "Ha csak tíz helyen bejön a jelöltünk, máris jobb alkuhelyzetben vagyunk" - mondta egy stratéga. Két esetben semmi esetre sem lépnek koalícióra az MSZP-vel: ha a szocialistáknak megvan az abszolút többségük (márpedig erre minden esélyük megvan), vagy ha nincs meg, de az SZDSZ túl gyengén szerepelt, értsd tíz százalék alatt, s emiatt nincs alkuhelyzetben, marad a kisebbségi kormány kívülről történő megtámogatása. "Ha viszont 15 százalékon vagyunk, nagyon sokat kérhetünk tőlük" - mondta az ÉS-nek stábbeli forrásunk. Demszky fejében állítólag megfordult, hogy 15 százalékon miniszterelnök is lehetne, az MSZP egyik magas rangú vezetője azonban kérdésünkre határozottan cáfolta, hogy egy 2002-ben győztes MSZP-ben bárki kész lenne odadobni a kormányfői posztot Demszkynek.
Kulcskérdés az SZDSZ elvándorolt, a Fideszhez fordult szavazóinak visszaszerzése, de az ezzel foglalkozó stratégiai vitán Hack Péter és Kuncze Gábor is szembefordult a Demszky-stáb koncepciójával. Bauer állítólag elmondta: aki még 2000 novemberében is Fidesz-szavazó, abból a választásokra már nem lesz SZDSZ-szimpatizáns. Szerinte, ha a jelenlegi kormány 2002-es leváltása a tényleges cél, lényeges megfontolás az is, hogy a szocialistáknak egyszerűbb x számú körzetben nem indítani jelöltet, mint a második fordulós megállapodás értelmében visszaléptetni ugyanennyit az SZDSZ javára. Ez ellen szóló erős érv persze, hogy ahol nincs egyéni jelölt, ott igen könnyen elveszhet a listás szavazat is. És a lényeg: az SZDSZ "lelkibeteg pártként" nem engedheti meg magának, hogy ne legyen mindenhol jelöltje.
Apró adalék: információink szerint éppen Demszky három vidéki kulcsembere volt az, aki körzetében már megegyezett a szocialistákkal visszaléptetésükről, amikor a budapesti főpolgármester határozott kérésére le kellett mondaniuk a dealt: Dióssy László Veszprémben, Sértő-Radics István Uszkán, Wekler Ferenc pedig Pécsett. Úgy tudni, Wekler pozíciója, vélt vagy valós cégügyek miatt, az utóbbi időben gyengült a Demszky-stáb körében.
Stratégiák pártépítésre
"A legfontosabb az ideológiai változás" - mondta kérdésünkre Demszky Gábor, amikor arról faggattuk, elsősorban miben jelentene ő váltást a párt életében. Volt tanácsadója, aki ezt úgy értelmezte, hogy Demszky leszakadna a párt eddigi balliberális gondolkodásmódjáról, de maga Demszky mást ért "ideológia" alatt: ő az MSZP erőteréből szeretné kihozni az SZDSZ-t, "mert volt egy ideológia, ami bennünket akkor az MSZP-hez kötött". És volt egy holdudvar, főleg a volt reformközgazdászok és ballib publicisták, akik ezt az ideológiát hirdették. Ami olyannyira bejött, hogy egy, a párt vezetői számára nemrég készült belső felmérés szerint a választók jó része még mindig nem tudja megkülönböztetni az SZDSZ álláspontját az MSZP-étől.
A főpolgármester, korábban szegénység- és romakutató szociológus, aki még 1994 decemberében is, a Magyar Nemzetben "baloldali liberálisnak" nevezte önmagát, akitől "távol áll a konzervativizmus", a Népszabadsággal pedig két éve közölte, hogy "lejárt az antikommunizmus ideje", az utóbbi évek küldöttgyűlésein már "szabad piacgazdaságról", nem pedig "szociális piacgazdaságról" beszél. Téved azonban, aki Demszkyt szociálisan érzéketlen neoliberálisként próbálja beállítani: "Nemcsak a SZETA-s múltam, de egész fővárosi ténykedésem: a hajléktalanellátás megszervezése, a szociális kompenzációs rendszer bevezetése bizonyítja, hogy mi vagyunk a szociálisan érzékenyek, nem pedig az MSZP", amelynek szerinte a fővárosban nincs is szociálpolitikája és szociálpolitikusa.
A szabad demokraták szinte kivétel nélkül (hogy ne mondjuk: pártállásra való tekintet nélkül) három dolgot tartanak pártjuk legfőbb problémájának: a szervezetlenséget, a felelősségek, kompetenciák hiányát és a döntések pártdemokráciára hivatkozó "szétbeszélését", következmények nélkül maradását. A Demszky-team ezért olyan változtatásokat tervez, amelyek gyökeresen átalakítják az SZDSZ-t. A nagyobb döntési hatékonyság érdekében az Ügyvivői Testületben már most megszűnt a tartózkodás lehetősége, és a tervek szerint ez vár a frakcióra is. Egységesebb lesz a megszólalás nyelvezete, "egyszálúvá válik a kommunikáció", oldani akarják az értelmiség pr-fóbiáját (az ellentábor e ponton a Fideszből ismert "papagájkommandó" megjelenésétől tart). Bevezetik a szóvivői rendszert, tehát egy adott témának egy konkrét felelőse lesz. Megerősödnek a megyei elnökök (a későbbi megyei listavezetők). Konkrét, érthető teendőkre kívánják lebontani a párt új programját, amelyet a helyi vállalkozói klubok és ifjúsági csoportok is hirdetnek majd.
Komoly gond a kampányfinanszírozás: itt a budapesti központ egyrészt új vállalkozókat akar megkeresni, másrészt cél a decentralizált fundraising, tehát a megyei vezetőknek maguknak kellene megoldani a jelöltek kampányát (amely elképzelésen lapzártakor még tart a megrökönyödés). Maga a főpolgármester a kampánytervek szerint háromhetenként fogja az országot járni, hogy a vidéki média is felfigyeljen rá és helyi embereire. 2002-ben Demszkynek, aki egy barátja szerint "politikai autista, háromperces memóriája van", személyre szóló kampánya lesz, és az eredeti elképzeléseknek megfelelően csak az utolsó pillanatban fogják az SZDSZ-hez kötni.
Demszky sokak szerint új pártot szervez maga alá. "Eddig Bálinté volt a párt, de én el akarom tőle venni" - mondta állítólag ősszel vidéki szervezők előtt. Információnk szerint a küldöttgyűlésen komoly ajánlatot akar tenni Kuncze Gábornak (elvi különbség már nincsen közöttük, amióta lemondott a listaállítási vétójogról), mivel rájött, hogy nem talál még egy ilyen briliáns frakcióvezetőt. Mások szerint reménytelenül feloldhatatlanok kettejük régi személyi ellentétei.
Végül
Az Ónody-eset és más, a párt tekintélyelvűségére utaló jelek miatt 11 év után kilépett a pártból egyik alapítója, Fényi Tibor, a demokratikus ellenzék régi tagja, a párt volt sajtófőnöke. Sokakat rémiszt az új értelmiségellenes retorika; Tamás Gáspár Miklós közölte, hogy visszavonul a pártélettől, Eörsi István ugyanezt fontolgatja. Vásárhelyi Miklós nagyon keserűen azt mondja, az ő életében nem volt ennyire nívótlan, színvonaltalan politika Magyarországon - és ebbe a negyvenes meg az ötvenes éveket is beleérti. Tény, hogy Demszkyt és csapatát idegesíti az a "felelősség nélkül politizáló" értelmiségi kör, amely publicisztikáiban akár akarta, akár nem, a nyilvánosság előtt megjelenítette az SZDSZ témáit, nyelvezetét. "Sokan vannak és jól írnak, de állam- és intézményfüggőek" - tartja róluk Demszky környezete. Hack Péter, aki sok kérdésben Fodorral együtt szavazott az ÜT-ben, "sértőnek és méltánytalannak" tartja Demszky több megnyilatkozását, de benne látja a kibontakozás esélyét. Igaza lehet: vidéken újraalakulnak rég megszűnt SZDSZ-szervezetek, sokan, köztük volt fideszesek, jelentkeznek párttagnak.
Az SZDSZ nagy valószínűséggel Demszky Gábort választja elnökének. Ez a párt szempontjából racionális lépésnek tűnik, mert Demszky nemcsak sikeres politikus, de annak is látszik. Márpedig az ezredvégi politika nemcsak az exigenciák, de a látszatok művészete is. Magára valamit is adó, demokratikus pártban azonban még az eddig sikeres s a jövőben talán még sikeresebb politikus sem működhet fajsúlyos kontroll nélkül.
