Ha ismernel akkor tudnad hogy ez nalam sem snobizmus sem affektalas,inkabb nyelvi nehezseg.
Valami nagy traumad lehetet ha mindent ilyen dolgokra akarsz vissza vezetni.Elo a farbaval! Semmi harag.Jo lenne a temaval foglalkozni..
Jot nevettem azzon amit irtal.
Persze ilyen okfejtes mint az enyem itt komikus lehet es ezt kitunoen karikaturaztad ki de ugyanakkor ezek a comportment-ek felfedezhetoek barmilyen elvontan is jelentkeznenek.Gondolom nem akarod tagadni hogy evolucionk linearis es ebben benne van az alap viselkedes profilja meg ha ra is tapadt kozben egy sor dolog.
De ha nem akarsz mamutot ejtenni hat ne ejts...Olelek.
Mumu drága.....életed párját is ezzel a mamutos szöveggel "terítetted" le? :§
Nade hamár időutazunk akkor legyen....asszem eléggé érdekes lenne, ha a sérült mamutvadásznak az asszony sebeinek kezelése közben hirtelen azt kezdené magyarázni, hogy szerinte két völggyel arrébb kellene mamutot fogni.......
Hát lehet kinyilna a kőbalta az oldalamon :)
Másik...párválasztásnál - ha jólemléxem - nem ilyen tudományosan mentek a dolgok, hogy nevezetesen a nő választja a leghozzáíillőbb hímet, mega genetika, mega kritériumok, megaz utódok, hanem hogy ment a sérült mamutvadász... beérte a nőstényeket...elengedte a baltát fejmagasságban...na aki lefeküdt az már az övé volt. Vagy te talán nem így emlékszel? ;)
namost ezt nemtom miért írtam ám....de nagyon megfogott az intellektus :)))
Csók: LMD
Ui.: régesrégen volt de igen a hombre szót általánosságban használom, legtöbbször vizuálisan is elkülönülő (értsd "árnyaltabb" képet mutató), de mindenképpen sajátos értékrendet követő csoportok egyedeinek meghatározására....meg cenzúra ellen ;) így jó?
Mindenesetre megallapithatjuk hogy igenis van a ferfi es a noi gondolkozas ,talan megkozeléites kzitt nagy kulonbseg.Atavisztikus.
A ferfi a vadasz,aki kint jar leiolnio a mamuttot,aki ha hazajon sebesulten elvarja hogy a no apolja hogy minden otthon a barlangban rendben legyen.A no az a gyujto.Helyben gyujtio amit elerhet a feszek kenyelmese tevesehez futhetosegehez es szuli az utodat,megvedi ha kell a ferfi ellen is (lasd meg a medveknel ).
A par valasztasnal igaz higy egyeni kriteriumok alapjan (ezzek lehetnek kulonbozoek minden nonel )ki valasztja azt a ferfit aki a legjobb peldany vagy azt megkozelitui a genetikus atadasra vagy azanyagi biztonsag (neki es a gyermekenek) szempuintbol.Le ellenorzi a valodi vagy atviteli szempontbol dagado izmokat...
Ezt el kell ismerjuk.
Valahol aztan ezek az elkepzeléeseknek talalkozni kell nem mindig a kozepponton...
Olvasva bolcs szavaidat (bizony idos es fiatal is vagy egyszerre) fel tettem a kerdest:Csak ugy lehetsz-e boldog ha bolcsebb leszel ha egyutesen felfedezitek az egymasra gondolast? Igen,az en termeszetemel ,igen.De mert az ovodaskortol egyuttlevokrol is irsz es ezek is vannak sot boldogok is lehetnek a kerdes az marad hogy mas meg nem ismerese ,az az egy variansu szerelem ,is eleg lehet a boldogsaghoz.Mas szoval nem kell- e sok mindent megismerni addig amig az egyijrol azt mondod:ez az !.
Azt hiszem hogy a boldogsagot valobban nem a sok experimentel merik es en bar a sok tapasztalat hive vagyok valobban boldog az aki a masiktol aztkapja meg amit kivan.Es ha az ordog nem lett felebresztve akkor az az amit eloszor es utoljara egy embertol kaptal.Ha egyutt nevelik fel egymast.
Beszélgetés márpediglen kell.
A másik meg az, hogy nem biztos, hogy benned van a hiba, tehát állj hozzá mindenkihez ugyanúgy. Vagy elkerülöd éppen azt ami az el?nyös lenne épp.
Pedig máshogy mozog az agyunk, errol meg is jelent egy könyv mostanában (lejjebb valaki ajánlotta) volt egy sorozat is a spektrumon, Miért nem vasal a férfi, de igazad van, tényleg az a dolgunk, hogy közelítsünk egymáshoz. Csak ebbol ÁLTALÁBAN a nok vállalnak többet, ÁLTALÁBAN ok morfondíroznak többet a kapcsolat milyenségérol, és a rögtönzött házi családterápiába ÁLTALÁBAN nem könnyu bevonni a férfinemet.
Lehet, hogy öregszem? Annyira nem bírom már ezt a különbségesdit. Ember vagyok nem állat. Te is az vagy nem? Miért a különbséget nézzük és miért nem a hasonlóságot? Férfiak így, n?k úgy! Unom már.
"azt kapod vissza a kapcsolataidban, amit beleviszel."
Hát, lehet hogy én túl fiatal vagyok, de ezt eddig sem magamon, sem másoknál nem tapasztaltam. Ugye bár a különbségek ...
Hogy egy férfi mikor ér fel ehhez? Hah! soha talán.
A férfiak és a nok nagyon mások, ebben talán egyetérthetünk. Alapvetoen más a kommunikációs stílusuk. A férfiak közvetlenek, a nok közvetettek. A férfiak INKÁBB az eredményre, a teljesítményre koncentrálnak, a noket ÁLTALÁBAN jobban érdekli a kommunikációs folyamat, a kapcsolat.
A továbbiakban jó-jó, kicsit hülyéskedtem, talán ki akartalak ugrasztani a bokorból? de tényleg azt kapod vissza a kapcsolataidban, amit beleviszel. Ezt azért ki lehet tán olvasni a sorok közül. Egyébként nincs jobb, ezért vagyok vele :-) és jelentem, nem vagyok elkeseredve.
Nos howdy, ez az írás ami a hozzászólásod els? része számomra csalódást jelent személyedr?l. Az az általánosítás ami kihallik mondataidból, számomra egy olyan n?t vetít ki, aki a férjével csak azért van együtt, mert úgy sincs jobb. Nem lehetne pozitívabban ezt a dolgot leírni? Mert hogy id?nként az ember elkeseredik az egy dolog. De nem úgy t?ntél eddig, hogy elkeseredésed esetén ilyet írnál. Akkor most mi a helyzet? Remélem csak véletlenül, vagy poánból írtál ilyet. Remélem nyílt szavaimmal nem sértelek, célom csak az, hogy elgondolkozz azon, hogy hogyan is fogalmaztál.
Hogy egy férfi mikor ér fel ehhez? Hah! soha talán. De azért nevelheto. Persze jobb már az elején nem egy neurotikusat választani, hogy legalább reménykedhessünk. Aztán mindent bele. Ha úgy bánsz a Férfival, ahogy te szeretnéd, hogy bánjon veled, ha nem mondasz olyat, amit te sem szeretnél hallani (nehéz! Tessék foleg az „én megmondtam elore” mondatot elfelejteni), lassan ráébred, micsoda mázlista, és értékelni kezdi a jót. Nem árt egy-két rossz tapasztalat a pasi múltjában, ez mondjuk a saját receptem, de egyébként is lebeszélném a férfiakat a 30 év alatti házasodásról. Illetve a noket a 20 éves férjrol. Lásd lejjebb.
Szoborpark, dehogy könnyu a válás, csak könnyebb odajutni, mint nem odajutni, próbáltam kifejteni. Ez a macho pasi – önmegvalósító no konfliktus pedig egy másik téma (Mumu!) Hát igen, biztos nehéz a férfi lét is, majd megvizsgáljuk egyszer, mit is kell nekik megtanulniuk, elfogadniuk, elviselniük.
Kötelezo olvasmány: Ölelések könyve – mert a simogatás tényleg varázsereju. Nászajándékba/keresztelore meg kellene kapnia mindenkinek. Csók! Dolgom van!
"Könnyebb 5/10 évenként kiszállni egy házasságból, mint vigyázni a csodát..."
Ez nem mindig könnyu talan, de azert van benne valami mely igazsag. Foleg napjainkban, mikor a ferfi es a noi szerepek igenis arnyaltabba valtak. Egy no mar nincs annyira kiszolgaltatott helyzetben, mint mondjuk a ket haboru kozti periodusban is meg volt. Eltartani kepes magat, akar az utodjat is apuci nelkul is. Ezt a machok nem szeretik... Jaj, de sajnalom oket!!! Nehez azert elviselni ezt olykor.
"Könnyu rászokni arra, hogy bíráljunk és hibát keressünk, mindig a másikban. Könnyu bántani, elhanyagolni, nem törodni a másikkal. Nehezebb kedvesnek lenni, gondoskodni, simogatni, elfogadni, dicsérni, csodálni, odafigyelni. Ehhez szerintem fel kell noni. Túl kell jutni személyiség/érzelmi fejlodésed teenager szakaszán, amikor még elhiszed, hogy csak neked lehet igazad, és a te egod a legklasszabb dolog a földön. "
Gratulalok ezekhez a nezeteidhez, egyetertesem kiseri. Ez a boldogsag igazi titka. A sajat ego tuldimenzionalasa eretlensegre (talan meg betegsegre is!!!) vall. Az igazi erteket nem kell allandoan bizonygatni, maga tundokol. Aki nem tud kedveskedni, simogatni, elfogadni, az igenis eretlen a tarskapcsolatra.
Sok a dolgom, nehéz most ráhangolódni erre a témára. Arra gondoltam, hogy érett (nem idos, érett) emberek kellenek az igazán jó kapcsolatokhoz. Aztán persze lehet együtt kibontakozni. Szerintem ahhoz, hogy húszévesen rátalálj a Tényleg Igazira, nagy szerencse kell. Nem lehetetlen, ismerek ilyen embereket. Óvodás koruk óta fogják egymás kezét. Viszont olyan párt is ismerek, akik a nagy húszéves szerelem után nagy álmokkal és nagy elvárásokkal beszálltak a mindennapi házasélet rabigájába, és harmincévesen frusztrált, megkeseredett emberek lettek, a szerelembol nyug lett és napi 15 perc beszélgetés. Könnyebb 5/10 évenként kiszállni egy házasságból, mint vigyázni a csodát, ezt én is így érzem. Könnyu rászokni arra, hogy bíráljunk és hibát keressünk, mindig a másikban. Könnyu bántani, elhanyagolni, nem törodni a másikkal. Nehezebb kedvesnek lenni, gondoskodni, simogatni, elfogadni, dicsérni, csodálni, odafigyelni. Ehhez szerintem fel kell noni. Túl kell jutni személyiség/érzelmi fejlodésed teenager szakaszán, amikor még elhiszed, hogy csak neked lehet igazad, és a te egod a legklasszabb dolog a földön. Én agyilag kb harmincévesen jutottam el idáig, de hát lehet, hogy lassan éro típus vagyok. Én már hiszek az idosebbek bölcsességében, hiszen magamon is le tudom mérni, hol tartottam 5/10/15/20 évvel ezelott, és hol vagyok most. Segített egy sokkoló baleset, ami helyrerakta az értékrendemet, de persze ez nem a legkézenfekvobb módja a párkapcsolatok rendbetételéhez. Vannak, akik a jó mintát otthonról hozzák, vannak akik tanulják a megfelelo viselkedést. Ez nem veleszületett képesség, ez egy – akár modellezheto – viselkedés(nem találok jobb szót, talán késobb), amit megtanulsz, amire ráérzel, amit kipróbálsz, és teszteled, muködik-e. És közben felnosz, igazán felnott leszel, és már nemcsak a tested alkalmas egy másik embert boldoggá tenni, hanem az agyad is.
A szeretet/szerelem nem állapot, hanem cselekvés.
Tán közhely, de igaz.Odafigyelés, beszélgetés, simogatás. Nem nyug ez, ha érzed, mennyit ér. De ahhoz, hogy érezd, tényleg fel kell noni.
Nincsenek tisztában vele. Ha tisztában lennének vele, tör?dnének vele. Inkább az egyéni érdek kerül el?térbe és azért nem tudnak közelebb lépni. Ahogy az id? múlik és az érzelem is, a változás követése már ny?g. A ny?g pedig sok-sok türelmet igényel, ami fárasztó és nem éppen felüdít?. Az ember olyan mint a víz. A könnyebb utat keresi.
Én még nem voltam házas, csak azt látom, hogy a novéremék vacsoránál megbeszélnek minden apró-csepro ügyet a gyerekekkel együtt. No meg szakítanak arra idot, hogy néha kettesben is elmenjenek valahova. Én is ilyen szeretnék majd lenni. De megint csak elképzelések:(
Talan mar nem is akarja maskep.Vagy sok a tennivalo es mindenki vegzi a munkajat (na de lefekveskor vagy felkeleskor kell maradjon ido..) vagy mar elmondtak egymasnak mindent...sajnos...