Kedves Tamáska, tényleg lyobban is eltudnám mondani, ha kicsit gondolkodnék rajta és kivakarnám az ellentmondásokat.
Legalábbis remélem, bár a gondolkodáshoz igy télen már igen lusta vagyok.
Tudod a téli álom feb.2-ig tart, oszt akkor megnézem van-é árnyék.
Kedves András
Én megengedhetem magamnak, hogy függetlenitsem magam az SZDSZ korábbi és jelenlegi politikájától.
Én pusztán azt írtam, hogy létezik a kollektivista igény mellett individuális igény.
Ezt nem érdemes félreérteni mert ugyis kimagyarázom.::))))
Ez amiről beszélek, mert mind a jobb, mind a bal abban közös, hogy jelentösebb állami szerepvállalást tartanak szükségesnek.
Amirő én beszélek az viszont más.
Az, hogy ma a magyar társadalom igénye erre csekély, annak gazdasági-történelmi okai vannak, hisz igen sokan rá vannak szorulva az állami segitségre és jelentős az államtól függelmi viszonyba lévök száma.
Én abban hiszek inkább, hogy egy egézséges fejlődés során mind többen engedhetik majd meg maguknak, hogy ne szeressék annyira az állami beavatkozást mindennapjaikban, tehát inkább kedveljék a szabadságot, de azt teljességében egzisztenciálisan is.
Szomorú lennék, ha a magyar társadalom még hosszú ideig támogatásokból akarna élni és kedvelné az ehhez szükséges növekevő adóterheket.
Én csak azt mondom, hogy a ma szükséges és elégséges szociális minimum és a vállakozói szabadság között egy liberális pártnak az utóbbit kell választani, mert a szabadság kárára nem köthető lyó kompromisszum egy párt programján belül.
Pártok között viszont igen.
Azt, hogy melyik párttal azt meg nem tudom.
Szóval ez a szöveg példa arra, hogy létezik a dolgoknak olyan elmondása,melynek során
1.igazat lehet mondani
2.és hüje kérdésekkel nem lehet zaklatni a speakert, kitől milyen a távolság, kivel köt kolát, kit mikor léptet vissza, mert ha nem akkor ez meg az van, kit mikor vált le és miért sb.
Szóval egyszerüen csak azoknak beszél akik úgy liberális vagy ahhoz közeli gondolatokra vevők.
Ez nem fogja tömegével vonzani a szavazókat, de azokat talán, akiknek a súlya jelentős egyébként a társadalomban, és 5-10% közötti parlamenti képviselete is jelentősen képes befolyásolni az ország fejlődését.
"A kérdésedre nyilván az a válasz, a fenti értelemben, hogy igen, legfeljebb nem valósul meg a kitüzött politikai elképzelés."
Úgy vélem, hogy akkor sem biztos, hogy megvalósul a kitűzött politikai elképzelés, ha van pragmatikus politika, hiszen rengeteg más tényező is befolyásolja a történéseket (médiokrácia). Egy jellemző példa: Fidesz és 1994. Pragmatikus politika (taktika) nélkül nem érdemes politizálni. Ezt nevezem publicisztikának (átvitt értelemben). De ideszúrok egy önirónikus megjegyzést: pl. Dudith András indexelése.
"Szóval gyarló elképzelésem szerint a politika nem a rögtön kéznél lévő hatalom megragadásást jelenti, hanem egy értékrend mind teljesebb érvényesülését. Miután az nem bizonyított, hogy egy értékrendszer egyedül a hatalom megragadásával jutatható érvényre legcélszerübb modón egy adott feltételrendszer mellett."
Tulajdonképpen igazad van. Viszont nem vagyok meggyőződve arról, hogy a hatalom megragadása kizárólag egy értékrendszer kiteljesülését hozná. Ugyanakkor érzem a gondolkodásod mögött az szdsz 1994-1998 közötti szerepvállalásának a kudarcát. Pontosabban: felismerését az ok és okozat viszonyának. És itt van a kutya (szdsz) elásva, ezért nincs harmadik út. A megosztottságot nem a társadalom legteljesebb szélességében értem, hanem politikai preferenciában.
"akik már vagy még gondoskodni magukról nem tudnak, és szembe mernek már nézni egy kapitalista társadalmi rend valós természetével, amiről azért azt tudni, hogy annak értelmes müködése majd lehetövé teszi, hogy egyre többen tudjanak maguk gondoskodni a saját szociális minimumukról."
Érzem az őszinteséget a mondatait között, de nekem mégiscsak eszembejut a Horn-Kuncze kormány gyermek- és nyugdíjas politikája.
Kedves András
"Nos. Ha jól értem, most nem aktuális a pragmatikus politika az szdszben. Teoretikus politika nélkül meg nem létezhet valós kormányzati/ellenzéki politika. Kérdésem: létezhet-e pragmatikus politizálás nélkül valós politika? Vagy a pragmatikus politizálás nélküli teoretizálást (először terror etizálást írtam, de ez olcsó poén) hívják TGM-publicisztikának"
No ezt egy kicsit bonyolitanom kell.
A pragmatikus politikának én egy teoretikus politika (ezt, hogy mit jelent elöbb elmondtam, nem azt amit igy ránézésre a szavakból ki lehet következtetni) valamilyen taktikáját tekintem.
és egyik fő tulajdonsága tán az lehet, hogy nem elözheti meg a teoretikus politikát, mer arról szól, mint taktika.
A pragmatikus szó jelentését vegyük azért szó szerint most, amely "az adott feltételek között a legcélszerübb felhasználást tekintő" -t takarja.
A kérdésedre nyilván az a válasz, a fenti éretelemben, hogy igen, legfeljebb nem valósul meg a kitüzött politikai elképzelés.
Hisz nincs hozzá pragmatikus politika a fenti értelembe vagy másképpen én szerintem nincs taktika.
A teoretikus politika nélkül is létezhet persze pragmatikus politika, ez ugyanoda vezet mint az elöbb, nem valósul meg a politikai cél, hisz nem lett kitűzve az a mi a fogalomba úgy szerepel "legcélszerübb", tehát maga a cél.
Szóval gyarló elképzelésem szerint a politika nem a rögtön kéznél lévő hatalom megragadásást jelenti, hanem egy értékrend mind teljesebb érvényesülését.
Miután az nem bizonyított, hogy egy értékrendszer egyedül a hatalom megragadásával jutatható érvényre legcélszerübb modón egy adott feltételrendszer mellett.
Mondjuk a kereszténység elterjesztése sem úgy történt, hogy hatalomrajutott oszt el lett terjesztve.
Hogy mondjak egy ellenpéldát.
Valószinüleg, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, miközben azért igen lyól érzem magam, de most nem aktuális a nem az én értelmezésemben hanem az általánosan értett pragmatikus politika.
A fenti értelmebe vett pragmatikus politika viszont igen csak szükséges, ha már van/lenne teoretikus politika.
"Csakhogy a kétosztatú magyar politikai palettán nincs több hely, szdsznek nem sikerült az, ami a fidesznek: alternativa legyen a maszoppal szemben. Nincs harmadik út."
Véleményem szerint meg van.
Csúnya dolgot fogok most írni, magyar politikus ki nem meri mondani, de hát itten a tanyán azt beszélek a mit akarok.
A magyar társadalom mélységesen megosztott, anyagiakban és függelmileg is.
A mai magyar társadalom állapota még a magyar szociális minimum biztosítására is igen leterheli az államot.
Mindkét oldal a szavaztok megnyerése érdekében nem csak leplezi egy kapitalista társadalom törvényszerűségeit, de kampányában és általában csak ott, jelentős engedményeket tesz e minimum biztosítása érdekében éppen a kapitalizmus igazi természetével szemben.
Az, hogy kiknek a prioritása kerül előtérben a választóvonal a jobb és bal között.
Egy liberális párt elött azonban más lehetőség is fennáll, hisz azért sokan vannak, bár sajnos összeségében azért eléggé kevesen, akiknek fontosabb a gazdasági szabadság a most és itt elégséges szociális minimum meghirdetésénél és csak azokról való gondoskodást tartják fontosnak, akik már vagy még gondoskodni magukról nem tudnak, és szembe mernek már nézni egy kapitalista társadalmi rend valós természetével, amiről azért azt tudni, hogy annak értelmes müködése majd lehetövé teszi, hogy egyre többen tudjanak maguk gondoskodni a saját szociális minimumukról.
Nos ez egy harmadik lehetőség, amelyik azonban képes a parlamentbe jutni, és koaliciót kötni esetleg olyan párttal, aki viszont hajlandó arra a kompromisszumra amely a magyar társadalomnak szükséges és elégséges, amelyet a másik párt hatalomra kerülve ugyis megkötött volna saját magával a realitások okán a választási igéreteivel szemben.
Mint ahogyan az eddig rendre meg is történt.
Nem igazán lyól írtam, nem iagzán érthetően, de cc valami ilyesmiről lenne szó.
Na, ez aranyos. :))) Télleg szerencse, hogy nem vagdostatok egymás fejihez csúnyaságokat, hogy aszongya "te értetlen kismalac", vagy "hun olvastad ezt a mondatot, ilyen nincsen is benne". Mer akkor mindenkinek igaza lett volna a maga módján. Meg mégse nem senkinek. :)
Én legalábbis nem, de lehet, hogy ez különösebben nem zavaró.
Én egy Népszava cikkről, oszt most látom, hogy Diota meg az És-ben megjelentről.
De igy szép egy vita és a kölcsönos meggyőzés:::))))
Lehettünk volna durvábbak is, most lyot mulatnék:::))))
Hali Diotallevi
Vitakozni különössen akkor igazán nemes, ha te egyik én meg egy másik cikkről beszélünk.
Ez különösen sok tanulságos következtetést enged levonni.::))))
Pindiy (még mindig nem Pintyőke),
a másik, a húzósabb vitatott cikk viszont, ha az én emlékezetem se csal, az ÉS-ben jelent meg, amit, mint tudjuk, támogat a kulturális kormányzat a mi pénzünkből is.
Ha pedig túlnézünk egy kicsit az antik bölcsességeken, rájöhetünk, hogy csak ízlésekről van értelme vitatkozni, hiszen egy harmonikusan fejlett személyiség ízlése többé-kevésbé objektíven meghatározható, de egyben alakítható is. Szemben az úgynevezett eseményekkel és főszereplőikkel, melyek bár önmagukban és elvileg objektíve szintén leírhatóak lennének, de ez gyakorlatilag soha nem történik meg, a vita természetéről tévképzeteket valló emberek késhegyig menő veszekedéseket képesek produkálni ugyanazon esemény homlokegyenest ellenkező interpretációinak ütköztetésekor, mert folyton azt szajkózzák, hogy "a tények makacs dolgok", holott nem is a tények a makacsak, hanem az értelmezéseik.
A tények - semmilyenek.
Te vagy valamilyen, én meg másmilyen vagyok: ezen érdemes vitatkozni.
Miért gondolom én TGM-ről, hogy frusztrált szellemi éhenkórász, és miért gondolod te, hogy valódi nagyság? Ez sokkal izgalmasabb kérdés szerintem itt és most, mint hogy ki is valójában Tamás Gáspár Miklós. Ezt tényleg csak a szerettei sejthetik. Ha netán te közéjük tartoznál, ezt közölnöd kellene velem, és nyomban letennék a vitáról.
Megismétlem: szerintem nem tartalmi magvát tekintve rossz a cikk, abban igaza van TGM-nek; a minőségi újságírás számos elemét is megcsillantja benne. De aránytévesztő, pöffeteg, fölöslegesen indulatos és rosszhiszemű írás. Egy aprócska meggondolatlan megfogalmazást kiemelve kontextusából az általa kreált rendszer sarokkövévé teszi, démont gyárt ("a magyar demokráciat sírásója"), ráadásul monomániás gonoszkodással idézget egy általa nyelvhelyességi hibának minősített kifejezést ("szavaz vmi mellett" - kétségkívül nem túl szép, de nem is olyan mértékű hiba, ami ennyi ingerkedést megérne: Magyar Bálint pl. sokkal több hibát vét élőbeszédben, mint OV). Aránytévesztőnek azért tartom, mert OV magánemberként természetesen református, miniszterelnökként viszont legfeljebb keresztény. Nem hivatkozom arra, hogy egyesek szerint a közbeszédben a katolikus - nem helyesen és csak gyakorlatilag - szinonimája a kereszténynek, hiszen OV sem közember, neki aztán igazán oda kellene figyelnie, miket nyilatkozgat (idáig egyet is értenék TGM-mel). Hivatkoznék viszont arra, hogy a magyar hívők túlnyomó többsége katolikus, OV pedig Rómában tette az ominózus kijelentést, nyilvánvalóan sértve nagyon sok nem katolikus ember vallásos érzését, ezért megróható, ugyanakkor valószínűleg minden kirekesztő szándék nélkül tette ezt, hiszen a katolikus értékrend nem különbözik lényegesen az általában vett keresztény értékrendtől, persze lehet történelmi és teológiai példákkal kekeckedni, mint ahogy TGM meg is teszi. És így már tényleg lehet akár tömegindulatokat is gerjeszteni egy viszonylag ártatlan, bár kétségtelenül buta kormányfői kijelentés nyomán. hát itt látom én az aránytévesztést, nyilván TGM is látta, azért fűszerezte meg írását szokásához híven mindenféle hajánál fogva előráncigált utalással.
Szalonna,
neked meg teljesen igazad van abban, amit TGM és a hozzá hasonlóak emblematikus mivoltáról állítasz, abban az esetben, ha én lenyelem ezt a játékszabályt: "elfogadom az általad rámhúzott identitást, ha elfogadod az általam rádhúzott identitást". Ez nálam így nem működik. Pl. szerintem TGM tudott, és tudna most is jó cikkeket írni, és, ha írna, én örülnék neki, még akkor is, ha feltehetően ezekkel sem OV-ék hatalomban tartásán fáradozna. Ha én emblematikus mivoltában szapulnám TGM-et, valószínűleg beértem volna maximum három, a kimoderálás szélén lavírozó mondattal. Pindiy is bebizonyíthatná, hogy ő sem címerként vagy lobogóként tekint Gazsira, azaz elmondhatná végre konkrétan, hogy szerinte mitől olyan LYÓ ez a cikk.
Ja, egyébként mit szóltok a Playboy TOP100-ához? Ehhez az elvetemültséghez képest TGM tényleg csak ipari tanuló.
105.
"Nem tudom, hogy létezik-e csak teoretikus politika kormányzati/ellenzéki szinten? Lehet, hogy az szdsz kikerül a parlamentből?"
108.
"Meggyöződésem, hogy teoretikus politika nélkül nem létezik semmiféle helyén valós politika kormányzati/ellenzéki szinten."
Nos. Ha jól értem, most nem aktuális a pragmatikus politika az szdszben. Teoretikus politika nélkül meg nem létezhet valós kormányzati/ellenzéki politika. Kérdésem: létezhet-e pragmatikus politizálás nélkül valós politika? Vagy a pragmatikus politizálás nélküli teoretizálást (először terror etizálást írtam, de ez olcsó poén) hívják TGM-publicisztikának? Ez esetben Moha bácsi előtt megemelem a kalapomat. :-)
Nézzük a politikát, mint a harc legvégső fokát. :-)
Minden hadviselésnek törvénye, hogy legjobb épségben hagyni az ellenséges országot, elpusztítani már nem olyan jó, legjobb épségben hagyni az ellenséget. Ezért száz harcot vívni és százszor győzni nem a legjobb a jók között. Nem is harcolni, mégis alávetni az ellenséges sereget: ez a legjobb a jók között. Egy fejedelem 8legfőképpen) úgy zúdíthat szerencsétlenséget a hadseregre, hogy ha nem ismeri a hadsereg taktikáját, és úgy kezeli a hadsereget, mint az állami hivatalokat, akkor a hadsereg tisztjei nem tudják, mit tegyenek. De a hadsereg megzavarodott, és nem tudja mizt tegyen, akkor a szomszédos fejedelmek ki tudják használni nehézségeiket.
Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van:
1. Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz.
2. Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz.
3. Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz.
4. Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni az elővigyázatlanságát, az győz.
5. Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.
"A siker kulcs a lehetőségek felismerése."
Tehát a lehetőség: bejutni a parlamentbe. Egy frissen alakult parlamenten kivüli politikai csoportnak ez valóban csábító. Csakhogy a kétosztatú magyar politikai palettán nincs több hely, szdsznek nem sikerült az, ami a fidesznek: alternativa legyen a maszoppal szemben. Nincs harmadik út.
Hi Diotallevi
Adrenalin szint fogyatkozása esetén számíthatsz rám, nem reménytelen a dolog.
A Népszava, ahol emlékeim szerint e cikk megjelent, nem közpénzek felhasználásávak készül, hanem inkább valaki pénzéből.
Ha az úgy itéli meg, hogy imádja az ilyen cikkekre a pénzt költeni, nos ez egy szabad ország.
Mint mondottam a cikk lyó, nekem tettszett.
Ha lyól értem neked meg nem.
De izléseken nem igazán érdemes vitatkozni.
Meg kell, hogy mondjam, hogy a rögeszmék terjesztése igen csak kurrens, és semmi kivetnivalót nem találok abban, ha azt nem állami pénzeken teszik.
De sajnos az nem mondható el, hogy azon meg nem teszik.
Dehát arról már idejében lemondtam, hogy a befizetett adómat a boldgitásomra használják.
Akkor meg mindegy is.
Van, ahol TGM identitás-jelkép. Az emberek meg arról ismerszerenek meg, hogy jót- vagy rosszat mondanak róla. Ha tehát Isten ne adja én azt mondanám Rád, hogy Te nem kedveled TGM-et, az olyan, mintha a szemedbe vágnám, hogy nem vagy egy kiköpött mikutyánkmalaca.. vagy hogy is van ez vidéken... Az identitás-jelzöknek meg annál jobb, minél többet beszélnek róluk. Mindegy hogy mit — mindenképp betöltik nemes funkciójukat....
mégse térek át a pinyőcicára, mert úgy látom megemberelted magad (nagy csalódásomra, pedig úgy szerettem volna, ha felbuzogtatod egy kissé az adrenalinomat), azért néhány klasszikus csúsztatásodra szeretném felhívni becses figyelmed. Nem térnék ki mégegyszer a nagy (pardon: apró) távol-keleti stratéga jogos észrevételeire, a publicisztika műfaji minősítésébe sem kívánok mélyebben belemenni, de:
Azt írod nagy számú érdeklődő, aztán meg azt, hogy tényleg csak a rokonok, ismerősök kis rétege érti igazán... Hm.
Bár az integrálszámításról érettségi óta sajnos nekem is rohamosan fogyatkozik a tudásom, annyi matematikai érzékem még maradt, hogy észrevegyem, a fenti két állításod közötti résbe egyetlen harmadik illik, az pedig nem más, hogy a Tamás Gáspár Miklós nevű éhenkórász immár csak botránykeltéssel képes megkeresni mindennapi betevőjét. A botránykeltés, ugye, az a műfaj, amit nem kell igazából érteni, sőt kifejezetten ártalmas, ha valaki megpróbál a gondosan adagolt információk mögé nézni, és garantáltan sok embert érdekel. A szegény, szegény publicista magánéleti válságát meg majd megértik úgyis a jóbarátok és a rokonok.
Már csak egy dolgot nem értek:
Miért van az, hogy egyes embereket alanyi jogon illet meg, hogy országos napi- és hetilapokban rendszeresen és egzisztenciájuk fenntartásához jelentős mértékben hozzájáruló honoráriumért terjeszthessék rögeszméiket?
Kérlek, őrizd meg komolyságod, és ne mondd azt, hogy azért, mert ma Mo.-n a rögeszme a legkurrensebb szellemi termék.:-)))
Hiába no az agyaghadseregtábornok is tábornok, tehát lyól láttya a dolgok lényegét.
De
1. magánlevélért nem fizet senki, én meg pláne, mert egy tábornok nem agyag legyen legalább smucig, ha pénze nincsen is.
2.olcsobb mint a posta és ez sem akármilyen szempont manapság, tekintettel a jelentős számú érdeklödőre, aki tán tuggya miről is lehet itten szó
3.a publicisztika megfigyelésem szerint azért manapság a dolgokról vallott saját rögeszmék
nyilt tere manapság az ujságokban, amit az ember egyébként se szok érteni, hogy mér az a rögeszme ami.
Legföljebb a személyes ismerősök, stb és indul a ciklus elöröl.
Hadd kotyogjak már én is beléje itten a dolgokba, ha már egyszer belékevertek kendtek.
Tudja legkedvesebb generálisom, én azt úgy vélem, hogy a publicisztika is csak egy ugyanolyan foglalkozás, mint az erdei varázslás, vagy a disznótenyésztés. Ha egy erdei manótól elvárják, hogy tréfás varázslatokkal bosszantsa a vándorokat, a disznótenyésztőtől, hogy ehető és disznóhús izű húst adjon el, tán egy publiciszttól is elvárható, hogy némileg érthető legyen. Megette a fene, ha az élceimen csak a szeretteim tudnának bosszankodni. Te is tönkremennél ténsuram, ha jelenlegi sereged csak a barátaid számára lenne fogyasztható.
Miért kéne a publiciszt személyes ismerősének lennem, hogy "értsem, hogy miért írta, mit és kinek"? Ha ilyen személyes, intézze el az úr szóban, vagy levélben.
Harcias üdvözlettel,
Moha bácsi, értelmetlen manó és kínai agyaghadseregtábornok replika
Sajnálatos modón nem emlékszem e gonosztettedre, és most sem hüjéztelek le, legfeljebb azt olvastad ki belőle.
Hiszen csak azt írtam, hogy nem érted.
Például, amikor felhívták valamikor régesrégen a figyelmemet, hogy nem értem a szinguláris magvú integrálegyenletekre vonatkozó tételek egy nagyobb részét, nem gondoltam, hogy hüje vagyok, csak úgy véltem, hogy e nem értés azon információk hiányából adódik, amit lusta voltam megtanulni.
Eszembe se jutott, hogy ez annak következménye, hogy kedvenc professzoromat több izben is kigúnyoltam, hanem inkább továbbra is némi információ hiányra gyanakodtam.
Az információ hiány itt nekem volt köszönhető.
A TGM nem megértésével kapcsolatosan szintén tán információ hiány állhat fenn.
De nem állítom, hogy az a te hibád lennne, söt még azt sem hogy egyáltalán hiba.
Csak hiány.
Utószor Pindiy,
(aztán jöhetnek a Díszpintyek, Pintyőkék, Pendelyek),
lásd, én nem ütöttelek téged, de te nem tudod megbocsájatani nekem, hogy zöldfülű indexes koromban egyszer ledíszpintyeztelek...
Ha viszont neked így mulatságosabb, üthetek is.
TGM-et lassan csak az nem érti, aki nagyon nem akarja, de szegényen már ez sem segít - mondjuk én vagyok a kivétel, mert én a 80-as íkúm mián nem vagyok képes, mit is vártál egy idiótától (pfuj, finnyás vagyok én már ehhez, de mit lehessen tenni)?
No, ez még nem volt ütés, ahhoz egy nagyobbat kellene bevinned, különben padlón marad az adrenalin-szintem, és csak kedélyeskedni fogok.
Tehát, pintyőkém, akkor konkrétan mitől is olyan jó ez a cikk szerinted?
És általában mitől jó egy cikk, amiből lépten-nyomon facsarni lehetne a frusztrált indulatokat?
Ja, és tényleg úgy gondolod, hogy TGM csak ruhatárát tekintve maníros (engem például a ruhái vajmi kevéssé zavarnak...)?
Vagy netán az a véleményed, hogy a formát aggálytalanul lehámozhatod a tartalomról?
Még egy: tényleg azt hiszed, hogy én HARAGSZOM TGM-re?
Maradok mindnyájotok kedvenc kis iDiótallevije, akit Isten, úgy látszik, nem nevelt fel eléggé.
Hi Diótavelli
Úgy látom nem kedveled TGM-et.
A TV-ben manapság én sem, mert túl sok manirba öltözik, de az írásait igen.
Valószinüleg nem vagy abban a helyzetben, hogy értsd, hogy miért írta, mit és kiknek.
Meg, hogy miért éppen dühös és esetleg sértödött.
Én értem, a cikk pedig a fentiek ismeretében lyó.
"Nem tudom, hogy létezik-e csak teoretikus politika kormányzati/ellenzéki szinten? Lehet, hogy az szdsz kikerül a parlamentből"
Meggyöződésem, hogy teoretikus politika nélkül nem létezik semmiféle helyén valós politika kormányzati/ellenzéki szinten.
Ehhez persze meg kéne határozni, hogy mit is értek alatta.
1.Egy politika valamilyen értékrend érvényesüléséért munkálkodik.
2.Közhely, hogy a poltika a lehetőségek müvészete.
Nos ismert értékrend és az ismert saját helyzet nem legendő, meg kell ismerni a társadalom helyzetét és más politikákat ahhoz, hogy a lehetőségek feltárhatók legyenek.
Ezen ismeretek birtokában elhatározásra kell jutni, hogy milyen is legyen a kormányzati/ ellenzéki politika.
Ezt gondolom teoretikus politikának.
Ennek megvalósítása pedig az a taktika amyelyet a kormányzati/ellenzéki politika folytat naponta a vallott értékren sikere érdekében.
Nem véletlen tán, hogy a politikát harchoz hasonlitják és az ellenfelek küzdelmét politikai harcnak mondják.
Általánosságban, hogy egy harcot meg lehessen vívni, szükséges egy elhatározás.
No, az elhatározás megalkotásának meg vannak a maga tágan értelmezhető szabályai.
Mint:
Feladattisztázás
Időszámvetés
Helyzetmegitélés
Szemrevételezés
Elhatározás.
Minden tevékenységnek sajátságos tartalma van.
Ha most csak a harcnál maradunk, úgy általánosságban, akkor annak tartalmát azért érdemes ideírni, kissé finomitva persze, nevezetesen az ellenfeleket mikor, hol és milyen sorrendbe gyözöm le.
Szóval eddig gondolom a teoretikus politikát és a kormányzati/ellenzéki politika arról szól, hogy ezt konkrétan hogyan valósul meg, hogy a vallott értékrendet sikerre jusson.
Szóval a dolog lényege, hogy miután a politika a lehetőségek művészete, lyól fel kell mérni, hogy van-é lehetőség egy mostani sikerre vagy most egy késöbbi sikert lehet-é csak megalapozni.
Ebből következik, hogy nem okvetlenül biztos, az hogy épp a következő választások megnyerésének, illetve kormányra kerülésnek kell a célnak lenni.
Nem csatát kell nyerni, hanem háborút.::))))
A siker kulcs a lehetőségek felismerése.
Az SZDSZ egyébként be fog kerülni a parlamentbe, de én azért lyobban örülnék, most egy tiszta MSZP sikernek, mert ugyan nem biztos, hogy boldogabb négy éve lenne az országnak, de igen csak rendeződhetne a jövőre nézve a magyar belpol.
És nem lenne továbbra is aktuális egy kétosztatú politikai mező.
"Nem mintha azt gondolnám, hogy TGM eddig benne volt hazánk valódi szellemi felső tízezrében, de azért a százezerben biztos - most már a milliót fontolgatom..."
Jujj Diotallevi koma, múltkor tizen söröztünk egy asztalnál, akkor volt közöttünk egy valóságos TGM?
ami ezt a cikket illeti, alant, számomra az a fő tanulság, hogy az indulat megeszi az elmét.
Nem mintha azt gondolnám, hogy TGM eddig benne volt hazánk valódi szellemi felső tízezrében, de azért a százezerben biztos - most már a milliót fontolgatom...
Egyébként a cikkben nagy lehetőségek vannak tematikailag és a szerző egynémely stílusforgácsát tekintve egyaránt: hogy aztán ebből megint csak egy viszolyogtató kulimász látszik a végére, ami leginkább a nem elég gyakori és szakszerűtlenül végzett orrfújás miatt besűrűsödött, majd vérbe erőltetett rezgő tajtékú takonyra emlékeztet ( analógiásan még legalább két fiziológiai folyamattal behelyettesíthető), az már valóban nem mutat mást, mint a jó öreg népi bölcsesség.
A harag rossz tanácsadó.
Mellesleg az alapgondolatot illetően TGM-nek nyilvánvalóan igaza van, csak éppen nem tud semmi értelmeset kezdeni az igazságával az agyát borító lila köd miatt (pedig a kissé direktre sikeredett felütéstől eltekintve egész tűrhető az írás első része). Aztán viszont egyre inkább elönti az alantas indulat, beledobál a saját ürülékébe fűt, fát, bogarat, és a végén - le merném fogadni - még boszorkánymesternek is hiszi magát. Én legfeljebb egy szakvizsgáján megbukott ipari tanuló erdei manót (Moha bácsi, ne vedd sértésnek!) néznék ki belőle.
Erdő nélkül.
1. Melyik uralkodó van birtokában a helyes útnak?
2. Melyik hadvezér tehetségesebb?
3. Az eget és földet melyik tudja a maga számára hasznosítani?
4. A törvényeket és rendeleteket melyik valósítja meg jobban?
5. Melyik hadsereg az erősebb?
6. A tisztek és a gyalogosok melyik seregben gyakorlottabbak?
7. A jutalmazás és a büntetés melyik seregben világosabb?
Így világossá válhat az szdsz stratégiája.
"Abban értek egyet TGM-el, hogy most nem aktuális a pragmatikus politika"
Nem tudom, hogy létezik-e csak teoretikus politika kormányzati/ellenzéki szinten? Lehet, hogy az szdsz kikerül a parlamentből?
Kedves Andrása mielött a délutáni szundi jönne, pár szót.
Egy politikai taktika részletkérdés, ugyszólván semmit nem mond, lényeg a stratégia.
A taktika csak azt szolgálja a sajátságos kanyarodási kehetőségeivel.
Egy liberális pártnak valójában a társadalomban van nagyobb súlya, mert praktice a liberalizmus hivei lyobb helyeken elég szabadok és amiért ezt megtehetik, nyilván eléggé nyomatékosak is.
Abban étek egyet TGM-el, hogy most nem aktuális a pragmatikus politika, és abban mondanék mást, hogy ennek oka éppen ellenkezője annak amit TGM mond.
Ha érdekel részlezhetem, bát fontosnak nem igazán fontos.:::))))))))
OFF Kedves Szalonna, én vagyok a világ legliberálisabb topicgazdája (lásd a topicomat), úgyhogy nekem csak öröm, ha hozzászólsz, ott is, ahol én is csak egy megtürt vendég vagyok. :-) ON
Igazad van. Nehéz dolog ugyanakkor szétválasztani a kormányzati poziciót a villogó szemtől így a történelemből visszapillantva. TGM (és a magyar nemzet) szerencséjére neki csak a szeme villogott, de a szellemi holdudvar meglehetősen doktriner politikát folytatott 1990-1998 között. Majd a történészek eldöntik, hogy ebből mennyi volt TGM ámokja. (Egy leendő ph.d. dolgozat címe is lehetne 2100-ban: "Beszélő, mítosz és a valóság TGM idézettségében.")
Nekem ez az entellektüel felrázása sem kóser. Általában egy kényelmes kávéházból történik az ilyen rázás (mint a kanalas orvosságnál), aztán az ember kiköpi: nem szeretjük a ricinust.
Parlamenti politika valóban nem való értelmiségi embernek. Ha megnézed, az igazán karizmatikus politikusaink (Orbán, Horn, Torgyán, Csurka) valójában nem értelmiségiek. Nincsenek skrupulusaik, csak keménységük és céljaik. Az értelmiség egyik legfontosabb atribútuma a politikai gyávaság, lelki tusakodás.
Jászi és TGM valóban rokonítható. S nem hiszem, hogy a média-csillag őszinte volt: alapvetően úgy gondolhatta, hogy ők minden helyzetben sokat érnek, akár hatalmon vannak, akár nem. Ez a ostobaság árad TGM irásából is. Polányi, Mannheim és Hauser más kategória. Ez fáj TGM-nek is, mindig csak operettre futja ebben az operett-országban, pedig neki zsenilátomása van, ráadásul világmegváltási kényszere. Ez persze nem baj, kell ilyen arc is a publicisztikában, csak ne akarjon szimfóniát írni... :-)
Kedves Andris, elnézést a belekotyogásért. A villogószemü doktrinerek 1914-ben (a Jászi idézet dátuma) még tán szimpatikusak lehettek. De 1918-ban ugyanaz a Jászi már kormányzati szerepet vállalt, és sajnos o is nagyon leszerepelt (számomra Maniu-ék kiröhögési jelenete és a Franchet-d'Esperay-féle kihallgatás az egész csúcsa - errol már máskor szó volt itt szó). Tehát mondhatni, hogy 1914-es szavaival volt igaza, az entellektüel szerepe a társadalom felrázása, nem a miniszteri székek körüli csetlésbotlás. Ez az állítás szöges ellentétben van az SzDSz kormányratörésével, meg azzal az elefánt-szereppel, ahogy az MSzP-nek tartotta a gyertyát. Eszembejut egy idézet, egy média-sztárunknak tulajdonítják: "Mi nem sokat érünk, ha nem vagyunk hatalmon..." Jászira pont az ellenkezöje volt igaz: akkor érte a legkevesebbet, mikor hatalmon volt. No világmegváltók, please. Üdv szalonna
U.i: Ha már itt tartunk: A gallileisták környezetében találjuk Polányi Károlyt, Mannheimet, Jászit, Gratz Gusztávot, még tán Hauser Arnoldot is... (éhgyomorra és fejböl idzéve persze) Ezek mellé TGM-nek odaállni olyan, mint Offenbachnak Bach mellé. Éppen lehet, csak..
Komolyan válaszoltál, így megpróbálok -- a magam szerény kompetenciájával -- komolyan felelni.
Nézzük az ominózus Jászi/TGM idézetet:
"Hát igenis, doktrinér párt vagyunk, és az is akarunk maradni. A távolabbi jövő jobban érdekel bennünket, mint a legparázsabb aktuális parlamenti botrány vagy politikai duellum. És olyan naivak vagy vakmerőek vagyunk, hogy a jövő politikáját nem a miniszterek és a pártvezérek elhatározásaiból, hanem a magyar társadalom kollektív szükségleteinek kényszerűségéből akarjuk levezetni. [...] Persze ezzel a munkával nem lehet minisztereskedni, sőt, talán mandátumokat sem lehet szerezni, s egész biztosan nem lehet reálpolitikai üzleteket kötni: de nekünk ez a feladatkör teljesen elég. Mikor nagyhangú támadóink már rég a kormánypárti padokon fognak ülni: mi - qui vivra, verra - folytatni fogjuk e kábult ország lelkiismeretének felrázását, mely ez idő szerint az egyetlen komoly ellenzéki munka Magyarországon."
Ebben az idézetben benne van TGM üzenete. Az a gond, hogy Jászi és TGM is téved a politikai taktika szemszögéből, ráadásul szélsőségesen demagóg (balos populizmus stb.). Nekem már régen büdös az a proklamáció (cikk, ünnepi beszéd, lakossági lórum), amely a parlamenti politikát negligálja, majd egy elegánsnak nem mondható mozdulattal a magyar társadalmoról papol. Régi igazság: akinek nincs a pillanatnyi helyzetre megoldása, annak jövőbeli víziói vannak. Ez persze nem baj (rövidtávú program helyett csináljunk hosszútávút), csak komolytalan (rosszabb esetben népírtás). Reálpolitikai üzlet felett meg azok szoktak elmélkedni, akiknek nincs reális esélyük (ti. a többiek megkötik). Így csak egy olcsó elméleti lózung, semmi több. Kábult ország felrázása, nos: ez általában forradalmi helyzetek idejére aktuális. TGM két bodéborogatás között a gázszámlával kiván forradalmi helyzetet teremteni? Most hirtelen elképzeltem a Szadesz köménymagját, amint TGM-mel lemerülve bekkelik ki a következő 30 évet. Biztosan flekkent sütnek Kuncze kertjében, s Kis -- egy pohár borral a kezében -- somolyogva válaszol TGM kérdésére: igen, szeretnék Magyarország miniszterelnöke lenni.
Mi meg röhögünk, akik itt maradtunk Magyarországon.
Ezt már ne ird szegény TGM rovására, eztet én mondom, -azt beszélek amit akarok, ha nem sértem a modust és a Lex simicska rám is vonatkozi-mert hogy vannak szocialisták, meg tán valahol jobbfele keresztény szocialisták, ha vannak, és ők hivatalból nagyon elkötekezettek meg ugye a Fidesz is a polgárokról gondoskodó párt ugye.
