En sem hiszem, hogy a megosztas fele haladnank. Az emberek inkabb egyre jobban megundorodnak a politikatol, es nem foglalkoznak vele. Tolgyessy velemenyevel pedig messzemenokig egyetertek.
A medianak pedig epp az a szerepe, hogy informaljon, a publicista meg fejtse ki a velemenyet, aki nem ert vele egyet, az ne olvassa el. Igaz, hogy befolyasolja az olvasokat, de feltetelezem, hogy az olvaso van annyira ertelmes, hogy sajat velemenye legyen, es ne higgyen el mindent, amit olvas.
- ... Az évek során az összes pártból elôjöttek bolsevik reflexek, a Fideszbôl az utóbbi idôben különösen.
- Ha filológiailag pontosak akarunk lenni, akkor a Fidesz politikája egészen más, mint a kádári hatalomgyakorlás ... a Fidesz a kilencvenes évek új feltörekvôinek világlátását képviseli. Orbán Viktor nem fontolgat, hanem rohamoz, nem az alkura, hanem az erôre alapozza politikáját...
- ... az akarat kultusza, ahogy tavalyi híres cikkében írta.
- A magyar társadalom új feltörekvôi úgy érzik, csak a nyers erô számít, akinek hatalma van, az mindenen és mindenkin áthághat. Pedig az igazi polgári lét egyik legfontosabb vonása a törvénytisztelet, a normakövetô magatartás. A Fidesz sokszor nyilvánvalóan szembefut több polgári értékkel - bár nem Kádár János módjára.
- Persze, de talán nem filológiailag kellene pontosnak lenni, hanem a hatalomtechnika elemzésében.
- A Horn-kormány a nagy befolyású érdekcsoportok hálójában vergôdött, és sokszor bizonyult cselekvésképtelennek. Szavazóitól a Fidesz a változtatásra kapott felhatalmazást. A súlyos szerkezeti gondoktól szenvedô országnak végre tevékeny közhatalomra volna szüksége. A Fidesz-kormány az elsô két hónapban várakozásaim felett teljesített. Ha kellett, vállalta az ütközéseket. Ám hamarosan jöttek a védhetetlen kinevezések, az aránytévesztô lépések. A miniszterelnök egyre inkább nem a szükséges társadalomátalakító döntésekre használta fel hatalmát.
- Éppen ez az. Az rendben van, ha a Fidesz - jogállami eszközökkel - mer konfliktusokat vállalni, és olyan érdekeket, lobbycsoportokat sért, amelyek abszolút sérthetetlennek hitték magukat, mondjuk a társadalombiztosításhoz vagy a szocialista szakszervezethez köthetô érdekcsoportok. A baj az, hogy amit az utóbbi hónapokban láttunk, nem ezt a célt szolgálta.
- Sôt, a megfontolás nélküli rohamozás általában csak erôsíti a változások ellenzôit. A legtöbb esetben létezô bajok megoldásának szándékával indultak a Fidesz kezdeményezései, de aztán jöttek az átgondolatlan hatalompolitikai lépések. Így némileg az MDF idejéhez hasonlóan, a közvélemény egy részében lassanként gyűlöletfal épül az Orbán-kormány körül. Pedig ha az ellenszenv sáncai már magasan állnak, nehéz lesz lebontani ôket. Néha már ott tartunk, bátorság kell ahhoz, hogy valaki méltányos legyen a Fidesszel.
...
- Az intézményrendszert tehát nem látja veszélyben?
- Sosem hittem abban, hogy Magyarországon konszenzuális demokrácia lehetne. Ez jobbára értelmiségi ábránd. Nálunk olyan roppant változtatásokat kell végigvinni, melyeket aligha lehet mindenki megegyezésével megvalósítani. Nem szükséges örökösen egyezségre jutni, csak az alkotmányos alapkérdésekben és a kétharmados törvényekben, az összes többi területen inkább a pártok versenye lehet az ország hasznára. Ám a Fidesz sokszor viselkedik úgy, mintha nem is számolna esetleges ellenzékbe kerülésével. Provokatív, sokszor tudatosan félelemkeltô fellépése sokat rombolt a hazai politikai kultúrán. ... Magyarország egyik legfájóbb baja a társadalmi kapcsolatok eldurvulása, a normaszegô magatartás általánossá válása. Egy magát polgárinak nyilvánító kormánynak nem a joghézagokat kellene keresnie, hanem a szabálytiszteletet erôsítenie.
- Azt mondta az imént, hogy a politikai kultúrát érzi fenyegetve. Ebbôl azonban nem derül ki, hogy ki is felel ezért mostanában.
- A fô felelôs kétségkívül a Fidesz. A parlamenti váltógazdaság lényege a vita. Ám az ellenféllel szemben szinte mindent megengedhetônek vélô észjárás két fenekedô harci táborra szakíthatja a közéletet. Ami hosszabb távon kikezdheti akár a demokrácia stabilitását is.
Egy kis példa a kirekesztő példabeszédre.
A szerző neve legyen titok, a helyes tippelők között bányalovakat és egy Ludwig Amadeus Mozart (by angyalszív) CD-t sorsolunk ki :)
Csak nekünk van érvényes mondanivalónk e nemzet számára. Csak bennünket érdekel, hogy mi lesz a fiatal családosokkal . Csak bennünket érdekel, hogy vajon mindannyian egyenrangú tagjaivá válunk-e az Európai Uniónak Csak nekünk fontos ez az ország, ez a nemzet.
Gyulám, - hány hozzászólás a prémiumelégséges minimum?
Csak hogy tuggyuk, meddig kell még ilyen hülyeségekkel szórakoztatnod a nagyérdeműt, - fáradságos és vszínűleg számodra is idegőrlő munkával.
Segítünk neked, - aztán feledjük ezt a kínos malőrt, - nem szoktuk meg Tőled ezt az izzadságszagú erőlködést...
Az úttörő...
:O)))
Ezzel az erővel az SZDSZ-nek is "ingatlanbotránya" volt, amikor átköltöztek a Gizella utcába.
Valamikor összegyűjtök ide egypár balos megosztó, gyűlöletkeltő szózatot.
Másoknak is:
Senki sem gondolt még eddig arra, hogy ha az MSZP választói úgyis annyira polarizáltak, hogy tőlük nem lehet szavazókat lopni, akkor épp a Fidesznek lenne célja, hogy a két oldal közötti átjárást a minimumon tartsa?
Kérdésedre a válasz nagyon egyszerü:
Az országot a benne lakók osztják meg (és fel), mint mindenütt máshol is. Ezért igazán nem kellett volna topicot inditani.
Nem hiszem, hogy Hormon úr a társadalom teljes egységességét állítaná szembe az erősen megosztottal szemben, mert némi átmenet azért csak elképzelhető.
Abban biztosak vagytok, hogy a társadalom valóban annyira megosztott, mint amit a média és egyes politikai erők suggallni próbálnak ? Én úgy veszem észre, hogy az apolitikussá válás inkább jellemző, mint a szélsőséges polarizáltság. Az értelmiségben valóban vannak szekértáborok, de alant talán nem annyira - még az üzleti szféra is elseftel mindenkivel, ha kell.
Ez miert osztana meg a tarsadalmat, es mi az ami nem igaz ezekbol. Az MSZP nem tud eladni egy szekhazat se mert egy sincs neki, az osszes allami tulajdonu 77 ota amikor az MSZMP ingatlanvagyont allamositottak, ovek csak a hasznalati jog.
Az akkori ellenzek meg Horn villazott.
Marhasag ez az egesz Gyula!
Azert olyanokat en egy MSZP-es politikustol sem hallottam,amiket Kover, Csurka meg Torgyan kiizzad idonkent magabol pedig istenuccse nem rajongok se Hornert se a tobbiert, de azert le kene venned a szemellenzot. Ugyhogy elobb soporjetek a sajat portatokon.
A (15)-ben idézett cikkre alapozom, hogy az MSZP sokkal jobban polarizálja a társadalmat, mint a Fidesz. Az, hogy mindenkivel jófiúk akarnak lenni, meglehetősen álságos, inkább azt mondanám, hogy bárkivel összeállnának, ill. bárkit szívesen bekebeleznének. És bizony vannak olyan lépéseik, amivel megosztják a választókat (pl. Kiss Péter legömbösözi a kormányt). Hecckampány más párt ellen? Székház"botrány", Torgyán-"villa", "törvénytelen" kuratóriumok, ...
Azon tényleg el lehetne gondolkodni, hogy a megosztottság milyen szintje kívánatos, csak szeretném más gondolatait is olvasni itt, mint a sajátjaimat. A korrupciót mindenképp megnehezíti, ha a pártok összerúgják a port, és a politikusok elkényelmesedése ellen is jó. Egy szint után viszont a normális munkát akadályozza, ha mindenünnen és mindenkor ellenségek hada figyeli, hogy hol hibázik bármit is. Szerintem jelenlegi "elmérgesedettség" az átlagember számára inkább előnyös, mint káros.
Az újságírók szerepét pedig úgy képzelem el, hogy a különböző publicisták "firkálmányai" direktben befolyásolják az újságolvasókat, a politika iránt érdeklődőket, majd onnan az idea átszivárog a többiekhez - nyilván korlátozott, de nem elhanyagolható hatásfokkal. Nagyon is fogékonnyá lehet tenni az embereket bizonyos kérdésekkel kapcsolatban kellő médiasulykolással. Még abban is volt némi igazsága Hornnak, hogy a választásokat az általa életben tartott Magyar Nemzet miatt vesztette el.
"Mindenesetre nem állítom, hogy a cikkből kiderül, hogy az MSZP-nek célja megosztani a társadalmat, csak azt, hogy az MSZP erősen polarizálja a választókat, sokkal inkább, mint a Fidesz. Vajon melyikük célja lehet a táborok közötti ellentétek további élezése?"
Nem ertem mire alapozod ezt. Szerintem az MSZP a legarctalanabb es legkevesbe idologizalt part. Ok mindenkivel jofiuk akarnak lenni, eleg csak megnezni a vezetoik nyilatkozatait, hogy ok a miep kivetelevel barkivel. Nem emlekszem, hogy hecckampanyokat inditottak volna mas partok ellen, es ilyen lehallgatasi bloffokkel jottek volna. Akkor meg mibol gondolod ,hogy ok osszak meg a tarsadalmat, bar azt sem ertem ,hogy ez meg miert baj ha megosztott. Milyen lenne a nem megosztott, mert en meg olyat nem szeretnek. Volt ilyen , vagy legalabbis a felszinen jopar evtizedig. Egy normalis tartsadalom az mindig megosztott es tele van konfliktusokkal.
Tenyleg akkor azt mondd mar meg,hogy milyen lenne az altalad elkepzelt nem megosztott tarsadalom, hogy mindenki egyszerre lep ?
Most az MSZP-rol van szo mint megoszto tenyezorol es nem a kulonbozo publicistak firkalmanyairol az egy mas dolog megint, bar ha vegigkerdezne 100 embert 80 fogadom egyikrol sem hallott soha se Lovasrol se Frankarol se lengyelrol.
Mindenesetre nem állítom, hogy a cikkből kiderül, hogy az MSZP-nek célja megosztani a társadalmat, csak azt, hogy az MSZP erősen polarizálja a választókat, sokkal inkább, mint a Fidesz. Vajon melyikük célja lehet a táborok közötti ellentétek további élezése?
Őrületesen meggyőző logika, gyulám!
Akkor én most bekopizom ide a Bibliát, majd tudatom veled az Úr elhallgatott következtetését:
A megosztás oka, és az ország rákfenéje a Fidesz...
:O)))))
Ha senki sem akar állást foglalni, hogy melyik oldal a bűnös, kezdem én.
A nov. 9-i Népszava cikke:
Az MSZP útja
Az MSZP erőssége a szavazótábor nagyfokú elkötelezettsége is. Ennek több jelét is tapasztalhatjuk. A választói fegyelmet, a minden más párt táboránál nagyobb részvételi hajlandóságot.
Több mint egy évtizede, hogy az MSZMP összeroskadt és romjain felépült egy új párt. A lakosság többsége helyeselte a váltást, egy-két hónap múltán kétharmadnyian úgy érzékelték: az MSZP más és jobb, mint elődje volt. Ugyanakkor az emberek fele nehezményezte, hogy a szocialista párt nem szakított gyökeresen az állampárt politikájával. A megalakulás utáni két és fél hónapban a szocialisták még versenyben voltak a legnépszerűbb párt címéért. A négyigenes népszavazás és a Duna-gate kirobbanása viszont jelentősen gyengítette az MSZP pozícióit. Leszálló ágba került s helyzetén tovább rontott a választási kampány. Az új pártok szavazókért való versengésében közös motívum volt a régi rendszerhez való negatív viszony. Antikommunista retorikában, az MSZP utódpártként való meghatározásában egymást triumfálták a többiek, így a szocialisták karanténba szorultak. A kelet-európai politikai légkör - a szocialista rendszerek bukása - szinte felhatalmazta az új pártokat az elutasító magatartásra. A választáson kifejezetten rosszul szerepeltek, s a vert csapat nehezen talált magára. A kormányzó MDF-től ugyan hamarosan elfordultak a polgárok, de nem az MSZP-hez álltak, hanem a Fideszhez. Két és fél éven át nem sikerült előbbre lépniük a szocialistáknak.
1993 elejétől aztán mind többen álltak mögéjük. Az MSZP akkori sikerének több oka is volt. Egyrészt az addig magasan legnépszerűbb Fidesz a székházüggyel elveszítette ártatlanságát, ami óriási csalódást okozott a benne bízóknak. Másrészt a fiatal demokraták egyre markánsabban kezdték megfogalmazni politikai irányváltásukat, ami akkoriban egyáltalán nem aratott nagy tetszést. Az MSZP-t egyre többen tartották a szakértelem pártjának, ez pedig létező igény volt az ideológiai csatározások után. 1994 elejétől kezdve a szocialisták bízhattak a győzelemben, csak aránya volt a kérdés. A választást nagy fölénnyel nyerték, de kormányzásukat visszafogottan kezdték. Kezdeti halogató magatartásuk következtében sok szavazót veszítettek. Többet, mint a párt életében is sorsfordulónak számító Bokros-csomag bevezetése idején. Ez a gazdasági alapokon nyugvó társadalompolitikai döntés azért is nehézséget okozott az MSZP-nek, mert baloldali pártként a szociálpolitikai szempontokat háttérbe szorította. Az MSZP és az ország közvéleménye nehezen vagy egyáltalán nem fogadta el ezt a fordulatot, s így 1995 közepére az akkortájt már evidensnek tartott egyharmados támogatottság alá szorult az MSZP: egynegyednyien voksoltak volna rá. Kormányzása időszakában még volt egy hullámvölgy, az 1996-os őszi Tocsik-botrány ismét a szimpatizánsok elveszítését hozta magával. Innen is felállt a szocialista párt és az 1998-as választásokig terjedő időszakban újra a 30-35 százalék közötti sávba tornázta fel magát. A tétovázás, a drasztikus intézkedések, az eget rengető ügyek, a koalíciós szakítópróbák, a kommunikációs botlások ellenére az MSZP esélyese volt a választásnak. Amit úgy nyert meg, hogy elveszítette.
A MSZP-nek a vesztesek sorsát kellett átélnie, visszaesett a népszerűségi listán. Második helye soha nem volt veszélyben, még legrosszabb közvélemény-kutatási eredménye is 25 százalék biztos szavazóról tanúskodott. A szocialisták nem sokáig tartózkodtak a mélyponton, elindultak felfelé, s 1999 tavaszára a biztos pártválasztók körében stabilizálták a 40 százalék feletti támogatottságot. Őszig még fej-fej mellett álltak a Fidesszel az első helyen, de azóta - tehát nagyjából egy esztendeje - az MSZP vezet. Az elmúlt egy évben keveset változott a szocialista párt táborának nagysága. Némi ingadozást figyelhettünk meg - az öszszes kérdezett körében 23-28 százalék között, az aktív szavazói körben 43-48 százalék között - aminek ekkora távlatban nem rajzolható meg semmilyen irányú tendenciája. Abban sem vagyunk biztosak, hogy az elmúlt néhány hónap MSZP-t érintő veszteségei (a teljes népességen belül 2-3 százalék, a biztos pártválasztók körében 4-5 százalék) tényleges visszaesést tükröznek-e. Az viszont kétségtelen, hogy a támogatói arányok csökkenése egybeesett a kongresszusi előkészületek körüli szokásosnál hevesebb vitákkal, személyi konfliktusokkal. Ugyanebben az időszakban a Fidesz erősödött, a koalíciós partnerei gyengültek. A változások következtében a vezető kormánypárt közelebb került az MSZP-hez, de nem érte utol.
A szocialista párt első helye nem feledtetheti gyengéit, mint ahogy előnyének jelenlegi kisebb csökkenése sem homályosítja el erősségeit. Az MSZP talán legnagyobb ereje az a választói kör, amely joggal nevezhető a szavazótábor magjának. E csoportba a lakosság nagyjából 11-13 százaléka (kilencszázezer-egymillió választópolgár) tartozik, akik - ahogy tették eddig már többször is - mindenképpen a szocialistákra voksolnának. További 8-9 százalékért sem igazán kell megküzdenie az MSZP-nek, ők is ragaszkodnak ehhez a párthoz - már legutóbb, 1998-ban is rá voksoltak. Ez a nagyjából 20 százalékos tábor garantálja - egy kétharmados részvétellel járó választáson - az egyharmados támogatottságot. A legalább egyharmados szavazótábort. A szocialisták pozíciója nemcsak azért kedvező, mert erős párt, hanem azért is, mert annak is látják az emberek. Általában négytized körüli azon választópolgárok aránya, akik az első helyre várják, s ez az arány rendszerint kétszer akkora, mint a Fidesz esetében.
Az MSZP erőssége a szavazótábor nagyfokú elkötelezettsége is. Ennek több jelét is tapasztalhatjuk. A választói fegyelmet, a minden más párt táboránál nagyobb részvételi hajlandóságot. A támogatók erőteljes érzelmi viszonyulását, továbbá ideológiai és egzisztenciális kötődését. A baloldali önmeghatározás elterjedtségét, a hagyományos baloldali értékrend - szolidaritás, szociális érzékenység - háttérbe szorulása ellenére. Azt a feltételezést, hogy érdekeiket ez a párt tudja leginkább képviselni, az országot ez a párt képes legjobban irányítani. Közös platformként a másik térfél pártjainak elutasítását. Az MSZP olyan gyűjtőpárt, amely többféle, egymást kiegészítő nézetet képviselő választópolgárt is magába integrál. A szocialista beállítottságúak túlsúlya mellett megtalálhatók itt a liberálisok, az ideológiamentes pragmatikusok, a nemzeti érzésűek, a vallásosak, az ateisták, radikális baloldaliak, a szociáldemokraták, sőt még valahány konzervatív is elfér. Az MSZP, híveinek társadalmi státusát tekintve is sokszínű párt. Jelentős mértékben és differenciáltan beágyazódott a magyar társadalomba. Minden csoportban sok támogatója van, még a számára mindig nehezen megnyerhető fiatalok körében is háromtizednyi a biztos pártválasztói kör. Az MSZP néppárt, talán az egyetlen az egész mezőnyben.
Az MSZP mindenkori népszerűségének egyik záloga, hogy rendszerint fel tud mutatni egy vagy több népszerű politikust. Keleti György, Kovács László - mindig a rokonszenvlisták élvonalában szerepelt, de időlegesen járt ott Horn Gyula is. Milyen problémája lehet ma egy olyan pártnak, amelynek a legtöbb támogatója van és amelyiket az ország egyik legnépszerűbb politikusa vezet. Például az, hogy alig van tartaléka. A másodlagos tábora 4 százalék, ők főleg olyan szabad demokrata és munkáspárti szavazók, akik elsőként megnevezett pártjukhoz erősen kötődnek. Nagyon kétpólusúvá kell válnia a politikai életnek, hogy ők átvándoroljanak a szocialistákhoz. Összejöhet még néhány százalék a bizonytalanok köréből is, hiszen mint nagy, győzelemre is esélyes párt vonzerőt gyakorol a hezitálókra. Azért van egyébként szüksége az MSZP-nek pótlólagos szavazati forrásra, mert a hűséges támogatók egyharmadnyi voksa 2002-ben nem hozhat számára első helyet. Ahhoz még a mostani 43-44 százalék is kevés lehet.
Az MSZP másik gyengéje a megköthető koalíciók kis száma és nagy nehézsége. Az SZDSZ-szel való együttműködésnek egyik hátulütője, hogy ez a párt jelenleg alacsony - 4-5 százalékos támogatottságú. A másik problémát a szabad demokraták kitörési elképzelései jelenthetik az MSZP-nek, amelyben számukra - ahogy most mondják - nem jut hely. A Munkáspárttal való koalíciókötés felélesztheti az állampárti emlékképeket és amennyi plusz - 2-3 százaléknyi - szavazót hozhat, legalább annyit - ha nem többet - el is taszíthat. Magára maradni látszik a szocialista párt.
Mint említettük, az MSZP széles társadalmi bázison nyugszik, de mégis vannak számára figyelmeztetően negatív jelek. Hiába magas viszonylagosan a fiatalok körében a támogatottsága, ha ott a Fideszé kétszer akkora. Az is problémát kell jelentsen egy baloldali párt számára, ha olyan tradicionálisan rájuk szavazó és népes rétegekben, mint a segéd- és betanított munkások, a szakmunkások körében kevesebb vagy legfeljebb annyi szavazója van mint a Fidesznek. Az a siker egyik szükséges, de korántsem elégséges feltétele, hogy a városlakók, az értelmiség, a vezető beosztásúak körében listavezető.
A közvélemény-kutatások eredményeinek mélyebb analízise azt mutatja, hogy az MSZP által befogott választói tér kevésbé kiterjedt, mint amit a kormánykoalíció pártjai rajzolnak körül az FKGP-től az MDF-ig. A jobboldal szélétől a középig, a balközép felé terjeszkedve. A szocialista párt egyik - bár nehezen megvalósítható - esélye, hogy "átnyúl" a másik oldalra. Mégpedig úgy, hogy megtartja a mostani bázisát. Ahhoz, hogy erre képes legyen, konszenzusra, jól szervezett belső munkamegosztásra van szüksége. És ebben feltehetően nem nélkülözheti eddigi elnökeit és kormányfőit sem.
Závecz Tibor, a Szonda Ipsos munkatársa
El lehet hüledezni egy darabig azon, hogy ezek hívják magukat szakembernek, meg függetlennek, de nem ez most a lényeg. Hanem az elhallgatott következtetés, amely ezt a topikot is ihlette: hát nem pont az MSZP az a párt, amelyik a legjobban megosztja az országot?
Hát kik is, kikre gondoltam, tv2, rtlklub, sajtóban 168ó és társai, de ez utóbbiak nem olyan fontosak, megy a hangulatkeltés, csinálják az ügyeket, kreálják a meséket, fizetnek a kétségbeesett, szegénységükben mindenre kapható roma mesemondóknak, egyébként nekem nincs is nagyon ellenemre ez a két részre szakadás, ahol nagy az egyetértés, mindig tombol az unalom, ott nincs semmi érdekes, említésre méltó, most viszont megy az izgalom, csipa-csupa kaland, gyenge idegzetűeknek marad a diablo és egyéb fantasy, de erről inkább a galadriel - mindig - igaza - van - 18 drioptriban tudna igazából mesélni. Remélem elég lesz.
Minden szempontból, de a politikai megosztás "bűnöseit" lehet a legkönnyebben fülön csípni. A kérdés, hogy mitől van, hogy bizonyos társadalmi csoportok utálják egymást, és hogy gerjeszti-e valaki ezt.
Azért az uralkodás sem éppen a legegyszerűbb műfaj, és megosztani általában az tud aki éppen uralkodik. A másik oldal inkább közös frontot próbál létrehozni az uralkodók ellen. Ez így működik. A sajtó ebben csak másodhegedűs, mondhatnám azt is eszköz.
Nem hinném, hogy az országot meg kellene osztani, - megosztott az már alapvetően. A gondolkodásmód a társadalmi problémák megoldásának mikéntjéről és a felsőbbséghez, a tekintélyhez való viszony alapvetően kettéosztotta már régen a társadalmat, - nem mai a probléma.
Aki úgy gondolja, hogy a Fidesz ennek az oka az téved.
A Fidesz csak azt csinálta, ami azoknak a receptje, akik a politikából akarnak élni: keresett magának egy tömeget, - megnézte merre tart , - majd eléjük állt és elindult ő is abba az irányba...
Nomármost innen azért az ő felelősségük, hogy miután nagyon tetszik nekik ez a szerep, mindent elkövetnek, hogy megtarthassák.
Jellemző a fideszes bon mot: "A szocialistákkal való koalícióra rámehet a Fidesz, a kisgazdákkal való koalícióra rámehet az ország. A kisgazdákkal lépünk koalicióra..."
:O))))
A "megosztás" veszélyes műfaj. SzVSz leginkább az jeleskedik benne, akinek kicsi a vesztenivalója.
Sorrendben: SzDSz, MIÉP, Munkáspárt (az MSzP-t szánkékosan nem írom a sorba, bár most ba...megSzabó úr címerterveivel valódi megosztásremeket alkotott, továbbá korábban Herczog Edit képviselő asszony is kitett magáért).