- Wonder Woman (2017) (2 féle) - Transformers: Az Utolsó Lovag (2017) (angol és magyar nyelvűek) - Utazók (2016) - Valerian és az ezer bolygó városa (2017) - Kipörgetve (2017) - Halj már meg! (2016) - Váratlan szépség (2016) - xXx: Újra akcióban (2017) - Pofoncsata (2017) - Alien: Covenant (2017) - Menedék (2017) - Stefan Zweig - búcsú Európától (2016) - Jupiter holdja (magyar) (2017)
- OUT (magyar) (2017) - Tűnj el! (2017) - Kincsem (magyar, 2017) - Romazuri (2017) - Arthur király: a kard legendája (2017) - Egy ropi naplója: a nagy kiruccanás (2017) - A múmia (2017) - Holdfény (2016) - Szívvel-lélekkel (2016) - A fehér király (2016) - Hogyan legyél latin szerető (2017) - Brazilok (2017) - A tökéletes gyilkos (2017) (magyar) - Vén rókák (2017) (1 angol + 1 magyar nyelvű) (angol nyelvű dupla oldalú) - Volt egyszer egy Venice (2017) - Nyuszi suli - Az aranytojás őrzői (2017)
------------------------------------------------------------------------------------------------ Úgy látszik időről időre elfog valamiféle nosztalgikus hangulat, hogy feltámasszam ezt a némileg sajátságos kis topicot. Talán mostanság is teszek majd egy gyöngécske kísérletet. Aki véletlenül olvassa ezen sorokat, azt arra bátorítom: fussa át az alábbi néhány hozzászólást, s ha kedvet érez: szőjjön új szálakat a történethez, vagy folytassa ott, ahol csak kedve tartja. -------------------------------------------------------------------------------------------------
Gyáva Jenő az aznap beszállított utolsó beteg holmiját vette leltárba. Munkaideje ugyan már egy bő félórája lejárt, de nem sietett. Nem várta otthon más, csak egy üres lakás meg egy hónapok óta bevetetlen ágy, s ezért a maga perverz módján megpróbálta kiélvezni munkájának minden egyes percét. A perverzió (Gyáva Jenő bizonyos gondolatait most nem beleszámítva) abban rejlett, hogy ebben a munkában senki más nem lett volna képes örömöt lelni. Nem úgy Gyáva Jenő. A fiókból elővett néhány közepes méretű nejlontasakot, kiterítette őket az asztalra, elővett egy nyilvántartási lapot és nekilátott. Egy pár 44-es méretű, barna, R. Burton márkájú műbőr cipő, a bal cipő sarka belül erősen elkoptatott. „A viselőjének testtartási problémái lehetnek, valószínűleg igen termetes ember lehet.” – gondolta, miközben az egy pár fekete műszál-zoknival együtt a fóliába helyezte őket. A nadrág egy körülbelül 54-es méretű sötétszürke vászon volt, ülepén alaposan elkoptatva, tipikus munkanadrág. A számtalanszor kimosott ruhadarab címkéje olvashatatlanná vált az idők folyamán, így a nyilvántartási lapon a Típus/Márka rubrikába csak egy vízszintes vonalat húzott. A zsebeket átnézve csak néhány használt papírzsebkendőt és egy gemkapcsot talált. Mindent visszatett eredeti helyére és összehajtotta a nadrágot. Az ing kék színű volt, 48-as, 80 százalékban poliészter, a maradék a címke állítása szerint pamut, származási helyét tekintve török, az ingujjak gombjai meglehetősen lazák, viselője minden le- és felvételnél valószínűleg kénytelen kigombolni őket, hogy kezei átférjenek. Rutinos mozdulatokkal szabályos négyszög-alakúra hajtotta, majd elkezdte az utolsó ruhadarab átvizsgálását, ami nem volt más, mint egy fakózöld ballonkabát. A zsebében talált egy doboz Kecske márkájú cigarettát (benne még hat szállal), egy fehér ajándék-öngyújtót („ A cigit szívni még mindig jobb, mint a főnököd farkát” – állt rajta a felirat, s bár Jenő nem dohányzott, ezzel még ő is mélységesen egyetértett). Talált még egy Tirex márkájú mutatós karórát, ezt valószínűleg már a mentősök tették ide. A kabát belső zsebében talált egy varrott, bőr irattárcát, melynek tartalma a következő volt: - 1 db. személyigazolvány ( tulajdonosa Hóvirág Jimmy , de ezt már tudta a betegfelvételi lap másolatáról) - 1 db. jogosítvány - 1 db. PERSZE bankkártya - 1 db. készpénzfelvételi bizonylat ( 250 000 Ft-ról, dátuma szerint egy nappal korábbi) - 6371 Ft készpénz - 2 db. csekkbefizetési szelvény - 1 db. RODEÓ Videótéka klubtagsági - 3 db. névjegykártya - 1 db. tüdőszűrési kezelőlap - 1 papírfoszlány, rajta egy telefonszám És előkerült még valami, ami azonnal felkeltette Jenő érdeklődését: egy könyv, pontosabban egy napló, borítója szerint Jack Olajosé. Tudta, ezzel megvan a nap fogása. Gyakran eltett valamit emlékbe a beszállított betegek holmijai közül. Pénzt, ékszert és egyéb értékeket sohasem lopott, kizárólag olyan dolgokat, amiről senki nem feltételezné, hogy bárki is eltulajdonítaná őket. Volt már otthon számtalan öngyújtója, övcsatja, mandzsettagombja, kabala-köve, amit meglepően sokan hordanak maguknál, egyszer még egy (vélhetőleg) krokodilfogat is talált már. Néha-néha jött egy kétségbeesett beteg vagy rokon, aki az eltűnt apróság után kérdezősködött, s a nagy számok törvényének engedelmeskedve kis számban néha elő is „kerültek” a dolgok valamelyik szekrény alól, megmentve ezzel Jenőt főnökei rosszindulatú gyanúsítgatásaitól. Bár a könyv ellopása meglehetősen kockázatos cselekedet volt, nem tudott ellenállni a kísértésnek. Hóvirág Jimmy holmiját a könyv kivételével egy nagy tasakba csúsztatta, aláírta a leltári lapot, a jelenléti ívre rávéste távozásának idejét, zárta az ajtót és hazaindult a könyvvel a hóna alatt. Beköszönt még a portára Csikóbácsinak, intett az udvaron bagózó mentősöknek, majd kifordult a kórház bejáratán. Még éppen látta, ahogy az 555-ös busz elkanyarodik a sarkon. A következőre még legalább 20 percet kellett volna várnia, s bár azzal együtt is hamarabb hazaért volna, mintha gyalog vág neki, de egy ilyen kinccsel a hóna alatt képtelen volt tétlenül ácsorogni.
Olvasótábor kerestetik.... -------------------- Kobold Kázmérné, született Lajos Lukrécia, lehúzta a használt ágyneműt. Férje a szokásos féléves belgyógyászati beutalóját feküdte le éppen a körzeti kórházban. Bár ahogy a családban, a házban és a kórházban mindenki, úgy Koboldné is jól tudta, hogy férje baján nem lehet segíteni a belgyógyászaton. Ezt egyedül Kobold Kázmér nem volt hajlandó tudomásul venni, aki addig járt a háziorvosa nyakára (pontosabban addig hívogatta ágyához háziorvosát), mígnem az a dolgot megunva mindig adott neki egy beutalót a Szent Patentba. Ez ellen még Lukrécia sem tehetett semmit, de az idők folyamán már nem is nagyon bánta, mivel ez volt az egyetlen megragadható alkalom, hogy egy kicsit kiszellőztesse a szobát, s áthúzza az ágyat. Már csak a használt gumilepedő volt hátra. Áttörölgette egy vizes ronggyal, majd hirtelen felindulásból úgy döntött, hogy a lepedőt az ablakpárkányra teríti kicsit, s talán majd a napsütéstől költözik belé némi gyógyító energia. Vagy ha az nem is, legalább gyorsabban megszárad. Hogy a szél meg ne tréfálja, az ablakkeretet rácsukta a kiterített alkalmatosságra. Ebben a pillanatban egy sötét árny húzott el a szeme előtt. Ijedtében hátralépett, s mivel így nem láthatta, hogy mi is történt valójában, a dolog magyarázatát Frank tapasztalásai között kell keresnünk. Frank megoldások után kutatott. És mindeközben a föld felé zuhant. Először ő is ebből a tényből indult ki, s szemeit lehunyva próbálta magát és a világot meggyőzni arról, hogy ő maga mozdulatlanul áll a levegőben, csak a föld közeledik feléje saját méretéhez képest elenyészően piciny, gyakorlatilag – s ebben látta menekülésének kulcsát - elhanyagolható sebességgel. De aztán arra a következtetésre jutott, hogy ezen álláspontnak a világgal való elhitetéséhez még egy buddhista filozófusnak is több reinkarnációs ciklusra lenne szüksége, s még ha sikerül is, az eredmény nem lesz más, minthogy egy bazi nagy golyó elgázolja az embert, s a következő életében elkezdhet azon gondolkodni, hogy mit is csinált rosszul. Aztán azon morfondírozott, hogy esetleg ezt a hóna alá kapott nőt tudná-e úgy fordítani, hogy ő minél kisebb sérüléseket szenvedjen. De aztán elszégyellte magát az ötlettől, s ahogy egyre tétovább pillantásokkal figyelte a közeledő bitumenréteget (melyet itt-ott méretes kátyúk tarkítottak) alatta azzal a bazi nagy golyóval, még egy párosodó bogárpáros is a szemébe röpült. S ekkor megcsillant a remény. Pontosabban egy vizes gumilepedő két emelettel lejjebb. Frank nem hezitált. Amint a lepedő mellé ért, jobbjával elkapta a szélét, megfeszítette felsőtestét és magához szorította az ismeretlen nőt. A gumilepedő a legnagyszerűbb dolog a világon. Vagy legalábbis néha-néha egészen közel fekszik hozzá. Most ruganyosan megnyúlt, és könnyedén leengedte az alkalmi párost a járdaszintre. Frank, amint biztosan álltak már a földön, megkérte az ismeretlen nőt, hogy nem távolítaná-e el a szeméből az üzekedő rovarpárt. A nő azonban csak üres tekintettel bámult maga elé, egyetlen jel tanúskodott arról, hogy még él: a még mindig szájában lévő cigaretta ritmikusan fel-fel izzott. Frank bocsánatkéréseket hebegett, majd eloldalgott. A hazaúton három alkalommal is igazoltatták, gyaníthatóan az állandó kacsingatásoknak ”hála”.
Az Én mozim... -------------------------- Ferenc Provatruklycsek ugyanabban a pillanatban lakótelepi lakásának bejárati ajtaja előtt állt. Az ajtó zöldes-barnára oxidálódott sárgaréz kulcsa, mely korábban több ezerszer siklott már be könnyedén a zárba, most a férfi remegő kezétől vezérelve sehogyan sem akart utat találni magának. Felhagyott a kísérletezéssel. Hátát az ajtónak vetette, és a földre huppant. Nem érdekelte már a szomszédok véleménye, még azé az átkozott Somorjainéjé sem, akit korábban is néha már szívesen megfojtott volna , s aki valószínűleg most is ott hallgatózik az ajtaja mögött. Mióta Margit meglepte ott a Karantén Presszóban, kicsúsztak irányítása alól az események. A forró kávé és a vodka lehajtása utáni önkívületi állapotáról nem sok emléke maradt. Abban bizonyos volt, hogy hamar a presszóhoz értek a mentősök, akiknek a közeli katasztrófa helyszínén a halottak összeszámlálása és a televízióstáboknak adott interjúk után már nem sok dolguk akadt. Arra is jól emlékezett, hogy az őt ellátó orvos, mielőtt fájdalomcsillapítót adott volna neki, megkérdezte, hogy szed-e valamilyen gyógyszert. Nem tett neki említést arról az erős nyugtatóról, melyből már így is napi 6 szemet szedett (a javasolt mennyiség napi kettő), hanem sóvárgó szemekkel a fecskendőre meredt, hogy annak bódító tartalmát mielőbb vénájába lövelljék. Az orvos arcát azonban már sehogyan sem tudta felidézni magában, ahogyan egyetlen személyét sem a presszóban, és arra sem emlékezett, hogy hol is volt mindeközben Margit vagy hogy ő maga hogy jutott el aztán hazáig. Kotorászni kezdett a zsebében, ujjai mohón kutattak a nyugtatós fiola után. Miután meglelte, nem habozott sokáig: a kupakot lecsavarva két szemet a szájába vett, és a pirulákat szétharapva élvezte, ahogyan a keserű íz hosszú időre leöblíthetetlen lepedéket képezve szétárad a szájában. Az utóbbi hetekben ezek a pillanatok voltak napjának legjobb részei, amikor is a kellemes bódulat rövid idő alatt mind nagyobb területeket hódított meg fejében. Valaki hangos csattanással becsukta maga mögött a lépcsőház bejáratát. Ferenc a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal feltápászkodott, kulcsát keresve megdöbbenve tapasztalta, hogy az már a zárban van, a karikán lévő többi kulcs békés himbálózásától kísérve. Gyorsan elfordította hát és belépett a lakásába. Majomszerűen imbolygó lépésekkel a nappaliba sietett, ingét és pisztolytáskáját levéve a kanapéra dobta, majd egy vizespoharat és egy üveg vodkát a kezébe fogva a fotelébe ült. Amikor felébredt, odakint már besötétedett. Percekig ült mozdulatlanul, mire szemei megszokták a sötétet. Aztán újabb percekre volt szüksége ahhoz, hogy az ismerős formákból rájöjjön, hol is van éppen. Amikor az állólámpát felkapcsolta, sokkoló látvány fogadta. A szőnyeget a törött pohár szilánkjai és véres foltok borították, az üveg üresen hevert az asztal lábánál, mellette a szintén üres pisztolytáskája feküdt baljósan, mely mintha sötét árnyakat bocsátott volna ki magából a szoba egész légterébe.
Jimmy lassan kinyitotta szemeit. A szeme előtt táncoló piros pöttyök függönyén túl tejfehér mennyezetet pillantott meg. Egy csalóka másodpercig egy túrórudi zacskójában hitte magát, s bár az illúzió a piros pöttyökkel együtt hamar elszállt, mégsem volt halvány fogalma sem arról, hogy hol is van valójában. „A fejem mintha szalmával lenne kitömve.” – gondolta. Nem, várjunk csak! A nagyváros betonrengetegében nőtt fel, fogalma sem lehetett, hogy a szalma milyen növényi származék. Vatta, igen ez az! Azt ismerte. „ A fejem mintha vattával lenne kitömve.” -helyesbített hát. - Végre felébredt! Ideadná a kacsámat? – mondta egy hang, mely mintha egy hűvös pince mélyéről szállt volna feléje. Jimmy szólni akart, de mintha egész arca fáradt gumiból lett volna, mely tőle független, önálló életet élne, s nem reagálna agyimpulzusai irányító szándékának. Felrémlett előtte az az eset, amikor egy átmulatott vágóhídi éjszaka után a hűtőházban ébredt, s csak a délutáni műszak szabadította ki, de izmai annyira elmerevedtek, hogy napokig nem tudott örömöt szerezni Margitnak, akivel épp azokban a napokban érkeztek el kapcsolatuk egy új szintjéhez. Ujjaival megtapogatta ajkait, hogy megbizonyosodjon ottlétükről. - Hol vagyok? – kérdezte végül szinte nyüszítve. - A Szent Patent kórház belgyógyászatán. Ideadná végre a kacsámat? – szólt a hang még mindig egy meghatározhatatlan helyről. - Hogy kerültem ide? - Magát és még vagy 10 másik szerencsétlent egy belvárosi lebuj környékén szedték össze. Talán ételmérgezés, vagy ilyesmi. Most pedig azonnal adja ide a kacsámat! Jimmy oldalra biccentette a fejét és egy szakállas férfit pillantott meg a szomszédos ágyon, aki egy irreálisan vastag lencséjű szemüvegen keresztül bámult rá. Nem úgy nézett ki, mint akinek valami súlyos baja van. - Miért nem hajol le érte maga? - Mert krónikus vesecsavarodásom van, amellett súlyos vizelési kényszerben szenvedek. - Hordjon pelenkát. Úgy tudom már gyártanak felnőttek számára is. - Hallja maga aztán igazán tapintatos ember! De nem sértett meg, mivel nem véletlenül használtam a kényszer szót: amint a testem csak kicsit is megközelíti a függőleges helyzetet, megállíthatatlanul rám tör a kényszer, hogy kigomboljam és letoljam a nadrágom és elkezdjek… - Ne folytassa, csak azt nem értem magát miért épp a belgyógyászaton kezelik? - Ezzel meg mire akar célozni? - Semmire. Tessék itt van a kacsája. – nyújtotta oda a férfinek a sokat látott kórházi segédeszközt Jimmy, majd a fal felé fordult és megpróbálta rendezni gondolatait. Arra még tisztán emlékezett, hogy Feri után indult, hogy megbeszélje ennek a furcsa esetnek a részleteit. Az egyik őrmestertől megtudta, hogy hol szokta Ferenc elkölteni reggeli kávéját. Könnyen meg is találta a helyet, s már épp arra készült, hogy belépjen az ajtón, amikor megpillantotta Margitot, amint épp Feri asztalánál ült, s könnyek csillogtak a szemében. Jimmy szemét is elfutották a könnyek, melyeket a csalódottság, a féltékenység és a fékevesztett düh csalt a szemébe. Látása elhomályosult, aztán a következő pillanatban itt ébredt fel.
Frank érezte, hogy itt az ideje lekászálódni a tetőről. Az épületbe vezető csapóajtó azonban zárva volt (természetesen alulról). Frank nem akarta az utcán hangyaseregként nyüzsgő rendőrök figyelmét holmi dörömböléssel magára vonni, ezért úgy gondolta, egyszerűen lemászik a tűzlétrán. -Mit gondolsz, hol vagy? Egy kib.szott amerikai filmben? - tette fel a kérdést a belső hang. Való igaz, a város egyetlen épületén sem volt tűzlétra, a kerület házain pedig jó, ha egyáltalán üveg volt az ablakkeretekben. Így egyetlen választása maradt csupán -mely egyetlenségéből kifolyólag nem is volt igazi választás-, hogy lemászik a ház oldalán.Óvatosan a tető szélére kúszott, majd lepillantott. Hatalmas szerencséje volt: egy nyitott ablakot vett észre közvetlenül maga alatt, a legfelső emeleten. Nem habozott hát sokáig, mert érezte -sajnos tévesen- hogy karjában új erőket szít a szívében frissen kigyúlt bosszúvágy. Megfogta a tető szélét és átlendítette testét a párkányon. "Talán kissé elhamarkodtad a dolgot."- szólalt meg ismét a kárörvendő hang valahol Frank lényének legmélyén."Így vagy úgy, de innen már csak lefelé vezet az út"-tette még hozzá és ezzel sajnos Franknek is egyet kellett értenie, mert érezte hogy nincs már elég ereje a visszakapaszkodáshoz. A helyzet valahonnan nagyon ismerős volt Franknek, aztán eszébe jutott, hogy pár perccel (órával?) korábban épp így lógott a mélység fölött a ház túloldalán. Akkor a hűtőszekrénye és a kutyája veszett oda, mostanra már csak az élete maradt, amihez pontosan annyira ragaszkodott, mint a tető széléhez. A férfi térdei még a ház oldalának feszültek, de lábfejével már a szoba légterében kalimpált. Pontosan megtervezte hát a mozdulatsort. Ha túl kis lendületet vesz, akkor lábaival az ablakpárkányon landol, ott azonban kapaszkodó hiányában képtelen lesz tartósan megmaradni és menthetetlenül lezuhan. Ha azonban a lendület túl nagy, lábai mindenképp az ablakon belülre kerülnek, testének vonala azonban az áldásos függőleges helyett inkább a veszélyes vízszinteshez közelít majd, felsőteste az ablakon kívül marad és -megintcsak menthetetlenül- lezuhan a mélybe. "A hintából kiszökkenő gyerekkori éned és a folyó túlpartjára átlendülő, liánt elengedő Tarzan vezessék most a mozdulataidat!"- szugerálta magát a férfi, lelkét már-már Nirvána közeli állapotba hozva, majd mindenre elszántan elengedte a tető szélét. A lendületvétel és a homorítás tökéletesre sikerült, Frank könnyedén és úri eleganciával, mindenre felkészülten huppant a szoba talajára, egyetlen dologra nem számított: egy megtermett, jól beszappanozott ékszerteknősre, melyet egy ötévesforma kisfiú kergetett súrolókefével a kezében. A férfi jobb lábával éppen ezen a lényen landolt. Az emberi tudománynak és felelőtlenségnek a természet törvényeibe való ilyetén beavatkozása a fizika alapvető téziseinek meghazudtolásához vezetett. "Alighanem ez a világon a legcsúszósabb dolog"-gondolta ezt épp valahogy így Frank is egy múló pillanatra, miután ez a természetes-mesterséges teremtmény kisiklott a lábai alól, ő pedig kizuhant az ablakon. Ösztönösen kapaszkodó után nyúlt, és szerencséje volt!, mert egy emelettel lejjebb sikerült elkapnia valamit. Ha leszámítjuk azt a tényt, hogy az úttestről épp most kaparták fel legjobb barátjának odakozmált maradványait, Frank számára akár még szerencsés napnak is mondhatnánk a mait. A valami, amit kétségbeesésében megmarkolt egy melltertó pántja volt, ami elég erősen rögzítve volt, csak sajnos a nő -akihez a melltartó rögzítve volt- egyáltalán nem kapaszkodott, miközben reggeli első cigijét fogyasztotta az ablakban az utcán növekvő felfordulást figyelve. -Frank vagyok.-mondta Frank, eleget téve az alapvető udvariassági szabályoknak, így már nem teljesen ismeretlenül rántotta magával a mélybe azt a bizonyos nőt. Egyébre azonban már nem jutott idő, mivel járdaszintfeletti magasságuk rohamosan közelített a nullához.
-Szervusz, Ferenc.-súgta a nő, amikor Ferenc Provatruklycsek asztalához ért.
-T-te meg mit k-keresel itt?- hebegte zavarodottságában Feri.
-Rád vártam, drágám.
-De honnan vetted, hogy épp itt leszek most?- tette fel az álcázott keresztkérdést a férfi, valamennyi rendőri ravaszságát latba vetve. Már teljesen visszanyerte hidegvérét, a halálosan nyugodt böllérek közt eltöltött sok-sok év nem múlt el minden haszon nélkül. Elég volt csak magában felidéznie a kolbászok illatát, egy markos, de a zsírtól mégis vajpuha férfikéz cirógatását, s még a legrázósabb helyzetekben is mindig sikerült lenyugodnia, minek köszönhetően rendőri körökben is nagy elismertségre sikerült szert tennie.
-Csak reméltem, hogy egyszer itt talállak. Mióta tudom, hogy ide jársz, majd minden időmet itt töltöm. Nem tudtam feledni azokat a szenvedélyes éjszakáinkat...
-Pedig kénytelen leszel, Margit. Én a férfiakat szeretem. Megpróbáltam elfojtani magamban ezt a vágyat, de nincs mit tenni. Egyszerűen megőrülök a nagydarab, szőrös férfiakért. Az a néhány együtt töltött éj csak tévedés volt a részemről. Életem második legnagyobb tévedése.
Elhallgatott, míg a pincér az asztalra helyezte a kávéscsészét és a feles poharat, melynek kristálytiszta tartalma pillanatnyi gyógyírt ígért a férfi szívét markolászó szörnyű fájdalomra.
És mi volt életed legnagyobb tévedése?-tette fel a kérdést a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva a nő.
-Már nincs miért titkolnom a dolgot. Minden, ami egykor fontos volt, már nincs többé. Alig egy hónapja összefutottam Jackkel. Ez a váratlan találkozás felkorbácsolta a régi szenvedélyeket. Viharos gyorsasággal melegedtünk újra össze, egy hete - a sokadik randi után - még az összeköltözés gondolatát is felvetettük. De időközben történt valami. Súlyos hibát követtem el. Egyik este szolgálatban voltam, és a fiúk behoztak egy fickót. Hatalmas volt, ápolatlan és izzadt. Kihívóan viselkedett, és pontosan tudta, mivel vehet le a lábamról. Mestere volt a csábításnak. Az ajkait harapdálta, máskor szidalmazott vagy épp szemtelenül bókolt. Mint egy Paganini, úgy játszott érzékeim húrjain. Rajta kívül nem volt más az őrizetesben. Az hogy még a nevét sem tudtam, valamint a tudat, hogy bármikor rajtakaphatnak minket, csak még tovább növelte bennem a férfias gerjedelmet. Képtelen voltam ellenállni... Nem is lett volna komoly következménye a dolognak (máskor is megesett már hasonló), de a férfi valahonnan pontosan tudta ki vagyok és Jacket is ismerte, valamint a viszonyunkkal is tisztában volt. Megzsarolt. Azt mondta, ha nem segítek kijutni neki, mindent elmond Jacknek. Tudtam, ha szakításra kerül a dolog, harmadik esélyt már biztosan nem ad a sors: örökre elveszítem Jacket. Megtettem hát. Eltüntettem a bizonyítékokat, hogy megszabaduljak tőle és megmentsem a szerelmünket. Kockára tettem az állásom, de Jack már nincs többé...
Hangja elfult, a szemeit elfutó könnyek fátyolán át a vodkáért nyúlt, de elvétette a mozdulatot: a kávéscsészét vette kezébe és ennek perzselő tartalmát itta ki egy hörpintésre. Groteszk grimaszba torzult arca, a fájdalom tébolyában eszét vesztve enyhülést hozó víznek nézte a vodkát és gondolkodás nélkül kiitta.
A presszóban hét, az utcán sétálók közül további öt ember ájult el Ferenc Provatruklycsek torkából előtörő állatias hörgés hallatán, egyes bulvárlapok a környéken több koraszülést is ezen hang következményének tulajdonítottak...
Alkotótárs és/vagy olvasótábor kerestetik!!!
"Vett néhány mély lélegzetet, torz mozdulatokkal -mintha magát az emléket próbálná elűzni- letörölte könnyeit, majd belépett a presszóba. Az ajtó szorosan záródott mögötte, és a helyiség kellemetlen szaga azonnal megcsapta orrát. Minden ajtó és ablak csukva volt, mintha a vengégek és az alkalmazottak valami kimondatlan szövetséget kötve elhatározták volna, hogy megpróbálják a nagyváros romlott légkörét a presszón kívül tartani. Ennek eredményeként a fanyar dohányfüsttel és az emberi testek kipárolgásával telített elhasznált levegő mozdulatlanul állt a zárt térben, amit csak az ő érkezése kavarta fel kissé. Az emberek -talán emiatt, talán másért- rosszaló tekintettel fordultak felé, és hamarosan ő is beismerte bűnét, mert érezte, ahogy az elsőre kellemetlen szag bódító, édes aromává változik.
Ferenc Provatruklycsek ezért amilyen észrevétlenül csak tudott, helyet foglalt egy hatalmas páfrány árnyékában, a presszó legcsendesebb szegletében. A pincér hamarosan megjelent asztalánál, ő pedig rendelt egy kávét, feketén, majd halkan a pincér után kiáltva rendelését kiegészítette egy vodkával. Amikor fejét az asztal felé horgasztotta, egy katicabogárra lett figyelmes, amint az igyekezett átkelni az asztal lapjának végtelen síkságán. Az élet mindig a közelünkbe férkőzik, akár a legapróbb formában is.- gondolta szelíden mosolyogva.
Bamm!. A vendégek felkapták a fejüket a zajra, mely Ferenc Provatruklycsek asztala felől érkezett. Ferenc vérbenforgó szemekkel bámult az asztalra, melyre az imént ököllel rácsapott. Az senki sem tudta, hogy testéhez mérten hatalmas ökle alatt egy halott katicabogár lapul. A legtovább egy a bárpultnál ülő csinos, szőke nő figyelte a zavart férfit, s magabiztos lépésekkel meg is indult feléje... "
OFF :D...
Lassan két éve, hogy világra jött ezen elsőszülött topicom. Nehezen indult (volt egy kis szembeszél, de lassan a főhősök Életben maradtak:), aztán gyorsan belelendült, végül váratlanul véget ért, bár a történetnek /aki elolvassa, láthatja/ még korántsincs vége. Gondoltam, nosztalgiából felhozom, hogy a Neten bóklászó ráérőknek szerezzen néhány kellemes percet, s talán folytatódhat is a történet.... Azóta sok minden változott, én pl. hmG-ből Martin Eden-re magyarosítottam, s hogy a többi "alkotótársat" vajh' merre sodorta a szél, nem tudom.
ON
- Szánnom kéne elég időt a reggeli kávéra - gondolta Ferenc Provatruklycsek, miközben a helyszínelés utolsó formaságait végezte a késő délutáni fáradt nap fényében. Beesett, szikár arca, zömök alakja furcsa ajándék-kontúrokat kapott a múló őszi fényviszonyoktól. Ez az arc különös paradoxon volt: a felületes szemlélőnek kicsi és kifejezéstelen, de a gyakorlottabb emberismerő felfedezhette rajta egy egész élet fájdalmát. Ferenc úgy érezte, hogy fejében egy húsdaráló zakatol, gyomrában pedig mintha egy nyílvessző hasított volna folyamatos ingamozgással. Bár fájdalmai mindig vannak, a rosszullét ezen foka még tőle is távol állt. A 12 órás műszakok utáni megpróbáltatásait abban a közeli presszóban szokta enyhíteni, ahová most is igyekezett. Közben ijesztő emlékképek gyötörték: Franket látta azon az ominózus éjszakán. Jackkel volt, mint mindig. December végén, 23 évvel ezelőtt. Négyen - ő, egy László nevű böllér-kollégája, Jack és akkori új ismerőse, ez a Frank a már régóta tervezett éjszakai kirándulást igyekeztek megvalósítani. Órákig gyalogoltak, elhagytak egy pár borosüveget útközben, és - meg kell hagyni - igen jó hangulatban érkeztek el egy sötét erdei temetőhöz. Furcsa komplexum volt: ijesztő voltát az a rengeteg kriptaszerű építmény adta, amely megkülönböztette egy átlagos, hagyományos temetőtől. A társaság elhallgatott. A szokatlan épületek és a dermesztő sötétség még nem adot volna erre okot, de egy közeli kriptából embertelenül mély, nyújtott hangok szűrődtek ki. Szép lassan besétáltak az építmények közé. Ekkor Ferenc iszonyatos hörgést hallott a háta mögül. Megfordult, és megpillantott egy gorillaszerű lényt vérben forgó szemekkel, látszólag épp támadásra készen. A mindig hidegvérű Ferenc ezúttal félelmében azonnal előreszúrt vadászkésével, a többiek pedig nagy dulakodás és sikolyok árán segítettek leteperni a szörnyűséges élőlényt. A nagy hangzavarban mintha egy gyereksikolyt is hallottak volna. A fenevad vergődött egy kicsit, majd teste elernyedt. Megkönnyebbüléssel állt fel a társaság, majd szemügyre vették a támadóból lett áldozatot. Laci volt az. Teste vérbe volt fagyva. Iszonyú megdöbbenés és azonnali félelem ült ki mindegyikük arcára. Évek teltek el a holttest elásása óta, és azóta, mióta a rendőrség lezárta az ügyet. Soha nem találták meg. Ferencnek az utóbbi évek során már sikerült volna felejteni, de Jack feltűnése feltépte a szörnyű emlékeket. Kinyitotta a presszó ajtaját, de egy pillanatig nem ment még be: egy kicsit meredten bámult maga elé, majd elsírta magát.
'Jimmy épp Jack hálószobáját vizsgálta. A tűz itt sem kegyelmezett semminek. Meglepő módon azonban egy teljesen épp,vastag könyvet talált a szétégett ágy mellett. "A nevem Jack Olajos, és ez itt a naplóm"-szólt a felirat a könyv borítóján. "Hogy lehet az, hogy teljesen épp maradt a könyv?"-gondolta Jimmy. "Talán csak a tűz elvonulása után tette ide valaki. De Jack ekkor már rég halott volt." Jimmy belelapozott a naplóba, és azt vette észre, hogy az utolsó hét bejegyzéseit kitépte valaki. "Talán Jack maga? Vagy valaki más?"-tette fel a kérdést Jimmy. A könyvet a ballonkabátja zsebébe csúsztatta azzal a szándékkal, hogy majd később elejétől a végéig elolvassa."
'Jimmy különös csillogást vélt felfedezni Feri szemében, mikor a férfi Jackről beszélt. "Talán nemcsak a barátság kötötte őket össze. Talán valami szörnyű titkot őríztek, valami borzalmas esemény emlékét, mely mindörökre megmásíthatatlanul kapcsolta össze kettejük életét. Sőt, talán nemcsak egyedül kettőjükét..."-gondolta Jimmy. Elhatározta, hogy maga jár utána az ügynek, legalább a munka eltereli figyelmét Margitról. Először Jack lakásán nézett szét. A tűz bizony semmit sem kímélt, a füst sötét árnyakat rajzolt a falakra. Egy fájó sebet tépett fel a látvány Jimmy szívében. Gyerekkorában egyszer a barátaival a temetőben bújócskáztak. A kis Jimmy bemászott egy kriptába, s nevetve arra gondolt, hogy itt bizony sohasem találják meg. Azonban késő ősz volt már, ígyhát hamar beesteledett. Jimmy pedig belülről nem érte el annak a nyílásnak a szélét, ahol bemászott. Órákon át sírva kiabált segítségért, de mindhiába. A sírástól annyira kimerült, hogy álomba szenderedett. Velőtrázó sikolyra riadt. Valami félelmetes dolog történt a kripta előtt, amit ő nem láthatott, de a beszűrődő holdfény, mint valami horrorfilmet a falra vetített. Félelmetes árnyak dulakodtak a kripta falán. Jimmyt csak másnap találták meg a szervezett keresőcsapatok. A sokk miatt azonban megnémult. Bár néhány év múlva próbálta közölni szüleivel a látottakat/hallottakat, nem hittek neki. És egyetlen más felnőtt sem. Kamaszéveit is némán töltötte, ezért is választotta a böllérmunkát. A böllérek mind hallgatag emberek. Csak Margittal való megismerkedése után kezdett el újra beszélni. Új állást vállalt, nemzetközileg is elismert boncmester lett, számtalan bűnügyet oldott meg véres csontfűrésszel a kezében.'
R E K L Á M Virsli kutya kóborlásai során rájött arra, hogyha átmegy a vasút túloldalára akkor ott a hentestől talán kaphat is valami kaját. Ezek után elindult a síneken keresztül a túloldalra, de balszerencséjére pont akkor jött egy tehetvonat. Fröcsögött a vér, tört a csont, s a feje legurult a töltésen. Utolsó gondolata az volt hogy: a pics@ba, hát ilyen nincs......
Ha megelégedett volna az otthoni koszttal, akkor még ma is vígan haraphatná át az utcában fellelhető macskák torkát.
M Á L K E R
- Sikerült azonosítanunk az ismeretlen férfi tetemét uram - közölte az egyik helyszínelő beosztott Ferivel. - Jack Olajos a becsületes neve.
Feri meredten bámult maga elé. - Valami baj van, Ferenc? - kérdezte tőle Jimmy. - Semmi különös. - válaszolt Feri, majd folytatta: - Te nem emlékszel rá? Igaz, hogyan is emlékezhetnél, te még nem dolgoztál ott akkor... Jack volt a társam még előtted Dorogon, együtt vágtunk, együtt mulattunk. Egy napon aztán bejelentette, hogy nem való neki ez az élet, pályát tévesztett, és azóta nem láttam. Volt valami barátja, egyszer-kétszer behozta, valami Frank, azt hiszem azzal él. Nem értem, hogy juthatott idáig.
Feri most különösen nyomottnak tűnt. Máskor is eltörpült Jimmy nagydarab véres-fehérköpenyes alakja mellett, de a rendőrruha egy kicsit majomszerűvé is tette. Teljesen magába volt roskadva.
"10 perc telhetett el - gondolta Frank - annyi, nem több - és lepillantott: Ez Feri, Jézusom, gondolta, Feri a dorogi vágóhídról, micsoda véletlen. Frank még Jack révén találkozott Ferivel, aki, mint emlékszünk ugyancsak böllér volt (már Jack) ugyanúgy mint Feri: Jacknek kiterjedt ismeretségi köre volt a húsiparban, különös tekintettel a mészárosokra, és így Franket is bevezette a társaságba. Marcona, vad férfiak voltak ezek a mészárosok, de néha mégis gyengédek és kedvesek, ha szépen szóltak hozzájuk, és ismerte őket az ember, de amúgy zárt társaságot képeztek, amely gyanakvóan fordult az idegenek felé. És akkor mint a villám, hasított a felismerés Frankbe: FERI, hát persze, régebben Jackkel járt, IGEN, talán ő áll ezen furcsa események hátterében, talán ő ölte meg, talán Ő ÖLTE MEG JACK-et, a legkedvesebb embert, akit csak ismertem, még ha tíz éve is nem beszéltünk egymással, amiatt a vacak oldal szalonna miatt...
Frank idáig jutott a töprengésekben és már nem is csodálkozott azon, hogy Feri ilyen hamar a helyszínre érkezett, ez több volt mint gyanús: egy ördögi, aljas terv látszott kibontakozni Frank szemei előtt, és Frank már tudta is, mit kell tenni. EL KELL PUSZTÍTANI FERIT! MEG KELL ÁLLÍTANI, MIELŐTT VÉGKÉPP KÉSŐ LENNE!"
Frank csak megkönnyebülést érzett, mikor nehezékét elvesztette - a fizikai fájdalom erősebbnek bizonyult a többéves társi (kábel-)köteléknél. Emberfeletti erőfeszítéssel fölhúzodott a tetőre, ahol azonnal eszméletét vesztette.
Ebben az öntudaton kívüli állapotban komoly hallucinációk gyötörték: álmában egy görgőkkel felszerelt ruhafogast látott, amint egy aluljárólépcső mellett kiképzett gyerekkocsi-lejtőn gurul lefelé. Az aluljáróban több ember állt. Jóbarátját - Jack-et -, aki egy pisztolyt akasztott a fogasra - rögtön fölismerte. Mellette állt egy napszemüveges zord külsejű férfi két pisztollyal a kezében, aki mellett Frank felismerte saját hűtőszekrényét. A hűtőszekrénye mellett egy öregasszonyt látott feküdni, aki valahonnan nagyon ismerős volt neki. Ami furcsa volt, hogy az öregasszony nyakán egy nyakörv volt, a hozzátartozó póráz másik végén egy kádban ülve pedig felismerte a vele szemben lakó tolószékes öregembert, aki - furcsa módon - tetőtöl talpik szőrös volt.
Az aluljáró másik végében meglátott egy számára teljesen ismeretlen magas férfit, véres köpenyben, és egy rendőrruhába öltözött majmot.
Mikor felébredt, nem tudta mennyi ideig lehetett eszméletlen, de a nap már jóval magasabban járt.
Jimmy igazi profi volt. Élt-halt a szakmájáért, de ehhez foghatót még ő sem láthatott soha. Nagy nehézségek árán kikászálódott gépjárművéből, egy utcával arrébb pedig megpillantotta Ferit. Odabicegett.
- Mi ez az egész? - kérdezte.
- Az események folyamatos rekonstruálása folyik - felelte Feri -, de semmi konkrétumot nem tudunk. Ami biztos: Egy elszenesedett testű, minden bizonnyal .44-es magnummal átlőtt fejű férfi, egy elégett hűtőszekrény által agyonlapított fiatalember - a nála talált iratok alapján a neve Johnny Kovács -, valamint egy hasonlóképpen járt öregasszony; mindkettőnél fegyvereket találtunk.
- És mit szólsz a bernáthegyihez, amely lekerülve a kocsim szélvédőjéről detonációt okozott? - tette fel a kérdést udvariasan Jimmy.
- Ne hidd, hogy meglep meg a dolog. Sőt, én valami összefüggést sejtek a balestetk között. - válaszolt kedvesen, ám gondterhelten Ferenc.
" Jimmy egyedül feküdt ágyán. Egész éjjel nem tudta lehunyi szemét. Mindig csak az asszony járt a fejében. Bizony az este csúnyán összevesztek. Margit azt vetette a szemére, hogy állandóan hazahozza a munkáját. Való igaz, néha hazahozott ezt-azt a furgonnal a boncteremből, mert értékesebb szerszámait itthon tartotta, de mindig a pincében dolgozott, csak ciánozás idején használta néha-néha a konyhát vagy a nappalit. A hűtőszekrényt is csak akkor vette igénybe, ha a lenti már megtelt. Aztán tegnap reggel benntfelejtett egy fél májat a frigóban, Margit meg kirántotta ebédre és átvitte ay anyjának. S csak mikor a mama elkezdte dícsérni a májat, akkor jututt eszébe Margitnak, hogy mostanában nem is vett májat, és Ő meg nem szokott boltba járni. Este aztán nagy veszekedést rendezett, majd összepakolt, és bemennt a kórházba a mamához, aki közben agyvérzést kapott. Jimmy már épp azon kezdett gondolkozni, hogy hogyan tudná kiengesztelni Margitot, amikor megszólalt a telefon. "Jimmy, kinnt vagyunk helyszínelésen, és a törvényszéki orvos egyedül már nem győzi. Segíthetnél egy kicsit, persze csak ha nincs jobb dolgod"-szólt a telefonba Feri, régi rendőrkollégája, aki régen böllér volt a dorogi vágóhídon .' Ha Margit itt lenne, biztosan lenne jobb dolgom'-gondolta, és eszébe jutottak azok a szép idők, amikor Margittal még hajnalig tudtak hancúrozni Bundással, a bernáthegyijükkel, aki tavaly szaladt el, miután egy lefűrészelt bordát a szájába kapott. Persze Margit ezért is őt hibáztatta. Elhessegette a gondolatot, gyorsan felöltözött, aztán Ladájával a megadott cím felé indult. Rákanyarodott a megfelelő utcára, majd hirtelen megállt a kocsival, és kiszállt. Micsoda fennséges illatokat érzett a levegőben! Égett hús (úgy saccolta, hogy 180 cm körüli, kb 75 kilós fehérbőrű férfi). Friss agyvelő illata (idős nőé lehet, akit 8-10 éve valamien trauma ért-gondolta). És valamien egyéb szagot is érzett, de még nem tudta pontasan beazonosítani. Teste-lelke egyaránt lázban égett már ekkor, gyorsan autójába pattant, és hamarosan 80-al száguldott az égő házfelé. Már arra gondolt, hogy milyen jó lesz könyékig véresen rágyújtani egy szál cigire, amikor egy fogai között kábelt szorongató hatalmas bernáthegyi zuhant az autójára. 1 másodpercig még tovább száguldott, majd állóra fékezte a kerekekett. A bernáthegyi hatalmas ívben repült le a kocsiról, be egy ablakon, egyenesen egy rokkant veterán katona arcába, aki épp egy kézigránátot próbált a szemközti házra dobni. A kutya lendületétől azonban hátragurult a kerekesszékével, és kibiztosított gránátja a kezében robbant fel. Szőrös és szőrtelen testrészek repültek az utcára, s mint magannyi éhes vámpír vágodtak a járókelők arcába."
- Akkor bezzeg másképp volt minden - morfondírozott Stefan, a Military Magazin aktuális számát lapozgatva, miközben a hajnali sötétség mindent elborított. Mindig korán kelt, így tudott csak emlékezni korai bevetéseire Vietnamban. Sóhajtott. Tolószékét az ablak felé kezdte görgetni, miközben kezével végígsímította vitrineit: féltve őrzött fegyverei közül - mint ilyenkor mindig - hiányzott a szokásos kétlövetű és az egyik pisztoly. Az ablaküvegen beszűrődött a fiatal nap zsenge fénye, egy emelettel alacsonyabban, szemben pedig Stefan megpillantotta ismeretlen ismerősét, egy szakállas 40-es éveiben járható fiatalembert, amint éppen szokásos reggeli kutyafürdetését végzi.
Stefan mindig is gyűlölte a kutyákat, de undora ma reggel különösen kíbírhatatlannak tűnt. Feleségét - aki már akkor is súlyos neurózisban szenvedett - 10 évvel ezelőtt egy bernáthegyi tépte meg. Az öregasszony azóta szenilis is, reggelente pedig útra kel férje fegyvereivel, ki tudja mi célból.
De ami ezután következett, azt még Stefan sem bírta épp ésszel követni: a szakállas férfi letette a kefét és telefonálni kezdett. Egy percre rá óriási robbanást hallott az utca nyugati feléből, fejét az ablakon kinyújtva egy égő hulla zuhanásának lehetett szem- és fültanúja. Tekintete összetalálkozott a szemközti férfiéval, aki rögtön megfordult, és újra telefonált. A bernáthegyis férfi kirohant a helyiségből, kutyája 1 percre rá követte, de a fürdőkádtól olyan lendülettel rugaszkodott el, hogy az az ablakmenti téglákat kitörve kiszállt az utcára. Stefannak alig maradt ideje, hogy felesége sziluettjét meglássa, mielőtt örökre eltűnik a kád alatt.
Szija, haver, wid, régen láttalak, valaki egyébként röfff néven bejelentkezett a zombifilmek topicba és asszem ez méltatlanság. Na mindegy.
"Ahogy Frank ott lógott a tetőn kábán lábán a kábellel, lepergett előtte az egész élete, és hajdani szalonnák emléke hullámzott előtte, májas hurkák és kolbászok, jack kolbásza leginkább, aki hentes és mészáros volt és gyakran hívták disznóölésekre, ahova frank is többször elkísérte még kapcsolatuk fénykorában, mint ál-mészárosinas ... szép idők voltak azok - ímígyen morfondírozott frank ott fenn az ereszen, amikor egyszercsak csaholásra lett figyelmes. Frank dühödten hessegette el maga elől a kellemes emlékeket és átkozta a csaholó hang gazdáját, amiért így kiszakította ábrándozásaiból. Hátrafordult (amennyire ezt helyzete lehetővé tette) és ... és vidáman felkiáltott: - Bundás, kiskutyám, te vagy az? - És valóban Bundás volt az, Frank bernáthegyije, aki követte hőn szeretett gazdiját a háztetőkön keresztül, és most nyáladzó szájjal és víg csaholással üdvözölte.
- Bundás - kiáltott Frank - gyere ide!
És Bundás elrugaszkodott. De sajnos rosszul számította ki a távolságot. Frank hátára szeretett volna érkezni, de elhibázta, gyászos üvöltééssel zuhant le Frank mellett és éppen csak a kábel kikunkorodó végét tudta a fogai közé kapni, ami gazdája lábára volt tekeredve. Így lógtak ott aztán, Frank és a kutyája, Frank az ereszen, kábán, lábán kábel, a kábelen Bundás, alattuk pedig tíz emeletnyi háborgó mélység..."
-- snitt --
"Frank éppen kutyája hátát súrolta tizedik emeleti összkomfortos bérlakásának fürdőszobájában, amikor eszébe jutott: megígérte Jacknek, hogy fölhívja. Letette a kefét. Ismerősen gördült a fröccsöntött műanyag a telefonon, mikor a kezeibe már régóta beidegződött számot tárcsázta. Szerette ezt a telefont, nem hatotta meg az információs forradalom és a mobiltelefonok széleskörű elterjedése. Azokra az időkre emlékeztette, mikor Jack még vele élt. Egy vacak zsíros szalonnán vesztek össze 10 éve, Jack akkor költözött el két házzal arrébb. Azóta már beszéltek, találkoztak is többször, de a viszony valahogy sosem lett a régi.
Frank ránézett az órájára: hajnali ötöt mutatott. – "Nem baj" – gondolta, "hívtam már ennél képtelenebb időpontban is".
Kettőt csengett ki, majd beleszólt a régről ismert dörmögő hang: : "Jack vagyok. Már vártam a hívásod." Ezután Frank arra lett figyelmes, hogy megszakadt a vonal. Újra tárcsázott, de nem vette föl senki. A harmadik kicsöngésnél az utcáról lövés, majd egy hatalmas robbanás zaja szűrődött be. Frank nem lepődött meg - a negyedben ugyanis nem volt szokatlan az ilyesmi –, de azért gyorsan az ablakhoz sietett. Leírhatatlan látvány fogadta: két utcával arrébb lángolt egy épület, lent pedig egy lángoló hulla fölött egy sötét, termetes alak átlépett és eltűnt.
Franket a körülmények gyanakvóvá tették: a telefonhívás megszakadása és annak a háznak a katasztrófája, ahol történetesen barátja lakik, ijesztő egybeesés példáját adták. Kihívta a rendőrséget, majd azonnal sprinteli kezdett, gondolta a tetőkön ugrálva gyorsabban odaér a helyszínre. Kifele igyekezvén lába beleakadt a fridzsider hálózati csatlakoztatójába - idő híján az egész készüléket kénytelen volt magával vonszolni. Fölérve a tetőre a peremről elrugaszkodott: A nagy lendületnek köszönhetően sikerült elkapnia a szomszéd ház lógó ereszét, egy nagy robajt hallott, majd érezte hogy sikerült megszabadulnia hűtőszekrényétől, amely a falnak csapódás után lángolva a mélybe zuhant – Frank lábán csak a hálózati csatlakoztató kábel lifegett.
"... Johnny igaz, már messze járt, de nem elég messze, egyszer csak egy lángoló hűtőszekrény esett a fejére - és palacsintává lapította szegényt. Az öregasszony, aki korábban nála lévő két revolver közül egyiket és a kézigránátját (kibiztosítás nélkül természetesen ez utóbbit) messzire elhajította (ugyanazon okból, mint szegény johnny) most mégis megörült a potya tárnak és a megmaradt revolverébe helyezte. És valami furcsa okból egészen nekividámodott. Közben persze szaladt ő is. És szaladás közben még látta, amint egy rendőrautó áll meg a tizemeletes ház előtt. Többet nem látott: újabb robbanás rázta meg a környéket és egy fürdőkád esett a fejére. Szörnyethalt azon nyomban. A ház lángra kapott, már az egész tizedik emelet lángolt, mint egy vidám máglya, amin hajdanában boszorkányok égtek mint valami száraz papír, vagy egy máglya amin száraz papírok vagy mindenféle elavult ósdi könyvek égtek mint boszorkányok hajdanában, és a gázvezetékek belobbantak és robbanássorozat hallatszott és a ház kártyavárként omlott össze, ráomlott a rendőrautóra, betemetve a rend éppen kikászálódó derék őreit, akik fel sem eszmélhettek, oly gyorsan történt minden. És az utcát por borította, ami ködként szállingózott a környéken, szigorú száraz pelyhekben hullámzott kavarogva, mint egy dühödt sivatagi homokvihar."
Rád mindig lehet számítani getom.
'Johnny épp az utcán sétált, és arra gondolt, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. Ezen sejtését megérősítette az a dolog, hogy egy szétlőtt fejű, lángoló fickó esett a lábai elé. Gyorsan átlépte, és elsietett, mielőtt a zsaruk megérkeztek. Majd pont ő fog tanúskodni, akinek 2 pisztoly van az övébe dugva. Hirtelen megtorpant, és gyorsan kivette pisztolyából a tárat, és jó messzire eldobta. Egy vénasszonyt az egyik tár éppen fejen talált, aki erre káromkodott egyet, aztán a szatyrába dugta a tárat és elszalast. De ekkor Johnny már messze járt."
Leteszi a telefont, és újból felveszi a szalonnát és majszolgatni kezdi, be is tömi az egészet, és mikor végzett, - zsírtól fénylő arccal és zsíros kézzel - felveszi a pisztolyt is. Ekkor újból megszólal a telefon, de már nem érdekli, a hasa is megfájdult a szalonnától. A pisztolyt (.44-es magnum) a halántékához emeli, és ezt mondja: - Szart se ér az élet. - És meghúzza a ravaszt. Két másodperccel később az egész lakás lángra lobban, és a hatalmas lángcsóva kicsap az ablakon keresztül az utcára. A lakás a tizedik emeleten van. A lángcsóva kirepíti jack-et is. Zuhan, zuhan, miközben lángol a ruhája. De nem érez semmit, már halott. Egy nagy-nagy lyuk van a fején. Ő csinálta, a magnummal. Így megy ez.
Gondoltam, indítok egy sztorit, aztán aki erre jár, folytatja míg valami nem kerekedik belőle (a stílus: akció/kaland/sci-fi/thiller/romantikus/horror/vígjáték/dráma).
'Egy férfi ül lakásában az ablak előtt. Éppen pisztolyát tisztogatja/szalonnát eszik (szabadon választható). Korán van még, nem kelt fel a nap, az egész szobát félhomály borítja. Ezért arcát még nem, csak a körvonalait látjuk. Hangosan felsóhajt, érzi, hogy nem akármilyen nap vár rá. Megszólal a telefon. Leteszi a pisztolyt/szalonnát az asztalra, és felveszi a telefont. Beleszól: "Jack/Józsi vagyok. Már vártam a hívásod."'...
folytasd, kérlek alássan.
