A természeten kívül ia topik nyitó idézett szövege volt egyébként. Jó felvetés hogy miért nem nyilvánvaló ..., de Marx Károllyal muallim néven is inkább nem próbálkozok,
annál is inkább mivel nem értem, hogy a relativisták nem félnek ezek szerint a birkózó Platón pedig félve írta a Timaoszt, holott az élettörténete szerint sem néz ki valami félős pasinak.
Mi oka lehet rá a tudatosságnak, hogy beszéljen önmagával? Isten unatkozott és kitalálta, hogy abba az illúzióba kergeti magát, hogy ő nem egység, hanem több valami? Ezzel mi célja lehetett? Hogyan lehetséges egyáltalán, hogy valaminek, ami tökéletes célja legyen?
Részemről ez nem vita. A Tudatosság beszélget Önmagával. Az egész kérdéskör onnan indult, hogy miért nem nyilvánvaló az Isten jelenléte. Szerintem nagyon is nyilvánvaló. Önmagamról csak tudom, hogy vagyok.
De hogy ne legyek unalmas (Önmagamnak), ez volt az utolsó hozzászólásom.
A végső valóságot illetően érvényes, hogy minden semmi.
Ha mindig a fennálló társadalmi-gazdasági rendszerre figyelsz, akkor egész életedben csak azon fogsz síránkozni, hogy "nem mennek jól a dolgok". Ez elég jelentős energiákat köt le.
Okosabb Önmagadra figyelni, mert a dolgok soha nem fognak "jobban menni". Azonkívül nem kell a tudatunkat függővé tenni a külső körülményektől. Ha így teszel, akkor mindig játékszere leszel a körülményeknek. A cél viszont az, hogy játékszerből játékossá váljunk.
Ha befelé haladsz, hatalmas szabadságot fogsz megtapasztalni.
Azzal viszont egyetértek, hogy nem kell minden "csodagurunak" felülni. Csak hiteles tanítókra érdemes hallgatni. A hiteles tanító az, aki nem akar mindenáron a Mester szerepében tetszelegni, nem alapít semmiféle szektát, egyházat, csoportot, hanem az a célja, hogy elvezessen igazi Önmagadhoz. Itt a Mester szerepe véget is ér. A hiteles Mester megtanít arra, hogy ne légy örökké tanítvány, hanem magad is válj "guruvá". A hiteles Mester -talán mondanom sem kell- ritka, mint a fehér holló. Az ezotéria területén különösen sok a szélhámos.
Nem a a fennálló társadalmi gazdasági rendszerre kell figyelni, hanem arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megvalósítsuk Önmagunkat. A fennálló gazdasági rendszer semmi, mivelhogy minden semmi.
Ez is egy álláspont, teljesen rendjén van. Te az én tudatom egy modalitása vagy, aki ezt az egészet butaságnak tartja. A Tudatosság beszélget Önmagával.
Ezzel tulajdonképpen egyetértek, csak ezt a harmóniát nem olyan egyszerű megteremteni, mert a társadalmi-gazdasági rendszer amiben élünk a diszharmónián alapul sajnos.
A vallásoknak , tanitóknak egy céljuk van, mégha nem is ismerik be vagy a túlzott búzgóság eltakarja, elleplezi, hogy az embereket csoportokba hajtsa és uniformizálja őket és bizonyos kinyilatkoztatott célok érdekében hathatósan hasson más csoportokra, persze ezek a ténykedések durvább és élesebb helyzetekbe is torkolltak és mindig a csoportharcokkal végződtek. A vallás röviden: elmélet az uralkodásra, mások felett. Még akkor is, ha egyenlőséget hirdet évezredek óta.
Az ember igazi célja legyen, együtt, harmóniában élni az élettelen anyaggal, ami nem is annyira élettelen :-))
Pedig ezt szajkózza a sok "guru", meg ehhez hasonlókat. Mondj le a célokról, törekvésekről, a gondolatokról, bár ez nekem sosem jött át igazán, hiszen ha le akarok mondani a törekvéseimről az is csak egy törekvés. Én ezekkel nem értek egyet, és ezt az egész megvilágosodáshajszoló dolgot értelmetlen butaságnak tartom.
A tanítványoktól hallottam ilyet de igyekeztem ezekről lebeszélni, mert a célok, törekvések a környezetünk meghatározta lehetőségek és olyan, hogy megvilágosodás nincs semmin túl, főleg nem az elmén. Sajnos összekeverednek a tanításokban a fogalmak, hogy csak újabbakkal lehet kijózanítani az eltévelyedetteket, mert a tanítók a hibáikat sosem ismerték el, hanem előre menekültek.
A világ csak azért illúzió számodra, mert nem ismered el a tudaton kivüli létezést és az ahhoz tudatoddal kapcsolódó észlelést. Ha csak te lennél magadban és minden más csak illúzió, akkor a fogantatásod állapotában kellett volna maradnod sima zigótaként elvetélve. Ez azonban nem így van mert az életprogramod elindult két másik egyed segitségével. Ekkor már legalább hárman szerepelnek a világodban, amikor még saját tudatod, Éned sincsen.
Totális működésként igyekszem megélni Önmagamat. Természetesen én is úton vagyok, mint mindnyájan, nem értem még célba. Ha teljesen felismerném, hogy én vagyok a Teljesség, akkor megvilágosodott lennék. Ott még - sajnos- nem tartok, de törekszem rá.
Mindaddig, amíg Önamagam különálló egyénként, individuumként élem át, addig jelen van a szenvedés is. A szenvedés forrása az a tévhit, hogy én egy egyén vagyok, aki született és meg fog halni.
Én csak egy van az egyén számára, egyén viszont sok van, és mindenki én-ként tekint magára. A sokaság pedig nem csak én-ből állhat, alkothatunk sokaságot: én, te, ő, meg a Józsi is pédául.
