Ma vagyok ezen az oldalon, de a véleményem erre a két tényre alapul: Vagy a fórumnyitó nem tudja mit jelent maga a szó.... Vagy (ami neked is a válasz) hogy azért hozta létre: Mi lenne ha van egy meleg csaj, vagy pasi és utálja a melegeket... Hmm? Ez homofóbia, de ő abban a csoportban van akiket utál... Így talán érthető hogy miért betegség... És talán a fórum témájára is eleget tesz... Mi van ha egy csaj vagy egy srác nem akarja utálni a homokosakat, mert talán ő az, vagy mert békés tipusú és megakar minden jófej embert ismerni...
ilyen alapon van nőfóbia, kopaszfóbia, focistafóbia, románfóbia, négerfóbia... a homofóbia szerintem azt jelöli, ha valaki nem szereti a melegeket ez nem betegség, miért kellene gyógyítani?
Igen, elvileg igen... De sztem keress rá a google-ban... Olyanok mint pl. a Klausztrofóbia, vagy Eritrofóbia... A homofóbia sztem valódi jelentése az ha gyűlöljük az ilyen embereket, de őket senki sem tudja utálni mivel emberek, szóval vagy egy csomó ember Homófóbiás, vagy mindenki vagy senki... Hmm.... Ezt jól meg azt meg mondtam.... XD
Hy DJRETEK vok! Nekem több fóbiám is van... de mondjuk az egyik az egy, és ez sztem az én legjobb fóbiám... Bocs hogy most mesértettem valamelyikőtöket, nem akartam... Sztem is mindenki tegye azt amit jónak lát... (hetero vok) További jó fórumozgatást... Különben már az emberiség azt se tudja mit mond... Fültanúja voltam, hogy egy fiú egy másikat lehomofób-ozott... Azt hitte azt mondja rá hogy homokos... Szóval így most az emberiség egyre butul... Sajnos... De jó lenne ha mindenki normális lenne... (a normálist nem arra értem hogy fiú-lány kapcsolatok, hanem hogy ésszel rendelkező emberek...) Nekem semmi bajom senkivel...
Én is hetero vagyok. De felőlem mindenki azzal kefél, akivel akar. Barátkozni is kész vagyok bármennyi leszbi nővel, ha tiszteletben tartják, hogy engem szexuálisan kizárólag a férfiak vonzanak.
Inkább az zavar, hogy baráti vagy egyszerűen csak emberi közeledés esetén is egyre többen rettegnek az azonos neműektől. Ez szerintem már fóbia, amit kezelni kellene.
akár hogy is nézem, nagyon nehéz a helyzeted. és nehéz okos/jó tanácsot adni. nem is biztos, h lehet.
kívülállóként azt mondanám: engedd el, pasizzon.. találja meg a ffi párját. mert valszleg sokkal inkább vonzódik saját neméhez. bár van olyan ismerősöm, aki a mai napig "vegyesfelvágott", de azért ez ritkább.
nehéz lesz lavíroznod. próbáld meg...sok sikert hozzá! :)
Úgy érzem bármennyire "nem értesz", lehet, hogy a soraim között olvastál.
Köszönöm a segítséget, vagy tanácsot. Már megérte bocsánatot kérnem Tőled!
Tudod, mindenki azt mond amit akar, de 1 hét alatt ezeken a topicokon találtam a "legnormálisabb" embereket---FÉRFIAKAT!!!
Nem sértésnek szántam, nem is dicséretnek. Emberinek. Közétek jöttem, segítségért kiáltoztam. Itt is arctalanság és névtelenség van, mégsem éltem vissza vele sem én sem Ti. Őszinteséggel, bizalommal, segítőkészséggel, talán még szeretettel is találkoztam. Sajnos még hálával is, amit nem tartok erénynek azért, mert úgy tartom magamról, hogy normálisan gondolkozom. Mindenki feltétel nélkül hitt nekem, jobban bíztok bennem, mint én tudok bárkinek hinni és bárkiben bízni. Közületek még nem csalódtam senkiben, remélem a későbbiekben sem fogok. Talán jobban megértitek mások lelkét, bár Ti vagytok a zárkózottabbak. Nem tudom mit vártok az emberektől. Segítséget, vagy csak toleranciát? Bocsánat, ha kemény leszek, de miért van az, hogy egy kurvát soha nem ítél el senki a viselkedéséért, egy homót pedig igen. A kurvának nincsenek érzelmei akkor sem, ha nem konkrétan pénzért fekszik, vagy csak magáért a szexért. Nincs lelke---sem beteg lelke, sem egészséges lelke! Az megkefélteti magát a legjobb szomszédasszonyának a férjével, vagy a fiával is. Másnap aztán mosolyogva átmegy egy kis sóért, a szemébe néz a megcsalt asszonynak. Ez nem elítélendő? Semmi érzelem nincs benne, mert azt én sem ítélem el, ha egymásbaszeretnek.
Viszont ha ugyanez a nő a szomszédasszonyt kívánja meg akkor az bűn! Akkor is, ha viszonzásra talál.
Az emberek nem akarják megérteni, hogy a homók tudják hol keressenek partnert maguknak és nem kell mellettük félelemben élni, nem fognak mindenkivel kikezdeni. Sőt jobban félnek, hogy a jelezgetés csak beugratás. Bár ezt, mint kívülálló gondolom.
Nem úgy, mint a heterók, állandóan lesben állnak, nem bírnak a vérükkel, skalpokat akarnak.
Hova lett a szerelem, a tisztelet a nők iránt??? 1-2 kis könnyűvérű nő miatt odalett az én tekintélyem is. Általánosítanak.
A barátom nehéz eset, ha tudok, segítek neki. Tudom, hogy ha elfogadja a másságát már nem fogok számítani neki. Már nem tud mit kezdeni az érzelmeimmel. Akkor elfogadja, hogy más partnert keresek magamnak. Nem lehetek önző, de mi lesz velem? Rajtam ki fog segíteni? Már most próbálom elképzelni az életem "nélküle", de nem megy. Nem az fájdalmas, hogy szerelmes vagyok egy "melegbe", hanem nem látom a kiutat a kiszeretés felé. Úgy érzem nem tudom elengedni, mert más nem érdekel. Mióta Ő van, én más fiúra rá sem néztem, eszembe sem jutott. Ő állítja magáról, hogy bi, de a viselkedése...Semmi külső jele nincs, férfiként viselkedik, férfias dolgok érdeklik, de velem, mint nővel nem igazán tud mit kezdeni.
Nem tudom jár-e erre az oldalra, nem tudom félelmében nem gondolja-e úgy, hogy kiadtam Őt. Semmi konkrétumot nem írok, mert FÉLTEM!!! Őt akarom megérteni, neki akarok segíteni és igen---a barátja szeretnék maradni.
Lehet, hogy félreértettelek, vagy túl érzékeny vagyok, bocs, ha rosszul estek a soraim. Tényleg nem találkoztam mostanában olyan férfival, akitől azt kaptam volna, amit vártam. Nem érzem magam hibásnak, talán ők voltak túlzottan kiéhezve egy kis kalandra, egy kis szexre. Nem romantikára vágyom, esti sétákra, de nem is szimpla testi kapcsolatra. Szeretnék valakinek fontos lenni, nem szimpla önzésből, hanem magamért. Van egy srác, akinek fontos vagyok. Néha helyettesítem, ezért kapok tőle ezt-azt, amit szeretek. Sajnos nem azért hoz csokit, mert szeretem, hanem azért, mert elvégzem a munkáját, magyarul kifizet, lekenyerez, megvesz.
Szeretek egy bit. Sajnos más egyéb is van a pakliban, amit még nem árult el, de sejteti. Azt mondja nem hiszi, hogy egy lány képes ilyen hibával elfogadni és szeretni egy embert. Belémrúg hálából, bánt ahol csak tud. Ő akart engem, de nem tudni miért. Azt mondja nem képes sem elfogadni sem viszonozni a szeretetemet, de nem akar elengedni, én pedig nem tudom őt elengedni. A szerelem erről szól. Nincs segítség, sem megoldás, vagy pedig egy nagy titok van, hogy már nem is bi, csak még nem fogadja el, miközben én már tudom. Inkább azt mondd meg, mit tegyek? Leragadtam nála, reménykedem a reménytelenben. Fontos vagyok neki úgy, hogy 2 hétig se kép, se hang, aztán mikor elém jön a melóba fel van háborodva, hogy levegőnek nézem? Mintha még lelke sem lenne.
Megnyugtatlak, én sem akarok találkozni Veled, elegem van a férfiakból!
heteró ismeretségi körömben eddig senkitől sem hallottam, h azt mondta volna: úgy szeretnék azzal a lánynal kéz a kézben, holdfényben sétálni...v: miylen okos, mennyire művelt, kifonomult ízlése van. viszont azt soxor hallottam: de jó csöcse van...de megraknám a kis lukát...stb...
Szerintem igen,mert a legtöbb homokos speciel normálisabb,mint az átlag ember.
Ez alatt azt kell érteni,hogy:
-tényleg homokos,nem csak azért vadászik pasikra, mert a nők sikítanak tőle
-Úgy is gondolkodik mint egy nő
-Úgy is cselekszik
-Mivel homokos,sokkal toleránsabb,hiszen ő is más, ős sem más...
stb.
Az egyetlen nagy hátránya annak,ha homokos valaki, hogy nem tudják elfogadni őt legtöbször.
Azt hiszik,ráerőlteti magát a másikra, vagy ahogy lehet,seggbekúrja a szomszéd pasit:))))
Remélem majd mások megcáfolnak Téged.
Nem tartom magam pechesnek, inkább csinosnak, kedvesnek, vonzónak, hisz az nem utolsó dolog, ha az emberrel legalább dugni akarnak. Tudod, akikkel találkoztam azt mondták barátaim lesznek, ne féljek velük randizni. Mégis azt hitték könnyen kapható vagyok, pár perc múlva már a bugyimban akartak matatni. Lehet, hogy naív vagyok, lehet rossz helyen volt a randi. Volt, akivel csetelve ismerkedtem és jó néhány nap eltelt, telefon, levélválváltás, mire engedtem, hogy meglátogasson. Nem a lakásomban találkoztunk pont azért, hogy még lehetőség se legyen. Ajánlgatták üljek az autóba, vagy sétáljunk a parkban, az sem zavarta őket, hogy emberek jönnek-mennek, hogy január és derékig érő hó van, mínuszokkal. 1 év alatt 4 randim volt, úgyhogy nam vagyok férfifaló, csak próbálkoztam, de már nem teszem. Egyik sem jött vissza többé, nem is keresett azóta. Csalódtam, mert bíztam és magamat hibáztatom. Gyávák, mert még a szemembe sem merték mondani, hogy ennyi volt!
NEM voltak őszinték, átvertek, becsaptak! Ki akarták használni a naívságomat, azt, hogy egy nő került a kezük közé. Miért hinnék Neked? Ők is ugyanezt mondták.
A Barátom igen! A meleg, vagy buzi, vagy bi, nevezd aminek akarod...! Akart elsőre, mert ő is Férfi. Ő visszajött és hajtott, mert ő Engem akart, nem egy nőcskét, pár perc gyönyört. Nehezen, de megkaptam az őszinteségét, a bizalmát. Ezért becsülöm őt, mert titkolhatta volna. Becsülöm magam, mert tudom annyira szeretni, hogy megbízott bennem, el merte mondani. Ez a szerelem! Tudod, ez nem olyan dolog, amit az ember első percben megmond a csajnak. Te is milyen véleménnyel vagy róluk!!! Honnan tudta mit vált ki belőlem ez a dolog? Honnan tudta vannak-e előítéleteim, hogy kezelem ezt, elfogadom-e ilyennek. Úgy engedett szerelembe, hogy amikor már biztosak voltunk megmondta.
Nézd meg milyen választ kaptam az első levelemre! Nem tetszeni akartam egy vadidegen embernek, csak a szívemből jövő dolgokat írtam le. Nem kellett bizonygatnom, hogy ezt így érzem. Elhitte. Itt tartunk, hogy megköszöni, amiért én normális vagyok és intelligens!!! Egy másik bitől pedig őszinte segítséget kaptam ismeretlenül. Még csak randit sem kér cserébe, nem úgy, mint 2 heteró pár hete. Pedig csak cseteltem velük és annyit mondtam 1-2 kellemetlen dolog ért. Már ápolni akartak. Szerintem egy bi szeretete sokkal őszintébb, mint egy heteróé, mert ők akárkit nem szeretnek. Megválogatják még azt is, akivel dugnak.
Hány meleg van a baráti körödben, hogy ennyire ismered őket? Mit ártottak ők Neked? Csak szeretetre vágynak, elfogadásra, mégcsak nem is megértésre, mert ezt ők sem értik. Tudod mit kínlódnak, hogy így kell élniük? Miért kell velük elhitetni, hogy ez bűn? Közben okosabbak, műveletebbek talán nálad is.
Terryvel kapcsolatban annyit. Persze a gyerek az első. Van egy anya, aki azért szül, hogy gazdag legyen. Sajnáljuk már szegénykét!!! Dugjuk a gyereket intézetbe, adjuk nagymaminak, vagy bárkinek. Játszadozzunk már vele egy kicsit, mit számít, hogy pár hónapot már eltöltött valakinél szeretetben.
ELŐÍTÉLETEK!!!!!Ne legyen ott a gyerek, ahol van, CSAK. Indok nincs. Ha Terry megnősülne, saját gyereket nemzene, ki a francot érdekelne, hogy transzvesztita?????? Nem vennék el tőle----érted, Te nagyonokos?
Nem tudom milyen színű mondjuk a hajad, de ha akarom egy fél világot ellened fordítok, csak nagydobra kéne verni, hogy utáljuk a szőkéket, vagy a barnákat. Megbélyegeznénk Téged, olyan hibát keresnénk, amivel együtt születtél. Befestheted a hajad, de állandóan festened kéne, mert 2 hét alatt lenő és a tövében ott az árulkodó jel. Kezelned kell a megfelelő helyen---a fodrásznál. Vagy megtanulsz vele élni, elfogadni. A szemszín még jobb, azt nehezebb változtatni.
Nem is figyeltem milyen régi téma, csak kikívánkozott belőlem ez az egész, ahogy olvastam a véleményeket. Tudod, régen sem ítéltem el senkit és semmit, gondoltam mindennek oka van. Volt egy régi barátnőm, már Amerikában él, aki úgy lett nem is tudom igazán örömlány-e vagy minek nevezzem, hogy szerelmes lett egy éjszaka alatt. Buli, tánc, kis italozás és elvonult a sráccal hajnalban. Aztán délben érte a trauma, hogy a Heterófiú helyett (aki szerelmet suttogott ugyan) némi pénz volt a párnán. Pár nap sírás után rájött, hogy nem rossz a buli, neki erre van hajlama. Soha nem ment el akárkivel, csak aki szimpatikus volt neki. Olyan diszkréten oldotta meg a dolgait, hogy senki nem gyanakodott, hisz nem nap, mint nap tette és állandóságra törekedett. Szexre-pénzért. Valakinek viszont el kellett mondania a titkot és engem alkalmasnak talált rá. Akkor sem éreztem büszkeséget, csak barátságot. Nem kiabáltam meg az utcán.
Az egy kellemes dolog, mikor az emberről kiderül, hogy MEGBÍZHATÓ!
Erre a lapra azért jöttem, mert igazából segítségre volt szükségem. Szerencsére idetaláltam. A barátommal nemrégóta tart a szerelem, még sokminden tisztázatlan és nem tudom mit kérdezhetek meg tőle. Túl tapintatos vagyok vele és óvatos, hisz ez elég kényes téma. Ő nagyon leírta magát, én most erősíteni akarom és hagyom annyit mondjon csak, amennyit akar. Ezzel kapcsolatban az ember nem akárhova fordulhat, nem kérhet bárkitől tanácsot. Jólesett, hogy egy másik fórumon egy fiú már a segítségemre volt. Szerencsére van 1-2 emberke, aki nem áll le kételkedni bennem, elhiszitek, hogy őszinte vagyok őszinte emberi érzésekkel. Nem kell bizonygatnom semmit. A srác is hitt nekem és megpróbált segíteni. Általa tudtam meg, hogy igen, a barátom hiába nem akar érzelmekről beszélni, talán maga sem hiszi el, de szeret engem, fontos vagyok neki és nem akar elveszíteni. Már nem fogom kérdezni tőle, nem kell, hogy bizonygassa, mert tudom. Neki pedig szüksége van az én szeretetemre. Azt írta a srác, hogy azáltal, hogy megmondta, hogy bi és én nem omlottam össze, sőt...Azt mondta, hogy akárkivel nem közlitek ezeket a dolgokat, csak legyek türelmes, aztán majd egyszer újra fogja mondani, hogy szeret. Mert egy ideje nem mondja, nem is érezteti.
Rengeteget csalódtam az elmúlt 1 évben nőkben is, de legfőképpen férfiakban, heteró férfiakban. Fűt-fát ígértek, de a végeredmény ugyanaz---mind dugni akart első alkalommal!
Egyszer az ősszel azt mondtam egy hozzám közelálló lánynak, hogy azt hiszem egy meleg férfi barátságára, szeretetére vágyom, mert ő nem használná ki, hogy nő vagyok. Nemcsak szexuális kapcsolatra vágyna. Akkor még valamilyen szerelmes barátságot kerestem. Folyamatosan csalódnom kellett, mielőtt a barátommal találkoztunk. A csaj hozta a buliba hónapokkal később, de nem tudta, hogy összejövünk. Nem is emlékeztünk a kifakadásomra. Én szólítottam meg ŐT, kb. 10 fiú közül kaptam ki az egyetlen nem heterót. Ő is akart első alkalommal, de neki is ellenálltam. Ő viszont jött másodszor és jött 2 hónapig, a szexet többé nem hozta szóba, csak találkozgattunk, beszélgettünk, de hamar jött a szerelem és akkor megijedt. Akkor próbált szabadulni tőlem. Próbált kirúgni, vagy kirúgatni magát de már nem voltunk képesek elengedni egymást. Tudta, hogy egyszer meg kell mondania és félt a csalódástól, hogy emiatt belerúgok és kipletykálom majd. Mennyit csalódhatott már?
Eddig csak bosszantott, de most már fáj is, ha bántják a melegeket. Mostmár így, vagy úgy én is érintve vagyok. Én végig Terry Black mellett voltam és nagyon szorítottam, hogy nála maradhasson a kisgyerek, mert ez az igazi pofon a dumásoknak!
Itt kiabálom világgá, bár itt kevesen olvassák, de Nektek talán egy kis elégtétel, valami jó érzés belül, hogy igen :
TI ADTÁTOK VISSZA A HITEMET A FÉRFIAKBAN!!!
Nem írtam szépen, a szívemből jött, amit írtam és talán ti tudjátok, hogy a nők sem egyformák. A barátomnak a nőkbe vetett hitét kell visszaadnom.
Tudjátok annyiféle másság van, de nem tudjuk miért vannak előítéletek. Az egészséges gyerekemet olyan közösségbe adtam 3 évesen, ahol "beteg" gyerekek voltak. Semmi gond nem volt, elfogadta, hogy mások, nem csodálkozott. A barátnőm tolókocsiba kényszerült, de továbbra is a barátnőm maradt. A másik barátnőmmel a politikai nézeteink mások, hát nem politizálunk, de ettől nem dől össze a világ! A szerelmem mikor eléggé bízott bennem megsúgta, hogy bi. Szeressek ki belőle, mert őszinte és továbbra is szeret engem? Mikor fordulok el egy embertől? Miért kell hazugságban élnünk, játszanunk a külvilágnak olyan dolgokkal, amik kívülről nem látszanak? Miért kell megbélyegzettnek lenni? Miért kell valakinek önmagát leértékelni, miért nem vállalhatja legalább belül, hogy milyen? A nő, aki nem képes teherbeesni hazudik, hogy nem is akar gyereket, mert különben leírnák, hogy nem nő.
A barátomnak a lelkét kell elsősorban rendbepakolnom,mert leírták, ezáltal leírta saját magát. Kínnal, de el tudta mondani, hogy milyen de ezért nem fordultam el tőle, nem vetem meg, nem pletykálom ki a háta mögött. Olyan maradt, amilyennek megismertem. Nem vagyok büszke magamra ezért. Szerintem ez egy normális, intelligens emberi érzés. Arra vagyok büszke, hogy szeret engem és ennyire bízik bennem, hogy el merte mondani!!!!! Ő tisztelt meg az őszinteségével és el merte fogadni a szeretetemet. Nem kell bizonygatnom, hogy szeretem és neki sem felém. Akit szeretek elfogadom, akit nem szeretek azt sem bántom. Mindenkit ki lehetne kezdeni valamiért, hisz mindannyian mások vagyunk!!!
Sajnos itt tartunk a 21. században! Mi vagyunk a modern, felvilágosult emberek???
Nem kell felvállalni, ha nem akarja, nem él vele vissza, nem molesztál másokat, tudja hol keresgéljen. Nem bolondított magába, de megjött a szerelem és amikor biztosak voltunk egymásban, amikor megismert és tudott bízni bennem---megmondta. Engedte volna, a mai napig engedné, hogy kiszálljak a kapcsolatból, pedig tudom, hogy szeret. Nem akar magához láncolni, de örül, hogy mellette vagyok.
Én is úgy gondolom, hogy nem születünk heterónak, vagy legalábbis több leszbi és bi lenne, meg több meleg, ha nem lennének előítéletek. Mint ahogy több balkezes "öreg" lenne, ha annak idején ez sem lett volna szégyenfolt. Régen a "nyomorékokat" is otthonba dugták, nem illett a családban ilyet tartani, gondozni.
Talán egyszer az utókor megéli, hogy ez is olyan természetes lesz, mint ahogy valaki vörös hajú, vagy csak festi magát.
Hat, nem tudom mit ke'ne tudomasul vennem, de beneztem ide, aztan azt lattam, hogy veled van tele az egesz. Hirtelen olyan benyomasom tamadt, hogy eltevedtem, ez az urakszex, noundorral.
Meg edzenem kell, hogy a te vehemenciad elerjem.