Kedves Diolen Mobi! válasz a Nógrádi balesete...(2339)-re itt:
Erős kétségeim vannak állításodról, hogy ismernéd a "röfflevél" szerzőjét, bár nem tudod, ki írta.
Egy bizonyos: a kevelet (nem röffrevélként!) a szerzője írta, aki nem fogja felfedni kilétét két okból:
1. A levele magánlevél volt, amit nem a nyilvánosságnak szánt.
2. A levél olyan össztűzbe került önálló élete során, amihez nem kíván céltábla lenni.
Kedves alfalfa!
Örülök, hogy a "régi" topicot jónak tartod, de lásd be: azzal, hogy Nógrádi lemondott, nemcsak miniszteri posztját hagyta ott, hanem egyszer, s mindenkorra befejezte politikusi pályáját. (Jelöli-e párt 2002-ben, szavaz-e rá valaki, ha mégis?) Ezzel viszont, mint közszereplő is visszavonult. A történet személy szerint már nem róla szól! Ezért is kérem, hogy a régi topiccal hagyjunk fel!
A megkülönböztetésekről a kormány hozhat döntést. A szoclib erők 1998 óta leginkább ellenzékben vannak. Ennek a topicnak az elődje politikától függetlenül bizonyította, hogy csak a legindokoltabb esetekben indokolt a megkülönböztetések használata. Ez vonatkozik az internet portálokra is.
Tisztelt Mindenki (akit zavarnak a kék lámpák)!
Alig két hete múlt, hogy egy "politikus" nagy igyekezete az ország "jobbításán" tragédiát okozott. Sok okos és igégető mondatot hallhattunk. Többek között a kék lámpák használatának visszafogásáról.
Ma délután újabb indokolatlan kéklámpahasználatot tapasztaltam, mely tapasztalatomat szeretném megosztani Veletek.
A Hősök terén 16 óra körül a Lengyel Függetlenség napját ünnepelte egy kisebb csoportosulás, melyhez valami minisztériumi ??? is csatlakozott, hogy fokozza a hatást. Szolgálati gépjárművét alig 50 méterrel az Ismeretlen Katona emlékműve elé állította, (komolyan gondolkodtam mellé álljak-e mert a tér közelében sehol nem volt már szabad parkolóhely). Miközben lányomat a jégpályához vittem, karácsonyfaként villogva, de hangjelzés nélkül hagyta el a teret a belváros felé 16:30 körül, a térről direkt a főútra vezetve.
Kérdéseim:
1/ Ki volt az illető? (Talán hírekben szerepelt)
2/ Milyen veszélyhelyzet indokolta a kék lámpát?
3/ Ha már megszegi a Kreszt, akkor mért nem volt képes legalább annyit megjegyezni, hogy a kék lámpa sziréna nélkül nem jelent elsőbbséget, legfelljebb a többi közlekedő most megpróbál nagyobb távolságot tartani minden megvadult kéken villogó fekete autótól.
Véleményeitek talán segítenék "felelős vezetőink" nagyobb önkontrollját.
Üdv HanG
Nem hinném, hogy ebben a topicban helye lenne az általad idézetteknek, amely olyan pragmatikus bölcsességre épít, minthogy a mindennapi ember "nem szereti, ha a bockwurst illatát a fokhagyma nyomja el."
A szoclib befolyás bizonyítéka természetesen speaker kartács tevékenysége, aki hozzászólásaival nagyban hozzájárul a jobboldal negatív megítélésének erősítéséhez.
[Ha már most a demokrata attól fél, hogy az internet fogja a jelenlegi kormány koalíció -- minden normális ember számára kívánatos -- bukását okozni, akkor én a magam részéről csak azt szeretném kívánni: járjanak úgy, mint Jób. Tudniillik Jób is azt mondta: "amitől féltem, az esett rám..."] :-))))))
A Nógrádi-ellenes politikai támadásba ezúttal eredményesen kapcsolódott be az Internet. A baleset másnapján, vasárnap a levelezőlistákon és az internetes folyóiratokon megjelent egy levél (e-mail) a balesettel kapcsolatban. De addigra sokan megkapták valamelyik levelezőlistán, vagy valamelyik ismerősüktől, akiket annak továbbküldésére buzdítottak. Maga a szöveg pedig kiváló, érzelmekre ható PR-munka, amelyből a valóság elemei sem hiányoztak: "Kedves Barátom! Küldök egy helybeli tudósítást a tegnapi balesetről, amit a levelezőklubon keresztül kaptam. Hihetetlen, botrányos -- még kelet-európai rőffel mérve is.
Íme: Bizonyára hallottátok, hogy a közlekedési miniszter Audija nem messze tőlünk széttrancsírozott egy trabit a benne ülő fiatal sráccal és leánnyal egyetemben. A fiú 21 éves volt, a kisebbik fiam barátjának öccse. Ifjú jegyespár. (ź) Utána ma a kisebbik fiam beszélt az egyik volt osztálytársával, aki ma közlekedési rendőr és az esetnél helyszínelt.
A végső konklúzió megdöbbentő és elkeserítő! Vagyis a tények: (ź) Az Audi irtózatos sebességgel végig előzte a gépkocsioszlopot. A forduló trabit telibe kapta. A 300! méteres féknyom alapján a zsaruk 165-180 km/órás ütközősebességet állapítottak meg. Az Audi 150 méteren maga előtt tolta a roncsot, a két szerencsétlen összezúzva kizuhant a roncsból a földre. (ź) Kisvártatva megjött a mentőhelikopter, amely a minisztert és nejét tanúk állítása szerint a helikopteres mentős tiltakozása ellenére, a miniszter követelésére a Kútvölgyibe repítette. (ź) A tv2-ben és az RTL-en nyilatkozott egy óvatos, idősebb helybéli szemtanú, aki kimondta, hogy szabályosan, irányjelzővel fordult a trabant. Az éjjel ismeretlenek beverték az ablakait. Ez Magyarország, a 2000. év végén."
Ezáltal feltalálták a suttogó propaganda elektronikus változatát! És a levél hatott, bár az Indexen órák alatt szétszedték tartalmát (nincsenek levelező klubok, ilyen féknyomnál szinte a hangsebességgel kellett volna az Audinak haladnia, de ennél a fékrendszernél nincs féknyom, stb.), hogy az egyértelmű hazugságokat ne is említsem. Nem előzmények nélküli ez a levél, és most robbantottak. Még a választások előtt kipróbálták a hatást. Lesz ez még erősebb is, hiszen az Internet portálok szinte kivétel nélkül szoclib befolyás alatt vannak.
(Székely Kecskés János- Magyar Demokrata)
A közlekedési miniszter balesetéről napok óta kering egy e-mail a magyar hálón. Ötven példányban kaptam már meg, ismerőstől, ismeretlentől, komolynak nevezhető figuráktól. Pedig az üzenet (amely többféle verzióban is létezik) nyilvánvalóan hoax, azaz internetes lánclevél, amelyet direkte azért talált ki valaki, hogy a gyanútlan áldozatok lelkesen küldözgessék szerteszéjjel. A levél, amely, mondom, valószínűleg áldokumentum (attól még tartalmazhat akár igaz állításokat), a Nógrádi-baleset körülményeit írja le; a szerző hol szemtanúként, hol az ügybe bevont közlekedési rendőrként pozicionálja magát, attól függ, melyik változatot kaptuk éppen, a fontosabb állítások pedig: a miniszter Audija minden elképzelhető szabályt megszegve, körülbelül száznyolcvanas tempóval gyalulta le a szabályosan balra kanyarodó Trabantot; a kiérkező mentősök először a minisztert szállíttatták el helikopterrel – a levélíró szerint Nógrádi határozott utasítására, a mentőorvos tiltakozása ellenére –, csak azután foglalkoztak a (súlyosabban sérült) többiekkel, a rendőrség meg tussol, ahogy csak bír. A levél ugyan számtalan nagyon gyanús állítást tartalmaz, mégis hitelesnek tartja szinte mindenki. És terjeszti tovább.
A bizalomról, hitelről ennyit.
Vajon miért? – kérdezhetnénk álnaivan. Miért ne? A hivatalosságok érezhetően sunyítanak, visszataszító dumák jönnek egymás után. A magyar nyelv roppant érzékeny szerkezet, a hazugságot megérezni azonnal, rossz ragokból, elkent tárgyakból, kimódolt jelzőkből. Mire lehet akkor gondolni, amikor a vizsgálat még el sem kezdődött szinte, a szemtanúkat még keresi a rendőrség, de valami hivatalosság máris fölmenti a minisztert, mondván: a trabantos figyelmetlenül kanyarodott. Amikor a belügy máris magyarázza, hogy jogosan használ kék lámpát bármely miniszter, ha avatóra siet.
Mindenki tudja, hogy ebben az országban egy közepesen talpraesett és némi készpénzzel rendelkező gimnazista is simán el tud tussoltatni közepesen súlyos közlekedési vétséget vagy akár bűncselekményt. Egy miniszternek a kisujját sem kell mozdítania, a megfelelően nagy ember jelenléte magától elindítja a folyamatot.
Még ezekhez vegyük hozzá Nógrádi első kórházi nyilatkozatát, amely még – ha lehet – tovább rontott a helyzeten. Sokat adna érte, mondta, ha nem történt volna, ami történt. Sokat adna? Ugyan mit adhatna egy életért? Elsőbbséget, azt adhatott volna, betartathatta volna a szabályokat sofőrjével. Merthogy a miniszteri Audi több közlekedési szabályt is megsértett, az már most jól látszik, minden rendőri sumákolás ellenére.
Nógrádi, ha kicsit rossz tempóban, kicsit későn is – lemondott. Ez volt az egyetlen lehetséges módja, hogy minimalizálja a kormány (az egész politikai elit) presztízsveszteségét.
Egyébként alighanem Magyarország világelső az egységnyi miniszterre/államtitkárra/közjogi méltóságra eső közúti balesetek számában. Vajon miért? Mert a miniszter (vagy tetszőleges politikus) folyton siet. Neki dolga van. A magyar politikus annyira fontos ember, hogy. Őnélküle az élet megáll. A munkások tanácstalanul néznek az esztergapadra, a szántó parasztok kezében megáll az eke.
Képzeljék csak el, mi történne, ha elkésne egy miniszter egy óvodatetőszerkezet-avatásról? Ha öt percet csúszna miatta egy zászlószentelés? Vagy, minthogy a kékfényhasználatot a szigorú rendelet katasztrófa- vagy más rendkívüli helyzethez köti, képzeljük el, mekkora katasztrófa lett volna itten, ha Orbán Viktor annak idején nem érkezik időben Szolnokra? Még mindig gumicsizmában hordanák a reggelit a pincérek a Tisza szállóban...
Hova a jó büdös nyavalyába sietnek annyira ezek az emberek? Mitől annyira nélkülözhetetlenek ők? Miért gondolják magukról, hogy?
Vagy nem is gondolják? Csak élvezik a sebességet? Azt, hogy áthághatnak bizonyos szabályokat, hogy ők ennyivel különbek, rájuk nem vonatkozik a KRESZ, a Btk., a tízparancsolat, a Newton-törvények, az általános relativitáselmélet?"
Ma reggel hallottam valamelyik rádióban, hogy az elhunyt fiú családjának ügyvédje megtekintette a nyomozati anyagokat, azt teljesen korrektnek tartja, s 10 milló Ft-ra pert indítanak az állam ellen...
Kedves AmBesten!
Naivitás lenne direkt összefüggést feltételezni. Ha arra gondolok, hogy a sokak által hamisítványnak ítélt levéllel - amely a mi topikunkat is sokszor bejárta - a napisajtó, az elektronikus médiák egy része és a kormányszóvívő is foglalkozott, máris fellelhető a kapcsolat.
Nógrádi lemondását mindaz motiválhatta, ami hír eljutott hozzá. Azon túl talán a lelkiismerete is.
Kedves Szittya,
bevezetődből azt a vélekedést vélem kiolvasni - javíts ki kérlek, ha nem így van - hogy a miniszter lemondása és a Nógrádi topik között összefüggést vélsz találni, mintha a topikban megfogalmazott gondolatok ereje jutatta volna el Nógrádit a lemondáshoz.
Tisztelt Hölgyek és Urak!
A Nógrádi balesete - megkülönböztetés c. topicot az alábbi mondatokkal zártam:
Amikor ma is végigolvastam az elmúlt nap hozzászólásait, mint október 28-adika óta minden nap, az a benyomásom támadt, hogy messze járunk már a topicnyitáskor csak a címben elrejtett szándékomtól, hogy közösen próbáljuk meg tisztázni: vajon meddig élvezhetik megkülönböztetett helyzetüket a megkülönböztetett emberek a kisemberek rovására.
Megtörtént a tragédia de megtörtént a csoda is. Mert Nógrádi László lemondása a népakarat érvényesülése volt, akkor is, ha saját maga jutott el a lemondás gondolatáig, akkor is, ha utasításra tette.
Kiderült, hogy a megkülönböztető jelzéssel nem lehet korlátlanul élni, kiderült, hogy az emberek többsége pártoktól függetlenül elitéli a hatalommal járó lehetőségek korlátlan kihasználását, kiderült, hogy a hatalom még a választások közötti időszak derekán sem tudja függetleníteni magát a választóktól.
Megállapítható, hogy egyetlen olyan bejegyzés sem született, amelyik az áldozatok ellen olcsó poénkodásra használta volna e topicot. Talán furcsa ez a a megállapízás, mégis szükségesnek láttam megtenni annak bizonyítékaként, hogy a valódi tragédiák azokból is kihozzák az embert, akik más körülmények között mindenkit céltáblának tekintenek. Egyhangú volt az együttérzés a gyászolókkal és mindnyájan szorongva és reménykedve hallgatjuk a híreket a pécsi klinikáról.
Bízhatunk abban, hogy a jog és a technika eszközeivel előbb-utóbb kiderülnek a baleset még tisztázatlan részletei is. Bízzunk abban is, hogy a kormány a közakarat nyomására átgondolja és a legindokoltabb esetekre fogja korlátozni a megkülönböztető jelzések használatát és remélhetjük, hogy ennek hatását a kékfényes baleseti statisztika látható javulása fogja követni.
Tulajdonképpen napokkal ezelőtt – a miniszter lemondását követően le akartam zárni e topicot. A legfontosabb kérdésünkre megkaptuk a választ: mindennek van határa. Ez a baleset megmutatta, hogy meddig nem lehet elmenni a hatalom birtokában. Ez a topic azt is példázza, hogy van ereje a gondolatnak, amelyet az Internet az egész világ nyilvánosságára hoz. Kimondott véleményünket nem lehet elhallgattatni.
Mindenkinek köszönöm az összes hozzászólását.
Tekintve, hogy még mindig vannak pro és kontra érvek, el nem mondott vélemények és a történet sem befejezett. Nógrádi László politikai felelősségvállalása egyértelművé vált, miniszterségének napjai meg vannak számolva. Úgy gondolom, ki kell a nevét venni a topic-címből.
Beszélgetésünket új címmel folytatjuk:
Még néhány szó a balesetről…
