Tudod, ebben a rovatban nincs az a vad hajtás. Kevesebben is látogatják, mint pl. a Törzsasztalt.
Nyilván nemcsak a színészek alakítják a produkciót, ezt csak példának hoztam fel.
Tavaly decemberben egy cég évzáró buliján az Operaházban láttam Eszenyi Enikö rendezésében egy remek darabot. Neves szereplökkel, de természetesen kövületre nem emlékeztetett. Profi rendezés, visszafogott díszletek, jó világítás, ragyogó színészi teljesítmények.
Középkori olasz történet szerelemröl és ármányról, barátról és ellenségröl, becsületröl és bünröl.
A korhü házakkal keretezett fötéren aztán volt mai lovaskocsi is lóerö nélkül, néha begurultak egy 50-es évekbeli motorral. A szereplök mai stílusban beszéltek, nem úgy mint egy angol kosztümös filmben. Ezek a megoldások persze friss szelet fújtak a többszáz éves házak közé.
Tehát régi történet és nem pattintott kökori stílusban. Érdekes volt, ehhez semmi sokkolásra nem volt szükség.
Hát, mert aszittem, pezsgőbb lesz a téma.
De mert a moderátor aszonta, hagyjuk bent, folytatom kicsit.
Harnjehu: Szerintem pont az a lényeg benne, hogy nem "csak" színészi alakításért megy az ember színházba - persze ez az alapja a színháznak.
Azért említettem az "alternatívot", mert nem vagyok igazán elégedett a "kőszínházi" témákkal, mert vagy halott téma, vagy őskőkori módon nyúlnak hozzá. Persze van kivétel, mint Mohácsi, Ascher, Schilling, de én most pl. a "nemzetis" kövületekre gondolok.
Spirónak pl. volt egy botrány-darabja Vircsaft címmel, ahol a közönség követelte, hogy állítsák le az előadást, nem azért, mert rossz volt, hanem, mert "beugrottak". Nyugdíjasbérlet volt, és hát nem a Csárdáskirálynő ment.
Ez éppen nem alternatív volt a szakmai megítélés szerint, de sokkoló egy bizonyos réteg számára.
És ez érdekes tud lenni, érdekesebb, mint egy film, mert ott a vászon tudata ad egyfajta biztonságot.
Na, cső, szerintem azért ez érdekes.
Régen, néhány éven keresztül sokat jártam színházba. Mindíg élmény volt, szívesen mentem.
Mostanában alig fordulok elö ezekben a müintézményekben. Nem keresem a kirívót semmiben, színházban sem. Nem szeretném a botrányos elöadásokat. Nincs szükségem a magát mindenáron eladni akaró produkciókra, az élet egyéb területein sem.
Nekem elég, ha egy színészi alakítás csak úgy egyszerüen fantasztikus. Néha még egy TV-beli rövid poénfilmben is lehet meglepöen jó alakítást látni.
Egy barátnönk rendezönek készül, eddig két színdarabot kordinált. Mindkettö remekül sikerült, a következö produkciójukat is biztosan megnézem.
A bemutató december 16-án lesz a Merlin Színházban.
(rengeteg ismerősöm nem jár színházba, mert csalódott benne)
(ezek közül néhányan megint járnak olyanba, amit a "szakma" alternatívnak nevez)
Jársz színházba?
Milyenbe?
Teccik?
Pofán akarod önteni magad valami kirívóval, vagy klasszikust keresel inkább?
Szereted a botrányos előadásokat?
Botrányosnak tartod a botrányos előadásokat?
A színház az államnak ráfizetés - csepűrágókra költi az adófizetők pénzét.
Kellenek a csepűrágók?
