Szerintem, nem részletkérdés a kapcsolat hosszúsága, mert akár az egész életedet felboríthatod egy kapcsolat miatt, és ha a másik fél nem így gondolkodik, mint te akár nagyon rosszul is járhatsz. Ott maradhatsz a semmi közepén, ahol se ismerős, se egy olyan társadalom ami befogadna. A bizalom pedig egy kapcsolatban szerintem alapfeltétel, anélkül nem lehet előre haladni, maximum felemészteni az egész kapcsolatot.
Na ez az a dolog, ami csak nagyon kevés esetben jön össze, és ha tényleg össze is jön akkor vajon meddig tart? Nem hiszek, az interneten való ismerkedésben, főleg a chates része miatt... Mindenki elbújik egy felhasználónév mögé. Mondjuk a fórumon is ez van. :)
Egyetértek veled! Visszatérve a filmre, nekem Bernadett & Sanju története tetszett a legjobban. Elképesztő, hogy különböző földrészeken élve 2 hónap internetes kapcsolat után elgondolkodnak, hogy lehet a másik az igazi:)
Nem volt annyi a témában... Az akaratosság az az embertől is függ, hanem csak az embertől függ, elvégre akaratoság csak nem kell annyira akarni:) A lényeg az, hogy ha összetartoznak akkor az ilyen dolgok apróságnak fognak csak tűnni...
Ez így van. Nekem nagyon tetszett,bár tényleg furcsa egy páros. Mondjuk ez már tényleg olyan dolog ahol alkalmazkodni kéne. Csak hát ha az egyik akaratos akkor nehéz. Mondjuk én személy szerint biztos igyekeznék megtanulni a másik nyelvét,ha már ott van a közelemben egy másik kultúra vagy nyelve és ilyenek a körülmények,mért ne?:) Mondjuk sajnálom hogy nem nyert díjat a filmszemlén,
Ez a nyelv kérdés is igen-igen megtudja nehezíteni a kapcsolatot, lásd, a 3 esküvő dokumentum film sorozatból a Zsuzsa és a Mubarak története, ott is az volt hogy a Zsuzsa nem is akart Angolul beszélni a Mubarak pedig alig értette a magyart, így sokszor elbeszéltek egymás mellett :S Ez is sok problémát szülhet...
Ez nekem nagyon tetszik..furcsa dolgokat produkál az élet.. de még akár az is lehetne egy alternatíva, hogy szépen lassan egymás nyelvét elkezdik megtanulni és egyszer csak majd kialakul vmi:)
kérdés, hogy a gyereket, első körben milyen nyelven oktassák..
Persze lehet szép...csak az más és éppen erről van szó ha a pár egyik fele templomit akar a másik meg nem vagy a vallása miatt nem teheti. Problémás.
Más téma. Hallottam már olyan házasságról is hogy az egyik nem igazán beszélte a másik nyelvét...angolul beszéltek. Szóval érdekes hogy egyik sem a saját nyelvét használja hanem egy tanultat...! Furcsa hogy mit hoz a szerelem vagy a kultúra.
Olyan milyen? Sokszor a kényszer miatt van az meg az is lehet ám szép;) Nem kell az önkormányzatnál az eskető szobában megcsinálni lehet azt valami különleges helyen is, teszem fel valami szép tó partján vagy egy hegy tetején vagy bárhol, pl.: volt már rá eset h víz alatt vagy levegőben ;) Az is lehet olyan szép, csak ha valamelyik fél vallásos akkor tuti h csak a templomban akar megesküdni sehol máshol.
Akkor én vagyok az ellentábor. Szerintem a hit/vallás a legkomolyabb korlátozó tényező. Minden más megoldható az idő folyamán. Bár a polgári esküvőnek tényleg nincsen semmi akadálya sem. Csak az meg sok embernek olyan...hogy is mondjam! Szóval sokan elképzelik a nagy csili-vili templomi esküvőt.
Nem a hit a korlátozás hanem ami vele jár... És a templomi esküvő nem csak azokban merül fel.. Pl. bennem is felmerült, mert azért mégiscsak úgy az igazi...
Igazából a hívőnek a hit nem korlátozás. Pontosabban itt nem is a hitről van szó, hanem magáról az egyházról, a köré épített intézményről. Az, hogy ha két ember szereti egymást az nem elég a házassághoz vallási szinten meg ugye megint csak egy olyan kérdés, hogy az állami esküvő úgyis engedélyezett. A "templomi" esküvő meg ugye csak azokban merül fel, akik a katolikus keresztény kultúrkörben nőttek fel, vagy sok amerikai filmet néztek :) De tényleg nem értek egyet azzal, hogy a vallásom korlátozza azt, hogy kihez menjek hozzá.
Maga a hit egy nagy szabályozás... És nem a hittel van a baj hanem a korlátaival, mert miért kell korlátozni az embert főként ilyen ügyekben, hisz nem az a lényeg hogy higgyen? És önszántából ne azért mert muszáj? A mélyebb vallásoknál meg állandó próbatételek elé állítják a hívőket, hogy miért? Talán hogy ne feledjék hitüket, habár ezzel csak többet rontanak rajta szerintem. Vegyes házasság két nagyon mély hitű ember közt nem jöhet létre márpedig számukból kiindulva a hit kezd gyengülni legalábbis európán belül mindenképp..
Igazából a hit egy olyan kérdés, hogy nem nagyon tudsz vele szabályozással mit kezdeni. Van mindenkinek egy alapja, amit akkoris tud gyakorolni, ha esetleg nem lenne hivatalosan engedélyezve is. Persze a kiskapuk mindig megvoltak és meg is lesznek. Mindenesetre az, hogy más vallásúak házasodnak már egy olyan kérdés, amit nem sok vallás enged meg. A kereszténység még mindig megköveteli azt, hogy a két fél meg legyen keresztelve. Más vallás meg mondjuk nem. És ugye ez igazából csak papírforma manapság. Annyira szabad világban élünk, hogy mindenki azt csinál amit akar a szabadidejében, abban hisze amiben akar, amihez kedve van. Viszont ha egy mélyebben vallásos ember, aki nem keresztény kéne megkeresztelkedjen ahhoz, hogy lehessen templomi esküvője. Hát... Nem tudom, hogy ez mennyire fér össze a hitével. Egyéne válogatja. A fontosabb kérdés viszont az, hogy a későbbiekben, túl a mézesheteken hogyan jönnek ki a különbségek akár vallási, akár szokásbeli téren.
Pont az elnyomás miatt maradt meg a vallásosság, mert valamiben hinni kellett ilyen múlttal, és olyan jövőképpel, mi másban lehetett volna hinni? Az, hogy szabadabb a gondolkodásunk az valóban összefügg a hittel ,de ugyanúgy a jövőképpel is, mert most már látunk esélyt jobb életre, akkoriban ez esélytelen volt.
Ez a szabadabb gondolkodás kicsit más szerintem. Itt alapvetően arra értettem az egészet, hogy az öregebb generációk még más fajta környezetben nőttek fel, ezért gondolkodnak máshogy. Ha csak azt nézzük, hogy a szovjet fennhatóság alatt mondjuk a valássosság elvileg el volt nyomva, mégis elég sok vallásos embert nevelt ki az az éra, akik most nem tudnak mit kezdeni a multikultúrális világgal. Igen, kemény kérdések ezek, amikre a válaszokat csak akkor tudjuk megkapni, ha benne vagyunk a helyzetben.
ha abba belegondolsz hogy régen mennyi vita volt ebből, akkor én azt mondanám hogy elég jó irányt veszünk. Elkezdtünk szabadabban gondolkozni, igaz van hova fejlődni, de a fő az hogy az irány legalább megvan.
Igazából amíg meg nem ismered a másikat, addig úgy is nehéz ezt megtenni. Ha most belegondolok, hogy mennyi előítélet lehet. Mondjuk amikor a fiatalok megismerkednek, akkor nem hiszem, hogy ezzel foglalkoznak, de amikor mesélik az öregebb generációnak, akkor lehetnek konfliktusok. Pláne, ha más vallású is az illető ugye...
Ebben természetesen van igazság! De ez mindenkire igaz, bennem is van első benyomás ami lehet jó is rossz is, de nem az alapján hogy honnan jött az illető. Szerintem így érdemes az ilyet nézni. Nem azt mondom, hogy ne hagyatkozzanak az emberek az első benyomásukra csak figyeljenek jobban oda.
Azért ennél szerintem kicsit összetettebb. Ha nincs még gyereked, akkor szerintem nem tudod még, hogy milyen lehet félteni őt. Na nem mintha nekem lenne, de eleget hallgatom ezt a körülöttem lévőktől :) Szóval szerintem csak egyszerű reflex, hogy ki mellett érzi a szülő biztonságban a gyerekét. Ez viszont oda jut vissza, hogy a szülő, mint indivídum kit tud tolerálni, ki az akit elfogad. Szerintem mindenkinek van véleménye a többi emberről, akár első látásra is. Ha nem szülőként tekintünk a szülőre, hanem mint egy ember, aki beenged valakit a családjába, akkor azért át lehet érezni, hogy miért válogatja meg, hogy ki legyen benne a közösségben, vagy ki nem :)
Sose értettem, hogy ilyen helyzetekben mi az ami nem tetszik a családnak. Nem az lenne a fő hogy ha lenne egy lányom akkor a párja egy tisztességes srác legyen aki szerelmes a lányomba? Szerintem ennyi lenne az igazán fontos, nem érdekelne hogy milyen a bőrszíne vagy, hogy honnan jött. De sajnos az igaz, hogy sok családban nem igen lehet elfogadtatni a vegyes házasságokat, mert a szülők be vannak zárkózva és nem akarnak nyitni a másik fél felé.
Igen,ebben a korban már nyitottabban kéne hozzáállnia az embereknek ehhez a témához de azért ez emberfüggő. Nem lehet mindenki olyan hogy nyit egy olyan kapcsolat felé ahol a pár külföldi. A vegyes házasságokat szerintem a legnagyobb mértékben a családi háttér határozza meg, hogy milyen visszajelzést kap a családtól illetve hogy miként nevelték. Egy konzervatív családnál szerintem problémás lehet elfogadtatni a vegyes házasságot.
De hogy valamilyen embertípus nem a zsánere, az nem egyenlő a kizárólag magyarral. A kettő elég távol áll, és itt az utóbbiról volt szó. Ez szerintem butaság. Ennél sokkal nyitottabban kéne hozzáállni a dolgokhoz így a 21. században.
Szerintem ez nem előítélet. Csupán csak hozzáállás kérdése, hogy milyen embert szemelsz ki magadnak párként. Lehet ragaszkodik ahhoz, hogy neki magyar legyen a barátja/barátnője.
