Felidegesített. Ő az, nagybetűvel. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne nyúzza az idegeimet. Dolgozni sem tudok.
De nem tudok nélküle élni. Hazaérek. Már látom rajta, hogy kezdené. Hozzálépek, és megcsókolom. Hosszan.
Érzem, hogy elernyed a teste, kienged. Bennem is lazul a méreg de a feszültség továbbra is ott izzik az izmaim mélyén. Lassan sajogni kezd a fejem.
- Mit kérsz inni?
- Egy gyömbérsör most jól esne!
Megfordul és konyha felé indul, rácsapok a fenekére!
- Aúúú, héé! - villámlik a szeme de mosolyog a szája sarkában. A kezemben pedig a feszültség csökken.
Miközben az italt tölti, odalépek mögé, átkarolom hátulról a válla felett és beleharapok a nyakába. Libabőrös lesz, de elhúzódika fájdalomtól.
- Mi ütött beléd?
Egy hajtásra kiürítem a poharam, érzem, hogy a szénsav kaparja a torkomat, pillanatra megingok, nekitámaszkodom a pultnak.
- Jó lenne egy zuhany... - és a fürdő felé veszem az irányt.
Mikor kilépek a páradús levegőből, Ő a kanapén fekszik, valami buta műsort néz. Nyitom szám, de a pillantásával elhallgattat. Valami nagyon érdekli.
Egy perc sem telik el, mikor kérdez. Ott folytatja, ahol délben abbahagyta...
- Mégsem érdekel? - bólintottam a TV felé. Láttam, hogy ideges lesz, nem tudtam megállni.
- Hát idefigyelj... - ül fel, de mikor nem mozdulok átfordul az ölembe. Izgató az illata, mint mindig. Megragadom, megcsókolom.
El akar húzódni, de nem engedem. Kezével tol, de hátrahúzom a kezét, és a háta mögött a mindkettőt egy marokba fogom.
El akar távolodni: - Nem engedtem meg! - meglepődika hangvételen.
Fogok egy sálat és erőteljesen hátrakötöm a két kezét, a könyökétől kezdve, meg sem tudja mozdítani. Nem egyszerű ülve, szemben vele láttatlanban egy kézzel, de sikerül. Hiába, nem vagyok már 20 éves...
Mindkét kezem felszabadul, de ő folyamatosan morog, hogy engedjem el, ezt nem tehetem vele. Nem tudom eldönteni,hogy tetszik neki, vagy tényleg morcos. Úgy döntöttem nem akarom eldönteni, egyszerűen ma nem érdekel.
Fogom a kendőt az ingem zsebéből és a szájába nyomom. Meglepett szemei nagyra kerekednek, ez már nem tetszik, ki akarja köpni. Legördül rólam, szemei szikrákat vetnek. Mind mindig, most is egy régi elhasznált szakadt pólómat viseli. Megfogom a peremét, és egyszerűen széttépem.
Nem szokásom a rombolás semmilyen téren. Még a régi darabokat is elajándékozom, mintsem tönkretegyem. Ez az a mozdulat, ahol elcsendesedik. Valami itt ma nem átlagos. Egy csíkot tépek a póló hátából és átkötöm a szája előtt. Egy halk morgás a válasz, de nem mer ellenkezni.
Ijedt tekintet mered rám, ahogy leülök elé. Felállítom, és egy másik csíkkal a szemét is bekötöm. Egy mozdlattal lerántom róla a shortot.
Nem lát, nem beszél, egy apró nedves folt jelenik meg a keddő elején, és egy nagyobb csillog lábai között. Tipikus nő, nem tudja Ő maga sem, mit akar.
A kanapé karfájára fektetem, lábai lelógnak oldalt, feje a párnára hajtva. egy kötéllel térek vissza a mosókonyhából a bokájára tekerem egyik felét.
Leesik neki, mit tervezek. Le akarja rugni magáról, nagyon csapok a fenekére. Felnyőg fájdalmában, kezem rőt foltot hagy a jobb féltekén. Némán tűri, hogy a lábait terpeszben kikötözzem.
Orromat megcsapja édes illata. Mire felpillantok már tocsog a nedvességben. Lerúgom a nadrágom, ingem a földre dobom, úgysem láthatja, csak a puffanást hallja, sejti mi következik. Egy légycsapó hever az asztalon, felkapom, és a nyelével rásuhintok a fenekére!
Összerándul a meglepetés fájdalamas ingerei alatt. Egy pillanatot várok csak, és tövig beléhatolok. Sóhaja válasz és mozgatni kezdi a fenekét! Még mindig nem érti, hogy ez nem az ő játéka! Majd megtanulja. Addig mozgatja magát, míg érzem, szűkülni kezd. Nedveit szétkenem a feneke vájatában is, és egyik ujjammal izgatom. Csúcsra ér, mint mindig, könnyen ingerelhető... De most nem hagyom abba. Érzem, hogy húzódna el, de mereven tart a kötél. Nyögdécsel, de nem hagyom abba. Lassan nyögésekké válnak a hangok, ekkor mozdulatlan leszek, hátrébb állok. Megint a fenekével mozgolódik, csináljam már. A másik felére is nagyot csapok, hogy csak viszhangzika ház. Farkam a fenekéhez illesztem, és hiába próbál elhúzódni, szépen lassan a már kitágított barlangjába vezetem férfiasságom. Most nincs menekvés! Enyém vagy! Teljesen. Mostantól kezdve minden más lesz!
