Rosszul érted. Felőlem aztán lehet nyilvánvaló az ellenszenv mindkét oldalról (ma sem zavart). Egyszerűen azt akarom mondani, hogy ha a riporter, vagy a riportalany – teszem azt – egyértelmű unszimpátiáját kimutatja mondjuk kovácslászló felé, és olyakat mond rá, ami a valós véleménye, akkor nagy valószínűséggel a másnapi ellenzéki beállítottságú sajtóban (és azt követően sokig) mint gyűlöletkeltő és fasiszta fog szepelni.
Soha nem vetődött fel komolyan, csak a nyilvánvalóan ellenzéki sajtó szerette volna, tehát úgy láttatta (sokszor tényként kezelte), hogy tj lesz a köztársasági elnök.
Én nem tarom bajnak, ha az ellenszenv megjelenik a riportalany (vendég) mondandójában. Az azonban zavar, ha mindez egy mszp-, agy szdsz-es politikus kritikájaként fogalmazódik meg, azt szimplán gyűlöletkeltésnek nevezik...
Hi!
Tényleg nem köntörfalaztak Fiala vendégei. Szerintem a személyes unszimpátiájukat is megjelenítették. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy egy TV műsorban ennyire ki kellene fejezni az utálatot valaki iránt. De lehet, hogy tévedek,
By
Fiala műsorvezető remek volt, kifejezetten élveztem a szereplését. Vendégeinek pedig munkaköri kötelessége volt (kötudomásúan szdsz-esek lévén) a Piroska által nem köntörfalazásnak minősített vélemény-nyilvánítás.
Hi!
Fiala mai műsora sokkal jobb volt annál, hogy ne tegyünk említést róla. A "messziről jött ember" nagyon tetszett. Valószínűleg Pubi nélkül is működött volna.
Viszont nem tudom, hogy nem lesznek-e ebből újabb birósági perek, hiszen néha olyan szókimondóak voltak az alanyok, hogy az az "elnök" urat mélyen sérthette.
By
Egy megveretésrol
Orsós László Jakab, a Népszabadság kritikusa álnéven bírálatokat írt a lap kulturális rovatába, többek között tévémusorokról is. Egy héttel azután, hogy nyilvánosságra került, ki rejtozik az álnév mögött, két kimunkált testu férfi a lakása elott megverte. Azzal csengettek be hozzá, hogy csomagot hoztak. Amikor ajtót nyitott, behúztak egyet a bal pofacsontjára, majd kirántották a folyósóra, közben - ugyancsak szándékosan, hogy jelezzék: késobb még nagyobb rombolás is lehet - beverték az ablakot, aztán a kitódult lakók szeme láttára, harag nélkül, szótlanul, letépve felsotestérol a ruháját, ököllel megverték, majd elfutottak. Sietosen, de szakszeruen dolgoztak, igyekezve, hogy ne okozzanak nyolc napon túl gyógyuló sérülést, hogy az arcán a véraláfutás ennyi ido alatt nagyjából fölszívódjék, és mellkasi fájdalmai miatt csak nyolc napig legyenek komolyabb lélegzési nehézségei (nem sikerült, most is tartanak).
Ezek után Orsós írt egy némileg költoi szöveget a Népszabadságba (2000. okt. 18.), melyet legfeljebb a beavatottak értettek (szót se a megveretésérol); majd Zappe László szerkesztoségi cikkben filozofált valami megveretésrol anélkül, hogy kimondta volna: akit megvertek, az nem más, mint a lap kritikusa (2000. okt. 20.); végül Seres László közölt összesen 14 sort az Élet és Irodalomban (2000. okt. 20.), hogy mily szörnyu, és hogy ilyen a mai Magyarország. Ennyi. Meg a feljelentés a rendorségen. Annyi.
Orsóst nem azért verték meg, mert kritikusként a napilapban közölt kritikájának segítségével valamit meg akart szerezni, nem azért, mert az egyik érdekcsoportot támogatta egy másik ellenében. Azért verték meg, mert más volt a véleménye valamirol (egy tévémusorról? egy vendéglo kínálatáról? ki tudhatja, melyik kritikája volt a gyutacs?), és ezt nyilvánosan megfogalmazta. Azt gondolják a megveretok, hogy a szellemi élet is maffia, és a gondolat szabad megnyilvánulása egyenlo más tulajdonának elvételével? Fantasztikus volna, de ezt legfeljebb fantaszták hiszik, meg dr. Marx, aki szerint ha a kritika fegyvere a tömegekbe hatol, felválthatja a fegyverek (meg az öklök) kritikáját.
Orsós megveretésének nem az az üzenete, hogy jaj annak, aki valamit meg akar szerezni, ami a másé, vagy jaj annak, aki valamelyik érdekcsoport tagjaként akar nyereséget szerezni egy másik érdekcsoport felségterületén. Megveretésének nincs ilyen "észszeru", gazdaságilag indokolható üzenete. Az üzenet az, hogy nem lehet valakinek más véleménye, és ha netán lenne is, ezt nincs joga a nyilvánosság elott megfogalmazni. Pusztán a vélemény, eme "semmi" miatt verették meg.
Hát nincs elég más bajuk? Már mindenkivel leszámoltak, aki tényleg számít? Nem elég nekik ellenségnek a saját konkurencia, a rendorség meg az adóhivatal? A "senkik" ellen, a szellem emberei ellen is frontot kell nyitniuk, mert a körkörös harcban van az igazi élvezet?
A konkurensek kiiktatásából legalább valami "hozam" származhat, noha múló. De miféle hozama van annak, ha egy kritikust vernek meg? Annyit számítana egy rövid, bíráló elemzés a napilapok tizedik oldalán? Ez igazán csodálatos volna, és lehet, hogy a hülyék el is hiszik, de a megveretoknek kell a legjobban tudni, hogy semmit sem számít. Vagy ok is hülyék?
Attól egy tévémusor vagy egy vendégloi kínálat csak jobbá válhat, ha rámutatnak a hibáira: minden javítható, miért is akarnának hát rosszabbak maradni. Ez ésszerutlen.
Akik Orsóst megverették, mondhatják erre, hogy aki így gondolkodik, az enyhén szólva naiv, netán idióta. Még a nem veretok közül is sokan csatlakozhatnak az ebbéli véleményhez. De mindenki? A Mindenki csak nem érthet egyet azzal, hogy úgy vannak rendjén a dolgok, ahogy vannak, mert a realitás "über alles"! A Mindenki, az miért nem szól?
Az ellenfél arctalan. Nem személyes, hanem intézményes. Egy arctalan, nevenincs "intézmény" próbált egy kritikust, egy szellemi embert (tehát nem egy másik üzlet tulajdonosát, nem egy másik érdekcsoport tagját) megfélemlíteni. Ezért a megfelelo választ is csak intézmény adhatná meg. Amely ugyanolyan arctalan, ugyananynyira személytelen, de szemben azzal az "intézménnyel", amely megveret, legitim.
A magyar újságírás, élén a nagy napilapokkal és az újságíró-szövetségekkel azonban hallgat. Hogyhogy nem jelennek meg ezek után sorozatban bírálatok a napilapokban tévémusorokról és vendégloi kínálatokról, jelezve, veréssel ilyesmit nem lehet elintézni? Talán bizony azt hiszik ezekben a berkekben, hogy egyedül a sértettnek kell ebben az ügyben megszólalnia? Vagy csak a Népszabadságnak, melyben Orsós a kritikáit közreadta? Vagy Don Quijoténak? Ha ezt hiszik, akkor olyanok, akár Mohács idején a fourak, akik szerint védje magát a töröktol az, akit megtámadott. Ha így van, akkor ma a Népszabadság, holnap a Magyar Nemzet munkatársa kerülhet sorra. Mindegyik. Mert akkor bárki sorra kerülhet. Azt hiszik, hogy egy kritikus, a saját kritikusuk megveretése láttán csak sopánkodni vagy kussolni lehet?
Megvertek egy kritikust. Ez sem volt eddig mindennapos gyakorlat, inkább a szűk körben elhangzott ígéretek szintjén maradt a bírálatért veendő tettleges elégtétel. Dühös kifakadások alkalmával persze olykor a verésnél többről is eshetett szó. Ténylegesen elcsattant pofonról azonban mindössze egyről hallottam a közelmúltból.
Mégsem maga a verés ténye az igazán érdekes, jellemző és fölháborító ebben az újabb esetben. Hanem a módja. Nem hirtelen fölindulásból elkövetett tettről, egy rossz pillanatról van itt szó ugyanis. Nem arról, hogy a kritika szerzője véletlenül éppen egy szerencsétlen időpontban találkozott bírálatának tárgyával. Nem. A kritikust otthonában keresték meg fölbérelt verőlegények, valamilyen ürüggyel becsöngettek hozzá, majd precíz szakszerűséggel eldöngették. Az sem tudható igazán, kitől jött a megfélemlítő üzenet.
És éppen ezért az sem biztos, hogy csak e mostani eset áldozatának szól-e. Hiszen más is belebotolhat abba, aki, úgy látszik, nyilvános szerepléseihez ilyen módszerekkel is igyekszik megteremteni a nyugodt hátteret. Hiszen az ellenvélemény elhallgattatásának ez is egy módja. Talán nem is hatástalan. Merthogy ez után az eset után biztosan nagyobb bátorság kell a szellem fegyvereinek forgatásához, mint eddig. Ha egyszer nem tudhatjuk, szavainkra mikor válaszolnak bunkósbotok.
De ez az eset azt is példázza, hogy a sajtó szabadságát nemcsak az állam, a kormányok és nem is csak az orgánumok tulajdonosai korlátozhatják. Szerencsés esetben ezek korlátozó törekvései kiegyensúlyozhatják egymást, és összességében, ha nem is igazán szabad, független, de mindent kimondó sajtó jöhet létre. Ám a szókimondást maffiamódszerekkel is lehet akadályozni. Be lehet lopni a sajtóba a félelem légkörét. Bizonyos területeket így is érinthetetlenekké lehet tenni, el lehet érni a tabuképződést éppúgy, mint amikor állami és pártszervek közvetlen beavatkozásokkal tudatosították, hogy hová nem tévedhet a vizsla tekintet. Most felbérelt verőemberek hozzák az üzenetet, hogy hol a határ. Mikor gyalogol bele az újságíró olyan érdekekbe, ahol már nem a törvényesség, pláne nem a tisztesség, az erkölcs szabja meg a normákat. Egy ilyen előre eltervezett akció mögött nem pusztán a hiúság munkál. Hanem érdekek féltése. A félelem, hogy véleményformáló vagy legalábbis vélemények kikristályosodásához hozzásegítő bírálat árt az üzletmenetnek.
Ez az eset tulajdonképpen várható volt. Magam is tapasztaltam, hogy bizonyos bírálatok sokkal idegesebb reakciókat váltanak ki mostanában, mint még nem is olyan nagyon régen. S ennek még örülni is lehetne, ha mindez megmaradna a szellem terepein, hiszen egyrészt szakmánk megbecsülését jelezné, másrészt magunkat is nagyobb odafigyelésre ösztönözne. Csakhogy ezek az izgalmak azt is jelzik, hogy megnőtt a szellemi életben való részvétel tétje, kockázata, azaz élesedik a verseny. Mégpedig nemcsak a szellemi, hanem az anyagi verseny is.
A nagy izgalmak nem a szellemi tétek körül alakulnak ki, hanem ott, ahol pénz vagy hatalom a tét. Azaz ahol a szellem, a kultúra területére behatol a pénz és a politika. S most természetesen nem az intézmények fenntartásához szükséges állami pénzről beszélek, nem is a szellemi orientációt megszabó vagy megszabni kívánó kulturális politikáról, hanem a pénzt fialtatni óhajtó tőkéről és a kulturális befolyást pénzre, szavazatokra váltani akaró hatalmi politikáról.
S itt érkezünk el oda, ahol már nem is a kultúráról van szó. Mert nem magában az a veszedelmes, hogy pénz és politika fenyegeti a szellemet, hanem hogy milyen pénz és milyen politika. A kritikusverés leginkább erről hoz szomorú üzenetet.
KRAUSZ, A BARNABÁS
Ha jól emlékszem, tavaly tunt föl, mégpedig a tehetségével, ami ritka a mai médiaállóvízben. A Népszabadság új reménysugara tévékritikákban utazik, nem is akármilyenekben: pontosan meglátott és analitikusan elemzett összefüggéseket tálal többnyire felettébb gyilkos modorban, még a kulisszák mögé is belát, szóval azt és úgy ír a magyar tévépiac nevu rémálomról, amit és ahogyan kell, és ez akkor is így van, amikor néha téved. Foleg a kereskedelmi adók gagyi musorait, musorpolitikáját, valamint nézokrol alkotott elképzeléseit szívatja, istenem, bár még többen írnának így.
Van azonban egy tévémusor, amely garantáltan nem fog felbukkanni Krausz Barnabás írásaiban. A Magyar Televízió (emnullás) 72 óra címu kulturális ajánlómusoráról van szó, oneki ugyanis ott van állandó rovata, Orsós László Jakab álnéven. Ezt a nevet használta anno a Mélyvíz musorvezetojeként is.
Na most ez így ugye más minoség, és nemcsak a napilap olvasóinak szemszögébol. Apró, de a nyilvánosság szempontjából nem teljesen közömbös difi: körön kívül lenni vagy belül; független esztétaként muködni vagy tévés munkatársként; az öszszes piaci szereplot egyformán kívülrol látni, vagy az egyikben kicsit otthonabbnak, szintén zenésznek lenni, ezért mégsem teljesen azt és mégsem teljesen úgy megírni, amit és ahogy kellene. Kár.
s. l.
Krausz, a Barnabás (2.)
Amióta az ÉS Páratlan oldalán megírtam (szept. 29.), hogy a Népszabadság álnéven dolgozó kituno tévékritikusa maga is tévézik, két fejlemény történt. Az egyik, hogy Orsós László Jakab korrekt módon otthagyta a Magyar Televízió kulturális ajánlómusorát. A másik viszont, hogy saját lakása elott kegyetlenül megverte két szekrényember, nyilvánvalóan valamelyik legutóbbi Krausz-cikk sértettjének szíves felkérésére.
Apró adalék késobbi társadalomkutatók számára, mitol is volt ilyen elviselhetetlen ez az ezredfordulós ország.
Hi Undoc!
Kössz az infót.
Mindenesetre, ha már kiállnak (ülnek) a nyilvánosság elé akkor jobb lenne egyértelműen fogalmazni. Magyarországon jelenleg nincs olyan diktatórikus rendszer, hogy annyira félni kellene.
Nem mondom, anyagiakat tekintve eleshetnek bizonyos megrendelésektől, de ez azért nem lehet annyira meghatározó. Vagy tévedek??
By
Sajnos en is nem. :-(
Pont ezert irtam ide, mert ugy emlekszem,
hogy itt olvastam a sztorit valamelyik
topicban. Valaki, talan Schultz, Orsos
alneven irt egy cikket talan a
Nepszabadsagban arrol, hogy az RTL-es
bemondo csaj, Eros Antonia
szerepelt az FKM magazinban puceran.
Valaki itt felfedte az igazi nevet, es
utana megvertek. Fiala ezt szerette
volna korbejarni, de latszott,
hogy bar tudjak a reszleteket, nem mondjak.
En ugy lattam felnek. Ettol fuggetlenul
MGP-nek volt nehany jo poenja, Bakacs
es Revesz nem hozta azt amit vartam.
Hi Undoc!
Láttam a műsort, de egyáltalán nem értettem. Egyszerűen félszavakkal beszéltek, megértették egymást, valószínűleg egy körbe tartoznak, mivel nem tartozom a köreikbe csak lestem, hogy miről is volt szó. Ha tudsz valami támpontot adni megköszönném.
By