Biga: :-)))
Tivadar: Én nem igazán vettem még észre, hogy ilyen véres harc folyna a két nem között - legalábbis közvetlen környezetemben. A férfiakban valóban megvan még mindig az a patriarchális társadalom nevelte érzés, hogy nekik kell dominálni minden fontosabb dologban. (Pl. nekik kell megkeresni a pénzt, mert ciki ha a nő tartja el a családot, vagy a nő többet keres, de megmutatkozik ez kis dolgokban is. pl. a férjem nem hajlandó velem sakkozni, mert ahányszor játszottunk, mindig megvertem, és szerinte ez szörnyen égő...) És szerintem nagyon_helyes_ hogy megvan bennük ez az érzés, mert nekem az az ideális, hogy a férfi a "feje" a családnak. Ami nem azt jelenti, hogy megverheti, agyongyalázhatja, bármit csinálhat, hanem minden_kérdést, problémát_közösen beszélnek meg, közösen_döntenek, közösen hajtják végre, mindenben kölcsönösen_segitik_egymást. Viszont a férfinak olyannak kell lenni, hogy a felesége és az egész család felnézhessen rá, példakép legyen (viselkedésében, gondolkodásában, munkájában, és egyáltalán mindenben) Persze az asszonynak is ilyennek kell lenni, de úgy értem hogy, a férfinak méginkább, akitől még a felesége is rengeteg mindent tanulhat, és többek között ezért is felnézhet rá. Például házasságkötéskor a református fogadalom tételen a mai napig azt igéri a nő, hogy hűséges segitőtársa lesz férjének, a férfi pedig hogy védeni, óvni fogja feleségét. Éppen ez az, amire szerintem egy normális nő vágyik: hogy dédelgessék, babusgassák, vigyázzanak rá. Hogy legyen egy meleg kis kuckó (a férje), akihez mindig odabújhat, és aki mindig biztos pontot jelent. Hangsúlyozom ez csak a saját ideális családképem, szerintem ez lenne a normális mindenhol. Hogy mi a mai helyzet?
Itt már áttérnék a következő témára: feminizmus.
A feminista mozgalmakról annyit, hogy kezdetben nemes célokkal indult (egyenjogúság, szavazati jog, stb.) amivel teljesen egyetértek. Ma már azonban igen-igen átestünk a ló túloldalára.
A mai nők -vagy karriervágyból, vagy mert egy keresetből nem tudnak megélni - elmennek dolgozni. Mivel sokszor ugyanolyan értékű munkát végeznek mint a férfiak, plusz még otthon várja őket a háztartás, és a gyereknevelés, érthető hogy elvárják a férjüktől hogy besegitsenek. Itt kezdődnek azonban a problémák. Természetes hogy egy nőnek is joga van dolgozni, dolgozzon is, de az ne menjen a család rovására. Ha viszont egy férfi nem keres annyit, amennyiből eltarthatná családját, s ezért feleségének is dolgoznia kell, akkor kutya kötelessége hogy besegitsen az otthoni munkába. És itt borul fel minden, ami évszázadok, évezredek alatt kialakult. Itt kezdödnek -azt hiszem- az igazi problémák. De én azért ezt nem nevezném a "nemek kölcsönös lenézésének". Hogy ezeket a problémákat ki hogyan oldja meg, az abszolút a személyiségétől, magától az embertől függ, és nem a nemétől. Itt vagy pl. Te :-))) Ha igaz amit irsz, mélységesen tiszteled a nőket.(Bár ez alól biztosan van kivétel ..?) Itt vagyok pl. én :-))) Magasan felnézek a férfiakra. (Ez alól is vannak persze kivételek)
Az hogy néha megy egy kis élcelődés a két nem között - emlitetted a szöke nős vicceket- az belefér. Mi is irhatnánk vicceket teszem azt a Pierre Richard (igy kell irni??) által megformált "balfácán", szórakozott férfiemberről, vagy a debella, tetkókkal ékesitett izomtömeg kidobófiúkról, akik általában igen csekély értelmi képességekkel rendelkeznek... de nem teszük. Talán azért nem, mert a vicceket a férfiak szülik. :-)) Nekik is hagyjunk már valami fontosat, amitől igazán férfinak érezhetik magukat. ;-))
Elnézést, hogy össze-vissza csapongtam, csak annyi minden volt a fejemben, remélem azért érthető volt amit mondani akartam. :-)
Ezen én is sokat gondolkoztam, pl. minek jön elő az emberben ilyen gondolat, hogy "de ciki lenne, ha a barátnőm többet keresne"?? Nem egy uralkodó gondolat, végig se gondolom, de honnan jönnek?? Vajon csak saját egónk szüleménye vagy tényleg van valami a biblia oldalborda dologban? (Egyébként a gnosztikus mítosz írja, hogy az oldalborda egy "energiaegység", ami az akkor még androgün Ádámból elvétetett, így lett két kevésbé egész lény)
de hát a fejlődés motorja a küzdelem is. Tagadhatatlan, hogy vitáink, veszekedéseink során tanulunk (már aki :), tapasztalunk is.
Nos akkor most megtörném a hallgatás falát egy kérdéskörrel.
Azt tapasztalom röpke(...) életem során, de főleg az utóbbi 25 évben, hogy van a nemek között egy kimondott-kimondatlan, de szvsz mindenképp méltatlan küzdelem, amit semmiképpen sem lehet 'nemes vetélkedésnek' nevezni.
Elég ha csak a szőke nő viccekre, meg a feminista mozgalmakra utalok kezdetnek. De nekem van egy olyan tapasztalatom, hogy a fegyverszünet csak az ágyban van, aztán újult erővel folytatódik a nemek kölcsönös lenézése, és a gondok áthárítása.
Szerintetek ez a dolog létezik, vagy csak én hiszem ezt ? Ha igen, normális dolog ez ? Ha nem, akkor mégis miért látni-hallani - csak incselkedés ?
A hölgyek iránti nagy tisztelettel: t-r
Pl. itt vagyok én egy leánynak. Leánynak?? Inkább fiatalasszonynak. :-) Szerintem vannak itt asszonypajtik többen is mint gondolnátok, csak szép csendben olvasgatnak, és hallgatnak. Mert hallgatni arany. Mert nem kell minden egyes témához hozzászólni ha egyszer nincs az embernek komoly mondanivalója , vagy nem akar veszekedni egy olyan vitapartnerrel aki csak a magáét fújja, és süket a másik érveire, vagy úgy gondolja, a hitét teljesen értelmetlen,felesleges bizonygatnia egy olyan környezetben .... stb., stb.
Szóval csak nyugi, vannak még itt nők, nem vesztünk el. Fel a fejjel. :-)
Nem volt kifejezett, konkrét célja a topicnak, csupán el voltam éppen keseredve férfitársaim stílusától. És felkiáltottam imígyen: 'Hol vagytok...'
Így hát a topic arra kanyaroghat tőlem, amerre akar !
Írjatok !
t-r
Sziasztok,
nem tudom miröl szeretne a topicnyito hallani, mivel vagyunk elfoglalva mi nök?, mi foglalkoztat bennünket? Mindenesetre igyekszünk...
Jelenleg foglalkoztat , az uj iskolai reform. Bevezetik nyugaton a kicsiknek is az angol nyelvet, a computerezést. Cél közelebb hozni az iskolat az élethez és a gyermek adottsagaibol indulnak ki. A segédeszköz a computer...söt
a gyermeki spontaneitas nagyrabecsült. A pedagogus szerepe az iranyitas az ellenörzés, esetleg akadalyok elharitasa . Komplex rendszernek tünik sok szülönek ez, mert nem értenek a computerhez ...A gyerekeknek kellemesen eltöltött idö a computer mellett, de talan egyoldalu a gyermek pszichologiai alkatara, és talan az egyensuly hianyozni fog.
E. Claparčde svajci pedagogus abbol indult ki hogy a gyermekkor az ember életének elökészitö biologiai szakasza ti. a felnötté valas elökészülete. Tehat a gyerekeket ne siettessék felnötté valni, engedjék gyermekeknek lenni ameddig lehet. Persze a gyermek azt tartsa érdekesnek ami valamilyen szükségletét elégiti ki. A jatek szerepe a nevelésben fontos. Onnalosagra és érdeklödésre akarjak jobban ravezetni a gyerekeket. Eletlendület a tudat a rideg értelem...meriti a felnötteket nagy gondba. Mert a gyermek szamara mas valami az elemi az egyszerü mint a felnött szamara. Mar kivalo egyéniségek sokszor, viselkedésük tul felnött-höz hasonlo, sokan tultesznek a szülökön, tulnagy a spontan érdeklödés, ami a lényeg az iskolaigazgatonak.
Van-e nalatok ilyen hasonlo pedagogiai törekvés?
Üdv mindenkinek! Megszólitva érzem magam, hát válaszolok. Pár napja rágódom az elhangzottakon, hogy tudjam, miről is van itt szó. Hát sokmindenről...
Nem szállnék vitába, inkább csak szerény adalékként mondom el magamról a következőket:
diplomásként l8 éve háztartásbeli vagyok, 3 gyerekkel (nomeg természetesen egy férjjel) és igen jól érzem magam ebben a státuszban. Igy az otthoni munkamegosztás c. fejezethez nemigen tudok mit szólni, még sosem voltam dolgozó anya.Mivel a választott szakmám nemigen lelkesit, karriervágy, hivatástudat és anyagi kényszer sem hajt a munkábaállásra, kielégit az itthoni elfoglaltság.Többen csodálkoznak, mert szerintük egy bizonyos képzettségi szinttel már együttjárnak szellemi igények is, amelyeket hiányolnak belőlem. Hát mostanában tényleg kicsit parlagon hever a szürkeállományom, de nem is arra van belőlem szüksége a családomnak. Lehet találgatni, hogy egy csodabogár vagyok-e, vagy egyszerűen csak lusta?
Mindkét nagymamámnak csak polgária volt...
(Mindkét nagyapám diplomás)
Mindketten az családi fészket őrizték, gyereket neveltek, és alig pár évet dolgoztak, amikor a gyerekek (a szüleim) már nagyok lettek...
Mégsem tűnt fel soha, hogy bunkóbbak, vagy akár tájékozatlanabbak lettek volna, mint a nagyapáim.
Nem tűnt fel, hogy "nem valósították meg magukat".
Tudom, a világ változott...
Ezt csak gondolkodtatónak írtam.
Egyébként lehet különbség diplomás nő, és diplomás nő között...
Lehet valaki jogász, közgazdász, napi 10 óra munkával... De sokkal kevesebbel nem lehet!
Azonban tanárnak, ovónéninek, stb el lehet menni úgy, hogy van időd (tudom, hogy a sok tanár le van terhelve, de ott megoldható, hogy ne légy, pl kevesebb óraszámot vállalsz, kevesebb pénzért esteleg (nem mindegy, hogy 30 ezer helyett 22 ezret kapsz? :) ) )
És egyébként azt a mai világban is tudjuk, hogy nem a diploma adja a műveltséget, pláne nem a jó modort...
Bende
ui:
Itt az interneten hol vagytok leányok, asszonyok?!?!?!
Elvonatkoztatván a menyasszonyodtól, általánosságban vetném fel, hogy mi férfiak (T.A.K.) kissé skizoid helyzetben vagyunk a szeretett nők tanulásával kapcsolatosan: 1részt ugyi
"félek attól, hogy kielégületlen (stb.,) férj leszek" - s ehhez nem csak a jogi egyetem 'járulhat hozzá' de bármelyik,
2részt azért elvárjuk, 'hogya zaaszony ne legyen mán bunkó', vagyis elvárunk bizonyos int.szintet a társunktól.
Na most akkor mi a helyzet ?
T.
Mit tegyek, ha egyszer tényleg ez az első, ami eszembe jut?!
Természetesen én általánosságban beszélek, úgyhogy ez nem előítélet, inkább "átlagismertető".. :)
A helyzet az, hogy a menyasszonyom joghallgató, és bevallom, félek attól, hogy kielégületlen (stb.,) férj leszek.... Így tehát némi személyes elfogódottság is jelen van a topicot érintő hozzászólásomban.
Szia Bende, akárhogy is tetszik nekem ez a te rajongásod a nők iránt ez a mondatod azért kicsit meredek:
"Viszont amikor látom ezeket a "sikeres nőket", (akár az igazságügyi miniszterasszonyt), akkor lelki szemeimmel szomorú, elhagyott, anyátlan gyerekeket, kötényt viselő kielégítetlen férjeket, otthonokban magányosan haldokló szülőket látok... "
1-részt teli van szterotip előítélettel (nem muszáy ezeket a fogalmakat feltétlen összekötözni,
2-részt éppen dr.D.I. az, aki mögött egy tök normális férj és 2 egészséges 'gyerek' van, tehát ez épp nem yó példa.
Amúgy én sem rajongok a nők görcsös karrieréért (ahogy a férfiak automatikus, muszáy-siker-pályáiért sem...), az én teoriám szerint, a családi fészek fenntartása, üzemeltetése, gyerekek irányítása, iszonyúan fontos, és nagyon sok "pénzt megér", csak ezt a férfiaknak fel kellene fogni és el kellene ismerni. Ehelyett - tisztelet a kivételnek ( a továbbiakban TAK) - méltatlan versenyre késztetik (kényszerítik) egymást a felek, de főleg a férfiak a nőket, aztán meg csodálkoznak, hogy megjelenik az EMANCIPÁLT NŐ, s olykor lehagyja őket.
Ne legyünk szélsőségesek - mondja Tivadar, a "szélsőséges"...
Mindenekelőtt szeretnék eloszlatni egy félreértést, melyre utólag elolvasva, az én rossz fogalmazásom adott lehetőséget.
Én nem tartom felsőbbrendűnek a nőt. Pláne nem abban az értelemeben, amiben egyes férfiak tartják a férfinemet többre, vagy ahogy a fasizmus tartott egyes népeket följebb ill. lejjebbvalónak.
Az, amit a nőkről írtam két egymástól teljesen különálló gondolatomból mosódhatott össze.
1, A nők iránti ősznte tiszteletemből, és mélységes vonzódásomból.
2, Abból, hogy ha teszemazt bebizonyosodna, hogy a nők valamennyivel "felsőbbrendűek", akkor is nekik kell a gyerekeket szülni, és a "többit" a férfiakra hagyni, mert a férfi nem tud szülni.
"..az a no, aki nem szul, az sem alacsonyabbrendu. En azt gondolom, hogy egy no, aki masra szanja az eletet, ugyanolyan teljes erteku eletet elhet. Pl. egy no valaszthatja a szerzetesi hivatast, vagy egesz eletet valamilyen tudomanyos kutatasra szanhatja. Es ne feledkezzunk meg azokrol, akik ugyan szeretnenek gyereket, de valamilyen okbol nem talalnak ra a megfelelo tarsra.."
Sőt, azokról sem feledkezhetünk meg, akiknek valamilyen betegség miatt nem lehet, stb....
Nagyon orultem a hozzaszolasaidnak. Rendkivul jo latni, hogy vannak olyan ferfiak, akik ugy gondolkodnak, mint te. Ui. mostanaban sokat hallom, hogy a ferfiak nem akarnak semmifele kotedest vallalni (hazassag + gyerekek). Szoval a mai vilagban nagyon jo teged olvasni.
Azert engedj meg nekem nehany megjegyzest. Tivadarhoz csatlakozom (mikor lesz az, hogy nem ertek egyet vele? ;-)), es azt mondom, hogy azert a no nem felsobbrendu, mint a ferfi. A gyerekvallalasban tarsak. A ferfi biztositja a lehetoseget, hogy a nonek viszonylag zavarmentes legyen a terhessege. Es ha esetleg, a rosszulletek miatt a no nem tudna dolgozni, akkor a ferfi eloteremti a kenyerre valot. (Sajnos, egyre tobben kenytelenek egyedul vallalni gyereket, de ez egy masik tema.)
De azert az a no, aki nem szul, az sem alacsonyabbrendu. En azt gondolom, hogy egy no, aki masra szanja az eletet, ugyanolyan teljes erteku eletet elhet. Pl. egy no valaszthatja a szerzetesi hivatast, vagy egesz eletet valamilyen tudomanyos kutatasra szanhatja. Es ne feledkezzunk meg azokrol, akik ugyan szeretnenek gyereket, de valamilyen okbol nem talalnak ra a megfelelo tarsra. Eleg bajuk van szegenyeknek, nem kell meg oket azzal terhelni, hogy egy no fo feladata, hogy szuljon.
Persze, az a velemenyem, hogy egy hazassag legyen nyitott a gyerekekre.
Vegul ideirok egy szep verset, amibol sajnos csak reszletet tudok. Ha valaki ismeri a szerzojet, es a cimet, megirhatna.
Az anyak halhatatlanok
Csak testet, arcot, alakot valtanak
Ujjaszuletnek minden elovel,
S megoletnek minden halottal.
Adassek nekik gyonyoruseg
Szerelmukert orokos huseg
S adassek konny is hogy kibirjak
A vilag osszegyujtott kinjat.
"..nemcsak a nő miatt kényszerülhet "erre" egy férfi. Gondold csak el, ha a férj munkanélküli pl, egész nap otthon van, az asszony pedig egész nap dolgozik, mert neki van munkahelye...Vagy ha az asszony huzamosabb ideig beteg...Ha ez esetben a férj alkalmazkodva a kialakult helyzethez átveszi a "háztartásbeli" szerepet.."
Tökéletesen igazad van, nyilván nem a szélsőséges esetekről beszéltem...
De ilyenkor nem a nő kényszerít, hanem a helyzet... És a szeretetünk, szerelmünk késztet arra, hogy tegyük.
Amit arról írtál, hogy egy apa is el tudja hanyagolni a szeretteit, ez persze igaz, de szerintem azért ő több munkaidő mellett is "ideális" tud maradni....
És szerintem több a kielégületlen férj, mint a kielégületlen feleség.... De ez itt most nem az a fórum... :)
Az esküvőre még várni kell, mert Ő még egyetemre jár... De igyekszem majd yóóó férj lenni! :) Nem kényszerből, szeretetből... :)))
szerintem nem papucs a férjem, sőt, neki is megtiltottam, hogy annak érezze magát :)))
Egyébként tényleg nem papucs, nem akarom, de nem is tudnám kényszeríteni semmire, hála Istennek nem is hagyná magát, annál temperamentumosabb :))).
Nem akarom, hogy bármit is MUSZÁJ-ból csináljon vagy ne csináljon, vagy azért, mert azt gondolja, hogy én azt elvárom tőle. Az az igazi, amit önként adnak, nem? Különben mit sem ér, másrészt nem lenne helyes, ha önmagán erőszakot tenne! Meg szoktuk beszélni a dolgokat, és együtt találunk megoldást.
Még a házasságunk elején mondtam neki, hogy nekem ugyan nem kell papucsférj, és igenis csináljon nélkülem is programot magának a barátaival, viszont fogadja el, hogy nekem is akadhat időnként olyan programom, amire nélküle megyek el. De a különprogramokat igyekszünk akkorra szervezni, amikor a másikunk amúgyis dolgozik, szóval nem egymástól vesszük el ezt az időt.
Szóval szerintem nem papucs :).
Segít nekem...ez a megfogalmazás akkor igaz, ha azt állítjuk, hogy az otthoni munka teljes egészében az én kötelességem lenne. Én ezzel nem értek egyet! Mivel én is dolgozom, és az én munkám fizikailag nem kevésbé fárasztó, mint az övé.
Inkább úgy gondolom, hogy van egy adott feladathalmaz, amit folyamatosan el kell látni, mindkettőnkért. És az végzi éppen, amelyikünk ébren otthon van. Persze ez is rugalmas dolog, mert ha ő teljesen belemerül a barkácsolásba, vagy a programozásba, akkor nem terhelem olyan földhözragadt dolgokkal, mint a házimunka :). Viszont amikor nekem kellett vizsgákra készülnöm, akkor ő mentesített engem teljes mértékben. Ez kölcsönös :).
Egyébként semmilyen formában nem helyeslek semmilyen kényszerítést, de az a megfogalmazásod, hogy "az a férfi, aki erre kényszerül az nem férfi, és az a nő aki erre kényszeríti a férjét (társát) az nem nő..." szerintem eléggé sarkos. Az első fele mindenképpen, hiszen nemcsak a nő miatt kényszerülhet "erre" egy férfi. Gondold csak el, ha a férj munkanélküli pl, egész nap otthon van, az asszony pedig egész nap dolgozik, mert neki van munkahelye...Vagy ha az asszony huzamosabb ideig beteg...Ha ez esetben a férj alkalmazkodva a kialakult helyzethez átveszi a "háztartásbeli" szerepet (ami hagyományosan női szerep volt régebben), szerintem attól még nem lesz kevésbé férfi, csak ha ezt annak éli meg! De hát miért kell a férfiasságot azonosítani a sztereotip férfi-szerepekkel?
Amit a "sikeres nőkről" írtál, annak egy picit előítélet-szaga van, és megfordítható is ám! Ha látsz egy "sikeres férfit" (direkt nem írok példát), akkor is megjelennek a leki szemeid előtt a szomorú, elhagyott, apátlan gyerekek, a kötényt viselő kielégítetlen feleségek, az otthonokban haldokló magányos szülők?
Szvsz tökmindegy, hogy a férj vagy a feleség áldozza fel a családot a sikerért!
De szerintem egy "sikeres embert" nézve egyáltalán nem biztos, hogy széthullott család van a háttérben! Esély van rá, de nem törvényszerű.
Annak alapján, amit a menyasszonyoddal való kapcsolatodról írtál, azt gondolom, hogy Belőled yóóó férj lesz, ha megőrzöd ezt a hozzáállásodat :). Mikorra tervezitek az esküvőt?
Attól, hogy segít neked, persze, hogy nem lesz kevesebb, sőt, több lesz. De ha ő azért segít neked, mert rá van kényszerülve, mert neked fontos tárgyalásod van, és ez így megy nap mint nap, akkor egy papucs (lenne!!!! (((ugye csak lenne?))) )
Az a férfi, aki erre kényszerül az nem férfi, és az a nő aki erre kényszeríti a férjét (társát) az nem nő....
Egészen más persze az,amikor őszinte szeretetből megosztanak minden munkát egymás között. Én pl sokkal jobban főzök, mint a menyasszonyom.. (De ne mondjátok el neki, hogy ezt mondtam) :), és szívesen megycsinálok szinte bármit helyette, segítve, hisz akkor esetleg több időnk juthat egymásra.
Viszont amikor látom ezeket a "sikeres nőket", (akár az igazságügyi miniszterasszonyt), akkor lelki szemeimmel szomorú, elhagyott, anyátlan gyerekeket, kötényt viselő kielégítetlen férjeket, otthonokban magányosan haldokló szülőket látok...
Igaz, én még nem szültem, de nálunk egyértelműen a férjem "ér többet" :).
Mivel ketten keressük a kenyérrevalót (és egyikünk munkája sem az átlagos hétfőtől-péntekig-reggelnyolctól-délutánnégyig foglalkozás), így még a házasságkötés előtt megegyeztünk, hogy az végzi a házimunkát, aki éppen otthon van. (sokat köszönhetek az anyósomnak, aki mindkét fiát kőkeményen befogta gyerekkorukban a házimunkákba!)
Namost. A férjem remekül főz (tőle tanultam a rántáskészítés mikéntjét :) ), úgy általában minden házimunkát ügyesen és gyorsan (és kedvvel) végez a vasalást kivéve :), emellett ő szabja-varrja a ruháinkat, ragaszkodott hozzá, hogy megtanítsam minden általam tudott kézimunkára (pl. kötés, makramé stb), és tudom, hogy ha végre gyerekünk születik, akkor félre fog lökdösni engem a pelenkázóasztal mellől, amikor épp otthon lesz :)
És persze megemeli a cementeszsákot, mexereli az autót, a kávédarálót, a számítógépet és a videjót, megmetszi a gyümölcsfákat, stb-stb. :)
Vagyis sokkal (!!!) több mindent képes megcsinálni (és csinál is) a hagyományosan női feladatokból, mint amennyit én a hagyományosan férfi feladatokból.
Akkor most nálunk a férjem az, aki "emancipálva van"?
"...szeretkezni es szulni. Az, aki ezt tehernek erzi... hat inkabb atvennem tole :-)))"
Ezt nem bírom megállni, kiváncsi lennék arra az időre amikor a technika fejlődésével netán férfiaknak is lehetőségük lesz szülni. :o)) Amolyan vizuális tipus vagyok elképzele mongyuk három férfit beszélgetni, mindegyik nagy pocakkal. Az egyik szakállas, dagadó izmokkal, másik egy Jack Nicholson típus, harmadik legyen egy Telly Savalas figura.
- Te Dzsó, képzeld milyen cuki kis babaruhákat kaptam a mult héten. Olyan kis rózsaszín kezeslábas, kék csíkokkal
- Nemond drágám, ez csodás. Hol találtad?
- Az ötödik és a tizenegyedik sugárút kereszteződésében van egy baba-papa bolt. És most épp akcióznak pelenkából, hármat veszel s választhatsz hozzá valamilyen bébi tápot.
- Jajj Nicki de aranyos vagy, hogy szoltál, nekem is még vennem kell még néhány babaholmit, hisz nemsokára már megjön a kicsike.
- Ti mikorra várjátok?
- Egy hónap múlvára vagyunk kiírva. Mond csak Telly, te hogy viselted az első időket?
- Jajj kedvesem ne is mond, állandóan hánytam, nyűgös voltam, hisztiztem, szegény Kétit teljesen kiborítottam, pedig épp akkor választották meg a konszern vezérigazgatójának, szüksége lett volna a megértésemre. De mostanra már rendbe jöttek a dolgok, minden délután együtt járunk terhes tornára kéz a kézben, együtt csináljuk a gyakorlatokat, együtt szuszogunk, oooollyan ennivalóan aranyos. És Dzsó a Te Mérid, hogy viselte az első időket.
- Áááhh, ne is mondd. Az én kicsikém nagyon kiborult mikor megmondtam neki, hogy terhes vagyok. Nem szólt egy szót sem, csak kinyitotta a hűtőt, kivett néhány üveg sört és leült nézni azt az átkozott focit. Majd bevonult a fürdőszobába kifestette magát és elviharzott otthonról, engem meg elfogott a sírás, mert azt hittem örülni fog a hírnek. Hajnali háromkor ért haza, tök részegen és képzeld idegen cigarettahamut találtam a kabátján.
- Ohhh szívem, ez borzasztó, annyira sajnálom.
...
:o)))
áh.
ui: bocsánat Kanka, nem Téged cikizlek...
Az "e" feladat (most már a menysszonyomnak is így fogom nevezni.. :)) ) feladat e... Eddig csak tréfából mondtam, hogy nem. De azért nem hasonlítható össze a szüléssel.
Mert igaz, hogy egy IGAZ nő szeret szülni (persze könnyen ugatunk mi, férfiak :) ), de azért az "e" kevesebb gonddal jár, mint a szülés...
Biztos csodálatos dolog lehet szülni, és ez az, amiért többre tartom a nőket, de bármilyen szép élmény is, azért baromira fáj, az első hónapokban hánysz, régi kedves ételeid felfordítkják a gyomrod, a végénél leszakad a derekad, stb...
Szóval ne hozzuk össze az "e" feladattal...
Kedves Tivadar!
Kávéfőzőt, tv-t szerelni lehet, hogy csak a társadalmi szokások miatt tudunk mi jobban....
Ez nem fog kiderülni...
A cementeszsák, az OK, igaz....
De itt arról beszéltem, hogy tök mindegy, a nők képesek e azokra a dolgokra (tv, video, autoszerelés stb..), amire a férfiak (sem), hanem, hogy van valamire, amire mi biztos nem vagyunk képesek, ők igen, és ezért az ő FELELŐSSÉGÜK megcsinálni, és, hogy azt bírják becsülettel csinálni, ezért kell ránlk hagyni a többit.
Tehát én nem azt mondtam, hogy semmit sem tudunk jobban, hanem azt, hogy ha nem is tudnánk/tudjuk jobban, akkor is az ránk marad.
Mert a gyeremek szülkése, nevelés fontos. A családot a nő fogja össze....
Én itt most lányokról, nőkről beszélek, és nem plázaribancokról, meg sikeres üzletnunusokról...
Szia Bendegose, eszmefuttatásod szvsz jószándékú, de teljesen téves.
Függetlenül mindenféle vallási megközelítéstől, a teremtés (v.nevezzük evolúciónak) nem ismer ilyen +különböztetést. Olyan ez, mintha az akkumulátor egyik sarkát fölé magasztalnánk a másiknak.
Én nagyon szeretem és tisztelem a nőket, sokkal jobban megértem magam velük mint a férfiakkal, de azért ezt a gyerekszülési dolgot nem kellene ennyire csúcsrajáratni. 8:)
Valakinek szülni kell, ez biztos.
De valakinek megkell emelni a cementeszsákot, valakinek meg kell szerelni az autót, a kávédarálót, a videjót...
Az ember 2nemű és kész. Most mondjam azt, hogy a nő meg nemzeni nem képes ? Hülyeség...
Az alá és fölérendelés káros, mert az sugallja, az egyik magasabbrendű a másiknál. Mi férfiak sok baromságot csináltunk az elmúlt évezredek alatt, de azért ebben valahol a nők is benne voltak...
Üdv: tivadar
