Beletemetkezni, na nem! Én sem. De beszélni lehet róla.
Persze ma volt egy kis másodikos az asztalnál, millió karácsonyi élménnyel, emellett még Diurnus sem juthat szóhoz.
És mivel nekem fogalmam sem volt, mi az a PS3 például, nekem jó hosszan lehet elmagyarázni minden egyes ajándékot. Még jó, hogy tudtam, mi az a korcsolya.
Nálunk brokkoli krémleves volt, meg egy kis sertés sült krumplival, és somlói volt a desszert.
Közben mindig elolvasom (átfutom) a Népszabit, és mindig találok valami rágódni valót ott is. Most például Diurnus kezdte, hogy egy börtöncellában két napig vertek egy pasit, végül meghalt. Kár, hogy elment kicsit a napi politika felé, attól függetlenül nagyon bírom az ilyesfajta csavaros észjárást.
"Hír: a Kozma utcai börtönben egy hatvanegy éves elítéltet két cellatársa két napig vert, míg belehalt. Vajon a fegyőrök, a többi cella lakói mindebből semmit sem észleltek, hallottak? Se éjjel, se nappal? Nem merem beindítani a fantáziámat: egyszerűen csak verték?, a puszta kezükkel?, mivel? Vagy kínozták is? S betömték a száját, hogy jajgatását se hallja senki? Megfulladt? Netán azért maradt egy ideig titokban a gyilkosság, mert a pribékek bizalmas parancsot teljesítettek? Ki és mi volt az áldozat? Foglalkozása? Munkahelye? S miért kellett megölni? Kinek volt fontos, hogy örökre elnémuljon? Megbízást hajtott végre a két fogvatartott?"
Hát igaz. Egyik nap olyan, mint a másik. Azért vannak kivételek. Vannak vasárnapias keddek, meg hétfőies péntekek.
Azért kíváncsi lennék, ma hányan dolgoznak. Kenyeret sütöttek, itt is van egy ügyeletes rajtam kívül, de a folyosóvilágítás hivatalosan le van kapcsolva. Mindenki legyen szabin!
A foglalkozásomhoz kellett a papír. De később mindig mondtam a srácoknak, mikor elvégezték a tanfolyást, hogy majd akkor lesznek k.gépészek, mikor én mondom, hogy azok. Mert nálunk nagyon érvényes volt, hogy önmagában a papír...
Az arra volt jó, hogy az adott munkakörben lehessen.
Amúgy mikor a szakmásitót végeztem, úgy mentem oda, hogy bármelyik tételt húzom, jó vagyok.
(az érettségi más volt, ott pont azokat húztam, amiket úgy ahogy tudtam)
Mostanában sokszor eszembe jut ez. Hogy mennyit számít a papír, mennyit a kiállás, és mennyit a vakszerencse. Dehogy a papir önmagában nagyon kevés, az biztos. Nem tudom. Bonyolult.
Ó, olyanok nekem is voltak. Az érettségim ugyanis nem jelentett semmit. Nem is tudom mennyi tanfolyamot végeztem. Mondjuk én nem azért, mert ahhoz volt kedvem, de muszáj volt.
A legdurvább az, hogy mindemellett még volt idő minden másra. Például elvégeztem egy népi kismesterségek OKJ tanfolyamot, mert arra volt kedvem. De hogy mikor volt rá időm ...?!:)
Ó, igen! Mikor reggel végeztem a 12 órás műszakkal és csak másnap hajnalr keveredtem haza. És 1-2 óra múlva menni kellett a 12 órás műszakot elkezdeni.
A munkaszüneti napból munkanap-lájt lett sorsközösség vállalás címén.
Ó azok a régi szép idők, amikor més egy átdiszkózott éjszaka után én is simán be mertem vállalni egy tizenegyórás műszakot. Jó, a mozijegy-szedés, meg a bálterem takarítás nem hasonlítható egy baromfifeldolgozó vágósorához, de a munka az munka.
Azt kihagytuk, mert az etyeki út a platán sorral és a golf pályával sokkal szebb. Alcsút-Felcsút bazi hosszú, ott szüttyögsz bennük vagy 5-6 km-t ötvennel, és semmi látnivaló nincs az egész úton.