Megismerkedtem egy fiúval, a barátnőm ismerőse volt. Beszélgettünk, egyre közelebb kerültünk egymáshoz. A barátnőm óvott tőle, hogy nagyon belemélyedjek ebbe a kapcsolatba, holott még csak a barátság szintjén tartott.
Én a figyelmeztetés ellenére belevágtam. A srác több csalódáson ment keresztül, sőt élete "igazi" szerelme is otthagyta évekkel ezelőtt.
Miután nagyon sok dologban összeillettünk, úgy gondoltam, egymásra találtunk, és talán én lehetek számára az a fontos személy, akit hiányol az életéből, akit keres.
Eleinte jól ment minden, de egy kapcsolat elején ez többnyire így szokott lenni. Eltelt pár hónap, mire felocsudtam, hogy bizony nyakig merültem a dologba, ellenben ő kezd eltávolodni. Finoman próbáltam kérdezgetni, de ügyesen mindig kitért. Aztán vége lett, nem bírtam tovább. Barátnőm szerint a legtöbb kapcsolata a fiúnak így végződött.
Többet nem mertem hasonló kapcsolatba belevágni. Úgy gondoltam, az ilyen csalódások kockáztatásához nagyobb lelkierő kell, mint amekkora nekem van.
Később láttam egy barátomat, aki szintén belekerült egy hasonló kapcsolatba egy lánnyal, ő sem járt jobban. Azóta is ápolgatja a kapott sebeit.