Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik. Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret. Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik. Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel. Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel. De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet. Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett. Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret. Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja. Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben. Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek. Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba. Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot. Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot. Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
Létezik szimpátián alapuló szeretet. Ennek vannak jellemző meghatározói, ilyen a hasonló hasonlót választ, tehát a hozzánk valamiben hasonló /akár arcforma, akár a jellemet is mutató arckifejezés/ egyedeket szimpatikusnak találjuk elv is. Ezen alapul pl. a Szondi teszt is... Jó lenne , ha ezt valaki kicsit érthetőbben is el tudná magyarázni... Mindenesetre az érzelmek biokémiájáról már olvastam. Hogy az érzelmek az agyban biokémiai változásokat generálnak ösztönösen is. Így működik a szerelem is, melynek biokémiai meghatározottságát, a hormonok kb. 3 évig tartják fenn állítólag. Ezek után az alapok után már az Ember következik az Ő SZERETETÉVEL, amely tudatos választás, és az ezt fejlesztő, éltető törekvés, individuális kapcsolat. Ezt nevezem tágabb értelmében a szeretet erkölcsi állásfoglalásának. Tudatosan cselekszem a szeretet parancsa szerint. Teszek jót /amit annak tartok/ , és ez egy öngerjesztő folyamat is, mert "amit megszelidítettem, azért felelősséggel tartozom..." , ahogy a Kis herceg c. könyv tanította. Tehát amiért teszek, amiért kiállok, az fontossá is válik számomra, és meg is szeretem ezenközben, mert a részemmé válik.
Tapasztalatból cáfolom meg. Tudomásom van olyan helyről, ahol éhezenek az állatok ( kutyák) lelkileg terrorban tartják őket, de nem mennek máshová. Én sem értem, de így van. A két szememmel látom, nem egy, nem két helyen. Bármikor mehetnének. A TV-ben azt látom, ütik-verik őket és visszamennek a gazdájukhoz.
Igaz, szociológiai írásokt nem olvasok. Az Élet jobban vonz. ( Sedogelát drazsé, mint nyugtató, csak hogy tudd. :)) )
Drága jó Szilveszterem, amikor ma hajnalban fél háromkor felébresztett, hogy engedjem ki ebből a megnyomorított élettérből... Majd fél óra mulva vissza... Kicsit nyomorodni...
...szobacicák: macskasűrűségtől függően 2-5 km-es körzetben is képesek vadászni a szabadban élő példányok, így aki egy lakásba szoktat be macskát, az az életterét-életmódját, ergo megnyomorítja...
Három hete hoztam el a munkahelyemről egy másfél éves macskát, mert a főnököm nem engedte, hogy ott legyen. Még mindig itt van, nem ment vissza, és boldog, ha kimegyek hozzá.
OFF ...hmmm... amit én írok, azt Te olvashatod, de hogy Te mit veszel be...
...ettől függetlenül: nagyon SOK macskám volt, de nem szobacica... volt olyan is, ami bőven 10 év felett élt, s minden évben volt kölyke, még akkor is, amikor egy baleset miatt megvakult mindkét szemére... volt olyan is, amikor vemhesen addig hívott, amíg nem mentem, s megmutatta hol ellik, s mikor odaértünk, elkezdett vajúdni...
Igazán? Ez egy wikipédiás adat? Esetleg volt macskád, valahol találtad, befogadtad, nevelted és tíz éves kora körül ott hagyott téged? Vagy volt egy macskád, egyik lakásban, aztán elköltöztél és a cica, aki mondjuk öt évig veled volt, meglógott a régi lakásba? Melyik variáció az igaz?
"de a macskatartók épp a macskák hűtlenségéről és hálátlanságáról beszélhetnének, "..
..és beszélnek? Vagy csak feltételezed? Könyörgöm, nagyon szépen kérlek, a feltételezésekre, más véleményére azért a ciános kapszulát ne vedd be.
Egy cica tulajdonossal beszélj, akivel az állat nap mint nap együtt van. NEM a kóbor macskákról beszélek, akik a kajáért mennek, mert akkor beszélhetünk a kóbor kutyákról is, de a kettő sztem nem ugyanaz.
"az emberi vágyak elvonatkoztatott és antropomorfizált kivetítése" - korrekt
"épp ettől lesz emberi találmány, emberi fogalom" - nem jól mondod: a szeretet emberi fogalom, ám a fogalomalkotástól függetlenül létező érzéskört jelent...
Az érzések azért elég jól körülhatárolható "jelenségek", a szeretet fogalma azonban sokkal inkább vitatható. Jelentése változik többek között kultúránként, történelmi koronként, világnézet szerint és egyénenként is.
Egy kutyatartó lehet, de a macskatartók épp a macskák hűtlenségéről és hálátlanságáról beszélhetnének, pedig mindez csak az adott állat természetének része. Persze ezt elnevezhetjük mi emberek valaminek... és épp ettől lesz emberi találmány, emberi fogalom. Ebben a megközelítésben a szerető, jóságos isten fogalma is az emberi vágyak elvonatkoztatott és antropomorfizált kivetítése.
"definiálni is nagyon nehéz a szeretet fogalmát" - van benne valami... ettől még akkor is, ha a "Sokan sokfélét értenek alatta állításod is (triviálisan) igaz, ami csak a fogalom érvényességi körét befolyásolja, létezik a jelenség...
...ami érzéseket takar... amik lehetnek mélyek, örömmel, fájdalommal járóak, de vannak...
...azt gondolom, hogy ez elég nehéz felvetés... akinek volt gazdi jellegű kapcsolata kutyával, az erre szinte bizonyosan azt válaszolja, hogy ember iránt a kutyákban van/lehet szeretet... nyilván attól függ, mit nevezünk szeretetnek...
...sok milliárdnyi ember pl. abban a hitben él, hogy van egy - "A" keresztény - Isten, aki szereti őt...
Emberi szinten még definiálni is nagyon nehéz a szeretet fogalmát. Sokan sokfélét értenek alatta. Márpedig először ezt kellene tisztázni mielőtt az állati világban próbálnánk tettenérni.
A szeretetről szeretnék néhány gondolatot megosztani Önökkel. Nézetem szerint a szeretet nem pusztán érzelmi kérdés. Nem arrról van szó, hogy érzelmi "nemesedés" által az ösztöneink meváltoznak, és így szeretnénk akár az ellenségeinket is. Nem az érzéseink puszta hangulata az ellenünk vétőknek a megbocsájtás. Itt kérem erkölcsi állásfoglalásról van szó tudatos cselekvésről, akár a puszta ösztöneink ellenére is. A szeretet ugyanis cselekedetet kíván, nem holmi szépelgő ájtatosságot, mímelést. Az önmagát is legyőző tudatos jócselekedet, akár az alázatot is válaló cselekedet, ez az igazi szeretet.
