az önértékelésem egészen addig működött, míg (iszonyú későn, de) sikerült párba rendeződnöm. Szerencsés alkat vagyok, mert nem általánosítok, egy kivételes ember volt az (kivételesen agresszív). A többség nem ilyen. Nem írnám le, hogy mit adtam neki évek alatt - és kaptam-e egyáltalán valamit. Valszeg "nincs igazam", de mégis. Csak (nőktők szokatlanul) rossz a beszélőkém, és nem találom értelmét ezeket részletezni, már helyre vagyok téve pl. általad, és úgysem tudnálak semmiben sem meggyőzni - nem is a kenyerem -, mert te már felülről szemléled a gyengébbik nemet.
Lehet hogy a női lélek bonyolult, de a példádban nincs semmi csodálkozni való.
Hat éve nyúzták már egymást, ennyi idő alatt a "szerelem" bizony elmúlik. Lehet, hogy jött helyette a szeretet, de ez nem volt elég, amikor - közeledve a harminchoz - zajosabban jelzett az a bizonyos biológiai óra. Nem volt elég még ahoz sem, hogy a hapsi hivatalosan is felvállajon némi kötelmet... Aligha többet, mint amit már úgy is viselt...
(Értekezhetnénk a férfiúi lélekről is?)
Tanúlság: Mindegy hogy mennyi időt töltünk el együtt: valójában mindvégig jobb hílyán érjük be a másikkal. És bármikor jöhet egy jobb. Vagy esetleg már annyira nem elégítjük ki a másik fontos igényeit, hogy már a semmi is jobb...
Szerintem túlzottan optimista vagy velem. Megtisztel, de nem akarom, hogy megint csalódj, úgyhogy maradj tovább a negativumoknál mindennel kapcsolatban, ami nönemü. Hidd el, sokkal egyszerübb, kényelmesebb, nem igényel semmi eröfeszitést önmagaddal szemben.
Ej, ti hímsovik, normális (követhető, lelki azonos, barát/haver/cimbora) nő már nincs is? Vagy akkor már nem is érdekelnénk titeket, MINT NŐK? (Én ugyanis így jártam, egy perc alatt "esett az IQ-m" vagy 100-at...)
El kéne dönteni. Nem tudom követni ezt a hibátlan férfigondolkodást.
Sorry, lehet hogy én értettem félre. Arra gondoltam, hogy nincs összefüggés aközött, hogy egy nő értelmes, s hogy karrierista pasi miatt hagyja ott a szeretett barátját. Más is így látja?
Más valami?
elhiszem, hogy ez a párbeszéd megtörténhetett valahol.
jól gondolom-e, hogy ezek a hölgyek a nem túl komplikált esetek közé tartoznak?
engem a komplikált esetek érdekelnek.
itt hezitálok, hogy le merjem-e írni vagy se, de egye fene.
szóval az általam értelmesnek tartott nők, na.
azért állok értetlenül az első história női döntése előtt, mert én úgy gondolom, hogy a nő szerette a fickót, a fickó is szerette a nőt és egyszerűen a nő megsürgette a pasit, aki talán elbizonytalanodott, úgy érezte nem érett a papírhoz és az lett, ami lett.
azóta talán mindketten bánják, hogy így alakult. tudja fene.
a nő azóta férjhez ment, és gyereket vár.
nyakamat rá, hogy nem hiszitek el, ez nem az én históriám. nem az. azért emlegetem mindig azt, hogy első história egyébként, mert tervezek más eseteket is leírni. nyilván azok is hiányosak lesznek, mint állat, de hátha kisül valami ebből az egészből.
Ez igaz, de az is , hogy azért ezt a frusztrált férfiak valamikor túlértékelik, ezért mondtam, hogy a csajszit is meg kéne kérdezni. Ld. megtörtént párbeszéd
-X-t a nője azért a gazdag pasiért hagyta ott
-Honnan tudod, hogy gazdag? Ismered?
-Nem tudom, dehát mi másért szakítottak volna? A felsőbb éves csajok mind ezt csinálják.
-????
szvsz az átlag magyar párkapcsolatokban a nők többet adnak a közösbe a pasiknál. (na a reakciókra kíváncsi leszek)
ezt egyébként az alapelvemre írtad? az egy kicsit becsapós és messze nem annyira szigorú, mint amennyire elsőre tűnik. Vannak szigorúbb alapelveim is, de azok szűkebb körre vonatkoznak.
erre a dobd vissza kettővel témára nem is tudom mit mondjak. most azt gondolom, hogy nem vagyok hajigálós típus. kettővel semmiféleképpen. eggyel.
