Ma reggeli meglepetés, hogy előjött ez a rég eltünt topic a süllyesztőből. Igen, kár ezért is meg a többi eltüntért is. Nem tudom ki hova lett, egyedül Szipolykáról lehet tudni valamit, ha nagyritkán benézek a facebookra, amit egyébként utálok.
Idösödö urak, hahaha, csak halkan, férjem is most volt ötven, teljesen bedölt szegény. Túl fogja élni, csak fura kimondani, amikor néha nagyon idétlenül tudunk röhögni valamin.
Amazon egyelöre biztosnak látszik, de már óvatos vagyok, mert az elötte levö helyröl is úgy nyilatkozott, hogy onnan megy nyugdijba, aztán egyre rosszabbul érezte magát. Bár az egy fiatalabb cég volt, fiatalabb kollégákkal, akiknek a hét végi bulizás volt fontos, nem értették egy negyvenes pasi doégait, képzelheted. Örültem, amikor eljöhetett onnan. Itt legalább nem mindenki huszonéves, és nem nézik ki a kora miatt.
Remélem, minél később kell munkakereséssel foglalkoznia a férjednek, gondolom, rajta tartja a szemét a lehetöségeken. Ez a bizonytalanság pocsék, de csak nem határozza meg a mindennapjait, nem? Úgy gondolom azért, hogy a szakmai gyakorlata azért elég sokat nyom a latban, nem egy betanítandó kezdő.
Öcsémnek hasonló a helyzete, családi válllakozásnál dolgozik, a fönök mostanában beteges, a kuncsaftok személyes ismerősei, haverok, fogynak mostanság... úgyhogy aggódik kissé, meddig húzza a vállalkozás, se még nem nézett körül.
A lakás... tekintve a fölénk végleg költözött elég zajos családot, most már akkor sem kellene ha lenne rá pénz, haha. Nem egy épitészeti csodák ezek az épületek, s akkor még finom voltam. Láttad!
Nahát, szürkére emlékeztem. Annyi örömöt adhat egy ilyen pár házi állat, nekem nagyon hiányzik.
Az állampolgárság, igen, kellene, a nyugalom miatt is... apám megőrülne, ha megtudná, hogy ilyesmit forgatok a fejemben, az biztos. Nagy hazafi. Amúgy most éppen az angolok szálltak rá a hivatalra, sokan újra felfedezték a szégyellt ir ösöket, most hogy kell nekik az eu-s utlevél :-/
Lényeg, elvagyunk mi Európában, ugye? Megvan a kis nyugodt életünk, egészségünk (kopp-kopp), saját kis köreink. Jó ezt tudni.
Igen, arra emlékszem, hogy valami haver házába mentetek, de a háttérben ott lappangott az esetleges valamikori megvásárlás lehetősége is, ha jól emlékszem. De az is lehet, hogy csak egy kósza ötlet volt, vagy rosszul értelmeztem valamit.
Na azért az Amazonnál dolgozni annyiból nem lehet rossz, hogy aránylag biztos munkahely, legalábbis annak képzelem. Mi még mindketten a régi helyen, a Férj munkahelye folyamatos krízisben, a főnöknő már a hatvanas éveinek a második felét tapossa, Férj meg tegnapelőtt volt ötven, szóval ki lehet matekozni, mi lesz a dolog vége. Csak azt nem, hogy mikor. Az biztos, hogy minél később, annál jobb nekünk addig is, és annál kegyetlenebb lesz utána - mondjuk úgy, hogy nem hemzsegnek az állások németül akcentussal beszélő, idősödő urak számára.
Na mindegy, ezen ráérünk majd akkor búsulni, egyelőre szép az élet. Minket se vet fel a pénz, de nem igazán izgat. Ami fontos, arra jut. Lehetne egy autó helyett kettő, vagy mehetnénk egzotikus helyekre nyaralni, és akkor nem itt kapnék hőgutát, hanem mondjuk a Maldívokon, de ezek kevésbé fontos dolgok. A fontos, hogy a család jól van, a kert rendben, a KÉT macskát imádjuk, a cserkészcsapat személyében megtaláltuk az itteni családunkat is, és nem gyűlölünk bemenni reggelenként a munkahelyünkre.
Igen, a cica még ugyanaz, Tüsike, de nem szürke, hanem cirmos. Két évvel a beköltözése után csatlakozott hozzánk Rosie, egy ugyancsak cirmos, de kislány, fehér zoknikkal.
2008 óta megvan az állampolgárság. Hat év után megcsináltam, Férj két évvel később. Titeket is csak biztatni tudlak. Jobb a biztonság, ki tudja, mi jön még odahaza.
Jó olvasni ilyen régebben kint élők jól alakuló sorsát. Elégedettek vagytok és ennél szerintem nem is nagyon kell több az életben. Öregedésről majd ráértek 20-30 év múlva gondolkozni. Addig élvezzétek a lehetőségeket és az életet.
Turistaként észak még mindig csodaszép. Vannak új helyek, sokat fejlesztettek a meglévőkön is.
Nem sajátban, azt majd, egyszer, máshol, talán... egy 'sajátkisház' álma azért megvan még. 12 éve egy baráti lakást bérelünk, régi haverét, aki kiköltözött Ausztráliába, de megtartotta a lakást befektetésként. Egy lyukkal odébb álltunk, egy Bray nevű kisvárosban lakunk Dublintól délre. Az a ház, amire emlékszel, azóta már sajnos több kézen átment, legutóbb diáktanyaként láttam meghirdetve, értsd minden szobát külön, söt, a mi szobánk kétszemélyesre volt varázsolva. Az emlékek azért megmaradtak.
A határ miatt megy az aggodalmaskodás, még emlékszem, amikor lebontották a tornyokat és eltüntek a táblák, most pedig megy az egyezkedés, hogy ne legyen hard border az északírekkel, sok északír jár ide dolgozni, és viszont, no és a kereskedelem, és vásárolni is mennek fel a népek, mert ott barátiabbak az árak... Van olyan farmer, akinek a farmját pont elvágja a 'határ', azokkal mi lesz? Amúgy elmennek a fülem mellett a politikai hírek, mert csak a gyomorsavam gyűlne tőlük, inkább a sütés :-) de az ágyról lefordultam aznap reggel, amikor a rádió bemondta, hogy megszavazták a Brexitet.
Férjet pár éve levadászta az Amazon, nagyon boldog, újra élvezi a munkáját, s örömmel dolgozik. Én pedig kisvállalkozóként sütök, de hát azt tudod. Lefoglal, lehetek kreativ, nem fulladok bele unalmas rutinba, de ugyanakkor nem is gazdagszom meg belőle, sajnos. Pénz lehetne több, de valamit valamiért. S emellett csendben öregszünk ;-) A választás után (megint) megfogadtuk, hogy intézzük az állampolgárságot, csak a papírokat vagyok lusta összeszedni, mert kb. egy lexikonnyi anyagot kérnek, s utána a dolog még mindig nem garantált.
Macskám továbbra sincs :-( nem lehet a sütés miatt. A kis szürkéd megvan még? Ugyanott dolgoztok?
> Ha megyünk Északra, s meglátom a Craigavon felé mutató táblát, azért eszembe jut, hogy szerencse, hogy nem ide költöztetek. S nemcsak a Brexit miatt.
Ó, de kedves vagy :-) Azért a brit kisvárosoknak van hangulatuk... És akkoriban bárhová, értsd: BÁRHOVÁ mentünk volna, Ausztráliába konkrétan DHL Expresszel küldtük az állásjelentkezésünket, és bizony még Brazíliát is nézegettük. Azért tényleg jobb így, hogy Németországban maradhattunk. Vannak álmaim (tanya Türingiában, lugasos házikó valami horvát szigeten), de amikor elkezdem nézegetni a Google Earth-öt nagy álmodozva, mégiscsak az a végeredmény, hogy nemigen akarok már innen elköltözni.
Veletek mi van? Szoktam ám olvasgatni a blogodat, de abból leginkább a sütésről írsz. Ugye már nem ott laktok, ahol annak idején meglátogattunk? Nektek sikerült sajátba mennetek? A Brexittel kapcsolatban milyen a közhangulat? Nagyon tökönlőtték magukat ezek a szerencsétlenek.
Jó olvasni, hogy kellemesen élsz/tek. Csak ismételni tudom magamat, gratula. Rajtad/rajtatok kivül egyetlen ismerösöm van, aki kemény munkával ma már ott tart, hogy tehermentes a ház, jó egyetemen a gyerekek és nyugodt az életük. Kemény évek vannak mögöttük, de megérte nagyon.
Ha megyünk Északra, s meglátom a Craigavon felé mutató táblát, azért eszembe jut, hogy szerencse, hogy nem ide költöztetek. S nemcsak a Brexit miatt.
Semmi különös. Már csak Europában utazgatunk, nemrég voltunk Berlinben is. Térdemet megoperálták tavaly, így most vígan teszem a köröket. 83 illetve 88 évesek leszünk pár hét múlva, de köszönjük jól vagyunk.
Hajós Eszter néven futok a fészen. Nem ez az igazi nevem, tudod.
Köszi az érdeklődést egyébként! A fiam másodéves egyetemista, a Humboldton tanul informatikát. A leányka most érettségizett, a Freie Universitätre fogja beadni a jelentkezését gyógyszerészet szakra. Jó esélye van rá, hogy felvegyék, de egy picike részben az is benne van a pakliban, hogy esetleg mégsem (legalábbis nem azonnal). Reménykedünk ;)
Azért időnként egy mondta, hogy minden megy a maga útján, kert szép gyerekek ezt vagy azt tanulnak sikerrel, beférhetne. Csak, hogy ne veszítselek el teljesen. Facebookot kezdettől nem szerettem és ez azóta se változott. Szerintem nem is vagy bejelölve ismerősnek. Ha sokat gondolkozom, talán beugrik a neved és megkereslek, ha nincs még 6 azonos nevü. De mindegy, azért itt és most csak előkerültél.
Igen, mostanában nincs időm, kedvem és főképpen ihletem a bloghoz. Eléggé ugyanazok a dolgok történnek velem: dolgozom, vezetem a háztartást, hetente négyszer-ötször sportolok, gondozom a kertet, és eljárok a cserkészetre. Ezek mindegyike sok örömöt hoz (még a háztartás is: szeretek sütni-főzni, barkácsolni), ugyanakkor eléggé időigényes, és bizony ha aközött választhatok, hogy este kilenckor, amikor már azért eléggé fáradtan befekszem az ágyba, még blogoljak egyet vagy inkább elolvassak pár oldalt egy jó könyvből, bizony az utóbbi mellett döntök. Apróságokat beteszek a Facebook-ba, legfőbbképp cuki állatos videók teszik ki a szociális tevékenységemet (szívesen élnék így IRL is). A politizálásról ápr 8-án teljesen leszoktam. Egyszóval az életem se nem változatos (ami nem baj!), se nem mások számára izgalmas...
Bocsánat, hogy csak most válaszolok, de már nemigen látogatom ezt a fórumot: látod, teljesen átvették a kiutaztatók, a "szisztok, nem értek semmihez, és csak magyarul tudok, állást keresek" típusú álláskeresők, egyéb reklámhuszárok - aztán amikor látták, hogy nincs itt senki, ők is leléptek. Így halt ki ez a fórum. Kár érte.
Te, biztos én szúrtalak le a gyerekmentes hotel ügyében? Száz százalék????? Az én gyerekeim most 18 és 20 évesek, és bizony ha lenne pénzem szállodázni, én is szívesebben mennék olyan helyre, ahol nem kell visító bébiket hallgatnom. Vagy összekeversz valakivel, vagy alaposan változtam :-)
Bovika-Zsuzsa a mai napig is sokszor eszembe jut, feldolgozhatatlanul hirtelen halt meg. Bár neki nyilván jobb volt így, mint hónapokig kínlódni valami szemét betegségben.
No, akkor neked is szép napot :-) Ha többször írsz, be-benézek azért.
p.s. dániai vízparti ház... húha, az klassz lehet.
A nosztalgia kedvéért benézek ide. Úgylátom, hogy sokan eltüntek erröl a forumról is, pedig Ti itt nagyon aktivak voltatok, szinte naponta többen is társalogtatok egymással. A Zsuzsa barátnönk halála óta, ki sem nyitottam ezt a fórumot, mivel nem akartam elhinni azt, hogy Ö már nem létezik. Annak idején (a 90-es évek elején) én ajánlottam neki, a fórumokon való társalgást, mivel azt panaszolta, hogy nagyon egyedül van. Elösször a "Magyar Narancs" újság nyitott egy fórumot, ahol nagy lelkesedéssel társalgot a Világ magyarságának egy nagyon kicsi része, mivel abban az idökben a "Pc", még nem volt elterjedve. Az utóbbi években, a "focebooc" lett a népszerü, tehát ennek köszönhetö, a fórumok mellékessége. Na igen, de hát azt is érdemes meg emliteni, hogy a kezdet kezdetén, föleg az 56 - os magyar honfitársaink voltak aktivak és ezek a személyek ma már 80 - éven felül lehetnek (akik még életben vannak).
Azt még el kell, hogy mondjam; a Zsuzsas férje "Miska" felöl nem hallottunk semmit, valoszinü, hogy egy szociális otthonba került (sajnos a pc kezelését soha sem tanulta meg, tehát most, hogy egyedül van, nincs lehetösége az emberekkel valo kapcsolat tartásra).
Más: Itt erre mifelénk, Dániába - is nagyon pocsék az idö, de föleg az a bosszantö, hogy itt a vizparti házunkat, totál fujja a Svédek szele, de annyira, hogy még a sétálás is egy totális "tortura"!
Egyszer már régen, nagyon leszurtál azért, hogy nem "szeretem a gyerekeket"! Ezeket a szavakat azért kaptam töled, mivel az itteni társainknak ajánlottam azt a Torremolinos (lakásos) Hotelt, ahova már évek óta járunk nyaralni,a Nejemmel. A megjegyzésem az volt, hogy itt " nagyon kevés a gyerek, ugyan úgy mint a Budapesti nyaralási hotelünkben". Hát igen, ezek a szavak sértettek tég, tehát meg is kaptam Töled a magamét. Most utólag elárulom, hogy nekem 5 testvérem volt, majd a házasságunkban egy fiú és egy lány és a két gyermekünk után,8 unokánk van. A koruk az 10 évtöl 26 éves korig. Natehát,amint látod, böven kivettem a részemet, a gyerekekböl, az életem folyamán.
O, Havelina, reszvetem, ez borzaszto... Ferjemnek volt egy nagyon stresszes idoszak a munkaban, mar kezdett szurni a baloldala. Halistennek sokat sportol, a vernyomasa 105/70, talan nem fenyegeti infarktus. De azert aggodtam nagyon.
Mindennek a tetejébe én is itt vagyok még. Nálam semmi nem történik, csak élünk békésen. Utazunk amennyit csak tudunk és birja a lábunk. Persze mostanában már csak Europában.
Társ elvesztése a legrosszabb ami történhet az emberrel. Feldolgozni én sosem tudtam, de azért az élet megy tovább és nem vagyok már régen egyedül.
Orulok, hogy mindenki jol van. El se hiszem, hogy a fiad mar masod eves. Persze mar vagy 6 eve nem forumoztam. A nickemet se tudtam vissza aktivalni, ezert lett havelina-bol Havel Ina.
Nekem 6 es fel eve meghalt a felesegem (szivinfarktus). Nem volt konnyu, de mar megbekeltem a vilaggal... talan meg azt is mondhatom, hogy jol vagyok...
Ugyanott elek, es a munkam is biztosnak nez ki....
