Én arra gondoltam, lehetne olyan hogy tálib hetek a mcdonalds-ban ahol lenne olyan mint:
Osama-burger, Mc.laden szendvics Mc.Kabul menüafgán szósz, stb. (nem láttam egyébként ezt a franciás reklámot, azt se tudom hogy most ilyen francia hetek vannak-csak innen az indexből)
>>Nekünk max akkor lenne okunk tiltakozni ha megrendeznék a magyar heteket, tonhalból készült szegedi halászléturmixszal, gumival stabiliziált Ruzsa Sándor pusztaburgerrel, stb. Nem sorolom az ötleteket mert még megcsinálják :-/<<
Rossz hírem van, már megcsinálták. Még régebben voltam Berlinben, oszt dobtam egy hátast, amikor megláttam a magyar heteket, meg a McPuszta szendvicset.
mekfu, mekbécsiszsömle és mekkamamber után továbbra is várom a mekkörömpörkölt reklámját és a pusztaromantikát mekdonáldz módra.
szerintem még mindig az lenne a legkorrektebb, ha a nyolcvanas évek magyar hamburgerét árulnák a magyar hetek során. puffancs, benne husi, sali, csalamádé és hagyma, mustárral és kecsappal.
Köszönöm a megerősítést! Gondolhatjátok, hogy mondjuk lengyel hetek esetén nem mernék ilyen arrogánsan fellépni! (ércsed: franciául azér tudok valamicskét ;-)
A mostani francia hetek reklámja viszont egyszerűen full igénytelen.
Már a neve is milyen faszság, Le francia hetek!
Épelméjű ember ilyet nem talál ki!
Egyrészt a hét nőnemű, eleve nem lehet "le".
Ráadásul többes számban van, így csak "les" állhat előtte.
Les francia hetek: nem sokkal jobb, de legalább nyelvtanilag egyeztetve van.
Aztán itt van a rádióreklám: az egyik vén faszi a másikat női néven, Zsánn-nak szólítja, azonkívül a "Mekit" emlegetik, amit francia ember SOHA nem mond, mert "Mákdonáld"-nak mondják, ami röviden "Mákdo".
jómagam ritkán eszem junkfood-ot (kivéve, amikor rászorulok), akkor is csak csirkés dolgokat, nekem eléggé egybemosódnak ezek a Mekik meg BurzsujKingek.
A reklámokkal meg nem kell túl sokat foglalkozni szerintem, jön egy új kampány, elfelejtik. A reklámok java része úgyis bárgyúság, nem kell túllihegni, imho...
Itt lehet érdekességeket olvasni, hogy _miért_ utálja valaki odakinn a McD-t, és a szönyűséges Killer Klownt-t (a McD bohóc reklámfiguráját), miért tartja veszélyesnek az egészet.
atyám vétkeztem, nem tartottam meg a böjti fogadalmat és megettem egy sajtos negyedfontost tegnap a mekdonáldszban.
mea maxima culpa!
óh, igen, egy ízben beengedtünk a lakásba két jehovistát a móka kedvéért. összevetettük a füzetkéjüket a Károli bibliával, (legalábbis a bibliából hivatkozott részeket) aztán volt nagy csodálkozás... persze ők szentül meg vannak győződve, hogy az övék a frankó.
hát ezt értem, de ha folytatom a logikádat, sokkal tisztábban és őszintébben viszonyulhatsz magához a "termék" lényegéhez, ha nem kapod meg hozzá a "marketing körítést". kezedbe veszed a bibliát, elolvasod és a krisztusi tanításhoz való személyes viszonyod alapja az lesz, ahogy benned a szöveg rezonál. ha következetes akarnék lenni, ez alapján gondolhatom, hogy egy japán vagy kínai sokkal közvetlenebbül - előítéletektől mentesen - olvashatja a szöveget és gondolhat róla amit akar. (megjegyzem van némi irodalma annak, hogy a kereszténység tárgykörében teljesen járatlan zen mesterek miket nyilatkoztak bizonyos újtestamentumi szemelvényekről.)
de természetesen a dolog nem ilyen fekete-fehér. a szövegek jó részének megértése igényel némi háttérismeretet, különösen a szimbólumok és metaforák miatt. de ezt azért nem szabad összekeverni az intézményesült egyházak belemagyarázós, szájbarágós tanításaival. nekem a legnagyobb problémám ezekkel pont az, hogy előregyártott válaszokat adnak, amelyek a legritkább esetben találkoznak kérdéseimmel. de ez már más tészta.
Nem, nem, nem, félreértettél. Azért hoztam elő a katolikus egyházat, mert itt azt jobban ismerjük, és ebben benne vannak az árnyoldalai is. Mellesleg gyanakvó vagyok minden "intézményesített" vallással kapcsolatban azért, mert vagy agresszióra épül, vagy ha nem, akkor a megértést, bizalmat, szeretetet (ne bántsuk törtrész-barátainkat, stb.) és még sok más ilyen eszmét emberek általában ki is szokták használni, mondjam inkább úgy: visszaélnek vele. Adott tehát egy valaki, aki keresi a helyét, és kvázi mint egy boltban, elékerül az "áru", azaz találkozik eszmékkel, de leginkább vallásokkal, sőt, az azokhoz kapcsolódó egyházakkal. És akkor jön az, hogy a setét középkorban milyen disznóságokat csináltak a papok, de nem is kell messzire menni, itt van I. János Pál ügye 78-ból, stb. Nem tudunk viszont szinte semmit arról, hogy miket műveltek a buddhista papok, csak sejtéseink, illetve néhány apró információ, de egy biztos, annyit tudunk, amit ők elmondanak magukról. Tudom, ez nem a vallásról és az értékrendekről szól, mert nyilván, semmi közöm azokhoz, akik ezekkel visszaéltek, ám mégis, sokan összekeverik. Beszélgettem már néhány emberrel ilyenekről és az derült ki számomra, hogy a kereszténységet azért utálják, mert inkvizíció és más baromságok, de bezzeg a buddhizmus. Naszóval, ezt ma nagyon sokan így fogják fel. Nem Te, Csinovnyik, meg nem én, hanem nagyon sokan. Hogy kérdésedre is válaszoljak, nem tudom megítélni, hogy ki mennyire vallásos, sőt nem is érdekel. A hit megint más, részemről ez fontosabb, és sosem az vetődött fel, hogy hogyan nevezzem "a főnököt", azaz nem is úgy vetődik fel bennem, hogy na akkor most mégis melyik templomba járjak, amin kakas van, vagy amelyiken ilyen-olyan kereszt, esetleg ahol pöttyöt nyomnak a homlokomra.
nekem semmi problémám azokkal akik az itteni kulturális/társadalmi hagyományok keretei közt gondolkodnak. a bajom inkább ezzel a "vagy megszoksz, vagy megszöksz" hozzáállással van, és ez nem kultúrafüggő. igen, a történet elmondható természetesen fordítva is, tehát egy iszlám, egy buddhista, vagy egy hindu területen is igen nehéz dolog másmilyennek lenni. épp ezért szerettem volna a figyelmet a külsőségek, rítusok, szokások felől a belső dolgok irányába terelni. érdekes elméleti vitát lehetne folytatni arról, hogy vajon egy embert mi határoz meg igazán: azon cimkék összessége melyeket a környezete ráragaszt (és amelyeket ilyen-olyan okból ő is többé kevésbé magáénak érez), vagy az, ahogyan ő a környezetéhez viszonyul? (figyelem: nem azt mondtam, mi alakítja az embert olyanná, amilyen, hanem azt, mi határozza őt meg.)
szóval akkor a vita miről is folyik? arról, hogy tud-e egy ember ma Magyarországon úgy élni, mintha a múltszázadi Tibetben élne, vagy arról, hogy egy ember képes-e környezetétől eltérő módon gondolkodni és érezni, mondjuk világnézeti vagy vallási kérdésekben?
durván leegyszerüsítve a kérdést: honnan veszem a bátorságot ahhoz, hogy eleve kizártnak tartsam azt, hogy a házmesterünk öszintén hisz a reinkarnációban? azért, mert magyar? azért mert házmester és az ő dolga a lépcső felmosása? azért mert salgótarjáni munkáskörnyéken nőtt fel és az apja meggyőződéses kommunista volt? nekem személy szerint fogalmam sincs mit hisz a házmesterünk, mint ahogyan arról sincs túl sok fogalmam, milyen családi háttere van, de nem is formálok jogot arra, hogy róla érdemben nyilatkozzak. (azon túlmenően, hogy rendben tartja a házat, megbízható, de rossz a humorérzéke) szóval? a szamuráj kódex követése - mely a mai Japánban sem nevezhető általánosnak - azt jelenti-e, hogy úgy viselkedek, mintha a sógunok korában élnék, vagy követek bizonyos erkölcsi normákat, melyek régi idők hagyományaiban gyökereznek?
én nem vagyok japán - bár ha sokat piszkáljátok őket mindjárt az leszek - és nem vagyok buddhistább annál, amit belőlem ez a vita kikényszerít. én mindössze arra a logikai összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, miszerint: attól, hogy valamit még nem láttam, nem állíthatom, hogy nem is létezik. lehet, hogy még nem láttam embert, aki magyar létére elérte a megvilágosodást, de ettől még nem állíthatom, hogy ilyen nem is létezhet.
Szvasztok itt. :::
Igen, ez a kettősség bennem is megvan, hogy most kelet, vagy nyugat. Elég nehéz kérdés mertha az ember ide született akkor tényleg nehezen tud átszokni vmi másra. Viszont az is tuti hogy a nyugati cult. nem igazán jött be a világnak ezidáig. pl. környezetvédelem, amerikai showk /pl. Gery Springer és még sorolhatnám a tüneteket/ Tehát marad a keleti. Megvalósítási esély sztem növekvőben, talán.
Más: láttátok a metrón a CCCola reklámot azzal a nővel és piros háttérrel? Úgy fogja azt az üveget mintha vmi mást fogna...v csak nekem perverz a fantáziám?
Hahó!
Nagyon érdekes kis eszmecserét folytattok, kedves bagojj és csinovnyik!
Inkább bagojj felé húz az eszem...
ja, egy kicsit az jutott eszembe a katolicizmusról, hogy hihetetlen pusztításokat okozott a hódító-térítő európai bevándorlás pl. Dél-Amerikában.
De a japánok:
hát ha olvastad a Shogunt, akkor láthatsz egy pár dolgot (jó, tudom, hogy a jappok utálják Clavellt, de azért jó kis tükröt tart). Látható, hogy alapvetően más a mentalitás és a neveltetés. Egyszerűen nem illik bele ebbe a kereszténység.
És még annyi, hogy akármennyire nyitott a családod a világ dolgaira és gondolataira, te akkor is a mi társadalmunk egy darabja vagy, ahogy én is. Itt élsz, itt kell minél többet nyújtanod és itt kell elviselned minden hibájával együtt.
Ha nem tetszik, akkor elmehetsz, és próbálhatsz beilleszkedni egy más kultúrába másféle emberek közé, de mindig is ki fogsz lógni. és ha boldog leszel tőle, és nem hiányzik majd semmi hazai, akkor bazi nagy szerencséd van.
Ha szeretsz kilógni, akkor semmi gond :-)
váratlan egyetértésünk felett érzett örömömben csak halkan fűzném kérdésem a második bekezdésedhez:
ha valaki az inkvizíció miatt nem lesz katolikus, vagy tér ki a hitéből, az szerinted valóban vallásos volt, vagy valami más? és ha valami más, az nem tök mindegy milyen cimkét ragaszt magára katolikus helyett?
a katolikus lehet, hogy nem jó példa ebben az esetben, de azért lehet, hogy érthető volt így is.
Egyébként nagyjából egyet kell értsek azzal, amit legutóbb írtál. Bár néhány okot másként látok. Nyilván a szokás az, ami miatt a többség az itt régóta meglévő, ún. történelmi egyházak képviselte vallást, értékrendet, stb. követi. Már ha követi. Van egy olyan dolog is, hogy eleve mások vagyunk abban, hogy mennyire tekintgetünk kifelé (a szemellenzős és a világfürkésző között vannak még fokozatok), de azt hiszem, aki itt nem honos vallásokban, filozófiákban keresi amit keres, az azért teszi, mert amiben van, abban nem találta meg. Vagy meg sem mutatták soha, és akkor már szinte mindegy, hogy melyikkel kezdi.
Még egy dolgot mondanék erről, mégpedig hogy ahogyan pl. a katolikus egyházzal kapcsolatban ellenérzéseket szül akár az inkvizíció, vagy épp a napjainkban is zajló ingatlan-visszakövetelések sora, úgy nincs semmi közeli "tapasztalat" a távol-keleti vallásokat "képviselőkről". És ez összetettebb kérdés, ki mikor mekkora hatalommal rendelkezett, miről írnak a krónikák, szóval kicsit olyan íze avan a dolognak, hogy messziről jött ember sokmindent mondhat, de el is hallgathat. Szóval én kicsit gyanakvó vagyok, de mondom, ezek a vallások "művelőiről" szólnak, nem magukról a vallásokról, viszont teljesen "földrajz-függőek".
tényleg más dolog. igyekszem óvatosan és körültekintően (tehát kérdésben) fogalmazni: nem keveritek össze az életet annak külsőségeivel? mert teszem azt, hagyományainkból inkább következne, hogy igaz keresztényi életet éljünk, de hányan viselkednek itt úgy mint Francesco d'Assisi? azt a fajta életet talán meg lehetne valósítani a mi körülményeink között? (pedig a ferences rendnek sok száz évre visszanyúló hagyományai vannak errefelé...) a buddhizmus legalább annyira nem csak a szerzetességről szól, mint a katolikus vallás. és a tantra gyakorlásához nincs szükséged százholdas pagonyra.
zörög az utcán a villamos, a villanyszámlát be kell fizetni, a munkahelyen időnként túlórázni kell... tényleg azt hiszitek, hogy ez japánban másképp van? ha pedig nincs másképp akkor mi ez a duma a mi szokásainkról?
igen, buddhistaként élni egy nyugati civilizációban nem egyszerű, de ennek nem ennyire gyakorlatiak az akadályai. az igazi akadályokat az életszemlélet mássága okozza, ami független az éghajlati/társadalmi viszonyoktól. a gondolati beidegződések sokkal komolyabb gátjai az ilyen irányú fejlődésnek, mint a külvilág hatásai. ezért mondom, hogy aki képes ezeken átlépni, az képes úgy élni, aki nem, az nem. ez pedig egyéntől függ.
ez már annyira OFF, hogy nemsokára kiszerkesztenek minket innen.
Azt gondolom, két különböző dolog, hogy valaki mennyire tud azonosulni egy gondolatvilággal, értékrendszerrel, illetve hogy valaki azok szerint tud élni. Míg előbbibe egyáltalán nem, utóbbiba sokkal inkább "beleszólnak" a körülmények, a hely ahol él, a társadalom (mert bár szép lenne, de nem tudunk elvonatkoztatni tőle, amíg benne élünk). És ez pontosan arról szól, hogy "ide születtünk" és nem máshová, amiben benne vannak pl. éghajlati adottságoktól kezdve megrögzült és igazából nehezen magyarázható dolgok, viselkedési normák is. Rengeteg kisebb-nagyobb kényszer van jelen életünkben, amiktől nem lehet teljesen függetleníteni magunkat, legfeljebb hatásukat tudjuk csökkenteni valamennyire. És egy határon belül ez így is van rendjén, aki ezt végképp nem bírja, az költözzön el egy lakatlan szigetre, bár bizonyos szabályokat ott is be kell majd tartania, lényeg az, hogy emberek között nem lehetünk öntörvényűek, de igazából nem tudjuk minden határon túl megválasztani az életformánkat sem egy adott helyen. Nekem ez az egy gondom van a magyarországi (európai) buddhizmussal, bár azt mondom, aki akarja, csinálja, kívánom, hogy sikerüljön megvalósítania, de élek a gyanúval, hogy azt az életformát itt szinte lehetetlenség megcsinálni. Ott van pl. a Sting, na ha nekem is lenne egy olyan véget nem érő birtokom, akkor tudnék magamban élni, összpontosítani, tantra vagy mi, miegymás, de amíg reggelente zörög a villamos, klóros víz jön a csapból és muszáj reggel 8-ra bemennem a munkahelyemre, addig nehezen tudom megvalósítani, hogy a nap 24 órájában valami normálisabb életvitelt produkálhassak. Itt, ma, Magyarországon.
Hát, szeretnék vitatkozni, de inkább kifejtem egy kicsit jobban amit gondolok erről, aztán hátha megússzuk a dolgot...
szóval sokszor, sok embertől hallottam már, hogy ez a keleti bigyó by definition nem jöhet be igazán egy ilyen zsidó-keresztény (vagy mi az ördög) értékrend szerinti környezetben. hát, ha sorra veszem, akkor ezzel több gond is lehet:
1., "beleszülettél ebbe a Magyarországba" nem tudom, milyen a te Magyarországod, és milyen az enyém, mekkora köztünk a különbség. lehet, hogy valaki, (aki nem én vagyok) olyan nyitott, toleráns családi háttérből indul, hogy már egész kicsi gyermekként találkozik más kultúrákkal, hiedelmekkel, történetekkel. lát ezt-azt és ettől tőle már későbbiekben sokkal kevésbé áll távol egy idegen kultúra vagy vallás...
2., a buddhizmus, mint tudjuk, az egyik legkevésbé hódító-térítő vallás/világszemlélet. kiemelt szerepe van benne a személyes átadásnak. ráadásul, egyes ágaiban ezen átadás feltétele, hogy a mester elfogadjon-felfogadjon tanítványnak, ami mondjuk belső értékeiden, "felkészültségeden" múlik. ahol kicsik az ilyen közösségek, kicsi a valószínűsége, hogy megtaláld azt a hiteles tanítót akitől tanulhatsz, vagy, hogy egy hiteles tanító talál olyan tanítványt aki megérett a tudás továbbvitelére. de nem kizárt.
3., ahogy Japánban sem mindenki zen buddhista vagy sintóista, nálunk sem mindenki az, aminek a statisztika mutatja. ráadásul olyan, hogy 100% nincs is. még ha történetesen egy közösségbe járnánk is, azaz azonos cimke lenne rajtunk, a személyes felfogásunk annyira különböző lehetne, hogy ez alapján nehéz lenne minket összekeverni...
minden ember önmaga lelki építőmestere. hogy milyen utat jár be, függ attól, hogy ezen az úton milyen tapasztalásokat szerez. nincs könnyű dolga, ha az ő világához egy másik kultúrában felgyűlt tudást kell alkalmaznia, de én személy szerint nem vagyok hajlandó egy kézlegyintéssel elintézni a dolgot, mondván, ez nem nekünk való. ő nem én, és nem tudom, neki mi a jó...
Igazad is van meg nem is.
A lényeget teljesen magadává teheted, még ha az út itt nehezebb is (probáltál már étteremben vegetáriánusan étkezni? Mármint a rántott sajton kívül (az sincs mindenhol)).
Az alapadottsagok szerintem ugyanazok, a neveles es kornyezet altal tamasztott korlatokat meg le lehet donteni.
Persze nem lessz 100% ugyanaz, de a vegeredmeny az azonos (is lehet).
Persze SZVSZ!
Ácsi, kedves csinovnyik!
Én is tanulmányoztam mélyrehatóbban a keleti kultúrákat. Csupán azt akartam mondani a beszólásommal, hogy ha egyszer beleszülettél Magyarországba, akkor soha nem fogod megérteni a tibeti buddhizmust úgy, ahogy azt egy tibeti magáévá teszi. És fordítva. Egyszerűen a kultúrák és vallások idomodnak a szokásokhoz, és ha te egyszer ebben nőttél fel, akkor nem lehetsz 100 %-ig másé... érted?
Az egy más kérdés, hogy bizonyos dolgokkal egyetértesz, és hasonlóakat próbálsz magad köré összegyűjteni.
Ha valaki, akkor én egyáltalán nem vagyok a színes-szagos brossúrák híve.
Jobb szeretem az újrapapír és inkább puritán, de annál egyértelműbb dolgokat :-)
csók
Szilvi
