en nem ugy emlekszem,hogy regen csupa jo tanar lett volna...most viszont tanitjak a gyerekemet paran,akikre tiszta szivbol mondhatom,hogy azok...eg olyanok is,akik nem,tehat nem altalanositanek
Pannuseknal ketten is ismetelnek a tanitonok es a szulok kozos dontese alapjan...Sokkal jobbat tesznek neki,mintha eroltetnek oket tovabb...Jovore mar talan valoban iskolaerettek lesznek es konnyeden veszik azt az akadalyt,ami iden meg tul magas volt nekik..Nincs ezzel semmi baj szeriintem
egyebkent lehet utanuk csinalni,megmutatni,hogy is kellene nekik...En szemely szerint sikitva menekulok,mikor az udvaron egyszerre 15 elsos sir-beszel,az egyiknek kiesett a tejfoga,a masik szomjas, a harmadiknak csak valami surgos mondanivaloja van,.a negyedeikert jottek,az otodik lehozsolta a terdet es igy tovabb,es igy tovabb....Aki ezt kibirja,az szamomra hos es megerdemli a tiszteletet,hogy az en gyerekemet is elviseli:)
raddasul most a kicsinel ennel sokkat tobbet tesznek a tanitonok,ami meg is latszik a gyerekeken,a szulokkel valo kapcsolaton /ez is ketoldalu/,az osztalykozossegen,stb,stb... Es meg csak nem is verik a gyerekeket:))))))
ugyhogy lehet szidni a pedagogusokat,neha okkal,de elobb erdemes lenne megvizsgalni a masik oldalt is..Amilyen az Adjon Isten,olyan a Fogadj Isten
tudod 3 gyerekkel eleg sok tanart elfogyasztottunk,volt koztuk ilyen is,olyan is....Kulonosen erzekeny vagyok erre,argus szemekkel figyelem oket,mikor hibaznak.De az eszkozeim kimerulnek abban,hogy szepen kerek toluk egy idopontot,amikor megbeszelhetjuk..Nem verem meg oket,nem pocskondiazom oket a gyerek elott es meg csak nem is biztatom fol a kolykot,hogy nyugodtan kopje le,ugysem tud vele mit csinalni..Attol,ha egy tanar nem alkalmas a tanitasra,kiegett es nincs tekintelye,meg nem hatalmaz fel senkit arra,hogy ugy beszeljen vele,mint a kutyajaval,megverje,vagy erre biztassa a gyereket.
A tekintelye otthon kezdodik,mikor a kedves szulo habzo szajjal anyazik,ha szemefenye nem kapta meg a jobbik jegyet....Igy hogy legyen a tanarnak barmilyen tekintelye,ha a szulo is kapcanak tekinti?
Már miért ne tudna? Leszokott az illető a belepofázásról? Le. A nevelési esközül használt egyesosztás elérte célját. Hol a gond?
Amúgy meg nagyon unom már, amikor mindig azokon kérik számon a konfliktuskezelést, akiket rendszeresen megaláznak, megtámadnak, leköpnek, leugatnak.
A valamirevaló konfliktuskezelés ott kezdődik, hogy nem teszünk egyenlőségjelet áldozat és agresszor közé, hanem kivizsgáljuk, hogy a viselkedési és erkölcsi normákat ki nem tartotta be. Az aztán megkapja a retorziót, és lehet tovább agyalni azon, hogy hogyan lehet megelőzni a hasonló eseteket.
A megtámadott tanároknak nem konfliktuskezelő tréningre van szükségük, hanem konkrétan egy rendőrre, aki megvédi őket a testi sértéstől. Általánosságban meg egy olyan társadalmi közegre, amelyben a közhasznú munkát végző személyek, pl. orvosok, tanárok és rendőrök megkülönböztetett tiszteletben és kiemelt delemben részesülnek.
A tanárok kezében ma már semmi fegyelmező eszköz nincsen. A belepofázó kölyköket nem lehet sem kiküldeni, sem sarokba állítani, plusz házi feladatra, közösségi munkára vagy szertártakarításra sem kötelezhetők. A beírásokat sokszor nem is látják a szülők, sok gyerekk lazán aláírja az ellenőrzőjét.
Ha felhorgadsz azon, hogy a belepofázó egyest kap, akkor előbb meg kellene mondanod, hogy mégis, mit kapjon, ha nem azt? A labda a te térfeleden pattog.
Csapatszellem vezérelte dolog volt, de ha ez a szankcionálás szerinted helyes, akkor lelked rajta. Így veszti el egy tanár a tekintélyét a gyerek és a szülő előtt is. Nem tud konfliktust kezelni. Ezzel eredményt sem lehet elérni, mert nevetségessé válik csak tőle a tanár a gyerek pedig mártír lesz.
Nem kell a mundér becsületét védeni, nekem kb 5 tanárom volt, akit tisztelni lehetett a tudásáért, de nem volt olyan akit szerettem volna, pedig nem voltak gondjaim a suliban. A többi része alkoholista, idegbeteg, bosszúálló volt, vagy jobb esetben csak kiégett. Remélem a gyerekem szerencsésebb lesz.
Azt hiszem, hogy van valami lehetőség az elsőben bukttaásra nem? Olyankor nem is adnak ki bizonyítványt, hanem valami bizottság ujrakezdeti vele az iskolát.
Igen, most az elsős lányom osztályában ismétel évet egy kisfiú, a szülő kérésére. Szerintem nagyon jól teszi, mert ha gondok vannak a 20-as számkörben az összeadással, akkor a másodikban nem fogja tudni a szorzótáblát. Így van esélye hogy az alapokat jobban megtanulja. Nem kapott bizonyítványt csak valami papírt, így a bizonyítványában nem lesz nyoma hogy évet ismételt.
Anyukám, szegény, nagy bajban lett volna, ha ennek alapján próbált volna engem bekategorizálni. :-) Mit mondanál egy olyan három-négy évesről, aki a játszótéren az első 20-40 percben lelkesen részt vesz a játékban, hintázik, sorban áll a csúszdához és homokvárat épít stb. Ha valamit nagyon kitalált, akkor nem hagyja, hogy elvegyék tőle az ahhoz szükséges eszközt, akár orrba is vágja az agresszív próbálkozót. Aztán a zajtól és a melegtől úgy elfárad, hogy se szó, se beszéd, abbahagyja, amit addig csinált. Feláll, elvonul a relatíve legkevésbé zajos helyre, ott lefekszik akárhová, összegömbölyödik, és már alszik is. Padon, füvön, homokban, de még aszfalton vagy betonon is, ha árnyékban van és nem forró. Gyakorlatilag 30 perc leforgása alatt bemutattam mind a három általad felsorolt viselkedést a kooperatív játszótól a verekedősön át a magának valóig. Ja, és ezt rendszeresen. :-)
Ha szundítottam, már csak fel kellett venni, és haza kellett vinni. Nem tétel, hogy hogyan. Apukám például a két bokámnál fogva, a válla felett átvetve, a hátán lefelé lógatva vitt sokszor, de semmire nem ébredtem fel. Az ujjai közt kilógott a két talpam felfelé, de szilárdan fogta a bokámat. (20-25 év birkózás után elég erős a fogás akkor is, ha csak az ujjait használja valaki.) Soha még csak le sem horzsolta a bőrömet, de akár 2 ujjal is megtartott. Akár úgy, hogy kézzel kapaszkodtam, akár úgy, hogy rágörbítette a két bokámra a mutató és a középső ujját. Nagyon sokáig elbírt így, kb. amíg el nem értem a 43-45 kilót.
te meg azt ertsd meg,hogy a tobbsegnek eleg lenne a kovetkezetes neveles es ezen nem azt ertem,hogy anyuka elegedetten nezi a homokozo szelerol,milyen eletrevalo gyereke van,aki veri a tobbieket a homokozolapattal:)
Jó-jó, én sem vettem komolyan :) Csak azt értsd meg, hogy attól, hogy te szerencsére az 5-ből a 4-hez tartozol, attól még vannak, akik az 5-ből az 1-et húzták, és nekik kunsztolniuk kell, hogy ebből ne legyen hátrányuk (illetve a gyereküknek).
Az is igaz, hogy van egypár fizetős, szülőlehúzó szerveződés, pl. a Gekko játszóházrendszer, ami valóban erősen azt sugallja, hogy minden gyereknek kell a fejlesztés, és ha ezt a szülő nem biztosítja súlyos pénzekért, akkor menthetetlen károkat okoz...
A statisztikák szerint kb. 20% többé-kevésbé eltérő fejlődésű, azaz korántsem mindegyik gyerek, ha a másik aspektusból nézzük, akkor 5 családból 4-ben nincs ilyen probléma.
Azonban azt a 20%-ot sajnos nem lehet taslival rendbe hozni, taslival nem bírja senki úgy átrendezni az agyi neuronokat, illetve kiépíteni a hiányzókat, hogy mondjuk egy diszes egy csapásra felfogja a számára alapvetően felfoghatatlant.
Mondom, az agy egy fölöttébb bonyolult készülék, nem mindenkié alakul tökéletesen a nagykönyv szerint, és kicsi eltérések is okozhatnak működési hibákat. Ahogy pl. dongalábbal is születnek gyerekek, akik ettől a csekélységtől eltekintve gyönyörűek, de hát őket sem volna igazán célszerű taslival késztetni a rendes járásra :) Viszont hosszabb időn keresztül alkalmazott speciális módszerekkel és segítségekkel ez akár maradéktalanul is sikerülhet, vagy csaknem maradéktalanul.
nekem ettol a tematol olyan erzesem van,mintha a gyerekek nagyreszenek tenyleg valami baja lenne,mind fejlesztesre szorulna,specialis foglalkozast igenyelne...Meggyozodesem,hogy ok vannak kisebb szazalekban,a kezelhetetlen gyerekek nagyreszenek az egvilagon semmi baja nincs,egy-ket taslira lenne csak szuksege..Ebben is nagyon eluralkodott a fogyasztoi tarsadalom azon felfogasa,hogy ide nekem mindent,mert megerdemlem,teljesitenem nem kell erte,nekem minden siman jar Jogaim vannak,a kotelessegeim nem fontosak.A szulok vetitik ra az ujabb generaciora,nem szerencsetlen gyerekek hibaja..Aztan lehet hordani a szerencsetleneket mindenfele pszichoanalizisre,pedig csak egy kis odafigyeles,normalis hatarok kozotti korlatok kellenenek nekik.
tudjatok,hogy nem a valoban fejlesztesre szorulo gyerekekrol beszelek,ugyhogy akineknek ilyen van ne ugorjon:)
Nem, nincsen igazad. (Már egyszer beírtam, de elnyelte a blogmotor, ha később kétszer ugyanezt írnám, elnézést előre is).
Egy átlag laikus anyának SEMMIT de semmit NEM MOND , ha az egy éves gyereke repked a kezével. (Tudom miről beszélsz, láttam ilyen repkedő kezű kisgyerekeket a fejlesztés alatt).
Sőt, dicsekszik vele, hogy milyen édes, mint egy kis lepke.
És az autizmus nem ám ilyen egyértelmű. És nagyon széles a spectruma. Van topictársam, akinek autista a gyereke... tudom. Hát az övé soha nem repkedett a kezével. Sőt, ha éppen nincsen valami sikítós rohama, észre sem veszed, hogy az.
Nem okvetlenül repked, az autik jó része sosem repked.
Az autista triász, az a reciprok kommunikáció, a kortárskapcsolatok, és a játék/fantázia eltérő volta, illetve ehhez jön még negyedikként a szenzoros túlérzékenység. Az összes többi jellegzetesség vagy van, vagy nincs (mint pl. az általad említett repkedés, a szemkontaktus problémája, meg sok egyéb, ami akár jellemző is lehet, de ha nincs, az még nem zárja ki a spektrumon való elhelyezkedést).
Azt szokták mondani, hogy az auti spektrum olyan széles, hogy gyakorlatilag akár mindnyájan rajta lehetünk. Az egyik végleten a nem beszélős és a beszédet sem értő, totál magukba fordult debilek csücsülnek, a másik végen pedig a totál normálisnak látszók, akik csupán a könyveiket tartják ABC-sorrendben. No és az összes átmenet :)
Ezért is hívják "spektrum zavar"-nak, mert a néhány jellegzetesség ezerféle árnyalatban tűnhet fel.
Egy laikus anyának SEMMIT nem jelent, ha a gyerek repked a kezével hidd el. Sőt, ha első gyerek és semmi kapcsolata nincsen az anyjával, (mondjuk), csak állandóan sír, az se mond semmit, legfeljebb el van keseredve, mert nem ilyen gyerekre számított. Panaszkodik, hogy állandóan sír a kisfiam, nem hagyja ha ölbeveszik stb... aztán biztosan jön másoktól oylan, hogy ugyan az enéym is ilyen volt, aztán milyen aranyos lett, bírd ki, ez csak egy "többemberes" gyerek stb... és ami a vicc, tényleg vannak ilyen többemberes babák... szóval ennyi idős korban még semmit nem lehet megállapítani.
Az autista nem abból áll, hogy nincsen szemkontaktusa, elég széles a spectruma, az alig észrevehetőtől (amit sokszor észre sem vezsnek, csak elkönyvelnek mint kicsit különcöt) a magát ellátni képtelenig.
Azt hiszem, hogy van valami lehetőség az elsőben bukttaásra nem? Olyankor nem is adnak ki bizonyítványt, hanem valami bizottság ujrakezdeti vele az iskolát.
Az unokámnál ugye megkésett beszédfejlődés volt a diagnózis, meg pöszeség, ilyen irányban kaptuk a fejlesztést. Mivel már tisztán beszél, csak éppen az R hangot nem ejti jól (de ahelyett se mond mást), a Logopédiai intézet azt javasolta nekünk, hogy vizsgáltassuk felül az sni papírját, mert jövőre egyáltalán nem biztos, hogy bekerül a szenzomotoros tornába, ugyanis súlyosság szerint kerülnek be.
Akkor első körben nagyon megörültünk, hogy lám kész. De mivel biztos akartam lenni benne, egy másik fórumon összeismerkedtem (még régebben) egy nővel, aki a Beszédjavítóban dolgozik mint mozgásfejlesztő, és ő elintézte, hogy nagyon hamar fogadjanak felmérésre minket. Nagyon alapos felmérés volt, két órás, és még lesz egy mozgásfelmérés augusztusban, de azt már most megmondták, hogy beszédészlelési zavara van, és igenis kell még fejleszteni. Hogy mennyire súlyos azt nem tudom, ugyanis még nincsneek készen a papírok. De a Logopédiai intézet pl nem gyanította... pedig ott is csináltak vele legalább kétszer felmérést eddig.
Ezzel egyetértek, a pedagógusok nagy részének fingja sincsen a tanzavarokról. A fiatalabbak valamennyit kónyitanak, nekik jobb a pszicho oktatásuk. öcsémmel rengeteg gond volt a suliban, lassabban haladott a többiekhez képest, pedig anyu meg én is sokat tanultunk vele otthon, az eredmény mégsem látszott, nem egy vén róka mondta rá, hogy buta és lusta. Pedig nem is buta, lusta sem, gyakoroltunk vele éppen eleget. Csak könnyebb ezzel elintézni, hogy lusta, minthogy differenciált oktatást alkalmazni és közremüködni egy pszichológussal és gyógypedagógussal.
Na ja, de az óvodapedagógusok ezt a továbbképzési előnyt pl. úgy is megszerezhetik, hogy elvégeznek valami közoktatásszervezési vagy miféle elméleti másoddiplomát. Legalábbis a mi ovinkban ilyesmire jártak az óvónők, biztos tök hasznos cucc volt ez (valamire), csak éppen ettől egy szemernyivel nem jutottak közelebb ahhoz, hogy akkor a többé-kevésbé problémás gyerekekhez miként is kellene viszonyulni.
Igazad van, szerintem sem ideális dolog az, hogy a szülőnek kell kiképeznie magát az eltérő fejlődések összes rejtelmeiből, de amíg ezt a gyógyped. fősuli sem teszi meg, addig tényleg mit várunk a mezei pedagógusoktól?
És igen, ahogy írod, gyakran még a speciális szakemberek sem észlelik a problémákat, főleg nem egy egyórás vizsgálaton, egy absztrahált helyzetben, ahol a gyerek amúgy sem magát adja. Ezért forszírozom azt, hogy a szülő, aki mindenféle szituációban látja a gyerekét, figyeljen már oda rá, és legfőképpen tegye félre az elfogultságát, mert ezzel csakis segít.
A buktatásnak viszont , ahogy Alice írta elsőben lenne értelme, ha már...az alapokat kellene újra lerakni, más módszerrel, más formában, mert anélkül semmilyen más építkezés nem fog működni."
miert ne lenne ertelme mondjuk masodikban,ha nem boldogul a szamokkal szazig? Ez ugyanolyan alap a harmadikra,mint a tizes szamkor elsoben
/nagy makotok,hogy altalaban visszaolvasok es latom,hogy valami nem stimmel,mert siman forditva irok betuket:)/
