Az, hogy Aczél okos és művelt, még nem jelenti azt, hogy tisztességes, sőt.
Ami a Panaszbizót illeti, én pénzbüntit is kértem, de azt ritkán ítélik meg, az ORTT ellenbenn párszor már elsötátítette őket tv3-as korukban, jelelmző persze, hogy a még aljasabb tv2rtlklubot alig.
Na, itt Forrós sztori:
A Forró Debreczeni Juhász
Merre van a polgári Magyarország? - kérdi Debreczeni József a szeptember 7-i Népszabadságban,
majd hosszan kesereg arról, hogy Juhász Judit lemondott a Magyar Rádió ügyvezető elnökségéről,
pedig "... kész szerencse volt (a kormányzat számára is), hogy az alelnökök eredeti szándékuk ellenére
elfogadták mandátumuk egy évvel történő meghosszabbítását... Juhász Judit a jobboldal egyik kiváló
és megbecsült személyisége... akiből sugárzott, hogy tevékenységét nemcsak szakmaként, hanem
hivatásként, hittel és mély belső azonosulással gyakorolja... Akit mindig a megkérdőjelezhetetlen
emberi és szakmai tisztesség, a jóindulat, a korrektség, a józanság, az európai közéleti kultúra
jellemzett". Debreczeni az általa gyűlölt Vasárnapi Újsággal folytatja, amelyről Juhász Juditnak "...volt
bátorsága kijelenteni, hogy rendre megsérti a közszolgálatiság normáit, s hogy szélsőséges hangot üt
meg. Az alelnök asszony tisztéből adódóan - tehát nem politikai, hanem szakmai, morális és
törvényességi megfontolásokból - arra a konklúzióra jutott, hogy a főszerkesztő mandátuma nem
hosszabbítható meg."
MELNYIKOV
Az ORTT Panaszbizottsága augusztus 30-án helyreigazításra kötelezte a Nap-keltét:
"... megállapította, hogy a Nap-Kelte 2000.augusztus 3-i "Kereszttűz" című blokkjában a Magyar Rádió Rt.
Vasárnapi Újság c. műsorára tett kijelentésével megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I.
törvény 4. § (1) bekezdésében foglalt tárgyilagos és tényszerű tájékoztatás követelményét." (a verdikt immár
jogerőre emelkedett, mivel a Nap-Kelte azóta beolvasta a
helyreigazítást). A bepanaszolt adás felvezetőjében ugyanis Forró Tamás
műsorvezető - miután azzal dicsekedett, hogy évek óta nem hallgatja a
Magyar Rádiót, a következő megjegyzést tette: "...most viszont ha
bekapcsolja a Vasárnapi Újságot, akkor megtapasztalja, hogy mi a
fasizmus". Forróék tehát megsértették a médiatörvényt - nem először - és el
is bukták.
Legalább ilyen érdekes azonban a Panaszbizottság állásfoglalásának második, nem rendelkező része,
melyben - mintegy mellékesen a következőket olvashatjuk: "Az eljáró tanács egyetért azzal, hogy a magyar
társadalomban széles körben élnek olyan vélemények,melyek szerint a Vasárnapi Újság c. műsor olykor
szélsőséges,
a közszolgálatiság normáit erősen sértő hangot üt meg... Álláspontja ugyanakkor az, hogy az olyan kijelentés,
amely a történelemkönyvekből ismeretes fasizmussal azonosítja a Vasárnapi Újság működését, nem
megengedhető?"
Hogy a "közszolgálatiság normáit erősen sértő hang" szerkezet kísértetiesen emlékeztet Debreczeni
Népszabadságbéli cikkének "rendre megsérti a közszolgálatiság normáit" kitételére? Nos, a Panaszbizottság
három fős eljáró tanácsának egyik tagja történetesen Debreczeni József volt. Hogy nem lehetett sima meccs,
és tán csak az elnöklő Karas Mónika józanságának, jogkövető magatartásának köszönhető az elmarasztaló
határozat, nem merész feltételezés, ugyanis a tanács harmadik tagja, Szente Péter különvéleményében
egyenesen azon
meggyőződésének ad hangot, hogy "a robosztus megfogalmazás (mármint
Forróé - a szerk.) szerintem nem elítélendő." Érti a kedves olvasó?
Szente és Debreczeni szerint nem a törvényt sorozatban megsértő
Nap-Kelte, és Forró a bűnös, hanem a Vasárnapi Újság!
A Vasárnapi Újság panaszbizottsági mutatói nagyságrendekkel jobbak a Napkeltéénél, s bár a leggyakrabban
feljelentett műsorszámok közé tartozik, sok tucat ügyből mindössze két elmarasztalás történt. Az egyik éppen
Debreczeni nevéhez fűződik, aki szerint a műsorvezető egy hírhez kommentárt fűzött, holott Stifner Gábor ez év
áprilisában a Bokros csomagról olvasott fel jegyzetet, mely bár öt éve esett meg, Debreczeni "szakértő" József
szerint hír. Nos, ha DJ logikáját követjük, akkor egyrészt a mohácsi vész is hír egy publicisztikán belül, másrészt
bármely riporter feltehet olyan "kérdést", hogy "a magyar társadalomban széles körben élnek olyan vélemények,
melyek szerint Debreczeni József olykor
szélsőséges, a közszolgálatiság normáit erősen sértő hangot üt meg." Bizonyára éppen olyan (nem létező)
közvélemény-kutatással alátámasztva, mint amely a "neves közíró" rendelkezésére állt a vasárnap reggeli
rádióműsorral kapcsolatban.
Érdemes immár elgondolkodni azon, miféle konzervatív értékeket képviselnek azok, akik tetteikben,
érvrendszerükben alig, vagy nem különböznek a baloldaltól,
jobboldaliságuk kimerül az antalli értékrendre való hivatkozásban illetve a polgár szó papagájkórós
ismételgetésében, sőt mi több, ovációt váltanak ki a szociálliberálisok térfelén. Akiknek antalli értékrendje
tűrhetetlennek találja a Vasárnapi Újságot, miközben szó nélkül mennek el volt munkásőrök médiaszereplése
mellett.
De ha már toleranciáról beszélünk, miközben a baloldali sajtó hetente követeli a konzervatív műsor kivégzését,
nem létezik mérvadó jobboldali orgánum vagy újságíró (Debreczeni körülbelül úgy jobboldali, mint Tamás
Gáspár Miklós) aki
például a Beszéljük meg keresztre feszítését óhajtaná. És ez így helyes. Az ominózus Kereszttűz vendége
egyébként éppen Juhász Judit volt, aki intézményét elárulva nem védte meg a Rádió becsületét a Nap-Kelte
rágalmaival szemben, sem a helyszínen, sem jogi úton, megtette hát helyette a Vasárnapi Újság munkatársa,
saját nevében fordulva a panaszbizottsághoz.
A kiélt Forró ugyanekkor, augusztus 3-án egy szimpla hamisítást is megengedett magának: "Hollós János
Krónika főszerkesztő egy ma reggeli lapban azt mondja, hogy ő udvari bohóc a szerda reggeli miniszterelnöki
interjúban".
Hollós valójában semmiféle reggeli lapban nem mondott ilyesmit, ellenben az előző napi Orbán interjú
alkalmával kifejtette : "...Kondor Katalin úgy került a miniszterelnöki interjú közelébe, mint Pilátus a Credoba,
mert én kezdtem el a miniszterelnöki interjúkat és egy idő után én kértem miniszterelnök urat, hogy keressünk
valaki mást is, mert nem akartam ilyen "udvari bohóc" szerepben
maradni."
Ugyanerről Mester Ákos a következőképpen ferdít a szeptember 7-i 168 órában, összemosva két különböző
dolgot: "Hollós János, a Krónika főszerkesztője pár hete még azt mondta: nem csinálja tovább a miniszterelnöki
interjúkat ("Nem
akartam udvari bohóc szerepben maradni")".
Vastagon ferdít Agárdi Péter is a Népszavában, szeptember 6-án. Az MSZP által delegált volt kuratóriumi
elnök, az MSZMP KB nyolcvanas évekbeli "szakmai" rádióalelnöke szerint "A kormány meghatározó politikusai
nyíltan meghirdették 'az egyensúly helyreállításának' (történelmileg is veszélyes konnotációjú) programját,
amihez a fideszes mezei hadak 'hideg polgárháború'-ja biztosította a terepet és a MIÉP 'zenei rendezői'
szolgáltattak uszító, esetenként kirekesztő és antiszemita háttérmuzsikát. Olyan médiapolitikai forgatókönyvet
nyitottak ki s kezdtek eljátszani a Fidesz-kisgazda kormánykoalíció vezetői, amely a Magyar Televízió
elfoglalása után a Magyar Rádiót, a Duna Televíziót és a Magyar Távirati Irodát is
zsákmánnyá teszi, s nem kíméli a - kiszolgáltatott helyzetbe hozható, akár zsarolható kereskedelmi médiumokat
sem. ...elegendő... a Kossuth Rádió egész műsorfolyamának méltatlan klerikalizálására (nem a hiteles vallási
műsorokat kifogásolom!) utalni."
Krisztusom! Klerikális reakció! Klerikális tehát Bolgár György, a 16
Óra és a Gondolatjel is?... Kormányfoglalás emlegetése egy olyan embertől,
Aczél György emberétől, aki fél életét a sajtószabadság egypártrendszerű eltiprásának, a "szocialista
törvényességnek", a "csernobili tájékoztatásnak" szentelte. De nem szakad le az ég. Agárdi "szakértő" a
médiatörvény ismeretével is hadilábon áll, hiszen álláspontja szerint "Következik az egyjelöltes választási
színjáték." Mintha a törvény nem egy, a kuratóriumi elnökség által a pályázók közül kiválasztott jelölt
előterjesztését írná elő. Mintha nem egyetlen jelöltről, Hajdu Istvánról szavazhattak volna 1996-ban a kurátorok, a
jognak megfelelően. Mintha
Agárdi nem vett volna részt évtizedekig valódi egyjelöltes egypárti színjátékokban. Mintha nem hazudott volna az
általa is irányított pártállami rádió éjjel és nappal. A
totalitarista exalelnök ugyanitt nem csak a rádióból engedély nélkül kivitt lemezekkel nyakon csípett kulturális
igazgató, régi elvtársa, Szirányi János érdekében emel szót (ki havi 850 ezerért "szolgálja" a közt), de Juhász
Juditot is védelmébe veszi, aki - Debreczenitől tudjuk - "kiváló és megbecsült személyiség" a jobboldalon (ha
Debreczeni, a szintén "megbecsült" személyiség a jobboldalon" - mondja, biztosan úgy van).
Milyen hát egy kiváló személyiség a gyakorlatban? Juhász Judit 1999. júliusában azt füllentette a Napi
Magyarországnak adott interjújában, hogy a Magyar Rádió alkalmazottai felett az adófőszerkesztők gyakorolják
a munkáltatói jogot ("igen, teljes jogkörrel rendelkeznek") holott jól tudta, hogy azokat Hajdu István elnök már
régen magához vonta. Ekkor még a miniszterelnöki interjúkat is egyértelműen pozitívan értékelte ("a
miniszterelnök interjúi a tájékoztatást szolgálják, és nem sértenek sem médiatörvényt sem íratlan normákat").
2000. augusztusában már
erőteljesen bírálta az Orbán interjúkat, majd kísérletet tett a munkáltatói jog gyakorlására, ami ügyvezető elnök
esetében törvényellenes: "egy-két kurátorral még egyeztetek, mielőtt eldöntöm, hogy magamhoz vonom-e a
Magyar Rádió munkáltatói jogait?" (Magyar Nemzet augusztus 25.).
Amikor napvilágra került, hogy a rádió pénzügyi helyzete Hajdu sikerpropagandájával ellentétben ("Az elmúlt
négy év egyik legnagyobb eredménye, hogy a Magyar Rádió autonóm intézménnyé vált, feladatait,
eszközgazdálkodását maga szabja meg, az intézmény gazdálkodása pedig nyereséges" - Magyar Nemzet,
augusztus 1. -illetve MTI) megrendült, s időnként a kifizetések is akadoznak, az ügyvezető asszony Illetékes
Elvtársat megszégyenítő módo
n az alábbiakat nyilatkozta: "nincs honoráriumfizetési zárlat a Magyar Rádióban... csupán átmenetileg
korlátozzák a kifizetéseket" (Magyar Nemzet augusztus 25.). Nem igaz elvtársak, hogy összedőlt a szocializmus
épülete, csupán beomlottak a falak. Utóda, Szíjártó István napokkal később bejelenteni kényszerült, hogy év
végéig csökkentik a honoráriumkeretet.
A Hajdu-Juhász-Papp féle vezetés megkísérelte lefosztani az ORTT-től az egyes műsorok által nyert támogatási
pénzeket, különféle költségek - stúdióhasználat, telefon stb - címén, miközben e tételeket amúgy is levonja az
intézmény a műsorok büdzséjéből. Magyarán, kétszeres vámot képzelt el a társulat, széleskörű felháborodást
váltva ki a kollégák körében. A tervből - a trió távozásával - azután nem lett semmi.
Végül, Juhász hónap végi lemondó nyilatkozatában (megjelent a Magyar Hírlapban augusztus 31-én) azt
állította, hogy "a médiatörvény keretei között mindent elkövetek azért, hogy kollégáink nyugodt körülmények
között végezhessék munkájukat", majd néhány sorral lejjebb: "arra kértem Kondor Katalint, hogy - a közösen
lefolytatott szakmai beszélgetést követően követően - ne bízza meg Lakatos Pált további felelős szerkesztői
feladatok ellátásával."
Hiába, a nyugodt körülmények úgy látszik, nem járnak ki minden kollégának. De nyugodt lehet most már Juhász
Judit. Támogatói, barátai, harcostársai, Agárdi Péter, Mester Ákos, Forró Tamás, Debreczeni József, Hajdu
István, Haraszti Miklós gondoskodnak róla, hogy egy ilyen "hiteles, konzervatív" személyiség, mint Judit
asszony, megfelelő javadalmazásban részesüljön jövendő munkahelyén is. Ahol remélhetően nem lesz gond a
kifizetésekkel, átmenetileg sem.
A Demóban jelent meg.
