Keresés

1. 1945. szeptember 4-én Gyöngyösön a Bethlen utcában agyonl?ttek egy szovjet tisztet.

2. 1945. szeptember 5én egy szovjet f?hadnagyot l?ttek agyon három lövéssel Gyöngyösön, a Vak Bottyán utcában.

3. 1945, november 2-án öt ?állig fel- fegyverzett álarcos bandita megostromolta a nagyrédei rend?rbiztosságot. Géppisztolyaikkal egy szobába terelték a rend?rbiztosság beosztottjait, összeszedték fegyvereiket, és megfosztották ?ket minden értéktárgyuktól. Ezután a kommunista pártigazolványokat szedték el a rend?rtisztvisel?kt?l, felfeszítették az íróasztalokat és szekrényeket, és magukhoz vették a hivatalos pecsétet. Közben a szobába lépett a MADISZ titkára, öt is megkötözték és kifosztották." (Sza- bad Nép, 1946. május 3. 3. old.)

4. 1945. december 14-én támadást hajtoltak végre a gyöngyössolymosi rend?rbiztosság ellen.

5. 1945, december 25-én a gyöngyös- oroszi rend?rbiztosságot szemelték ki támadásra, ?ekkor azonban már riadó- készenlétben volt az egész megye rend?rsége. A rend?rbiztosság is felkészülve várta a támadást... A negyedórás t?z- harcból a rend?rök kerültek ki gy?ztesen, és az éjszakai ütközet után az álar cos banda elmenekült." (Uo.)

6. 1946. január 3-án a gyöngyösi Deák Ferenc utcában meggyilkoltak egy szovjet tisztet.

7. 1946. április 16-án Salánk község mellett 16 lövéssel meggyilkoltak egy szovjet katonát.

A sajtó szerint 1946. április 24-én (néhol 14-én) Bánkun Ferenc, a gyöngyösi po litikai rend?rség vezet?je névtelen leve let kapott, amelyben felszólították, hogy ?azonnal hagyja abba a fasiszta terror szövetkezet (sic!) elleni nyomozást mert ellenkez? esetben életével fizet." (Józan ésszel elképzelhet? vajon - tesszük fel a kérdést ma -, hogy valaki vagy valakik önmagukat min?sítsék ?fasiszta terrorszervezetnek"?) A Világ c. lap beszámolója szerint az írásszekért?k azonosították a levél szerz?jét: névtelen levélíró személye nem más mint P. Kiss Szaléz gyöngyösi ferences hittanár... A nyilvánosság felé ez a - egyébként valóban megírt, de sehol f? nem lelhet? - névtelen levél volt hivatot va megokolni, hogy mi módon terel? dött a rend?rség figyelme a negyvenes éveiben járó ferences szerzetesre.

A nyomozás szerint Kiss Szaléz jobbkeze Antal József Lajos joghallgató vol aki a Független Kisgazdapárt közpon szervezési osztályán Vörös Vince nemzetgy?lési képvisel? mellett dolgozol A gyöngyösi származású Antal József Lajos kit?n? alanynak bizonyult, hog egy helyi ?szervezkedésb?l" országos kiterjedés?, a kisgazdapártra árnyékot vet? összeesküvést kreáljanak. Az ? személyéhez kötötték az ún. hatvani szálat is: a kisgazdapárt hatvani titkára, Beré­nyi Illés az ? révén került volna be a szervezkedés tagjai közé. (A másik ösz­szeköt? szál a ferences vonal: a rend Hatvanban is m?ködtetett rendházat, házf?nöke ismerte Kiss Szalézt.) Az ?összeesküvés" bázisának a KEDIM-et tették meg: ehhez az ifjúsági szervezet­hez valamilyen módon minden gyön­gyösi elítéltnek köze volt: ki tag, ki ér­dekl?d?, ki osztálytársa egy tagnak...

A rend?rség becsületére legyen mondva, hogy letartóztatta a történtekért valóban felel?s Kizmann Ottó ?közgaz­dászhallgatót" (valójában a gyöngyösi gazdasági iskola tanulója) is, aki kész­séggel beismerte a gyilkosságokat és a rablótámadásokat. ?Megmotozásakor még a válltömésében is német gyártmá­nyú revolvert találtak." (Ez igaz lehet, több szemtanú is állította ennek valódi­ságát.) Minden további híradás azt lát­szott igazolni, hogy igen veszélyes, or­szágos kiterjedés? szervezkedést sike­rült leleplezni. Az országos jelleg bizo­nyítékaként szóba került egy Sopron környéki vonatkisiklatás terve, s Hatvan mellett még Apc, Beseny?telek, Eger, Érd, Mez?sárkány, Miskolc, Rétság, Vácduka is, mint a szervezkedés újabb és újabb helyszínei.

A kisgazdapártot súlyosan kompromit­táló vádak miatt 1946. május 3-án Futó Dezs? kisgazda képvisel? napirend el?tt kért szót a Nemzetgy?lésben. Elítélte a szervezkedést, s a legszigorúbb vizsgá­lat haladéktalan lefolytatását követelte.

Közölte, hogy a kisgazdapárt az ügy ki­vizsgálására különbizottságot küld ki. (1991-ben megkérdeztem Futó Dezs?t az ügy hátterér?l, de érdemleges választ nem tudott adni. A kisgazdapárt irattára pedig rendezés alatt áll, ha valóban léte­zett a különbizottság, annak dokumentu­mai egyel?re nem hozzáférhet?ek.)

A különbizottság vagy inkább külön­vizsgálat tényér?l egyetlen adatot sike­rült találni. Tömpe András - aki 1946­ban a Vidéki F?kapitányság Politikai Rendészeti Osztályának vezet?je volt ­1966-ban írt visszaemlékezéseiben a kö­vetkez?képpen utal erre: ?1946-ban Gyöngyösön hosszabb ideig folytatott

nyomozás eredményeként ?rizetbe vet­tük páter Kiss Szalézt és b?ntársait, akik számos szovjet katonát öltek meg, és éppen az egyik szovjet emlékm? felrob­bantására készültek. A robbanóanyagot egy kisgazda képvisel? segítségével a Parlament könyvtárában tárolták. Ebben az ügyben a kisgazdapárt néhány funk­cionáriusát is ?rizetbe vettük. Nagy Fe­renc miniszterelnök személyesen szállt ki Bajza utcai hivatalomba, hogy beszél­jen az ?rizetesekkel. A kihallgatás meg­kezdése el?tt Nagy Ferenc kiküldött a szobámból. Az általa kihallgatott ?rize­tes egyébként elmondotta a valóságot ­? volt a robbanóanyag egyik szállítója."

1946. május 5-én többek között az Új Szó, a szovjet hadsereg magyarországi lapja is beszámolt P. Kiss Szalézék ki­hallgatásáról: ?Este 9 óra." - jelöli meg a kihallgatás kezdetét. Ma már tud­juk, bevett gyakorlat volt a vádlottak éj­szakai vallatása, de 1946-ban ez még felt?n? információnak min?sülhetett. A tudósító igyekezett lejáratni P. Kiss Sza­lézt: ?...jólápolt, kövérkés, feminin, be­teges hajlamú páter"- mintegy azt su­gallva, hogy egy erkölcstelen homosze­xuális pappal állunk szemben. A cikk zárómondata szerint a rend ?rei ötödik napja folytatják áldozatos munkájukat, tehát május 1-je óta tartanának a kihall­gatások. Valójában korábban kezd?d­tek...

A Belügyminisztériumban föllelhet? vizsgálati dossziék szerint Kiss Szaléz letartóztatása napján, április 29-én tett el?ször vallomást. Ennek lényegesebb elemei: ?rültségnek min?sítette a szov­jet emlékm? felrobbantását; beismerte a Bánkutinak írt fenyeget? levelet, s azt, hogy Antal József Lajos márciusban em­lítést tett neki a kisgazdapárti ellenállási szervezkedésr?l (ami már önmagában abszurd, hiszen az országban az 57%-os választási gy?zelem alapján kisgazda­párti irányítású, koalíciós kormányzás van!); tudott arról, hogy a diákoknak fegyvereik vannak; Kizmann Ottó be­vallotta neki, hogy egy orosz katonát le­l?tt, amit férfiatlan cselekedetnek min?­sített, s megpróbálta visszatartani a fiút a további merényletekt?l; a nagyrédei eset­r?l is szentgyónásban hallott el?ször.

1946. május 7-én Ondrék József neve is felbukkant a letartóztatottak között: az intemálbtáborból illegálisan eltávozott gyöngyösi személyt, volt honvédtisztet a páter állítólag rábírta, hogy szervezze be az internálótábor lakóit az összeeskü­vésbe, s gy?jtsön minél több fegyvert. A másnapi sajtótudósítások szerint már meg is találták az összeesküv?k fegyver­raktárát: Ondrék és Kiss Szaléz vallomá­sa nyomán a Gyöngyös melletti Bagoly­várban öt kocsi fegyvert és robbanó­anyagot helyeztek el még a szovjet had­sereg bevonulása el?tt. A rend?rség megtalálta a ciszternát. (A BM-ben ta­lálható vizsgálati dossziékban fénykép­felvételeket ?riznek a fegyverek meg­semmisítésér?l. Ondrék József - a vele 1991-ben folytatott beszélgetéskor ­tagadta, hogy bármilyen fegyverraktár­hoz köze lett volna, Kiss Szalézt sze­mélyesen csak egy gyónás erejéig is­merte.)

Tény, hogy voltak merényletek, azokat bizonyosan elkövették. Összevetve a rendelkezésre álló írott és szóbeli forrá­sokat, úgy t?nik, hogy - szemben a több tucat ártatlan, f?leg kiskorú elítélt­tel - hét fiatal terhére róhatók a b?ncse­lekmények.

A vezér Kizmann Ottó gazdasági is­kolai tanuló volt. A visszaemlékez?k szerint személyes bosszú vezérelte: szovjet katonák a szeme láttára er?sza­kolták meg édesanyját. Esete nem volt egyedi, a korabeli rendórségi jelentések is számtalan, szovjet katonák által elkö­vetett gyilkosságról, fosztogatásról, er?­szakoskodásról tudósítanak.(Szerintünk emocionálisan érthet? a fiatalember bosszúvágya, de nem fogadható el, hi­szen nem a tényleges bún?söket ölte meg.) Az egykori szomszéd szerint vi­szont - ahogy azt Patócs Róbert egye­temi hallgatónak 1996-ban elmesélte­a katonák valójában nem er?szakolták meg az édesanyát, a férj elzavarta ?ket. Tehát nem személyes bosszúról, hanem valószínüleg a háborús körülmények közt kamaszodó, mentálisan zavart és éretlen fiatalember cselekedetér?l van szó. Kizmann egyébként rendkívül apró­lékos, szinte már henceg? vallomást tett a rend?rségen. Valószín?tlen, hogy egy nyomozó ennyire fárasztotta volna képzel?erejét a történések ecsetelésében, ha az csak fikció. Ez Kizmann Ottó b?nös­sége mellett szól. A fiút kivégezték. Ugyancsak halálra ítélték ifj. Kiss Sán­dort és Bodnár Lászlót, másik négy fiatalt 10-10 évi, Szovjetunióban letöltend? szabadságvesztéssel sújtottak.

Bizonyos, hogy ?k heten nem vettel részt egyszerre mindegyik akcióban. E gyilkosságokat szinte kizárólag Kizmann hajtotta végre (valószín?leg töb bet is beismerve a ténylegesnél), a rend ?rbiztosságok elleni támadásoknál vi szont többen megjelentek. Álarc mögé rejt?zve, férfias kalandként, igazi h?stett ként élhették át a rendörök fegyvereinek megszerzését, s mellesleg jó mulatságnak t?nt kiadni a vezényszót: ?Gatyát letolni Sztálin fényképét levizelni!"

Hogy mire alapozták a .szervezkedés és a titkos fegyverraktár felállításánad vádját, arról Nagy Ferenc a következ?­ket írta az el?ször az emigrációban meg­jelent visszaemlékezéseiben: ?...az 1945-ös választások el?tt a kommunis­ták egy felfegyverzett csoportja megtá­madta a kisgazdák budapesti központját. és nagy pusztítást okozott. Chornoky Viktor, Tildy veje és a kisgazdapárt tit­kára ekkor utasította a központot, hogy szervezzenek kapu?rséget és fegyverez­zék fel, ahogy ez a kommunistáknál és más pártoknál is történt. Az egyik alá­rendelt összegy?jtötte a romok között még mindig található puskákat és muní­ciót, és túlbuzgó módon néhány kézigrá­nátot is kiosztott az ?rségnek. Mivel soha nem volt szükség ezek használatá­ra, Gyulai László parlamenti képvisel? és a sajtóosztály vezet?je utasította Antal Józsefet, egy Gyöngyösön él? hi­vatalnokot [Nagy Ferenc itt téved, Antal nem hivatalnok, hanem joghallgató volt], hogy vigye el, és semmisítse meg ezeket. Antal hazavitte ?ket. Mikor ké­s?bb kínvallatás alá vetették azzal a fia­talemberrel kapcsolatban, aki bosszút állt anyja szégyene miatt, elismerte, hogy Gyulai utasítására vitte a kézigrá­nátokat Gyöngyösre. Így a kommunista rend?rségnek lehet?sége nyílt rá, hogy az egész kisgazdapártot bevonja az ügybe;.

P. Kiss Szaléz már 1945 nyarán is­meretséget kötött a rend?rséggel, mert feljelentették demokráciaellenes kije­lentései miatt. Akkor nemhogy alapta­lannak bizonyult a vád, de az igazolódott be, hogy a páter kedvez?en nyilatkozott még az MKP-ról és Rákosi Mátyásról is. Valójában már ekkor is az általa vezetett népszer? KEDIM ébresztett irigységet, mert er?s vetélytársat jelentett a helyi MADISZ-nak. S ha figyelembe vesz­szük Kiss Szaléz kisgazdapárti tevé­kenységét is, nyilvánvaló, komoly ri­válisa lehetett a baloldalnak. A Kiz­mann-féle csoport KEDIM-tagsága tehát kapóra jött, és kézenfekv?nek fönt Kiss Szalézt a szervezkedés veze­t?jének, a KEDIM-et pedig a reakció bázisának kikiáltani.

A politikai hatalmi harc 1946 tava­szán kiélez?dött, megkezd?dött a kis­gazdapárt ?felszeletelése". A baloldal eszköztárába tartozott a párt erkölcsi le­járatása is. Erre kiváló igazolás lett a Kiss Szaléz-ügy, amivel köztörvényes búncselekménnyel körített politikai ösz­szeesküvést varrtak a kisgazdák nyaká­ba. Nem utolsó szempont az is, hogy a demokrácia ellenségei között megjelen­hetett a klerikális reakció!

P. Kiss Szaléz esetében a gyónási titok megsértése vagy megtartása kulcskér­dés, de kétséget kizáróan nem válaszol­ható meg. A rendtársak kételkedés nél­kül hiszik, hogy a páter a gyónási titok áldozata, azaz papi hivatásának törvé­nyeit követve, nem jelentette fel a b?nö­söket, és kés?bb sem adta ki a valódi gyilkosokat, akik b?nüket meggyónták. A sorstársak között viszont vannak, akik igenl?en válaszolnak a kérdésre, ameny­nyiben az a letartóztatás utánra, a rend­?rségi nyomozati szakaszra vonatkozik. Amit biztosan lehet állítani, az az, hogy a páter által aláírt kihallgatási jegyz?­könyvek hol a gyóntatószéket, hol egy puszta beszélgetést jelölnek meg infor­mációforrásnak. De azt is tudjuk, hogy kegyetlenül megkínozták. Akik látták ?t Sopronk?hidán, alig ismerték fel papjukat a cigarettával égetett, felpüffedt, járókép­telen véres testben...

Egy fegyveres szervezkedés akkor az igazi, ha nemcsak egy-két pisztolyt, rozsdás závárzatot, hanem komoly arze­nált gy?jt össze. Az összesített b?njel­jegyzékben P. Kiss Szaléz nevéhez a kö­vetkez?ket tüntették föl: ?P. Kiss Szaléz szervezkedéséhez Ondrék lózsef által a Bagoly-várban(!) elrejtve volt és fel­ajánlott l?szerek kb. 81 nehéz löveg (sic!?), 6 páncélököl, 204 kézigránát" stb. A Gyöngyösoroszihoz tartozó Ba­golyvárban - tegyük hozzá - valóban találtak fegyvereket és robbanóanyago­kat, de ahogy a jegyz?könyv rögzítette: kiszedésük életveszéllyel járhat! S mi­után vízzel telt ciszternákban áztak hóna­pok óta, ijesztgetésen kívül másra nem nagyon lehellek alkalmasak. Kiss Szaléz természetesen bevallotta, hogy tudott a fegyverraktárról. De hol Bagolyvártól, hol Farkasmájról beszélt. Milyen össze­esküv? vezér az - kérdezzük ezek után -, aki azt sem tudja pontosan, hogy hová rejtették el a fegyvereket?!

A legtöbb letartóztatottnál azonban valóban találtak fegyvert. Ebben semmi rendkívüli nincs - a háború befejezté­vel csak össze kellelt szedni az elhajigált pisztolyokat, puskákat. Viszont a kihall­gatási jegyz?könyvekhez egyetlenegy fegyverszakért?i vizsgálati irat vagy az ezt elrendel? határozat sincs csatolva, így nem tudni, azok valódi fegyverek voltak-e? (Azaz alkalmasak voltak-e emberélet kioltására.)

A Kiss Szaléz-ügy vádlottjait eredetileg a népbíróság ítélte volna el. A Budapesti Népügyészség 1946. június 27. körül átadta ?ket a Szovjet Katonai Törvény­széknek, s az ítélkezett a tele részben gyermek - 15-17 éves kamaszok ­fele részben nagykorú fiatalemberek fö­lött. Szakszer? tolmács híján a bíró kéz­zel mutatta a kihirdetett ítéletet, amir?l az érintettek el?ször azt hitték, hónap­ban értend?... Tévedtek. Évben mérve a legenyhébb büntetés hét esztend?re szólt, ennyit a kiskorúak kaptak. A töb­biek 10 évet, kivéve a négy halálra ítéltet (Kizmann, Kiss, Bodnár, Kiss Szaléz).

Többen Szibériában pusztultak el, köztük Antal József Lajos, a hatvani Be­rényi Illés és Lukács Pejbári ferences atya. Akik túlélték a GULÁG-ot. 1953 és 1955 folyamán hadifoglyokként tér­hettek haza, azzal az ígérettel, hogy bün­tetésüket a jöv?ben nem veszik figye­lembe. De a ?szalézista" bélyeg egy életre elkísérte ?ket. Az ígéret ellenére a Belügyminisztórium 1959 után mégis b?nügyi nyilvántartásba vette ?ket, ami­nek következtében többen elveszítették állásukat. Id?nként rend?rök faggatták a szomszédokat, a mit sem tudó kollégá­kat. A gyanú szele mindig ott lengede­zett körülöttük. Rehabilitálásukra csak a rendszerváltás folyamatában került sor.