Télleg, no de ha ez teszi boldoggá.
Viszont szerintem nem azt kell nézni, hogy mennyi PÉNZT öltek bele. Először kitartással energiát és időt kell befektetni a sportolóknak. Aztán jön csak a pénz, vagy nem. Egyébként is, kit érdekel az, ha valaki a grundon rugja a bőrt? Nagyjából csak azokat, akik játszanak. Senki nem fogja azt mondjuk úgy előadni, mint az EB-n akármelyik csapat. Valamint az emberek zöme lusta, ezt kár tagadni. Kell a sport ilyen szinten, bár az is elgondolkoztató, amit a neves európai klubcsapatok csinálnak a játékosigazolásoknál. Kérdéses, hogy megér-e egy játékos 20 millió fontot. Az a pénz viszont a szponzoroktól származik, és a szponzorok ha értékes reklámlehetőséget látnak benne, akkor odateszik a pénzüket.
No ennyi.
Kit érdekelnek az olimpikonok???? A vizcsapból is ez folyik, már nagyon uncsi...hány bőrt akarunk még lehúzni Atlantáról, vagy hol is volt most az olimpia????
Nekem senki ne jöjjön azzal, hogy ilyen kicsi ország és ekkora nagy eredmények...azt a valag pénzt amibe az országnak ez került fordítanák inkább tömegsportra..............LE AZ ÉLSPORTTAL!!!
Mit csináljunk? Ha van valami jo ötleteket, akkor nyomjátok! Mondjuk készüljünk Athénra, OK? Én már elhatároztam, motorral megyek ki, aztán majd lesz valahogy....
Én is szomorúságos vagyok. Négy napja az elmúlt két hétben beszerzett újságokat olvasgatom újra. Ami akkor nem igazán kötött le, mert mindig később került a kezembe, mint ahogy az eredményeket megtudtam meg a versenyeket láttam. Most olyan jó visszaemlékezni.
Én is ott szeretnék lenni Athénban, de 2004 még olyan messze van! Mit csinálunk addig?
Amikor kialudt az olimpiai láng, én majdnem elbőgtem magam. Utána azon vettem magam észre, hogy egész nap - a már elmúlt - olimpiáról beszélek. Közben pedig ott volt a gombóc a torkomban. :(
Úgy érzem, a hangulat megteremtéséért köszönetet kell mondjak a riportereknek és a műsorvezetőknek is. Számomra nagyon szimpatikus volt például Palik Laci, akinek a lelkesedése és hangulatteremtése hozzájárult ahhoz, hogy érezzük, egy nagy családhoz tartozunk.
Képzeljétek el, mekkora letargiába esünk majd 4 év múlva, amikor esetleg a helyszínen szurkoljuk végig az Olimpiát, ha most, így itthon izgulva végig az eseményeket is ilyen depisek lettünk :-))
Nehogy azt higyjétek, hogy ezzel csak ti vagytok így. Sokan vagyunk ilyenek. Én általában a legtöbb jó dolog után 1-2 napig nagyon rossz kedvű leszek. Pl: egy jó buli, egy jó kirándulás, egy jó karácsony :))), vagy éppen az olimpia. Tényleg rossz, hogy már nincs mit nézni, és nincs kinek szurkolni... Érdekes hogy ti is pont arra gondoltatok amire én....ill. hogy mindannyian egy dologra gondoltunk: 4 év múlva irány Athén!!!!!!!! - ez egyértelmű, kitudja mikor lesz ilyen közeli országban legközelebb olimpia...
Vasárnap hajnali hatkor kerültem ágyikóba (hosszú volt az éccaka), negyednyolckor - valami isteni sugallatra -kipattant a szemem. Hát nem pont akkor kezdődött a kedvenc meccsem? DE IGEN! Délután a gálaműsor alatt pedig kicsordult a könnyem. Most akkor én is a posztolimpiai tünetektől szenvedek?
Még azon is gondolkodtam, hogy ha esetleg rámszakadna valami hihetetlen sok pénz, már csak azért is beneveznék az olimpiára, hogy a záróünnepségen ott lehessek a sportolók közt.
Jaa, nekem is. Meg is beszéltem egy haverommal, hogy majd Athénban ott leszünk. Szerintem sokkal egyszerűbb eljutni oda, mint Sydneybe, vagy Atlantába.
Most olvastam az MTI-n, hogy a sportolókat az olimpia végeztével egyfajta posztolimpiai bú foghatja el. Nagyon meglepődtem, mert már hétfő óta nem tudtam mi a bajom...aztán elolvastam ezt. Lehet függő lettem? Ti hogy vagytok ezzel?
