Búcsú Tabódy Istvántól
Lovas István
(Forrás: mai Magyar Nemzet).
Ha Magyarország „normális" ország lenne, ma délelőtt 11-kor talán minden magyar Tabódy István bicskei plébánosra gondolna. Ekkor tartják a 80 éves korában elhunyt atyáért Bicskén a gyászmisét. Azért a volt huszárkapitányért, aki a börtönben töltött évek magyar rekordere. 19 évet ült rácsok mögött politikai „bűncselekmények" elkövetéséért. A magyar gulág minden elképzelhető és kevéssé elképzelhető sarkát bejárta, Recsktől a Gyűjtőn át Sopronkőhidáig. Csupán azért, mert választott hivatásának élt olyan hűséggel, hogy az az egypártrendszernek főbenjáró bűnnel volt egyenlő.
1947-ben vitték be az ÁVO-ra egy kis beszélgetésre. A beszélgetés hat és fél évig tartott. Bűnlajstroma már akkor is hosszú volt. Ugyanis nem hivatalos menyasszonyával merészelt levelezni, aki Horthy Miklós Zsófia nevű lánya volt. Második börtönbüntetését már pappá szentelése után kapta.
Akik rabtársai voltak, soha nem felejtik el humorát és Rabelais-i életörömét, amely - isteni csoda - még a börtönélet kínjai között sem hagyta el. A nap is a barátja volt. A Gyűjtőben, a középső csillagban a séta előtti sorakozón a sugarak valahogyan mindig úgy szűrődtek be, hogy sapkáját, mosolygó arcát és gimnasztyorkáját végigsimogatták. Talán isteni üzenetként agy angyali üdvözletként.
Meglátogatta a kísértés is olykor. Azokban a rövid időközökben, amikor a magas falakon innen volt. Ha békepap lesz, ajánlották neki, püspök is lehet. A volt huszárkapitány csak nevetett rajtuk.
1987-ben helyezték Bicskére. Tíz év alatt felújította a plébániát és a hozzá tartozó kislángi és csabdi templomot, a paplakkal együtt. Sok pénzt kapott ugyanis az „imperialistáktól" - ahogyan nevezték egykori rabtartói Tabódy külföldi barátait.
Idén februárban ment nyugdíjba. Nagyon beteg volt már. A kisváros szeretete vette körül. A polgármester, a vállalkozók - jó száz ember segítette, hogy háza, villanya, étele, itala, ápolónője legyen.
Szeptember 25-én hunyt el, két héttel nővére halála után. Ha nagyképű lett volna, talán önmagát nevezte volna a „demokratikus ellenzéknek". Azoknál ugyanis éppen 19 évvel többet töltött börtönben.
Holnap, 11-kor Révfülöpön temetik el. Akik hisznek a csodában, arra számítanak, hogy az örök huszárkapitány földbe eresztése előtt egy kicsit kimosolyog koporsójából. Hiszen soha nem tudott szomorú lenni. Helyette mi vagyunk azok.
-------------
A fenti cikkhez nem kell(ene) kommentár. Annyit szeretnék csak hozzátenni: nagy-nagy szerencsémnek tartom, hogy Tabódy Istvánt ismerhettem.
