Magyar Nemzet
Szembesítés
Felküldve: 2000. szeptember 30.
29 . oldal
„Aczél György föl merte robbantani a régi, patinás, ám ideiglenesnek tekintett színházépületet, de nem merte soha megszüntetni a nevét, vagy akár csak elvenni a társulattól. Várhegyi Attila sokkal merészebb, épp a nevet meri elvenni a társulattól, és meri legalábbis szüneteltetni, jégre tenni jó időre.”
(Zappe László: Nincsen Nemzeti. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 31.)
u
„Tölgyessy kifelé vonul a politikából. Az ő személyes tragédiája az, hogy fideszes képviselőként kell végignéznie, amint a Fidesz szétrombolja a parlamentáris demokrácia intézményeit.”
(Pogonyi Lajos interjúja Magyar Bálinttal, az SZDSZ elnökével, Népszabadság, 2000. szeptember 2.)
u
„Szakmai érvek nem befolyásolják a kormány és vezetője döntéseit. Jószerivel csak azt nézik, hogy a döntéssel a választók hány százaléka érhető el. Az inkompetencia egészül ki az agresszivitással és a gyanakvással. Nonszensz, hogy egyesek félve súgjanak, hogy nem állhatok szóba veled, majd máskor felhívlak. Így szakították meg a beszédet a társadalommal, senki nem szólhat hozzá semmihez, hiába ért valamihez. Marad a kinyilatkoztatás és a múltba fordulás.”
(Gréczy Zsolt: Fortinbras király kétéves uralkodása. Interjú Lengyel Lászlóval, Magyar Hírlap, 2000. szeptember 2.)
u
„... a parlament és a közmédia rendeltetésszerű működése szünetel, képet ad a nyilvánosság előtt elrejtett diskurzusok természetéről.”
(Kozák Márton: A média és a hétköznapi fideszizmus. Magyar Hírlap, 2000. június 10.)
u
„– Hogy ne legyen mérgezett a közélet, s ne kelljen félni.
– Hogy érti ezt?
– Úgy, hogy 1998 óta egyre többekről hallom: nem beszélnek nyugodtan telefonon, tartanak a lehallgatástól, mintha csak a nyolcvanas években lennénk. Én nem olyan Magyarországon akarok élni, ahol viszszajön a Kádár-kor neurózisa és szorongása, s az embereknek igazodási kényszerük van.”
(Gyémánt Mariann interjúja: Demszky Gábor a bizalomépítésről. 168 Óra, 2000. június 8.)
u
„– Legutóbb egy felolvasóesten azt mondta: Magyarországon élni rizikós vállalkozás. Súlyos mondat.
– Szerintem egyszerű ténymegállapítás. Nem is eredeti. Sokan érezzük így. A fordulatok országa vagyunk, és a fordulatok mindig magukban hordozzák a kockázatot. Most épp a tekintélyelvűség felé fordulunk.”
(Jedlinszky Gabriella interjúja: Békés Pál a posztmodern öntámadásról. 168 Óra, 2000. június 8.)
u
„A humanista örökség elválaszthatatlan azoktól a bűnöktől, emberellenes intézményektől, amelyeknek világmegváltó kísérletei közben szellemi hátteret adott. És akár tetszik, akár nem, a kommunista világnézet, a bolsevizmus és a szovjet forradalom is ennek a humanista örökségnek a része. A hozzájuk kapcsolódó bűnökről ítélkezni kell, globális elutasításuk azonban már a humanizmus megtagadását jelenti. A baloldaliság és az antikommunizmus pedig végképp összeegyeztethetetlen. (...) Remélem, Bikácsy Gergely kollégámat csupán az indulat ragadtatta arra a kijelentésre, hogy »a demokratáknak értelemszerűen antikommunistáknak kell lenniük«. Ez ugyanis egyben azt jelentené, hogy a kommunisták nem lehetnek demokraták, ami enyhén szólva nem igaz. A dolog inkább úgy áll, hogy a demokratáknak nem kell kommunistáknak lenniük, de az antikommunisták nem lehetnek demokraták, s még kevésbé baloldaliak.”
(Forgács Iván: Antikommunista humanizmus? Népszabadság, 2000. június 9.)
u
„Nem bölcs dolog konzekvensen egyenlőségjelet tenni egy emberirtásra eredendően eltökélt, azt végrehajtó, egy évtizedes gyilkos őrület és a valódi kommunisták 1871 óta tiszteletet érdemlő, egészen másfajta gondolkodásmódja közé akkor sem, ha minden forradalom és ellenforradalom véres volt.”
(Rajk András: Totalitarizmusok. Népszabadság, 2000. június 30.)
u
„– Mi vitte annak idején a Kommunista Pártba? Ugyanúgy illúziói voltak, mint másoknak? Melyek voltak ezek az illúziók, remények, amelyek később szertefoszlottak?
– A húszas–harmincas években, amikor kezdtem emberré érni, nagyjából ugyanazt éreztem, mint most. Vagyis hogy a meglévő, de korlátolt szabadságot, az egyént, az alapvető emberi jogokat súlyos fenyegetések érik.”
(Pogonyi Lajos interjúja Vásárhelyi Miklóssal. Népszabadság, 2000. július 7.)
u
„De ami minket illet: ha most egy másik kormány lenne hatalmon, akkor az ellen menne a poénkodás. S ha a kormánynak csak két hibája lenne, azzal a kettővel foglalkoznánk. (...)
– Vannak olyan emberek – nem pártok –, akikhez közel állok, akikkel szimpatizálok. Függetlenül attól, hogy az illető kisgazda-e, MSZP-s vagy SZDSZ-es.
– Tényleg van köztük kisgazda?
– Persze.
– S ha most nagyon végiggondolná?
– Akkor nincs.”
(Bányai György beszélget Bajor Imrével. 168 Óra, 2000. július 27.)
u
„Ha nem hozhatok haza két üveg portóit anélkül, hogy hosszadalmas és hülye procedúra eredményeképp száz vagy több százalékos vámot kelljen fizetnem érte, akkor két lehetőség van: (1) nem hozom haza a két üveg portóit, és ezeket a Haider közeli jampeceket gondolatban háromszázszor küldöm el oda, ahova szerintem valók, (2) mégiscsak hazahozom, de olyan közérzettel, hogy az virtuálisan visszarepít a hetvenes évekig. Mellékesen jegyzem meg, hogy ennek az egésznek a világon semmi értelme nincs, ettől a költségvetés bevétele magasabb nem lesz, az állampolgár öncélú bizgatásáról van szó csupán, ami végső elemzésben nekik, a Haider közeli jampeceknek se jó, sőt nagyon is rossz, viszont politikai kérdés, amibe a piártanácsadójuk már nem szólhat bele. És ha nem áll mögöttük a piárcég, akkor semmi sem akadályozza, hogy az őket jellemző földmélyi baromság eruptív erővel a felszínre ne törjön.
Ha nem volna arculattervező apparátusuk, akkor ezek bőgnének, mint a baszni kívánó bika.”
(Váncsa István: Két üveg portói. Élet és Irodalom, 2000. július 28.)
u
„A rólam elterjedt előítéletek ellenére gyűlölök vitatkozni, különösen az egyik legkomolyabb és legműveltebb újságíróval, Várkonyi Tiborral, akit tisztelek és becsülök.
(...)
Tekintettel arra, ami mindig kimarad az álszent magyarországi holokausztvitákból: a kommunisták – nem a zsidók – voltak az elsők, akiket a nácik koncentrációs táborba hurcoltak.
(...)
Aczél Endre észrevehette volna legsajátabb médiumában, az újságokban, hogy a legsüvöltőbb szélsőjobboldali publicisták ma már egyáltalán nem MIÉP-esek. A Magyar Fórumnál ma már gyakran radikálisabb Magyar Nemzet (a kormány félhivatalos »polgári napilapja«) és Magyar Demokrata nem a MIÉP-hez áll közel, hanem a lehető leghivatalosabb kormánytöbbséghez.”
(Tamás Gáspár Miklós: Amnézia, német ürügyek. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 19.)
u
„Az ország megosztott, kezükben hatalom, zsebükben zsozsó, a Szent Korona meg Isten segedelmével a Parlamentben.”
(Galló Béla: Fiatal, Idegesítően Demokrata, Elszánt Színész. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 8.)
u
„A mai kormányzat nem is akar gátat vetni a gyűlölködés elburjánzásának.
(...)
... de a testileg-lelkileg fideszista Bayer Zsolt sem tartóztatja meg magát a gyűlölködő hangnem használatában. A Magyar Nemzetben a minap megjelent cikke éppen a zámolyi romák strasbourgi akciójáról olyannyira émelyítő volt, hogy az már a szélsőjobboldali hangulatkeltés határait súrolta. És mert ő egyike azoknak, akiket joggal tartanak a mai kormányzat propagandistáinak, mértéktelenségének elnézése azt a látszatot kelti, mintha romaügyben a hivatalosság álláspontját fejtené ki. Akkor miért is ne hihetnék akár életveszélyben is magukat Krasznai József és követői?”
(Várkonyi Tibor: Vészjelzés. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 8.)
u
„A rendszerváltás előtt a minőség fenyegetés volt, most viszont fölösleges. Ez ennek az eltelt évtizednek a legnagyobb botránya.”
(Bruck András: Van-e szükség lázadásra? Magyar Hírlap, 2000. augusztus 12.)
u
„A kormánypártiak országzászlókkal házalnak, településről településre járva avatják az avítt ízlésről tanúskodó figurális köztéri szobrokat, ontják a szavakat Európáról, hazáról, erkölcsről, helytállásról. Az aszály ellenére Szent István-szobrokból, kopjafákból remek az ez évi termés.
(...)
A polgári kormány nem akarja tudomásul venni, hogy polgárháború készül.
Mi lesz a budapesti Kossuth Lajos téren felépített ünnepi kulisszákkal, ha odaindul a kirekesztettek, megnyomorítottak félmilliónyi népe? Ki fog hozzájuk szólni?”
(Csepeli György: Cigányút. Népszava, 2000. augusztus 12.)
u
„A baloldal nálunk a maga realista, pragmatikus, racionális mivoltából építkezik az éppen megoldandó feladatok, az éppen kiküzdendő válaszok követelményeinek megfelelően, míg a jobboldal populista módon egyre jobban a radikalizmus, helyenként a szélsőségek felé is nyitottan törekszik befolyása növelésére.
(...)
Új és új nagy formátumú ígéretek, programok, hangzatos elnevezések, szimbolikus események követik egymást, és a kormányzás látszata, az aktivizmus helyettesíti a valóságos tevékenységet. Ebben a folyamatban egy mégoly sikeresen felépített, a politikai marketingakadémia minden tantárgyából jelesre vizsgázó vezető személyiség is mindjobban taszítóvá válik.”
(Barabás János: Profik meccse. Népszava, 2000. augusztus 10.)
u
„Lendvai: lakossági fórumon például egy nyugdíjas néni mondta, hogy olyan gyönyörűen beszélek mindig a kuratóriumokról, de nem tudja, hogy az ilyen című műsor hány órától van. Úgy veszem észre, hogy nem kizárólag a közszolgálati médiumok miatt, de az utóbbi tíz napban történtek, a Tv 3 megszüntetése, a rádiófrekvenciák és a kuratóriumi botrány együtt eljuttatta a közvéleménybe, hogy itt valami szaglik.”
(Haszán Zoltán–Szombathy Pál: Nyolcszemközt Lendvai Ildikóval és Pető Ivánnal, az MSZP és az SZDSZ frakcióvezető-helyetteseivel. Magyar Hírlap, 2000. március 4.)
u
„Vagy Torgyán Pubin kívül ismer-e kisgazda képviselőt? (Derültség az MSZP padsoraiból. Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ez sértő, Géza?
Elnök (Gyimóthy Géza, FKGP): Sértő, igen! És megkérem, hogy a...
Horn Gyula: Hát ne hülyéskedj! (Derültség és taps az MSZP padsoraiból.) Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted?
(...)
Nem tudom, a kezükbe került-e Orbán Viktor úrnak a Ház elnökéhez írt levele. Géza, ez nem te vagy, az Áder elnök. (...) Ennek a levélnek azért van egy csúcsmondata is: amennyiben szükséges, és a parlament sem vállalja, akkor az ő kormánya, mármint Orbán Viktor kormánya kész vizsgálatot indítani az előző kormány ellen. Na, azért nemigen tudom, hogy az elmúlt négy–tíz évben előfordult-e. Pláne, ha ezt valaki írásba adja. Azért ez nem semmi, hogy a mostani kormány vizsgálatot indít az elődjével szemben!”
(Részletek az olajügyben összehívott parlamenti ülés jegyzőkönyvéből)
u
„A köznapi tapasztalatok növelik félelmemet, hogy Szent István hazájában, Mária országában megszavaznák a romák deportálását, de talán még elgázosításukat is. Persze csak titkos népszavazáson.”
(Eörsi István: Nácikám jelentkezik. Magyar Narancs, 2000. augusztus 24.)
u
„Teljesen egyértelművé vált, hogy a Fidesz képtelennek bizonyult egy koherens jobboldali ideológia, platform és elmélet kidolgozására, ezért a jobboldali politikai közbeszéd hangzavarát jelképekkel akarja feloldani, félretolni a torzsalkodásokat. Így került előtérbe a Szent Korona, és lett a Fidesz-világban Magyarország megkoronázott köztársaság.
A neobarokk álpompába burkolt, Szent Koronával megtetézett politikai kurzusnak alapproblémája, hogy ez nem profi munka, hanem amatőrködés, azaz önsorsrombolás és politikai öngyilkosság.”
(Ágh Attila: Feltámadt a neobarokk. Magyar Hírlap, 2000. augusztus 24.)
u
„Korábban azt mondta: a nyugati baloldal eszméivel rokonszenvez. Nem okozott konfliktust, hogy olyan kormánytól kell pénzt elfogadni, amely a szélsőjobbal szövődik?
– Felháborít, hogy a koalíció szóba áll a MIÉP-pel. Nem tudom, valójában milyen ez a kormány. Nem ismerem a koncepcióját, filozófiáját.
(...)
– Magyarországon azonban újra a félelem igazgatja a hétköznapjainkat – legalábbis ezt mondják liberális körökben. Kivívott szabadságunk súlyos teherként nyomja vállunkat, erkölcstelenséggel, középszerűséggel találkozni mindenütt, a kulturális közéletben is.
– A politikában nem ismerem ki magam, nem akarok ítélkezni.”
(Sándor Zsuzsanna interjúja Mészáros Mártával. 168 Óra, 2000. július 27.)
u
„Vancsik pártja, hogy Fábryval éljek, a rendszerváltásig mindent ellopott, amit csak lehetett, ami még hagyján, de hatalomra jutva újra ellopta azt, amit egyszer már lenyúlt, márpedig kétszer elvenni egy nő szüzességét páratlan párttörténelmi bravúr. A Fidesz pedig egyszerűen nem ismer olyat, hogy jog, parlament, történelem, lakosság, az van, hogy odamegyek és elveszem, akár újság, akár autópálya, akár egy egész ország.”
(Megyesi Gusztáv: Duellánsok. Népszava, 2000. április. 7.)
u
„Van, akit bilincsbe verve visznek el, börtönbe csukják, házkutatásokat rendeznek nála, nyakára küldik a politikai fegyverként használt adóhivatalt, egzisztenciálisan megsemmisítik. Van, aki ugyanezért vagy ennél súlyosabb dolgokért úgy lerázza magáról a büntetőtörvényt, mint a kutya a vizet.
(...)
... a valóságban a nép beszoktatása folyik egy fokozatosan felismerhetővé váló, kemény önkényuralom által kierőszakolt életformába.”
(Popper Péter: Beszoktatás. Népszava, 2000. július 24.)
u
„A megfélemlítés és a növekvő undor kétségtelen tény.
(...)
A politika elve az akarat, a politizálás módszertani elve a hazudozás – talán így lehetne összefoglalni az Orbán-team kiinduló alapvetését. Egyikben sincs különösebb újdonság. Különösen a politikát eláruló hazudozásról mondható el, hogy alátámasztja az emberiség sok-sok évszázados tapasztalata. Goebbels náci propagandaminiszter csak a tanulságot vonta le, amikor kijelentette: nincs az a hazugság, amit elégszer sulykolva ne lehetne elfogadtatni.
(...)
A hazudozásból és a hülyeséghez való jog elegyéből állnak elő a kezelhetetlenségig abszurd ügyek, amelyek aztán a fideszes »papagájkommandó« előadásában kerülnek a nagyérdemű médiaközönség elé.
(...)
Fidesz-Magyarország nem immorális, hanem amorális világ. Szép új világ.”
(Ripp Zoltán: Fidesz-Magyarország félidőben. Mozgó Világ, 2000/5.)
u
„Öröm a szemnek a fideszes politikus látványa. Ha férfi, akkor azért, mert férfias, ha nő, akkor azért, mert férfiasan határozott. E tökéletes külső azonban, és ezt mutatta meg a Lockheed-botrány, Istentől végleg elhagyott tökéletlen belsőt takar. Bármilyen kegyes és nyájas szózat is hagyja el a fideszes ajkakat, a szavak konganak, hihetetlenek és hitetlenek.”
(Csepeli György: Best of Fidesz. Mozgó Világ, 2000/5.)
u
„... akinek nincs annyi morális érzéke, hogy felfogja, »zsidókérdésről« hatalmi pozícióban nálunk nem lehet beszélni anélkül, hogy az érintettekben ne a »végső megoldás« asszociációja váltódjon ki, aki elfogadja, hogy ez a szellemileg oly igen szánalmas »kérdés« tematizálja közéletünket, az ott volt a Fradi-pályán keresztül Isten tudja, hova tartó vonat indítóállomásán. Remélem, »nem tudják, mit cselekszenek«.”
(Ludassy Mária: Indul a vonat. Mozgó Világ, 2000/5.)
u
„Sőt Gönczország nyugatabbra fekszik tőlünk, a gönczök már egyenrangúak a dánokkal és az írekkel. Mi, magyarok az Etyek–Felcsút mérkőzésen szurkolhatunk, mondván, legyőztük a világot, miközben a Gönczöket Londonba és Washingtonba hívják.
(...)
– Éltem egy keveset önöknél. Nem bírtam ki, már ne haragudjon. Magyarul a szegény megalázottat, koldust, ingyenélőt, lógóst jelent. Állandóan szégyenkeznem kellett volna, de miért? Gönczországban szegénynek lenni nem szégyen, nem dicsőség, hanem együttérzésre szoruló állapot. A gönczök nem járnak lesütött szemmel, behúzott nyakkal.
(...)
A magyarok szeretik, ha valaki felül lévő képviseli őket, a nemesek, az okosok, a földik, a kiválasztottak. A magyarok patrícius vezetéssel érzik jól magukat. Imádnak éltanulók lenni. Mi, gönczök, megvallom, gyanakszunk a patríciusokra, bizony szegénypártiak vagyunk.”
(Lengyel László: Gönczország. Népszabadság, 2000. augusztus 3.)
u
„A halálra üldözött, halálra gyötört zámolyi romák az egyetlen utat választották, amelyet választhattak: el innen.
(...)
Törvénytiszteletről és a tulajdon szentségéről papolnak azoknak, akiknek semmijük sincs, és akiknek a fehér többség és a fehér rendszer hibájából nincs semmijük. A családbarát kormányhivatalnok fogamzásgátlót ajánl nekik. A Kaya Ibrahimok rezsimje józanságról, takarékosságról, beosztásról, szorgalomról nyivákol.
(...)
Elviseljük-e a »Haider közeli jampecek« (idézet Váncsa Istvántól az ÉS múlt heti számából) kormányát, akik vígan szónokolnak az erdélyi Tusnádfürdőn a kisebbségi jogokról, miközben Magyarországot ez a példátlan, megalázó szégyen érte?
(...)
A kormányzatot a Doncsev Tosó-féle kisebbségüldözési hivatal, az országblamázsközpont, a kétes hírű és tehetetlen OCÖ képviseli.
(...)
A magyar népnek van szíve. Nem tudom azonban, vezetőinek van-e esze, s ha van, megjön-e valahára.”
(Tamás Gáspár Miklós: Menekülni! Népszava, 2000. augusztus 2.)
Politikailag korrekt címmel Tóth Gy. László korábbi gyűjtései a Kairosz Kiadónál könyv alakban is megjelentek.
